Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-02 / 153. szám

1985. július 2. 0 Kelet-Magyaronxig 3 Fokozni a versenyképességet Beszélgetés Csikós-Hegy Bálival, a Magyar Közgazdasági Társasig elnökével A múlt hét végén Nyíregy­háza adott otthont a XXIV. közgazdász-vándorgyűlésnek, amely a növekedés feltételei­vel foglalkozott. Csikós-Nagy Béla ny. államtitkárt, a Ma­gyar Közgazdasági Társaság elnökét kértük meg, hogy szóljon a tanácskozás tapasz­talatairól. — Milyen alapon választ­ják ki egy-egy vándorgyűlés témáját? — Attól függően /határoz­zuk meg a vándorgyűlés fő témáját, hogy melyek azok a kérdések, amelyek a gazdaságot legjobban foglal­koztatják. Voltak időszakok, mint a hatvanas évek vége, az 1978—83 közötti öt év, amikor a makrogazdaság, a népgazdaság egésze szem­pontjából vizsgálódtunk. Ek­kor a gazdaságirányítás re­formja vagy az új növekedé­si pályára való átállás álta­lános kérdéseiről kellett vi­tatkoznunk. Most viszont, amikor „lentről”, a vállala­toktól várjuk az eredménye­ket, inkább a mikrogazda- ság kérdései foglalkoztatják a közvéleményt, amikor a kölcsönös egymásra utaltság mellett szükséges irányítónak és termelőnek tevékenyked­nie. — Mennyiben járulhat hozzá a nyíregyházi tanács­kozás a VII. ötéves terv végső kidolgozásához? — Az ötéves terv kidolgo­zásának végső stádiumában vannak a tervezők. A kere­tek adottak, ismerjük a nö­vekedés lehetséges mértékeit, az elosztás összefüggéseit, eléggé kidolgozottak a meg­valósítás fő vonalai, de nincs a kezünkben a „hogyan” né­hány lényeges eleme. A fi­gyelemnek arra kell összpon­tosulnia, milyen lehetőségek vannak a tőkés export nö­velésében, hogyan lehet a szocialista importot fokozni, ami mind összefügg a világ­piaci helyzettel. — Melyek a meghatáro­zó ágazatok? — A vándorgyűlésen is el­hangzott, hogy a jövő szem­pontjából a mezőgazdaságot a stabilizálás, a népgazdaság egyensúlya szerint tekintjük fontosnak, miig a dinamikát az ipartól várjuk. Ezen belül meg kell találni az összhan­got a szükséges energetikai beruházások és a feldolgozó ipar fejlesztése között, mert a versenyképességünk javítá­sa éppen a feldolgozó ipar fejlettségétől függ. Példa er­re az a néhány állam, amely a világgazdasági pangás el­lenére erőteljesen fejlődött, hiszen ezek mind a nyers­anyagban szegény országok közé tartoznak. — Irányítók, kutatók és vállalati szakemberek vi­tatkoztak a tanácskozáson. Milyen jeladataik vannak? — Az érdekegyeztetés me­chanizmusainak kidolgozása az egyik kívánatos feladat. A vállalatoknál sokszor nincs meg a távlati érdekeltség — különben nem lenne meg az az ellentét, ami a vállalati és népgazdasági érdekek között húzódhat. Igény van arra, hogy azok, akiknek intézked­niük kell — vagyis a vállala­tok — fokozottabban részt vegyenek a döntések előké­szítésében, ne csak az utolsó fázisban tudják meg felada­taikat. — Közben egy sor szer­vezeti kérdés miatt a vál­lalatoknál kevésbé figyel­nek a fő folyamatokra. — Valóban van ilyen ve­szély. A vándorgyűlés, elis­merve az átszervezések fon­tosságát, fellépett az olyan primitív értelmezések ellen, amikor csak a decentralizá­lást látják az egyetlen jó megoldásnak, s közben elve­szíthetik a jól menedzselhe­tő, szervezhető vállalati for­mát. A másik — a megyét is érintő kérdés —*a foglalkoz­tatás. Világos, hogy a mai gazdálkodásban egyidejűleg tapasztalható munkaerőhi­ány és -felesleg, aminek strukturális problémái van­nak. Ezért az átképzést, a munkahelyteremtést nem le­het rábízni az életre, hanem annak jó megnyilvánulásait támogatni kell. — Milyen benyomásokat szerzett a vendéglátó me­gyéről, a tanácskozásról? — Az egyes közgazdászok, de a megye párt- és tanácsi irányítása által megnyilvá­nult érdeklődés azt bizonyít­ja, hagy itt igenis hasznosí­tani szeretnék a vándorgyű­lésen elhangzottakat. Amikor a növekedésről, átrendeződés­ről beszélünk, akkor ez fel­tétlenül hasznos. És még ugyancsak a tapasztalataim között említem, hogy ez, a sorrendben XXIV. vándor- gyűlés az egyik legjobbak közé tartozott, ahol jó szer­vezés mellett nagy érdeklő­dés volt. A résztvevők az itt elhangzottak alapján világo­sabban látják feladataikat — fejezte be Csikós-Nagy Béla. Lányi Bolond Reális ár, hihető határidő Taktika a megrendelésért Újabb háromszáz lakás Örokösföldön Közel háromezer ember ünnepelt építők napján a SZÁÉV-nél. Az ünnep azonban hamar elmúlik, — és kü­lönben is — sokkal több a naptárban a hétköznap. — 2300 fizikai dolgozó és a műszaki gárda fáradozik azon, hogy az 1985-re fri tű­zött tervünket — egymilli- árd 250 millió forint terme­lési értéket — elérjük — tá­jékoztat Seres Antal, a Sza­bolcs megyei Állami Építő­ipari Vállalat műszaki igaz­gatóhelyettese. Megyénkén kívül rendszeresen dolgo­zunk Borsodban is, de az or­szág bármely pontjára el­megyünk, ha a helyzet úgy kívánja. Két éve gyakorlat az épí­tőiparban, hogy az állami építkezésekre versenytárgya­lásokat írnak ki. — Létszükségletünk, hogy ezeken sikeresek legyünk. A beruházások visszafogása az elmúlt időszakban sok problémát okozott. Nemcsak nekünk voltak emiatt gond­jaink. összesen tizenhat versenytárgyaláson indul­tunk 1984 végéig. Ebből hat volt érvényes, s közülük ötöt mi nyertünk meg. Ez igen jó arány. — Mivel tudtunk nyerni? Legfontosabbnak azt tar­tom, hogy mi reális árak­kal indulunk a versengés­ben. Közel állunk a tényle­ges költségekhez. Fontos szempont az is, hogy elfo­gadható, hihető határidőket jelölünk meg. Ehhez persze megfelelő referencia is kell. Nekünk szimpatikus a ver­senytárgyalási forma, hiszen olyan gazdálkodási feltétele­ket teremt, amelyik megfe­lel a jelenlegi gazdálkodási követelményeknek. — A tervidőszak vége fe­lé mindig összegvülnek a te­Panelszerelés endők. Az évben például 30 —40 százalékkal több lakást építhettünk volna, ha van kapacitásunk. Közel 1300 la­kásra lenne igény, 900-nál alig többet tudunk megépí­teni. Ezek nagy része Nyír­egyházán, az Örökösföldön épül — itt újabb 300 lakást, Mátészalkán 113, Kisvárdán 115, Sátoraljaújhelyen 70, Nyírbátorban 66 lakást adunk át az idén. A lakás­építés elsődleges feladatunk, de több nagyberuházáson is dolgozunk. Legnagyobb — 70 milliós — a kisvárdai kórház bővítése. — A mennyiséggel nem sok probléma van, a minő­séggel már akad. Be kell is­merni, hogy az elmúlt egy­két évben a minőséggel nem lehetünk elégedettek. Igyekszünk azon javítani. Különféle intézkedéseket hoztunk. Jobban kihasznál­juk a jövőben a belső tar­talékainkat. Törekszünk a reálisabb teljesítménybére­zésre. Bevezettük a szigorí- tott, egy összegű utalványo­zást. Ennek az a nagy elő­nye, hogy a dolgozás előre tudja, milyen munkával mennyit kereshet. Gondja­ink bőven vannak. Még mindig nagy a munkaerő - elvándorlás. Régóta küszkö­dünk a tetőszigeteléssel. Fő­leg a 3—4 éve épült laká­soknál okoz ez sok problé­mát. Áldatlan állapot a pa­neles lakások penészedése. Ezek persze nemcsak a mi vállalatunk gondjai. Ebben az évben legnagyobb figyel­met a minőségre fordítjuk. A SZÁÉV-nél a dolgozók­tól fegyelmet, minőségi munkát várnak. S hogy ez megalapozott legyen, az idén 10 százalékos bérfejlesztést terveznek. Ez azért is indo­kolt, mert a hasonló válla­latok között szinte az utol­só helyen állnak az ország­ban. Márpedig jó munka csak úgy követelhető, ha ga­rantált az érte járó fizetés is. Ám ennek a fordítottja is igaz! Kovács Éva H uszonöt éve mentem nyugdíjba, de még mindig sokat álmo­dom a vasútról. Ilyesmiket: megy, megy velem a vonat, egyszer csak nincs tovább sín. Sín nélkül megyek ke- resztül-kasul mindenen a mozdonnyal. Ilyenkor ki­ver a hideg veríték, úgy ébredek. Aztán csak neve­tek magamon. Furcsa még­is, hogy ilyen rémálmaim vannak. Egész életemben balesetmentesen vezettem. Alaposan megtanítottak a szakmára. 1923-ban ke­rültem a vasúthoz, a deb­receni igazgatósághoz. A MÁV fúvószenekarának karmestere ajánlott be la­katosinasnak. Tehetséges trombitásnak tartott, sze­rette volna, ha ottmara­dok. A műhelyben szigorú mesterem volt. Minden reggel munkakezdés előtt sorba állított minket, ta- noncokat, és alaposan vé­gigmustrált bennünket. Tiszta fül, tiszta nyak, tisz­ta pohár és kopasz fej. A munka csak akkor kez­dődhetett, ha minden rend­ben volt. A mester kedvelt engem, hát igyekeztem is a bizalmát megtartani. Mellette dolgoztam, a szer­számait is használhattam. Ha hibát követtem el, meg­büntetett. Ilyenkor be kel­lett menni vasárnap ka­zánt pucol .ii. Harmincán ^ végeztük el a tanonciskolát, de csak hármunkat tartott ott a vasút. Sok volt akkoriban a munkanélküli. Dörzsöl­hette a kezét, aki ilyen jó nyugdíjas álláshoz jutott. Nekem szerencsém volt, mivel fociztam a DVSC­nél, meg szépen zenéltem, így hát szóltak az érdekem­ben. Ezért jó az, ha az em­ber a szakmáján kívül mást is csinál. Sose tudni, hol veszi hasznát. Persze mit sem ért volna az egész, ha a munkámmal nem lettek volna megelégedve. Nyolc évet dolgoztam a MÁV-nál, mint lakatos. Megtanultam a mozdonyjavítás minden csínját-binját, aminek az­tán mozdonyvezető korom­ban sok hasznát vettem. Nagy szégyen volt az, ha valakinek „fekve maradt a vonata”, azaz nem tudta megjavítani, ha menet-köz­ben elromlott. Aztán kér­tem, hogy mozdonyra me­hessek. Intelligenciavizsgát is kellett tenni. Behívtak az osztályvezetőhöz, ahová három szobán vezettek ke­resztül. A főnök első kér­dése az volt, mit láttam az első szobában a falon. Mert a mozdonyvezetőnek min­dent látnia kell. Aki vélet­lenül elnézett egy jelzőt, rögtön kirúgták. Érthető is, hisz emberéletről van szó. Két évig voltam mozdony- vezető tanonc. Debrecentől Pestig 4—5 tonna szenet kellett belapátolni a kazán­ba. Visszafelé ugyaneny- nyit. A fűtő, azaz a tanonc kötelessége volt még az is, hogy indulás előtt egy órá­val készítse elő a moz­donyt. Én sokszor már két órával hamarabb ott vol­tam. A főnököm az első nap megkérdezte, hogy van-e feleségem. Mondtam neki, hogy van. — Na, fiam, akkor már láttál tiszta konyhaedényeket és porce­lánt. Úgy csillogjon itt minden, mint a patikában vagy mint nálatok otthon a konyhában! Ma nem kell fűteni a mozdonyokat, minden au­tomata. Van ebben valami félelmetes. A gőzmozdo­nyoknál az ember mindent látott, ha elromlott vala­mi, rögtön megjavíthatta. Hiába az áramvonal és a formatervezés! A régi moz­donyoknak lelkűk volt. Nyíregyházára 1937-ben ke­rültem. és itt is maradtam. A fizetősem az a bizonyos 200 pengő volt. A háború­ban nem voltam katona, mert a mozdonyvezetőket felmentették. De sok moz­donyt kilőttek! Kevés moz­donya maradt meg az or­szágnak. 1961-ben mentem nyug­díjba. Több kitüntetést is kaptam. Ahogy elnézem, a mai vasutasokat, úgy lá­tom, a vasútnál most is jól jönne a régi összetartás. Makkai János visszaem­lékezését lejegyezte: Bodnár István A trombitás masiniszta A Nyíregyházi Mezőgazdasági I Főiskolai Tangazdaság Kora. nyl utcai árudája a kiskert- művelőknek igyekszik nagy segítséget nyújtani új szol­gáltatásával, gazdag áruvá­lasztékával. Számos hiány­cikként tartott terméket for­galmaznak, olyat, mint a kü­lönböző méretű karók, szer­számnyelek, keretezett szú­nyogháló ajtók. Kaphatók itt a mezőgazdasági kisgépek mellett növényvédő szerek is. Dj szolgáltatás a szaktanács, adás. A behozott minta alap­ján mezőgadlasági mérnök ad tanácsot a növénykárosltó betegséggel kapcsolatban. Ké­peinken : vásárlók a boltban. — A kertészmérnök szakta­nácsadás kSzben. Elek Emil Szamóca Két-három hét alatt futja be csodálatos ívű pályáját, csak a folytontermő fajták ígérik az augusztusi, netán szeptemberi szemeket. Ez a szamóca. Vitathatatlan, ked­velt nyár eleji gyümölcs. Termesztése nagyon sok munkáskezet igényel. A pa­lántákat ültetni kell, majd kapálni, s a legnehezebb a szedés. Minden egyes sze­met külön-külön az ujjak közé fogni, óvatosan csip­penteni egyet, mert köny- nyen megsérül. Akkor pedig értéktelen lesz a gyümölcs. Ezért leginkább a háziker­tek növénye, ám néhány éve nagyobb területen a gazda­ságokban is megjelent, köz­te Ramocsaházán. — Az idén szedtük az el­ső termést — mondja Gál Ákos, a Rákóczi Termelő- szövetkezet elnöke. — Isme­retlen ezen a tájon a nagy­üzemi szamócatermesztés, ezért csak öt hektáron ül­tettük tavaly. Először azt akarjuk, szeressék meg az itt élők. Mert nem akárhogy mű­velik a szamócát Ramocsa­házán. Az öt hektárt há­romszáz négyzetméteres da­rabokra osztották fel, amit egy-egy tag kapott kötele­zően. Ezt családtagjaikkal szedik, hiszen nincsen mára régi értelemben vett kerté­szeti női brigád. Munkaidőn Júl, délutánonként szedték a gyümölcsöt, s úgy néz ki, további telepítésre is van lehetőség. — Csak ilyen formában folytatjuk, így tudjuk a leg­gazdaságosabban termesz­teni — toldja meg az el­nök. — A környéken nem mi csináljuk egyedül. Sé- nyőn, Apagyon, Kállósem- jénben nagyobb táblák van­nak, Jármiban pedig már régi hagyománya van. A ke­resletre nem panaszkodha­tunk. A Nyíregyházi Konzerv­gyárba, a miskolci hűtőtáro­lóba és a Zöldértnek szállí­tották a gyümölcsöt. Ám je­lentkezett vásárlóként a Nagykőrösi és a Debreceni Konzervgyár is. Ez jó, mert a termelő diktálhatja a fel­tételeket, választhat az aján­latok között. Majd ha be­lép az apagyi hűtő, akkor eggyel több értékesítési le­hetőség nyílik. — A héten szedtük utol­jára, amolyan tallózás volt az — mondja Vitéz Ferenc főmezőgazdász. — összesen huszonnyolc tonnát adtunk el és az árbevétel hektáran- ként megközelíti a kilenc­venezer forintot. Nem pa­naszkodhatunk, jól termett a szamóca. Viszont a jöve­delmezősége mellett na­gyon sok munka van vele. Aprólékos a szedése, csu- mázva kérik a konzervgyár­ba és a hűtőbe. Mindenesetre tanulóévnek nem volt rossz az idei. Hogy mit hoz a jövő, azt még nem tudni, de az biz­tos, Ramocsaházán egy év alatt meghonosodott a' Sza­móca. (sípos)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents