Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-12 / 136. szám

1985. június 12. 3 f------------------------------------------N ÉPÍTŐK BECSÜLETE EGY NYÍREGYHÁZI TANÁCSKOZÁSON ter­vező mérnök ugratta, sőt kissé gúnyolta a jelenlévő építőmérnököket. A tanács­kozás szünetében ugyanis többen hiába próbáltak ki­menni, az ajtó nem nyí­lott. Csaknem harminc épí­tő- és építészmérnök bent- ragiadt, az ajtót kívülről kellett kinyitni. Ekkor tet­te a tervező ezt a megjegy­zést: „Még jóformán új az épület, az ajtó mégis rossz. Ezek a kivitelezők!” ■ A megjegyzésre a kivitele­zéssel foglalkozó építőmér­nök felemelt hangon így válaszolt: „A zárban a ru­gó vagy eltört, vagy bera­gadt. Neked tudni kellene, hogy a zárakat nem mi csi­náljuk, hanem az Elzett Művek.” Lám, előfordul, hogy még szakmabeli is indokolatla­nul szidja a kivitelező épí­tőipart. Furcsa, hogy a ta­nácskozás egy részében a mérnökök éppen azt sür­gették: a közvéleménnyel meg kell ismertetni , az iparág objektív nehézsége­it, jobb propaganda kellene az építőknek. Valóban jobb kellene, de a jobb propagandát, a köz­vélemény kedvező irányba terelését csak jobb munká­val lehet elérni. S mind­addig aligha alakul ki ál­talánosan jó vélemény az építőkről, amíg a feltűnő­en durva hibák meg nem szűnnek. Hogy például az ablakon ujjnyi a rés, a te­tő beázik... Mindkét, .só­kat emlegetett hiba égbeki­áltó, hiszen az ősember ta­lált beázásmentes barlan­got, eleink építettek ma­guknak száraz kunyhót. S most, a technika korában esővíz áztatja a tapétát, az ágyat, fák cseperednek a kémények mellett. Így van ez néhány nyíregyházi ház­ban Tál r,t. J'7 íi-Uf' 3t" - ! MINDJÁRT HOZZÁTE­SZEM — szakértők el­mondása alapján —, hogy a beázásért és a fák növeke­déséért nem mindig a ki­vitelezők a hibásak. (Most különben is a kivitelezőket próbálom védeni a jogta­lan bírálatokkal szemben.) Nézzük az érem másik ol­dalát is. Részben azért, mert közeledik az építők napja, részben azért, mert egyéves tapasztalatom birtokéban kicsit mélyebbre látok a té­mában. A beázásért nem hibás (legalábbis csak rész­ben hibás) a kivitelező, ha a tervnek és a technológiai utasításoknak megfelelően dolgozott. Többnyire úgy dolgozott, de néhány lakás beázik, vagy nedves, mert a házgyári elemek egy ré­szének eleve rossz az il­leszthetősége, a szigetelési technológiák némelyike is kívánnivalót hagy maga -után. A fák a ház átadása után 2—3 év múlva kezde­nek növekedni. Mert port, földet és magot vitt a tető­re a szél. Szó sincs arról, hogy mindenért lakókra há­rítsuk a ji telősséget. De néhány újabb példa meg­mutathatja az érem másik oldalát. Nyíregyházán pa­naszkodott egy pár hónap­ja új helyen lakó, hogy penészedik a fürdőszoba fala. Kiderült: addig soha nem szellőztettek kellően. Egy másik lakó azért zoho- rált, mert a dupla üvegű ablak szárnya párásodott. V ____________________ A szakember mondta neki: máskor ablakmosás után az összefogó csavarokat húz­za meg, különben a résen bemegy a pára. Egy föld­szinti lakó elmarasztalta az építőket, mivel nagy volta gázszámlája, mégis hideg­nek érezte a lakást. A ga­ranciális szakmunkás vette észre, hogy a lakás alatti pince mindkét ablaka tö­rött, s a bejárati ajtót több­nyire nyitva hagyják‘a la­kók. A télen méteres jég- csapok csüngtek le az egyik örökösföldi erkélyről. Emi­att több helyen szólta meg az építőket egy közeiben lakó. Öt nyilván az tévesz­tette meg, hogy az egyik lépcsőház még épült, a má­sikban már laktak. Nos, az egyik lakó reggel nyit­va hagyta a fürdőszoba csapját, s elment dolgozni. A lakás megtelt vízzel, majd az erkélyről lefolyó víz a mínusz tízfokos hi­degben jégcsapokká hí­zott. MEGYÉNK TÖBB VÁ­ROSÁBAN néha késve kezdik az építkezést. A többség a késve és gyéren felvonuló kivitelezőket lát­ja, akik néha valóban lóg­nak, munkára várnak. A zúgolódók nem tudják, hogy esetleg hiányzik, vagy hiá­nyos a terv, nem volt elég­séges az előkészület. Néha a már elkezdett építkezés megtorpan, mert a terv egy részét, például anyaghiány miatt át kelt. dolgozni. S az már köztudott, hogy az anyaghiányt- króhijfuá« *"8x' építőanyagod’egy Vészének minősége kriminális. A te­tőfedő cserép jó része olyan törékeny, mint az üveg! A kerémia termékek jelentős része vetemedett és nem sima felületű. Újabban az egyszerűnek tűnő beton mi­nőségével is akad néha gond, mert a bányákból földes,'' ' agyagos" 'sóder* ér­kezik a betongyárakba. Objektív, vagy legalábbis nagyobbrészt objektív ne­hézségek a kivitelező vál­lalatok kapuin belül is ke­letkeznek. A SZÁÉV tele­pére például kellene egy fedett tároló, ahol az új, még ki nem száradt ajtóik és ablakok várnak elszállí­tásra. De tárolóra nincs fejlesztési alapja, beruhá­zási lehetősége a vállalat­nak. AZ ÉPÍTŐIPARI GÉPEK egy része elavult. Több pénz, jobb anyagellátás és persze szilárdabb munkafe­gyelem kell ahhoz, hogy a helyzet javuljon. A fenti példák igazolják: a lakók­nak, az üzemeltetőknek né­ha jobban kell tájékozód­niuk, mielőtt ítéletet mon­danak. Nem szabad elfelej­teni, hogy az elmúlt 40 év­ben megyénk építőipara ugyanúgy fejlődött, mint a többi iparág. Az építkezés a mérnököktől, techniku­soktól felelősségteljes szel­lemi munkát, a szak- és se­gédmunkásoktól nehéz fi­zikai munkát igényel. A szabolcsi építők sokasok je­lentős feladatot oldottak és oldanak meg az ország keleti részében. Többsé­gük becsületesen dolgozik szerte a megyében, több vá­rosiban, településen részt vesznek az ország építésé­ben, sőt külföldön is meg­található a kezük munká­ja. Nábrádi Lajos __________________________________/ A Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi gyáregységében hat­száz tonna vegyes savanyúságot készítenek belföldi meg­rendelésre. (Császár Csaba felvétele) Kelet-Magyarország ——- i » binok, valamint a dolgozók részére biztosított strandbe­lépők jelentős mértékben hoz­zájárulnak a dolgozók nyári pihenéséhez és a hét végi szabad idő kulturált eltölté­séhez. Képünkön: kellemes környezetben telnek a sza­badság első napjai, (császár) Ezer tonnák — eladhatatlanul Átkozott növény? Soha eddig nem hallott megfogalmazás volt egy ter­melőszövetkezeti elnök szájából, amikor nagy nyilvánosság előtt (rádióriportban) kijelentette: „áthozott növ(jayl’,»Ter-: mészetesen a burgonyáról volt szó.- Arról. amit mát elülteti . ■ tek, de mé| inkább arról, ami közel 3000 tonna mennyi- * I s£g$'e(u télt tárolás után a nyakukon maradt. Háromezer tonna burgonya rengeteg és nagy értékű áru egy olyan gazdaságiban, ahol a termelésnek ez az ága meg­határozó. De ha csak egy gazdaságról lenne szó! Ha csak egyetlen termelőszövet- ' 'kezötot eHnteáírá '■fift-alyr bő termés után az idei veszte­ség, azt mondhatnánk, ha nehezen is, de ki lehet bírni. Sajnos nem egy üzemről, nem egyetlen gazdaságról van szó. Tímár, Gávavén- cséllő, Balkány és még sorol­hatjuk a helységneveket, ahol az érintett üzemek érdekelt szakemberei ezer és ezer tonna el nem adott ma már eladhatatlan burgonyáról be­szélnek. Milliós veszteség A timári Béke Termelőszö­vetkezet, de a gávavencsellői termelőszövetkezet elnöke is (a burgonyatermelésnek két hatalmas és régi bázisa van ott) a közelmúltban milliós károkról, veszteségről be­szélt. A timárialk például több mint 10 millió forint értékben érdekeltek az ügy­ben és ami elszomorítóan el­gondolkodtató, a téli kitáro­lást követően nem a tárolási veszteség, hanem a váloga­tás, zsákolás, szállítás növel­te a kárt. Elmondás szerint diszpozíció alapján utaztat­ták a krumplit többször is oda-vissza Tuzsér és Tímár között. Csak az energia fo­gyott, a termék fonnyadt és apadt, haszon nem szárma­zott. Most ugorjunk visszafelé az időben. 1984 nyarán és őszén már előrevetítette ár­nyékát az a probléma, hogy sok krumpli termett, hogy gondot okoz az értékesítés. A vészjelek oda-vissza ala­pon időben riadót harsogtak, de nem történt szánté sem­mi. Mintha mindenki bele­nyugodott volna abba, hogy a kialakult helyzet megmá­síthatatlan és sokak tudatá­ban élt a reménynek az a szikrája: ha ősszel nincs, ak­kor tavasszal lesz piaca a krumplinak. A - remény immár szerte- foszlot. Olyannyira, hogy a burgonyára ma senki sem mondja, hogy egyik fontos népélelmezési cikk, de lett átkozott növény. Miiként csa­pódik le a gazdaságokban a tetemes veszteség, arra ma még nincs válasz. Viszont itt van az újabb gond, vajon mi lesz az idei terméssel? Megint lesz felesleg? Szabolcs-Szatmárban az idei burgonyaültetési terv 7305 hektár volt. Szektoron­ként tekintve a területből 361 hektár állami gazdaság, 2944 hektár tsz, a többi háztáji, kisüzemi. A tervezett terü­letről minimum 100—120 ezer tonna termés várható, ennek fele, vagy még több a nagy­üzemekben. Mi lesz vele? Ami burgonya itt térem, az fél Magyarország lakosainak éves szükségletére elég, de termelnek burgonyát másutt is, főként Somogybán és min­den megyében. Más szóval megint lesz bőven felesleg, arait exporttal, ipari feldol­gozással, takarmányozással, vagy a szakemberek által is­mert más utakon hasznosíta­ni kellene. A döntésre, a megnyugtató és biztató vá­laszadásra nem sok az idő. Egyetemre, felvételi nélkül Medikus­jelölt B élteczki Zsuzsa, a nyír­egyházi Kölcsey Fe­renc Szakközépiskola negyedikese az országos szak­mai versenyen második he­lyezést ért el. Június 1-én vet­te át az ezért járó díjat, melynek birtokában már el­sőéves orvostanhallgatónak vallhatja magát. — Gyulatanyán lakom. Nyolc éve vagyok bejáró. Az általános iskoja felső négy osztályában Nyírtelek­re, azután Nyíregyházára jártam mindennap. Engem mindig sok minden érdekelt. Általános iskolában elég szétszórt is voltam. Már ak­kor nagyon szerettem az iro­dalmat, de felboncoltam az elhullott apró állatokat, s tenyésztettem penészt is a szekrény -tetején. Szegény anyukám, hogy megijedt, amikor észrevette, pedig sze­rintem nagyon szép volt! De válaszoljunk mi is egy kérdésre. Miért termelnek az üzemek burgonyát, ha az utóbbi években úgyis csak a gondjukat növelte,I vagy mint most is gazdálkodásuk eredményét rontja. A Balká- nyi Állami Gazdaság főagro- nómusa erről azt mondta: kényszerpálya. Burgonyára nem most, de évekkel koráb­ban szakosodtak. Speciális, másra nemigen használható tárolók, gépek terhelik az ágazatot, hitel és amortizá­ció kötelezi őket termesztés­re. Nagyobb segítséget! Ez utóbbiakat akkor is fi­zetni kell, ha semmit sem csinálnak és ebben az eset­ben még nagyobb lenne a veszteség. Aztán ha minde­nütt felhagynának a burgo­nyatermesztéssel, vagy min­denütt erőteljesen csökkente­nék a termőterületet, orszá­gos botrány lenne a burgo­nyahiány. Volt már rá példa. Tehát így sem jó, úgy sem jó? Hogyan lenne jó, azt a főagronómus, a tsz-elnökök — bár külön-Külön — de egybehangzóan mondták. Na­gyobb segítségre, állami tá­mogatásra lenne szükség. E vélemények elbírálása ha­laszthatatlan. Seres Ernő — Jó tanuló voltál? — Soha nem voltam osz­tályelső. Egy-két négyes min­dig becsúszott. Amit nem szerettem, nem tanultam na­gyon. A szakközépiskolában jöttem rá, hogy ha ki akarok tűnni, akkor valamire na­gyon rá kell kapcsolnom. Tudtam, ez csak akkor sike­rülhet, ha valamelyik szak­tárgyból a legjobbak egyike vagyok. Ettől fogva erre tö­Érdemtelen kiválóak S zokatlan szópárosítás, ha érdemtelen kiváló- akról beszélünk. Am bármennyire meglepő a kifejezés, mintha sejtetne valamit a mai gyakorlatból, amikor üzemeknek, vállala­toknak, szövetkezeteknek nyújtják át az elismeréseket. Természetesen szögezzük le rögtön: a nagy többség, aki néhány héttel ezelőtt ünne­pelt, valóban megérdemelt munka, éves teljesítmény után vehette át az oklevelet. Ugyanakkor sajnálattal kell hallani, hogy olyanok is a legjobbak sorába kerültek, akik csak papíron, az előző évi viszonyszámhoz képest produkáltak valamelyest, s a közvetlen közvélemény sem tartja a legjobbak között őket. Ünneprontással vádolhat­nak bennünket, ha kétségbe vonjuk néhány szép okle­velet kapott üzemnél az ér­demeket. Pedig nem ártana megkérdezni azt az ügy­félt sem, aki nap, mint nap bosszankodik a nem nyújtott szolgáltatások miatt — mi­közben hall a kiváló cím­ről. Azt a vállalatot is érde­mes megnézni tüzetesebben, ahol belső széthúzás szabdalja a vezetést, parancsuralmi módszerek uralkodnak, de a kitüntetés elnyeréséért írt pályázatban a demokráciáról papolnak. A jók közül a legjobbakat kiválasztani nem mindig könnyű dolog, bár önmagá­ban is hálás feladat. Azonban a kiváló vállalat, szövetkezet címért versengőknél valahol megmerevedtek a kritériu­mok, azok az elbírálási pon­tok, ami alapján odaítélik a kitüntetést. így fordulhat elő, hogy nem az lesz a legjobb, aki a legfontosabb népgaz­dasági célok érdekében ered­ményesen tevékenykedik, ha egy szerencsétlen baleset miatt rossz pontot kap. A csendes középszer a gyen­gébb korábbi eredményeiről való indulás viszont hasznot hoz, mert van mihez mérni a „fejlődést**. Manapság akár egyik hó­napról a másikra elveszíthe­ti korábbi jó hírét egy vál­lalat,- szövetkezet. Mert nem „felülről” minősítik őket, hanem a gazdaságos terme­lés, a jövedelemteremtö ké­pesség, a nyereség mutatia meg, mennyire képesek al­kalmazkodni a változásokhoz. Ezért az ilyen kiválóaknak gratulálunk utólag is tiszta szívből, míg azok, akik vala­milyen statisztika kedvéért, meglévő keretszám kihasz- nálásakért kerültek a listá­ra, jobb ha elgondolkodnak egy olyan megítélésen, ami nemcsak egy szépen kitöltött pályázaton múlik. ____ L. B. ★ Szeszipari szakmunká­sokat képez saját vállalata részére a Kisvárdai Szesz­ipari Vállalat. Az elmúlt tíz évben 68 dolgozó szerzett szakmunkás-képesítést a vállalatnál a felnőtteknek szervezett szakmunkásképző tanfolyamokon. rekedtem. Eldöntöttem, hogy szakmából kivágom a rezet! — Hogyan sikerült megva­lósítani? — Harmadiktól tanultuk a belgyógyászatot. Szeren­csém volt a tanárokkal. Dr. Fekete Gyula belgyógyász főorvos óráinak nagyon so­kat köszönhetek. Osztályfő nököm, Révész Miklósné szinte második gyerekeként szeret. Dr. Jósvfay Gabriella készített fel a versenyre, és dr. Drágár Péterné kísért el, s öntött belém lelket, amikor arra volt szükség. — Mit szóltak a sikeredhez szüleid? — Nagyon örültek, ök egy­szerű emberek, és nagyon so­kat dolgoznak. A családunk­ban eddig nem hogy orvos, de értelmiségi sem volt. Ha sikerül, én leszek az első. Ezt a szüleimnek is köszönhe­tem. Mindig sokat segítet­tek. A tanulásban nem tud­tak, inkább megteremtették nekem az ideális feltételeket. Ezért is sikerült nekem ez a verseny, amelytől azt is vá­rom, hogy ezentúl a vidéki iskoláknak is megnő a te­kintélye. K. É. lalat vezetese a közelmúltban kötött megállapodást csere- üdültetésre más, megyén kí­vüli társvállalatokkal: így többek között a budapesti második kerületi és a Mis- colci Ingatlankezelő és Szol­gáltató Vállalattál. A sóstói üdülő területén felépített ka­VÁLLALATI ÜDÜLŐ. Ide­ális környezetben — a sóstói strand szomszédságában — június elsején megkezdődött a dolgozók nyári üdültetése az ingatlankezelő és szolgál­tató vállalat korszerűen fel- 1 szerelt kétszobás, társalgóval ellátott üdülőjében. A vál-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents