Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-24 / 172. szám
1985. július 24. Kelet-Magyarország 3 Felvételi tapasztalatok a tanárképzőn Túljelentkezés, fellebbezés, átirányítás OLYKOR AMI A DIÁKNAK ROSSZ, az a tanárnak — valójában a társadalomnak — jó. Ezt kellene valahogyan közelíteni, majd feloldani, hogy mind a kettőnek jó legyen — hangzott el a tanárképző főiskolán, ahol az idei felvételi vizsgák tapasztalatairól beszélgettünk Székely Gábor főigazgató-helyettessel, aki a felvételi tapasztalatok egyik összegezője, elemzője. A megjegyzés pedig arra utal, hogy az idén is a felvételi jelentkezések egyik krónikus, évek óta visszatérő problémája okozta a legtöbb fejtörést, ez pedig az egyes szakokra történő aránytalan túljelentkezés, és az egyes szakok iránti érdektelenség. A diáknak kétségtelenül előnyös, ha a kívánt szakra kevés a jelentkező, mert nagyobb az esélye a sikeres felvételre; itt jóval kevesebb pontszámmal be lehet jutni, természetesen a kötelezően előírt minimum alatt ez kizárt. Ez viszont kevés „merítési” lehetőséget ad a főiskolának, így a kisebb képességű, teljesítményű fiatalok is esélyt szereznek a bejutásra, míg egyes szakokon két-, három-, sőt négyszeres a túljelentkezés, s így automatikusan csökkennek a jelvételi esélyek. A legjobbak versenyéből a legeslegjobbak juthatnak tovább... Ez utóbbi jobb a közösségnek, a társadalomnak, mert biztosabb alapokat ad a minőségi képzésnek, mint a másik esetben . 7 . Tudomásul kell venni azonban, hogy a jelentkező fiatalok egy jelentős hányada nem a valós, a saját képességeit, lehetőségeit mérlegelve indul 'a főiskola, egyetem „-meghódítására”. Az előítéletek, a divat, különböző téves információk, hiedelmek, beidegződések is közre játszanak a döntésben. S a felvételi vizsgák tapasztalatai kezdik majd felnyitni a szemét, legalább is ez lenne az üdvös. A NYÍREGYHÁZI BESSENYEI GYÖRGY TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA 72 felvételi bizottsága — a sokféle szakok párosítása miatt kell ilyen sok bizottság — 1437 jelentkezőt — ez négyszázzal több a tavalyinál — fogadott az idei felvételi vizsgákon. Közülük 107-en az igen népszerű földrajz—népművelés szakra jelentkeztek, de csaknem négyszeres volt a túljelentkezés a magyar—történelem szakra, vagy a földrajz —testnevelés szakra is. Azokon a szakokon, ahol ilyen nagy volt a túljelentkezés, érthetően az átlagos fölött kellett teljesíteni a vizsgakövetelményeket. A soknak a kevés helyre csökkentek az esélyek. Az aránytalanságra jellemző, hogy a matematika—fizika szakra, ahol 36 hallgató felvételére volt lehetőség, csupán 37-en jelentkeztek, s nyilvánvaló, ezekből is estek ki jó néhányan. Ebből a szakból pótfelvételire is sor kerül, valamint az utóbbi évek bevált gyakorlata szerint az átirányítással is élnek majd a felső- oktatási intézmények. Az egyetemeken megfelelt, de hely hiányában elutasított hallgatók közül egyeseket átirányítanak á főiskolára, így a nyíregyházi tanárképzőre is. A tapasztalatok szerint azonban, azok a fiatalok, akik az egyetemet célozták meg elsőként és felvételin is megfeleltek, nem mindig szívesen jönnek a főiskolára, vagy egy idő múlva átpártolnak a „rangosabb” egyetemhez. HOZZÁVETŐLEG HÁROMSZOROS VOLT AZ IDÉN A TÚLJELENTKEZÉS — folytatta az elemzést a főigazgató-helyettes. — Hangsúlyozom, összességében, ugyanis a jelentkezett 1437-ből 500 új hallgató felvételére van lehetőség a főiskolánkon. Ez ideális arány lenne, lehetőség a jók, majd a jobbak kiszűrésére, de amint az előbb erről beszélgettünk, az aránytalanságok feszültségeket is szülnek. S olykor sem a szülők, sem a hallgatójelöltek nem értik, hogyan lehetséges, hogy az egyik szakra egy minimális pontszámmal is felvették az illetőt, a másikon pedig a maximumot megközelítő pontszám sem volt elegendő. Az előbbiek ezt úgy véljük, világossá teszik . . . Szóba került az is, vajon egyszerűen az érdeklődés miatt van túljelentkezés egyes szakokon, vagy más okok is léteinek a felszín alatt, amelyek esetleg arra utalnak; a fiatalok egy része a könnyebbnek vélt szakot azért választja, mert kisebb erőkifejtéssel is elérhetőnek tartja az oklevél megszerzését. Valójában a gyakorlat erre sokszor rácáfol. Sehol nem adják egykönnyen az oklevelet, mind nagyobbak a követelmények. A felvételizők gyöngeségei is rámutatnak az előbbi feltételezésre; olykor a közepes, vagy ennél gyengébb teljesítményűek is nyugodt lelkiismerettel megpályázzák a kívánt szakot. A felvételi vizsgák dolgozatai, feleletei pedig továbbra is a krónikus pontokat vetítik a teljesítményeket minősítő bizottság elé: a magyarból és történelemből írt dolgozatok egy része gyenge felkészültséget takar, hiányzik a lényeglátás, az összefüggések ismerete, kevés a felvételizők olvasottsága, tájékozottsága. A természettudományos tárgyakból és idegen nyelvekből, oroszból és az ősszel induló németből és franciából viszont jobbak voltak a teljesítmények. Elégedettek a két új szakra — a németre és franciára — jelentkezettekkel is, az ide készülők látszik, tudatosan edzettek. véget Értek az idei FELVÉTELI IZGALMAK, most már azok is megnyugodhattak, akik maguk is érzik, „leverték a lécet”, nem számíthatnak pozitív értesítésre. Akad persze olyan is — főként szülő — aki az érettségin sikertelen, megbukott gyermekét is szerette volna beajánlani felvételi vizsgára. A szerencselovagok egy-egy, talán utolsó mohikánja is fel-felbukkan minden évben. Az idén egy vizsgázót „értek tetten” amikor éppen puskázott, azaz csalással akart jó dolgozatot írni. Felfüggesztették a jogát és eltanácsolták a teremből. A főigazgató-helyettes még felhívta a figyelmet egy fontos dologra; akik fellebbezési jogot kaptak, azaz megfeleltek, de hely hiányában nem vették fel őket, feltétlenül éljenek a fellebbezési jogukkal, mert esélyük van a pozitív válaszra. De csak azok, akiknek papírján az áll, hogy fellebbezhetnek... EGYÉBKÉNT E HÓNAP VÉGÉIG KÉZHEZ KAPJA mindenki az értesítést az igenről vagy nemről. A fellebbezők pedig augusztus végéig várhatják a feltehetően boldogító igent, azaz a minisztériumi értesítést... Páll Géza Billenő garázsajtó Szélesíti termékskáláját a Fémmunkás Vállalat. Balkányi telepén korábban kifejlesztett, s a2 ablakgyártásban már használt „Dorog—B” acélprofilok felhasználásával billenő garázsajtót készítettek. Az esztétikus, magas műszaki igényeket kielégítő garázsajtók gyártását négy-öt fajtában tervezik, a megrendelő igényeitől függően fa-, műanyag, illetve fémbetéttel. Képünkön: István János mutatja be a prototípus működését. (Gaál Béla felvétele) „Jobban meglehetne tartani a szavatosságot...“ Tiszta tejet a pohárba — Hiába termelünk mi első osztályú tejet, ha jön este a tartálykocsi, és összeöntik a szomszéd tsz kevésbé tiszta fejésével — panaszolta nem is olyan rég az egyik beregi közös gazdaság főagronőmusa. Tényleg — gondoltam tovább, miért fizetnek különböző árat a különböző minőségért, ha nem kezelik aztán elkülönítve, hogy a nagyon jóból nagyon jó, sőt egészen kiváló tejtermék szülessen? — Nem egészen így van ez válaszolt a kérdésre Cser- venák Ernő termeltetési és felvásárlási osztályvezető Nyíregyházán a t.ejipari vállalatnál. — Sőt hadd tegyem hozzá, hogy rendszerint egészen másként van, vagyis külön hozzuk be az eltérő minőségeket. Három tartály van a teherkocsin, így mód van arra, hogy már az átvételnél megtörténjen a szétválasztás. Vajhoz a legjobbat Lehet, hogy ezzel a válasszal már ki is húzták a kérdés méregfogát? Nem, mert kiderült, hogy nem tervezhető a tartályok megtelé- sének az ideje, így az ideális állapot csak addig tart, amíg mindháromba lehet még tejet ereszteni. Tudják ezt a tejipari vállalatnál, ezért más módot is találtak arra, hogy mégis megvalósuljon a minőségi átvétel által lehetővé tett elkülönítés. Ügy fűzik fel a tejtermelők útvonalát egy láncra, mint a gyöngyöt: legjobbak, közepesek és... a többi. Így már egyszerűbb és remény van a bevezetőben már említett jobb minőségű termékek gyártására. A járatszervező ad egy listát a gépkocsivezetőnek, akinek semmi más dolga nincs, mint ügyelni aztán, hogy ne keveredjék semmi, legfőképpen a gazdaságok sorrendje. — A legjobb tej egyébként a vajhoz kell — kapcsolódik a beszélgetéshez Bogár János, a nyíregyházi üzem vezetője. — Vagy nem is, inkább a sajtokhoz, azoknak is az olyan fajtáihoz, aminek az érlelésére mi még csak gondolni sem merünk, olyan tiszta tej kellene hozzá. Maradunk tehát a vajnál, annak a minőségében döntő a baktériumok alacsony száma. De persze nem vagyunk mi maximalisták, a tömegtermeléshez, a zacskós áruhoz is elKetten a Nyírségi Nyomda mátészalkai üzeméből: Heller Jánosné gépi, és Pergőn Ist- vánné kéziszedő egy munkafeladatot egyeztet, (elek) H anyag vagyok. Gyakorta előfordul,: hogy nem viszek magammal szatyrot a bevásárláshoz, s ez választás elé állít: vagy hazamegyek és hozok, vagy pedig az üzletben veszek egyet. Rendszerint a kényelmességem a győztes — és ez a vesztem. Mármint anyagilag. Egy meglehetősen nyamvadt kis fehér műanyag ta- sakot kaptam a minap a bolt- ban, beleraktam fél kiló kenyeret, felvágottat, miegymást és mire kiértem az üzletből, már el is szakadt a füle. Nesze neked, mondtam korholón magamnak és ölbe fogva cipeltem haza az egyébként nem túl nehéz zacskói. Megérdemeltem, persze, de mégis eltöprengtem, hogy mi az ördög kerül egy ilyen kis semmi tasakon ennyibe (mert szatyornak nem merném nevezni). Tudniillik öt kemény forintot szurkoltam le érte a pénztárnál. ,. Tegnap aztán egy percre fájdalmas gyönyörűséget éreztem mert azt hittem, hogy ennek az izének lement az ára — s ehhez nem vagyok kellőképpen hozzáedződve. 4 forint 50 fillérért A TASAK kaptam egyet, méghozzá színes képpel, szöveggel. Aztán kiböngésztem és kiderült, hogy a tavalyi békéscsabai mürepülő vb-t reklámozza. Gyér angol tudásom elő- szedése kimerített (a szöveg ugyanis angol volt a műanyag táskán, tasakon, szatyron, zacskón . . . megfelelő aláhúzandó). Ügy látszik azonban, hogy a gyengeségnek előnyei is vannak, mert képtelennél képtelenebb gondolataim támadtak. Megkíséreltem fölbecsülni, egy ilyen taSűk (Stb.) előállítási költségeit. Amennyire ismerem i a helyzetet, bizony legalább ötven fillérbe kerülhet egy-egy belőle. Ha erre még rászámolok némi tisztes hasznot a nagyker- nek, a kiskernek, satöbbi, akkor sem jön ki mondjuk egy-két forintnál több, mint eladási ár. Én pedig ötért (leárazva 4,50-ért) kaptam. Hm. És még egyszer: hm... Közben ugyanis eszembe ötlött, hogy nemegyszer megesett már; egy-egy nagyobb üzletben-áruházban ingyen és bérmentve rakták ilyen tavakba (stb.) a megvásárolt árut. Iszonyúan sajnálni kezdtem a Skálát, a Centrumot és társait. Csőd fenye- getneti őket, ha továbbra is ötforintos zacskókkal (stb.) kedveskednek vevőiknek! Aztán még réniresebff lett a helyzetem, mert még másra is gondoltam, márpedig ez nem mindig hasznos. Az jutott eszembe (ó, te balga!), hogy többször láttam már, meg olvastam arról, hogy egyes országokban az élelmiszer-áruházakba,'!!- a szokottnál vastagabb papírzacskókat adnak a vásárolt holmihoz, mondván: ha kocsival jött a B. Vevő, akkor ez elég odáig, sőt tovább is. Ha pedig neadjisten gyalogosan érkezett, akkor kap egykét műanyag szatyrot (mondom: szatyrot!) az áru mellé. Otthonomban jelenleg (durva számítás szerint) körülbelül százharmincegy kisebb- nagyobb műanyag tasak (stb.) található a leglehetetlenebb helyeken, mert mint mondtam volt: hanyag vagyok és nem mindig viszek magammal bevásárlószatyrot. Persze . . . Álljunk csak meg egy pillanatra! Á z is lehet, hogy nem hanyag vagyok, hanem optimista. Tudatalattim abban bízik, hogy egy szatyortalan bevásárlásomkor azt mondja a pénztárosnő a boltban: „Áh, úgy látom, nem hozott magával semmit. Tessék, itt egy szatyor!” És nem üt be semmit a gépbe. És én szárnyalni fogok, meg röpködni, meg minden, mert még az is kiderül majd a boltajtón kívül, hogy a füle sem szakad le. És még az is kiderül, hogy nem is műanyagból van. Hanem papírból. Vagy valami olyan anyagból, anii Újra felhasználható és nem fog ezt.’ ev múlva is virítani, ha előkerül a szemétből. Mert a négyötvenes műrepülős nájlon- zacskóm még akkor is hirdetni fogja, amit hirdet... (tarnavölgyi) kelne a tisztább alapanyag, akkor jobban meg lehetne tartani a szavatosságot. Az üzemnek is megérné... Az üzemnek is megérné a tisztább tej. Alacsonyabb hőfokon lehetne például pasztőrözni, így nem lenne olyan karamellízű a tej, hogy az energiatakarékosságot már ne is említsük. Kell-e hát a tiszta tej, vagy hamari volt rá az igény, amit rendeletben a felvásárlási árban is kifejezésre juttattak? A jobb akarása önmagában is dicséretes, de itt nemcsak erről van szó. A tejipar maga lenne a legboldogabb, ha egyik napról a másikra megszűnnének termékeivel kapcsolatban a reklamációk, minden fogyasztó jó érzéssel gondolna tejre, vajra és sajtra. Óvatos volt maga a rendelet is, mert akkora különbség nincs az árakban, hogy a rossz minőségű tej egyik napról a másikra tönkre tegyen egy gazdaságot. A negyvenfilléres többletár, ami a jó minőségű tej után megkapható, alig ösztönöz. Nem sarkall sem a gyors javításra, sem a mindenáron való szintentartásra. Csak az egészen nagy termelőknél jelent ez a pénz milliókat és ezek nincsenek sokan. A kicsik közül pedig eddig is voltak jó hírnévnek örvendők és ezután is lesznek. Az itt dolgozó emberek igényessége — ebben az esetben tisz- taságszeretete — a biztosíték és kevésbé a negyven fillér. Jogos kívánság A minősítést mindenesetre minden nagyüzemre kiterjesztették. — Ha hibátlanul menne az átvétel és az elkülönítés ■ akkor is megmaradna a nagy probléma, hogy a kisüzemi szektorét úgy vesszük meg, ahogy eddig — folytatja Cservenák Ernő. — Márpedig az országban egyedüli módon nálunk ez a teljes termelés közel fele. — Vagyis a rendelet, enyhén szólva nem nagyon vette figyelembe a legnagyobb állattartó megye sajátosságait. Mivel a tejipar tevékenységű “;Z?rfölött szem előtt van, nem csoda, ílű időnként bosszantó esetek bukkanná.! napfényre. Pedig a tiszta tej és a finom vaj, sajt, nem a fogyasztó dolga,' hanem jogos kívánsága. Esik Sándor
