Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-10 / 134. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. június 10. így szavaztak Szabolcs-Szatmár választópolgárai Ünnepi külsőségek között szavazott Szabolcs- Szatmár megye lakossága is. Kívül fellobogózott, belülről az ünnep jelentőségének megfelelő díszbe öltöztetett szavazóhelyeken várták a szavazatszedő bizottságok a választópolgárokat, hogy szavazatukkal döntsék el: kik képviselik őket a tanácsban, a Parlamentben, s hogy a szavazatukkal is hitet tegyenek a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája mellett. Felnőtt módon választott ezen a napon a megye lakossága. Első szavazás volt a mostani, amikor nem volt szesztilalom, de a szavazás ideje alatt nem lehetett az utcákon ittas embert látni. Annál többen Öltöztek ünneplő ruhába, hogy ezzel is kifejezésre jutassák: ez a nap közéletünk jeles dátumává vált. Sok helyen már reggel ötkor kinyitották a szavazóhelyiségeket, hogy aki munkába igyekszik az időben szavazhasson, s a lakosság nagy aktivitását jelzi, hogy a délelőtti órákban már az urnákban volt a szavazásra jogosultak háromnegyedének véleménye. Hogyan szavaztunk? Erről igyekeztek a lap munkatársai információkat, benyomásokat szerezni, amelyeket itt adunk közre. Hosszú napok „...szívesen segítem...“ s amit én nem tudtam megvalósítani, remélem neki sikerülni fog. S ebben a munkában szívesen segítem, adom át tapasztalataimat. Azóta eldőlt: dr. Mezey Károly lett a 18-as számú választókerület lakóinak képviselője. _______ Kismama ünneplőben Szombaton elegánsra cserélte otthoni ruháját Szűcs Emilné is', pedíig csak a téren: kellett átvágnia ahhoz, hogy az urnák elé járuljon. Szavazott, s szaporán indult visszafelé. Hiába, háromhó- napos kislányát nem szabad sokáig anya nélkül hagyni. — Ez nem olyan nap, mint a többi — kínált hellyel a fiatalasszony szépen berendezett lakásában Nyíregyháza szívében. — Számomra természetes volt, hogy elmegyek szavazni. Senkinek, így nekem sem mindegy, hogy ki képviseli majd az érdekeimet. Tudom, egy szavazat csepp a tengerben, de azért ennyivel én is részt vállaltam az ország ügyeiből. Szücsné, a Nyíregyházi Építőipari Szövetkezet munkaügyi előadója rövid ideje új feladattal, az édesanya szerepével ismerkedik. — Nem is olyan könnyű anyának lenni — mosolyog —. Főleg, amíg picik a gyerekek. Hiába „csak” itthon vagyok, egész nap annyi a tennivaló, hogy sokszor jobban elfáradok, mint amikor munkába jártam. Bizony nem sokat üldögélt a fiatalasszony a beszélgetés alatt. Teát adott a kislánynak, aztán a mosógéppel akadt dolga, majd a Katika szobájában rakta össze a játékokat. Szücslék fiatal házasok. Három éve költöztek be az egyik Lenin téri házba. Mint a legtöbb fiatal párnak, nekik is nagy anyagi terheket kellett vállalniuk. A férj — aki taxis — rendszerint reggeltől késő estig dolgozik, így alig van együtt a család. — Ha nagyobbak lesznek a gyerekek, talán könnyebb lesz nekünk is. Nagyon hiányzik a munkám, de most a kicsik nyugalma, kényelme a legfontosabb. Sajnos ez a tér, ahol lakunk, nem tartozik a csöndes városrészek közé. Késő este gyakran randalíroznak a presszók környékén. A mi házunkban nagyon sok fiatal pár lakik, így nemcsak a mi gyermekeink nyugalmáról van szó. Ha találkoznék a tanácstagunkkal, arra kérném, hogy tegyen ez ügyben is valamit. A 18-as országgyűlési választókerület két jelöltje: Kulinné dr. Mester Katalin és dr. Mezey Károly kisvár- dai orvosok már a kora reggeli órákban szavazták. Mindketten izgulnak, hisz nem kevesebbről van szó, mint arról, ki képviseli a körzetet a következő öt évben a Parlamentben. (Csak érdekességként: az elmúlt negyedszázad alatt nő képviselte a választókörzetet.) — Milyen terveik vannak a képviselőjelölteknek? — kérdezem őket a szavazás előtt. Dr. Mezey Károly: — Elsősorban a felüljáró építését szorgalmazom, ami már lassan a város fejlődésének gátja. A sorompónál kialakult állapot valóságos stresszhelyzetet teremt. A kis- és nagyvárosok, s a községek -közti egyensúlykülönbség megszüntetése szintén feladat, s a lakosság megtartóképessége érdekében szükséges előrelépni. Kulinné dr. Mester Katalin is a felüljárót tartja legégetőbb gondnak, de szerinte sürgősen tenni kellene a város krónikus telefongondjának megoldásáért. — Biztos vagyok abban, hogy jelölttársam megválasztása esetén is jó kezekbe kerül mindaz, amit elkezdtem, Nyíregyházán a 22. számú tanácstagi választókerületben szavazott Fekete Károly református esperes, a megyei egyházközi békebizottság titkára. Berecz Jánost és feleségét Nyíregyházán, a KÖJÄL-ban kialakított szavazóhelyiség előtt köszöntik. Az első választó Nehéz és hosszú napja volt június 8-a sok embernek. A szavazatszedő bizottságok tagjai sok helyen már reggel öt órától a helyükön álltak, hogy a koránkelők és munkába igyekvők is szavazhassanak, s amikor más vacsoráját fogyasztotta, ők még mindig a szavazatok összeszámolásán dolgoztak. Kemény munkát végeztek a választási elnökségek. Hajnaltól napestig járták a szavazóköröket a népfrontaktivisták, ott voltak minden településen a megyei, a városi pártbizottságok tisztségviselői, apparátusi dolgozói. A legtöbb konkrét feladat a tanácsi dolgozókra hárult. A megyei tanácselnöktől a legkisebb község tanácsának igazgatási előadójáig, a szervezési osztály vagy titkárság dolgozóitól a tanácsok gépkocsivezetőiig mindenki talpon volt, hogy semmi ne zavarhassa meg a választást. Ott voltak a szavazók mellett, hogy segítsenek eligazodni annak, aki nem ismerte eléggé az új választás módját, ott állták a szavazókörök, a tanácsházák bejáratánál, hogy illetéktelenek ne zavarják a szavazókat, a választási elnökségeket a választás, a munkavégzés közben. Dolgozták, amikor másnak már befejeződött a választás, hogy minél hamarabb megtudhassák a szavazók is: kik lettek e közéleti verseny győztesei, kik lettek azok, akik képviselnek bennünket, de azt is, hol nem dőlt el a verseny, hol kell újból választást, pótválasztást szervezni, amelyet természetesen éppoly gondosan kell előkészíteni, mint ahogy a mostani, a nagy választás volt. A szavazással nem fejeződött be a választásokkal kapcsolatos munka ott sem, ahol nem lesznek pótválasztások. Ott a tanácsok alakuló üléseinek előkészítése, a tisztségviselők, az elöljárók személyének kiválasztása, a tanácsi bizottságok létrehozása, a végrehajtó bizottságok ösz- szetételének kialakítása ad feladatokat különösen a Hazafias Népfront-bizottságoknak, hogy mind a tisztségviselők közé, mind a testületekbe, bizottságokba a jók közül is a legjobbak kerüljenek. Együtt indult a lépcsőház Ha valaki látta volna Mátészalkát szombaton reggel, és ha ez a valaki idegen lett volna, akkor azt hihetné, hogy valamiféle családias ünnepbe tévedt. A választás napján reggel hat órától olyan volt a szatmári város, mint amikor nagy ünnepre készülnek az emberek. Nyolc óra tájban soha ennyi karon-, vagy kézenfogva, vagy éppen egymáshoz tartozóan is együtt sétáló házaspárt nem látott még a város, mint június 8-án. A legszebb az volt, amikor hosszabb sorokban még ennél is többen vonultak. A Városház közből a Szabó házaspár — egy nagy csoport szavazótárssal érkezett a 6-os választási körzetbe. Együtt indult a lépcsőház ... Szesztilalom nem volt, de talán a feleségeknek is köszönhetően mégis üresek maradtak a kocsmák — Panko- tai Ferenc a 9-es, Dávid Ferenc a 6-os számú választó- körzet sízavazóbizottságának elnöke mondta egybehangzóan. Reggel hattól folyamatosan együtt jöttek a családok, a fiataloknál lakó nagymama, nagyapa, de nyakukban, kocsiban, vagy éppen kézenfogva hozták az unokákat is. Szamosi István kézenfogva hozta a hároméves lányát. Elmondta: náluknál is jobban készült a gyerek erre a napra, hiszen annyit hallott a választásról, hogy megszületett benne közben az ünnep ... G. Gy.-né nagymama két unokát vitt a szavazóhelyiségbe. És nekem a két unoka újságolta, hogy szavaztak ők is. Kérdeztem kire? ök mondták, hogy Kádár bácsira ... Ök négy-hat évesek. Hangosan mondtak igent az életünkre, jövőjükre. A krónikás dolga, hogy leírja: sem rendbontás, sem rendhagyó esemény nem történt Mátészalkán. Kérdeztem néhány családtól, egyformán szavaztak-e? Meglepő igazság, de a beszélgetés közben jöttek rá, hogy a nagyapa mást gondolt, mint ők, de volt olyan házaspár, ahol — mert előre meg se beszélték, csak tervezett ki-ki a saját szándéka szerint — mást választott a feleség és mást a férj. Személy szerint mást, a tervezett életükhöz mégis ugyanazt. Majális hangulata is volt ennek a szombatnak Mátészalkán. A majálisok minden felhangja nélkül, de azok minden örömével. És felnőtt emberként felelősen. Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács nevében köszöntötték otthonában virágcsokorral.- A korához képest jó szellemi és fizikai állapotban lévő Németh Károlyné szavazásánál mindössze ahhoz kért némi segítséget a vele élő leányától, özvegy Vasa Sándornétól, hogy érvényes szavazatait helyezze a borítékba. Illetve természetesen még előzőleg ahhoz, hogy a mozgóurna házhoz vitelét kérje. A szavazás érdekessége egyébként, s egyben a Nyíregyháza külterületének számító körzet lakóinak állampolgári fegyelmezettségét és a rendkívüli korú asszony iránti figyelmet is tanúsító tény, hogy szinte valamennyi szomszéd érdeklődött a szavazatszedő bizottságnál Eszter néniről, s többen is felajánlották, hogyha szükséges, saját kocsijukon viszik el az otthonától kissé távoli szavazóhelyre. A megyeszékhely legidősebb párttagja, a 95 éves Somogyi Gyuláné az elsők között szavazott a nyíregyházi Körte utcai választóhely„3égben. Az örökösföld'i új általános Iskolában állították fel szombaton kora reggel a 17-es és a 18-as körzet szavazóurnáit, Miagam is ide igyekeztem, hogy választói kötelességemnek eleget tegyek. Itt találkoztam ifjú Darkó Andrással, aki első választóként lépett a lefüggönyözött szavazóhelyiségbe, s miután leadta vok- sát, a bizottságtól díszes oklevelet kapott. Darkó András a Kecskeméti Kertészeti Főiskola hallgatója. Nemrég fejezte be egyhónapos gyakorlatát, s még hátravannak a vizsgái és egy komplex szigorlat a szakma legfontosabb tantárgyaiból. Kőlaposról jött ide szavazni, az Üj erő út 31. szám alól, ami szintén a 18-as körzethez tartozik, mint az örökösföldi új lakótelep. — Hogy került éppen a kecskeméti főiskolára? — kérdezem, amikor — mindketten túl a szavazáson — leülünk az iskola tágas előterében erre a kis •beszélgetésre. — Apám a Ságvári Tsz- ben dolgozik, én is ott szeretnék, ha végzek. Az őszszel tanulmányi ösztöndíjszerződést kötöttünk, így hát ők segítenek, hogy tanulni tudjak. Kertészeti üzemmérnök leszek, önálló területet biztosan nem kapok majd eleinte, ami nem is baj. Jó lenne valami gyakorlott szakember mellett kezdeni a pályát. Eszter néni, a matuzsálem „Kolléga” érkezik, magas, mosolygós fiatalember, s leül mellénk. — Iskolatársam — mutatja be Darkó András —, Sütő Tibor az egyik tízemeletesből. Ö is kertész lesz. — Milyen érzés először választani? — kérdezem a két „okleveles” ifjút. — Előhb-utóbb felnő az ember — mondják mosolyogva., — Ügy érzik, jól szavaztak? — Én biztos, hogy jól — mondja Darkó András. — Akire a voksom adtam, szintén MÉM-es. A mezőgazda- ságiban dolgozik. Ismeri a problémánkat — a szakma gondjait is —, és tudom, hogy ki fog ülni mellette Szabolcs-Szatmár megye, de feltehetően az egész ország legidősebb szavazója, a Nyíregyházán fto';; 106 esz: tendős özvegy Németh károlyné született Tamkó Eszter szombaton a déli órákban lakásán adta le voksát. Az 1879. augusztus 15-én született asszonyt ez alkalomból Laki István, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet műszaki ellenőre, a körzeti szavazatszedő bizottság titkára és Sztaskó András, a helyi Ságvári Tsz nyugdíjas tagja, a szavazatszedő bizottság elnöke, a
