Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

1985. július 27. Kelet-Magyarország 3 Jelenléti díj helyett ösztönző jövedelmek IDÉZÜNK ..........olyan mód­szereket kell kidolgozni, ame­lyek a bérrendszer alkalma­zását rugalmasabbá teszik, ösztönöznek a munka terme­lékenységének emelésére és biztosítják a helyesebb lét­számgazdálkodást.” Helyes. Legyen így! Hasznos szán­dékok, sikert ígérő cél. A citátum eredeti szövege azonban meglehetősen öre- gecske, 1958. október 16-i ülésén fogadta el — a mun­kásosztállyal kapcsolatos egyes feladatokról határozva — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága. Az átlagos tájékozottságú állampolgár is példák seregét tudja sorolni arra, mennyi­féle próbálkozás alanya, tár­gya volt — az említett, 1958- as pártdokumentum óta — a bérpolitika, a bérrendszer fejlesztése, korszerűsítése, változtatása, igazságosabbá tétele, összehangolása a vál­tozó követelményekkel s így tovább, szinte a végtelensé­gig­KRITIKUS HATÁR. Em­lékeztetésül elég itt utalni a különböző bérpreferenciák kialakult — majd az eredeti céltól már-már függetlene­dett rendszerére, az ún. or­szágos szakmai bértáblázat megalkotásának kikövetelé­sére, majd rövid idő eltelté­vel talonba tételére, a nye­reségrészesedési kategóriákra és eltörlésükre . . . S míg a példatár gazdag, addig az eredmény szegényes, sőt, az óhajtotthoz, a remélthez, a várthoz mérten kimondottan szerény, csekély. Szegényes, mert a hatva­nas évekhez képest teteme­sen csökkent az összes jö­vedelmen belül a munkajö­vedelmek aránya, súlya, s a munkajövedelmek közötti különbségek is — az ellen­kezőjét sürgető szavak elle­nére — lényegesen mérsék­lődtek. Volt idő — ezzel nem azt állítjuk, mintha az volna az eszményi —, amikor a jöve­delem nyolcvan százalékát a munkával összefüggő bevé­telek, húsz százalékát a mun­kától független források — döntően: a társadalmi jutta­tások — adták. Napjainkban ez az arány — sokak szerint — kritikus határt ért el. A munkajövedelmek a lakos­ság összes jövedelmének két* harmadát adják csupán, hol­ott — saját bőrünkön érez­tük — 1980 és 1984" között a munkások és az alkalmazot­tak reálbére, illetve a terme­lőszövetkezeti tagok reálke­resete — kerekítve — hat százalékkal csökkent...! Egyre erőteljesebben ér­zékelhető a fő munkaidőben elérhető munkajövedelmek szerepének, súlyának kiseb- bedése, némely esetben, he­lyen már-már „jelenléti díj­já” devalválódása. A társa­dalom jogos igényeit, indo­kolt türelmetlenségét fogal­mazták meg az MSZMP XIII. kongresszusának hatá­rozatában a küldöttek, ami­kor a dokumentumban azt rögzítették: „A lakosság jö­vedelmének növekedésén be­lül — az alapvető szociális ellátás sérelme nélkül — a munkából származó jövedel­mekre kell nagyobb figyel­met fordítani." ALACSONY MOZGÓBÉ­REK. Bizonyos, ebben a meg­állapításban jelentős része van az életszínvonal stagná­lása, bizonyos rétegeknél csökkenése következtében létrejött feszültségeknek. Ám nagy a valószínűsége annak is, hogy kemény gazdasági, gazdálkodási tények nyoma­tékosították szükségszerű te­endővé a felismerést: nem vagyunk annyira gazdagok, amennyire visszaszorult a munkajövedelmek szerepe a társadalmi munkamegosztás legtöbb részterepén .. . ■ Nem ringatunk magunk­ban olyan illúziókat, hogy az 1984. évi — egy foglalkozta­tottra jutó — 5500 forintot valamivel meghaladó átlag- kereset, — niég ha hangsú­lyozzuk is, hogy ez átlagke­reset, — valami roppant erős ösztönzést foglalhat ma­gába. Főként akkor nem hisszük ezt, ha tudjuk: a teljesítménytől függő — ún. mozgó — keresetrész nulla és húsz százalék között van a népgazdaság legtöbb te­rületén. EGYETLEN LEHETŐSÉ­GÜNK. Kedvezőtlen tapasz­talatok serege kényszerítette ki azokat az intézkedéseket, szabályozóváltoztatásokat, amelyek hatására 1984-ben már — szerény mértékben — nőtt a bérek, a keresetek ösztönző szerepe, az egyéni javadalmazás és az egyéni teljesítmény kapcsolata va­lamivel szorosabb lett. Kez­dő lépések — nem egyértel­mű visszhanggal. Kiderült ugyanis, hogy nemcsak a jö­vedelmek differenciálódását kell megszoknia a közvéle­ménynek, hanem a követel­mények emelkedését és dif­ferenciálódását is! Ami nem egyszerű. Példák, esetek so­kasága mutatja, a megnőtt feladatokat nem mindenütt és nem mindenki vállalja ... Nem könnyű szakítani a megcsontosodott szokásokkal, a ross^ beidegződésekkel, amint nem könnyű elrekesz- teni a munkával arányban nem álló, illetve a munka nélkül szerzett jövedelmek keletkezésének útját sem. ■ Mégis, bár nem könnyű, de elkerülhetetlen. Ez az egyetlen lehetséges út ugyan­is az életszínvonal — érzé­kelhető és tartós — emelke­dése megalapozásához. Hang­súlyozzuk : megalapozásához. Mert az emelkedéshez még több kell majd. M. O. A kisvárdai Rákóczi Termelőszövetkezet fonóűzemében — napi két műszakban — egy tonna elöfonalat dolgoznak fel bérmunkában a Pamutfonó ipari Vállalat lőrinci gyára részére. Képünkön: Balogh Ágnes a gyűrűs fonógépen cserél orsót. (Császár Csaba felv.) AZ ÉLETBEN MARÁDÁS KEVÉS Megújulhatnak-e Szatmár vasútjai? Bármennyire kimondták 17 évvel ezelőtt a „halálos ítéletet” a Mátészalka és Csenger közötti, valamint a zajtai vasútvonalakra, azck szeretnék bebizonyítani, hogy szükség van rájuk. Pedig az 1968-ban elfogadott közleke­déspolitikai koncepció ezekkel a vonalakkal úgy számolt, mint amelyeket viszonylag rövid időn belül meg kell szüntetni, mert ráfizetéses a fenntartásuk, a felújításuk mérhetetlenül sokba kerülne. — Megszüntetésük gazda­ságilag hátrányos helyzetbe hozná a megye keleti térsé­gét — állítja llkovics József, a megyei tanács vb közleke­dési osztályvezető-helyettese. — Az a véleményünk, hogy mind a személy-, mind az áruszállítás érdekében szük­ség van rájuk. Szükség van rá Tény, hogy a megyében elég sokan tiltakoztak már ezeknek a vonalaknak a meg­szüntetése ellen. S nemcsak érzelmi alapon szólnak, ha­nem tényekkel bizonyítják a két szárnyvonal szükségessé­gét. Legutóbb másfél évvel ezelőtt mérte fel a MÁV Debreceni Igazgatóságának forgalomszervező bizottsága az említett vonalak helyze­tét. A megállapítás, hogy gyenge forgalmú vasútvona­lakról van szó, tulajdonkép­pen most is igaz, hiszen a csengeri vonalon egyre ke­vesebben utaznak, bár így is évente kétszázezernél több utast szállítanak. A másik vonalon a Fehérgyarmat és Zajta közötti részt tartják a legkisebb forgalmúnak, de itt is meghaladja az utasok száma a kétszázezret. Az áruszállításban pedig a csen­geri vonalon tavaly három­ezernél több vagont raktak meg, a zajtai vonalon négy­ezernél több rakott kocsit indítottak útnak. — Olyan nagy szállító­partnereink vannak, mint a konzervgyár tyukodi üzeme, a csengeri tsz, vagy a másik vonalon a TÜZÉP-telepek, a rozsályi takarmánykeverő — említi Puskás István, a má­tészalkai körzeti üzemfőnök­ség vezetője. — Ráadásul a pálya állapota manapság jobb, mint bármikor koráb­ban volt. Ahhoz, hogy ezek a vasúti vonalak jó állapotban legye­nek (mert a „halálos ítélet” nem tette lehetővé, hogy bármiféle felújítást végezze­nek) a pályafenntartási szak­emberek áldozatos munkája kellett. Az árvíz után a zaj­tai vonalat erősítették meg. Azzal, hogy építik a tunyog- matolcsi új Szamos-hidat, Fe­hérgyarmatig annak a felté­teleit is megteremtik, hogy a nagy tengelynyomású te­herkocsikat elbírja a pálya. A csengeri vonalon ugyan­csak olyan a műszaki állapot, hogy a felmérések szerint akár 2010-ig különösen na­gyobb _ beruházás nélkül a vonalak forgalfna fenntart­ható. Mindezt kiegészíti több út—vasút kereszteződésben a fénysorompók kiépítése, az állomásépületek rendbe ho­zása. Közúton többe kerül A mérleg másik serpenyő­jét is meg kell nézni: ha megszűnnének ezek a vona­lak, akkor először az utakat kellene rendbe hozni, a má­tészalkai és fehérgyarmati állomásokat a teherforgalom fogadására kiépíteni, míg a személyszállítás átvállalásá­ra a Volánnak legalább tíz autóbuszra és ötven teher­autóra lenne szükség, ami önmagában több tíz milliós költséget jelent. Azonban ami ettől sokkal rosszabb: a megváltozott energiaviszo­nyok miatt ma már jóval gazdaságtalanabb lenne mind a személy-, mind az áruszál­lítás közúton, mint vasúton. — A legsürgősebb annak az eldöntése, hogy szükség van-e ezekre a vonalakra, vágy sem — szögezi le a MÁV Debreceni Igazgatósá­gán Kovács Gyula osztály- vezető. — Így ugyanis kötve vagyunk, semmilyen komo­lyabb munkát még nem is tervezhetünk, de azt tudjuk, hogy a megszüntetéssel je­lentős terület maradna vas­út nélkül. Végleges választ A vonalak sorsa a közle­kedési tárca és a megye ve­zetőinek egyeztető tárgyalá­sain is szinte minden alka­lommal felmerül. A múlt év­ben már olyan vélemény szü­letett, hogy a mai gazdasági Nyári utazás S-i határátkelő. Udva­rias, gyors útlevél- vizsgálat, vámkeze­lés. A tisztviselő a ceremó­nia befejeztével megkérdezi: Nyíregyházáról jöttek? Ál- mélkodunk. Hogyan találta ki? Később már semmin sem csodálkozunk. A siravari tó­nál a faházakban egymás mellett négy magyar család, mind nyíregyháziak. Kirán­dulunk a közeli Vinnai-tóhoz. Az egyik nyaraló teraszán hangos kártyacsata: kenjed neki, zsírt bele — hangzik az ízes magyar beszéd. Kiderül, hogy a söripar csereüdülőjé­ben nyíregyháziak forgatják az ördög bibliáját. Festői szépségű tengerszem, valahol közel a' lengyel határhoz. Ne­hezén találjuk meg. Megállít­juk az első magyar rendszá­mú Trabantot. Régi ismerős. Már többször járt erre. örö­mest útba igazít. A KEMÉV csereüdülőjében nyaralnak. Közel az éghez, a magasban van a tengerszem. Szépsége, csöndje lenyűgöző. Van az egészben valami földöntúli. Lefelé, szemben az úton né­pes társaság, ismerős nóta­szó. Már nem is csodálko­zunk. Nyíregyháziak. ★ Július elejei őszi nyár. A napolaj helyett a melegítő a főszereplő. Sebaj. Ha fürdő­zésre nem is, kirándulásra pazarul megteszi. A bőséges csapadéktól harsog a gyer­tyánok, tölgyek, juharok zöldje. Kalandokra csábíta­nak a ködöt pipáló vihorláti hegyek, a távolba vesző kék vonulatok. Lelkesen hívom, csalogatom reggel a szomszé- dékat. Velünk tartanak-e? Kellemes kocsiút. Fél óra alatt ott vagyunk. Kezét tár­ja. Jönne ö szívesen, de kol­légákkal jött. És hát... reg­gel megkínálta őket szilva­pálinkával ... Szóval nem vezethet. A felesége meg nem tud vezetni. Másnap reggel a nevében is bűbájos Ciróka- völgybe invitálom őket. Sza­badkozik. Most a másik mun­katárs kínálta vodkával kör­be a társaságot. A következő nap már nem is merem hív­ni őket. Ma biztos a harma­dik kolléga kívánt pálinkás jó reggelt konyakkal. ★ ' Mihaíovce terjeszkedő kis­város a Labore folyó völgyé­ben. A Siravari tóhoz láto­gató magyarok kedvenc be­vásárlóhelye. A városka fő­utcája sétálóutca, ahol bolt hátán bolt. Ahogy nálunk az érettségi tablók megjelenése a tavaszt jelzi, itt a nyarat. De nemcsak ennyi a különb­ség. Ezek itt a „végzős" óvo­dások tablói, ami úgy lát­szik. nagy divat errefelé. ★ Az idő kemény próba elé állítja itt is a kempingező­ket. A dermesztőén hűvös éj­szakák, a hideglelős nappa­lok mellett menetrendszerűen érkezik a késő délutáni eső. Ismerősöm éppen fóliát ■ húz a sátor felé, amikor arra sé­tálok. — Látod, milyen pom­pás árkot ástam —, mutatja dicsekedve. — Ma biztos nem ázunk be. Csak éjszaka ne lenne olyan kegyetlenül hi­deg — teszi hozzá és vacog­va felhúzza a cipzárat a me­legítőjén. — Ha ennyire fáztok, miért nem mentek haza, vagy köl­töztök a közeli, olcsó motel­ba —■ kérdem tamáskodva. — Nem lehet az, komám — csap a mellére —, negyven koronát két napra már elő­re kifizettem. Bodnár István helyzetben feltétlenül szük­ség van rájuk. Ezt támaszt­ják'alá a vizsgálatok is, ame­lyek egyértelműen nyeresé­gesnek mutatják ki a MÁV részéről mind a két vasút­vonalat, s a felszámolás költ­sége, valamint a későbbi többletráfordítások már száz­milliós nagyságrendet tesz­nek ki. Ezek után könnyű azt mondani, hogy ennél a két vasútvonalnál a közlekedés- politikai koncepcióban elha- tározottakat felül kell vizs­gálni. Azonban eddig még senki sem írta le, hogy ezek a vonalak alkalmasak a tar­tós fennmaradásra, úgy kell velük bánni. Pedig a körzet­ben élő mintegy ötvenezer embernek is ez jelentene végső megnyugvást. Lányi Botond Bio­beton I ______ _____j A zt csak az építkezők tudják, mit jelentett nem is olyan rég tég­láihoz jutni. Még tavaly is hosszú sorok álltak a Tüzép- ek előtt. Azóta javult a hely­zet, s ha a telepen éppen nincs, akkor a gyárból szál­líthatja az építtető. Az építő­anyag-ellátás — bizton állít­hatjuk — tovább javul. Né­hány napja adták át az Űj- fehértói Építő- és Faipari Szövetkezet Durisol biobeton üzemét. Ebben évente 45—50 millió forint értékű építő­anyagot gyártanak, ami 25— 30 ezer négyzetméter panel, valamint háromszáz lakás falazóanyagának megfelelő mennyiség. Még egy szám a termelékenység érzékelteté­sére: az egy dolgozóra jutó termelési érték évente egy­millió forint. Könnyű lenne ezek után azt mondani, sok ilyen üze­met kell építeni, s egy csa­pásra megoldódik minden gond. Igen, megoldódna, ta­lán hamarosan a második és harmadik Durisol üzemet is avatják az országban. Elő­ször azonban meg kell ismer­tetni, szerettetni az új építő­anyagot a felhasználókkal. Mi is a Durisol? Ez'nem más, mint különféle vegyszerekkel ásványos! tott faforgács ce­ment kötőanyaggal keverve. Jó hő- és hangszigetelő tulaj­donsága van, ezek alapján tel­jes mértékben kielégíti a jövő év januárjától életbe lépő szi­gorú hőteohmkai követelmé­nyeket. Az sem közömbös, hogy mindemellett laza szer­kezete révén lehetővé teszi az épületek kedvező hőcse­réjét. Nem éghető és nem gyúlékony, miközben vágha­tó, fűrészelhető és ellenáll a víznek. Még nem tudni, hogyan vizsgázik a gyakorlatban, mennyire kedvelik meg az építeni szándékozók. Az azonban már bizonyos, nagy az érdeklődés az osztrák, svájci know-how alapján Űjfehértón gyártott építő­anyag iránt. Augusztusra már lekötötték a termelésüket, többek között a Fehérgyar­mati Építő Szövetkezet ren­delt ötezer darabot. Valószí­nű, minél többet gyártanak, minél többen építenek Duri- solból házakat, annál többen megismerik tulajdonságait, keresett terméke lesz az új- fehértói szövetkezetnek. Úgy tűnik, jó üzletet csi­nált a szövetkezet és az Ag- rober budapesti központja, amikor 1983 végén a Durisol Biobeton Gazdasági Társu­lás létrehozásáról döntött. Mert ugyan nem csoda épí­tőanyag, csak egyszerűen ol­csó, könnyen variálható. Ol­csó, hiszen Újfehértón hul­ladék faforgács az alapanyag, de gyártható nádból, vagy egyéb rostos, mezőgazdasági hulladékból. Úgy 'mondják, jó bornak is kell a reklám. A Durisol kedvező hatása révén önma­gát reklámozza, habár ■ azt tartják a szakemberek, a ha­zai építők kissé konzervatí­vak. Elsősorban rövid távon keresik a gazdaságosabbat, az olcsóbbat. Ment az igaz, a Durisol kétszer annyiba ke­rül, mint a hasonló nagysá­gú, ám jó tulajdonságaiban jóval alatta maradó tufa fa­lazóanyag. Viszont a Durisolt nem kell utólag szigetelni, könnyebb a falfelhúzás is. A mérlegelés után pedig dönt­sön ki-ki maga, melyiket vá­lasztja. Sipos Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents