Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. július 27. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt letették az es­küt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság megválasztott elnökhelyettesei. Lázár György fogadta Wolfgang Rauchfusst Egy negyvenéves hajtóvadászat vége Pokolban a „halál angyala44 Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke pénteken fo­gadta Wolfgang Rauchfusst, a Német Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsának elnökhelyettesét, a Magyar— NDK Gazdasági és Műszaki- Tudományos Együttműködési Bizottság NDK-tagozatának elnökét, aki szabadságát töl­ti hazánkban. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Marjai József miniszter­Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára a XII. Világifjúsági Ta­lálkozón részt vevő magyar küldöttség díszvendégeként pénteken a Szovjetunióba utazott. (Folytatás az 1. oldalról) tanács elnökhelyettese, Bal- lai László, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztály- vezetője és Szakali József, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság Szakali József elnök vezetésével pénteken — a KNEB székházában — megtartotta alakuló ülését. Miután a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tisztség- viselői és tagjai letették az esküt — s korábban a fővá­rosi és megyei tanácsülése­ken már hivatalukba iktatták a területi NEB-ek vezetőit és tagjait — újabb fél évtized­re szóló megbízatással végez­heti munkáját a népi ellen­őrzés szervezete és az appa­rátus tevékenységébe társa­dalmi munkásként kapcsoló­dó 30 ezer népi ellenőr. A népi ellenőrzés általá­nos hatáskörű állami szer­vezet, amely feladatait az ál­elnök-helyettes, a bizottság magyar tagozatának elnöke is. Marjai József és Wolfgang Rauchfuss megbeszélést foly­tattak. amelyen áttekintették a magyar—NDK gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működés időszerű kérdéseit, a két ország közötti árucse­re-forgalom ez évi alakulá­sát. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Ivan Aboimov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője is. lampolgárok széles rétegei­nek az ellenőrzési munkába való bevonásával, a társa­dalmi szervezetekkel együtt­működve oldja meg. Szervezetileg a népi ellen­őrzés feladatait a KNEB és a fővárosi, megyei, fővárosi kerületi, városi, városi jogú nagyközségi népi ellenőrzési bizottságok látják el. A KNEB elnöke a Miniszterta­nács tagja, jogállására és felelősségére a miniszterekre vonatkozó rendelkezések az irányadók. A KNEB a Mi­nisztertanács felügyelete és irányítása alatt áll. A KNEB elnöke a népi ellenőrzés munkájáról az országgyűlés­nek, illetőleg a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának és a Minisztertanácsnak köteles beszámolni. A területi NEB- ek elnöke köteles a bizottság munkájáról, az ellenőrzési terv végrehajtásáról beszá­molni a bizottságot megvá­lasztó tanácsnak. Az „őrült” orvos, az ausch­witzi hóhér, akit 1945-ben letartóztattak, majd szaba­don engedtek, eleinte a ro­konainál, majd Olaszor­szágban, Paraguayban, vg- gül Brazíliában bujkált. A június 6-án megtalált tetem valószínűleg a gonosztevő utáni negyvenéves hajtóva­dászat végét jelenti. „Lenni, vagy nem len­ni?” Dr. Jose Antonio di Nellu, a Sao Pau'lo-i hulla­ház igazgatója Hamlet sze­repében lép fel egy sír szélén az ernbui temetőben, a miikor a körülállóknak megmutat egy koponyát, amit az imént emeltek ki egy korhadó koporsóból. Valóban ez minden, ami megmaradt abból a fejből, amelyre a legnagyobb vér­díjat tűzték ki a világon, az auschwitzi -szörnyeteg, Jo­sef Mengele fejéből, akinek a szelleme örökre nyugta­lanítani fogja a népek em­lékezetét? A kézre keríté­séért kitűzött jutalom ösz- szege elérte a tízmillió nyu­gatnémet márkát. Kiderült tehát, hogy a „halál angyala”, akit hol itt, hol'ott fedeztek fel, de vég­eredményben sehol sem fogtak el, mindössze egy jócskán oszlásnak indult hulla, melyet hat évvel ez­előtt ástak el a földbe haj­dani testőre neve alatt, akit két hónappal azelőtt temet­tek el Ausztriában? Min­denesetre azóta, hogy az ernbui temetőben kihantol-' fák a sírt, egymást követik a szakértői vizsgálatok, amiknek az a feladatuk, hogy bebizonyítsák: ez Men­gele. Hogy bebizonyítsák s egyszersmind megerősítsék azt a közleményt, amelyet június 11-én Münchenben, a család nevében adott ki Mengele fia, aki negyven éve őrzi apja titkát, s aki hat évet töprengett, mielőtt nyilvánosságra hozta, hogy a század hírhedt gonoszte­vője vízbe fulladt. Az események ilyetén menetében túl sok az egy­beesés ahhoz, hogy fel ne merüljön a gyanú: nem Mengele és pártfogói újabb fortélya mindez? Mire volt jó hat évet várni egy ilyen újság nyil­vánosságra hozatalával? Akárhogyan is legyen, az a jelentéktelen csontkupac, amit az említett helyen ta­láltak, a legnagyobb sértés Mengele 400 ezer áldozatá­nak emléke ellen, akiknek a testét hamuvá változtat­ták. — Szökés az óceánon át Ez év május 31-én Hans Eberhard Klein, Frankfurt város ügyésze — 1974-től 22. J. S. -77/59. szám alatt az ő haitáskörébe- tartozik a Mengele-ügy — utasítást ad a „Mengele és fia” cég volt megbízottja, Hans Sedlmeier günaburgi laká­sának átkutatására. Ott megtalálják azokat a leve­leket, amelyeket egy Brazí­liába emigrált osztrák há­zaspárral váltott. Június 4- én a szövetségi bűnügyi rendőrségtől három nyomo­zó Sao Paulába utazik. Ro- meu Túrna, a helyi rendőr­főnök kihallgatja a kézre kerített házaspárt, akik be­ismerik, hogy Mengelét ha­láláig rejtegették, s megmu­tatták a helyet, ahol elte­mették. Ezek a vallomások lehetővé teszik, hogy né­hány nap alatt rekonstru­álják a szörnyeteg orvos szökési útvonalát. Tehát május 31-én, egy házikutatással kezdődött az egész Günzburgban. A Men­gele família Uralkodik itt azóta, hogy a század elején Kari Mengele megalapítja azt a mezőgazdasági gép­gyárat, amely Európa egyik legnagyobb ilyen profilú vállalatává nőtte ki magát. Napjainkban a város aktív keresőinek <. negyedrészét foglalkoztatja üzemeiben, forgalma pedig eléri a 800 millió frankot. Ausztriában, Olaszországban, Francia- országban, Argentínában leányvállalatai vannak. A Mengele család idősebb fia, az 1911-es születésű Jo­sef 19 éves korában elhagy­ta a megbízható családi fészket, Münchenbe ment filozófiát és orvostudo­mányt hallgatni. 1934-ben belép a rohamosztagosok- hoz, 1937-ben a nemzetiszo­cialista pártba, 1938 máju­sában pedig az SS soraiba. Mindemellett sikerül orvo­si diplomát szereznie. A származástan területére spe­cializálja magát. Josef Mengele századost, miután a keleti fronton megsebesül, ■ áthelyezik Auschwitzba. 1943. május 24-től 1944. december 24-ig Mengele 74 szelektálást végzett a hír­hedt peronon, ahová szerel­vényszámra terelték a de­portáltakat, s közben ked­venc áriáját dúdolta a Tos- cából. 74 szelektálást! Bal­ra — a haladéktalan meg­semmisítésre szánt haszna­vehetetlen szájak, jobbra — a lassú halálra ítélt hasz­nálható egyedék. Az angolok által letartóz­tatott Mengele 1945 tava­szán a neumünsteri tábor­ból az amerikai övezetbeli idar-obersteini táborba ke­rül, ahonnan akadálytala­nul tér vissza a család ke­belére, Günzburgba. Amikor 1949-ben a Né­met Szövetségi Köztársaság megkapja önálló állami stá­tusát s a maga részéről megkezdi a háborús bűnö­sök felkutatását, a család Helmut Gregor álnéven Olaszországba csempészi. Május 16-án Genovában a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője átnyújtja neki az Argentínába való kiuta­zás iratait, amiknek a se­gítségével sikerül jegyet váltania a Buenos Airesbe induló „North King”-re. . Ily módon csatlakozik Mengele a szerfölött haté­kony náci kolóniához, amelynek Peron argentin diktátor 8000 útlevelet és 1100 üres személyazonossá­gi igazolványt bocsátott a rendelkezésére. Mengele ugyanabban a negyedben nyit orvosi rendelőit, ahol a Ricardo Klement néven élő Adolf Eichmann lakott, sőt később ahhoz is volt mer- sze, hogy újból az igazi ne­vét használja. 1954. május 25-én távollétében elválik Freiburg im Breisgauban élő feleségétől, 1956. szep­tember 11-én pedig útleve­let állít ki magának a nyugatnémet konzulátu­son. 1958-ban öccsével, Aloissal egymillió dolláros tőkével gyógyszerészeti cé­get alapít. 1958. október 2-án nyu­gatnémet útlevelével Pa­raguayba utazik, ahol Alois cége leányvállalata nevé­ben mezőgazdasági gépeket adjon el. A Buenos Airesben adott meghatalmazás Eközben egy hajdani daehaui és auschwitzi fo­goly, a bécsi Hermann Langbein, aki annak idején a nemzetközi brigádokban harcolt Spanyolországban, véletlenül rábukkant a he­lyi újságban egy értesítés­re, amely Irene Mengele válásáról szólt. A bírósági irodán megtalálta magát a válási ügyet is és felfedez benne egy Mengele nevében adott és Buenos Airesben hitelesített meghatalmazást. Ez volt Mengele Argentí­nába szökésének első nyo­ma. Langbein, miután be­fejezte a nyomozást, értesí­tette a bonni igazságügy­minisztériumot, amely 1958. szeptember 17-én átadja az ügyet a freiburgi igazság­ügyi hatóságnak. Langbein is ide adja be keresetét. 1959. június 5-én Müller bíró bejelenti a nemzetkö­zi körözést és kéri a go­nosztevő kiadatását. Argen­tin barátai azonnal figyel­meztetik Mengelét, aki Pa­raguayba utazik, ahol 1959. október 23-án állampolgár­ságért folyamodik. Novem­ber 27-én a Legfelső Bíró­ság megadja neki a pa­raguayi állampolgárságot. Az újdonsült paraguayi most már nyugodtan tér vissza Buenos Airesbe, hogy ügyeit befejezze és bizto­sítsa jövőjét. 1960 májusá­ban idejében változtat lak­helyet — a náci tömeggyil­kos Eichmann, akit éppen ekkor kerítettek kézre 'az izraeli ügynökök kiadja Mengele címét. Mengele tucatszor változ­tat nevet és vég nélkül utazgat egyik országból a másikba. 1962-ben felfede­zik rejtekhelyeit — az elsőt egy Asunción közelében lé­vő farmon, a másodikat — egy német származású föld­bérlő tanyáján Encarnación közelében, három országha­tár találkozási pontján. De a határőregységek megbé­nítják az izraeli ügynökök tevékenységét. 1962-ben fel­fedezik Mengele harmadik rejtekhelyét, ezúttal a bra­zíliai őserdőben, Sao Pauló- tól 40 kilométerre. „A büntetlen előéletű állampolgár“ A továbbiakban Izrael mindinkább előtérbe he­lyezte a diplomáciai lépé­seket és a hosszadalmas jo­gi procedúrákat. Fejlődés­nek indult a gazdasági és a . katonai együttműködés Iz­rael és a Stroessner-rezsim között, izraeli szakemberek kezdték kiképezni a para­guayi hadsereg tényleges katonáit, elsajátíttatni ve­lük a repülőgép-kezelést. 1968-ban az ENSZ Bizton­sági Tanácsában Paraguay Izrael oldalán szavazott, az izraeli követnek pedig el­rendelték, hogy hagyja ab­ba egyszer s mindenkorra a „nácivadászatot”. Ekkoriban röppentették szárnyra a Mengele eltűné­séről szóló híreket. A sor­sával kapcsolatos megté­vesztő tájékoztatás valósá­gos iparrá válik Paraguay­ban. Az asunciöni hatósá­gok bejelentik, hogy 1962. május óta semmit sem tud­nak róla. 1979-ben még közzé is teszik, hogy Men­gelét megfosztjáik paraguayi állampolgárságától. 1984. május 26-án pedig elfoga­tási parancsot adnak ki el­lene. A megkésett hajtóvadá­szat utolsó-felvonása azon­ban. más színhelyen játszó­dik. A nyomozás, amely az ernbui temetőbeli hírhedt felfedezéssel kezdődött, mégis csak fényt derít Men­--------------------------------------------\ gele Brazíliában, Sao Pau­lo körzetében töltött ille­gális életére. Az 5000 német nácit tö­mörítő kölcsönös segély- nyújtási szervezet, a Ka­meradenwerk Brazília déli részén a Hitlerjugend egyik hajdani tagja, az osztrák Wolfgang Gerhard szemé­lyében testőrt biztosított Mengele számára. 1961-ben ez a Gerhard Peter Hoch- bichler svájci polgárkén* mutatta be gyámoltját Stammer Gézának, a há­borús bűnök miatt körözött magyar nyilasnak, aki úgy látszik, nyomban felismerte Mengelét. A „senor Pedro”-vá avanzsált „svájci Péter” hivatalosan annak a há­rom birtoknak a jószág- igazgatója, amit a Stammer házaspár — ki tudja, mi­lyen pénzből? —’Sao Paulo környékén vásárolt. Stam- merék valójában semmit sem fizettek Mengelének, aki havonta csomagot ka­pott Gerhardtól. Felmerül a kérdés: nem a Mengele família strómanjai voltak-e Stammerék? 1972-től pontosan ugyan­így rejtegeti Mengelét El- doradóban (Sao Paulo déli elővárosa) a Wermacht volt tizedese, az osztrák szár­mazású Wolfram Bossert felesége, Liselotta. 1975-ben Mengele felveszi volt test­őre nevét, aki akkoriban tér vissza brazil feleségével és négy gyermekével Auszt­riába. 1978. december 16- án az igazi Gerhard Graz­ban váratlanul meghal. És ugyanezen a néven álig két hónap múlva, 1979. február 7-én a Bossert há­zaspár a gyámoltját, „a rasszista nézeteket valló kellemes zenerajongót” te­meti el az ernbui temető­ben. Kódolt levelezés Mengele fia, Rolf, aki ügyvéd lett Freiburgban és üzleti tanácsadója a günz- burgi cég élén álló unoka- testvéreinek, 1977. augusz­tus 11—13. között Bosser- ték házában tartózkodott. Azért utazott ide, hogy ta­lálkozzon apjával, aki in­farktust kapott. 1979-ben, a temetés után újból ideuta­zik, hogy magához vegye apja dolgait. 1983-ban kül­dött Bossertéknek egy fény­képet, amelyen feleségével és első gyerekével látható, valamint egy levelet, amely­ben megköszöni odaadásu­kat. Erre a levélre és a „jó­szágigazgató” által hátra­hagyott kéziratokra buk­kantak rá nemrég a Bos- serték házában. Ennek a le­vélnek a kézírása 15 pont­ban megegyezik annak az 1938 májusában írt kér­vénynek a kézírásával, amelyben Mengele az SS- be való felvételét kérte. Ezalatt Günzburgban a Mengele-cég volt megbí­zottjánál, Sedlmeiernél megtalálták a Bossert csa­láddal folytatott kódolt le­velezést. „Ha Mengele meghalt — mondja Auschwitz egyik volt foglya, aki jelenleg New Yorkban él —, akkor szerintem teljes mértékben becsapták az igazságot és a világot. Egy ilyen befejezés önmagában véve bűntény lenne az emberiség ellen.” Mivel Mengele az abszolút Gonosz megtestesülése, s a sátánt csak a végítélet nap­ján taszítják le a pokol­ba ... (Antal Miklós fordítása) Súlyos zavargások törtek ki a karib-tengcri Guadeloupe- szigeffcsoporton, amely Franciaország tengerentúli megyéje. A tüntetők a szigetcsoport függetlenségi mozgalma egyik vezetőjének elítélése ellen tiltakoztak. A rendőrök páncél­kocsikkal rohamozták meg a barikádokat. Berecz János a Szovjetunióba utazott Az Elnöki Tanács ülése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents