Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-10 / 134. szám
1985. június 10. Kelet-Magyarország 3 így szavaztak Szabolcs-Szatmár választópolgárai Tarpa voksai Alig nyitották ki a szavazóhelyiségeket Tarpán, a régi iskolában az elsők között ad- ta le szavazatát Csürke Sándor feleségével együtt. A nyugdíjas tanácselnök nem véletlenül iparkodott a szavazássá!, hiszen a korábbá választások tapasztalataiból tudja: akik példaadó felelősséggel élnek demokratikus jogúikkal, azok később a megoldásra váró feladatok szétosztásakor sem húzódnak a háttérbe, a munkában is elöl járnak. Tősgyökeres tarpiai. Szülei kis darab földből teremtették elő a népes család kenyerét. A nyári munkák idején kilenc testvérével együtt bérmunkát vállalt, hogy az egész évi kenyérnekvalót a kamrában tudják. 1945 után kezdődött számára is az új élet. Feleségével lankadatlan szorgalommal azon fáradozott, hogy fiaikat, Sándort és Gusztávot becsületben felnevelhessék. A demokratizálódó közéletben az első időktől kezdve szerepet vállalt. Csürke Sándor számára talán az 1950-es tanácsválasztás a legemlékezetesebb, amikor először kapott tanácstagként bizalmat. Azóta minden választásnál megerősítették, 1960 decemberétől 1980 nyaráig pedig tanácselnökiként kapott bizalmat. — Ma már nyugdíjasként, a szavazással „letudom” a választást. Korábban jóval több dolgom akadt vele. Jártuk délután is az utcát, bekopogtunk a késlekedőkhöz: jöjjenek, mert hamarosan zárják az urnát. Közömbösségük talán azzal magyarázható, hogy nem sok jelentőséget tulajdonítottak az egésznek. Pedig Tarpán és a környező községekben gazdag hagyománya van a választási küzdelmeknek. Elég csak a harmincas évek országgyűlési képviselőjelöltjeinek viharos párharcára utalni, vagy a magyar parasztság sorskérdéseit felvállaló Bajcsy- ZsilinsZky Endrére emlékeztetni, akit a beregi települések lakói juttattak be a Parlamentbe, olykor a hatalmi szóval, akarattal dacolva. — Most szinte mindegyik tanácstagi jelölőgyűlésen megfordultam — emlékezett az idei választási előkészületekre Csürke Sándor. — Kedvező visszhangra talált a többes jelölés, s hogy nagy az érdeklődés a választás iránt, az ezen a szombaton is lemérhető. Korábban nem egy példa akadt, hogy a családot csak egyik tagja képviselte, és szavazott a többiek helyett is. Szerencsére ezen túljutottunk. Most mindenki belátása szerint voksolhatott azokra, akiktől reméli, hogy tisztességgel képviselik a kö- etkező öt esztendőben az itt élők érdekeit. Nyírmadán és Pusztadoboson már ő óra után érkeztek az első szavazók. Képünkön: Csőn a János, a nyírmadai Béke Tsz növénytermesztő brigádvezetője. A népfr#nttitkár Lehet, hogy nem illik árulkodni, de azért elmondom. Amikor a szerkesztőségben a választás napját megelőzően megbeszéltük: ki merre megy, s mire próbál nagyobb figyelmet fordítani, egy népfronttitkár megkeresése is szóba került. Ugyan kit is választhattunk volna, mint Molnár Lajost, a kis- várdai népfronttitkárt, aki 1950, tehát az első tanácsválasztás óta mindegyiken, illetve mindegyik előkészítésében nagy-nagy aktivitással dolgozott. Ott találkozunk vele, ahol és amikor szavaz, döntöttük el, aztán telefonon kérdeztük meg: mikor és hová menjünk, amire a legtermészetesebb hangon válaszolta, reggel ötkor Szábolesveresmar- ton, az általános iskolában. Mert utána bizony neki lesz hová menni, harmincnál több településen szeretne találkozni a választókkal és természetesen azokkal, akik ezen a napon — épp a választás miatt — dolgoznak. Körülbelül a hatodik településen járt, amikor találkoztunk. Előtte Dögén két, Kisvárdán három, Tiszaka- nyáron három, Kékesén két, Dombrádon három választókörben járt, volt tehát tapasztalata egy kis általánosítható kép felvázolására. — Az egyik nagy örömöm, hogy tudják az emberek, hogyan kell szavazni. És ez azt jelenti, hogy a választást megelőző időben sikerült megértetnünk a választás lényegét. Sikerült olyan jelölteket állítanunk, hogy most nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk: bármelyik jelölt lesz is a tanácstag, a képviselő, jól megállja majd a helyét a közéletben, nem jó és kevésbé jó, hanem jó jelöltek között kell választani. A külsőségekben is megmutatkozott a mostani választás különlegessége. Például, hogy zászlókkal díszítették fel a falvakat, városokat, hogy bár most szombat volt és nem vasárnap, a legtöbben ünneplőbe öltözve szavaztak, s utána mentek dolgozni. Mert a földeken nincs ünnep szabad szombaton sem. Az előkészítés része volt, hogy Kisvárdán és körzetében a választópolgárok 27 százaléka ott volt a jelölőgyűléseken, mintegy 130 közérdekű javaslat hangzott el. A jelölés alaposságára jellemző: mindenütt elfogadták a népfront jelöltjeit, s 27 helyen melléjük állítottak újabb jelöltet. Nem volt gond az aktivitással: a részt vevő 18 ezer ember közül 1600-an kértek szót. Molnár Lajos 1962 óta kis- várdai népfronttitkár, de már 1950-ben, az első tanácstagi választás idején tanács- titkár volt. Azért mondhatta Tanyai koránkelők A tanyai emberek korán kelnek. így volt ez a választás napján is, ezért nem lepődtek meg Pátrohán az I-es szavazókörnél a bizottság tagjai, hogy jóval a „nyitás” előtt — már fél ötkor — a Bajor-hegyről legyalogolt emberek vártak rájuk. Igaz, — a lehetőséggel élve — nem miattuk kezdték a választást ötkor a faluban, hanem azok kérésére, akik a „hat- tizenötös” vonathoz igyekeztek, hogy szombaton is munkába álljanak Záhonyban, Tuzséron a vasútnál. Pátroháról ugyanis sok kenyérkereső teszi igy mindennap. Mondták: Kontár Istvánná, Bajor-hegy egyik legidősebb embere érkezett elsőként a tanyáról az iskolaudvarra: bár az évek elszálltak fölötte, de most sem akart késni egy percet sem. Aztán ott volt a várakozók között Sebők Mihályné is, aki mindenkit megelőzött a faluban. Jöttek persze a szolgálatba igyekvők is: ősz Ambrus, Bátyi András, Csorba János meg a többiek. S ha már a családfő szavazni indult — így illik ez a faluban — ment a család is. Bátyi András például Ilonka lányával érkezett, aki első szavazása emlékére díszes lapot is kapott, csakúgy, mint Bedő József. Bácskái István is munkás- ruhában áillt meg a szavazóhelyiség asztalánál. Igaz, ő is miávos” — Tuzséron a 3-as építésvezetőség művezetője — de most szavazás után másfelé vezetett az útja: édesapja ácsmester, s szabad hét végén neki szokott segíteni. Most éppen egy ismerőse épülő házának a tetejét „dobják össze” hét végén. Jól tudja, ki kell használni a nyár minden percét, ha az ember építkezik, hiszen az ő szép új háza sem olyan régen lett kész a főutcán. Fél hat után pár perccel már jött a frissítő a tanácsházáról: maga a titkáraszöröme nyugodt szívvel, hogy ilyen széles körű előkészítés még egyetlen választást sem előzött meg. Sok segítője is akadt a munkában: bárkit felkértek, mindenki szívesen vállalt segítő szerepet, pedig értekezlet értekezletet követett, hogy a korábbiaktól tartalmában és formájában is eltérő választás zökkenőmentes legyen. Ami szintén örömet okozott a népfronttitkámak. csaknem mindenki szívesen vállalta a tanácstagi, a képviselői jelölést, pedig mindenki tudta, hogy csak egy nyertese lehet egy szavazásnak, mert megértették, hogy már maga a jelölés is elismerése az eddigi közéleti munkának. — Máskor el kellett menni néhány kényelmesebb emberhez, hogy felkérjék: ha. tud, ha akar, szavazzon, mert már csak őrá vár a szavazatszedő bizottság. Most mindenki reggel, kora délelőtt igyekezett, s aki egészségi állapota miatt el tudott menni, mindenki ment. Mintha csak ezt akarták volna a tiszakanyáriak igazolni: megcsörrent a domb- rádi tanácson a telefon, s a párttitkárt keresték, mert már csak ő nem szavazott. Míg szorgalmasan járta a szavazóköröket, addig a falu lakói már valamennyien voksoltak. Pedig még alig múlt el reggel 9 óra. szony hozta a forró feketét a szavazatszedő bizottság tagjainak: Háda Istvánná iskolaigazgatónak, Mozga Báláné, Szabó Lászlóné tanítónőknek, Göőz István szakfelügyelőnek, Csorba Bé- láné tanácsi dolgozónak és Mozga Imre nyugdíjasnak, akik ezen a napon a szavazókörhöz tartozó 730 választó- polgár szolgálatába szegődtek. Semmiféle versenyt nem hirdettek mégis örömükre szolgált, hogy reggel hatra a választók több, mint egyhar- mada leadta a voksát. Mondták is: mire delet harangoznak, ők már nyugodtan ebédelhetnek. Vásárosnaményban az 1-es számú szavazókörben délelőtt V210-kor a szavazók 90 százaléka már leadta voksát. „Lehet minket nevelni..." Nyírbátor 2-es és 3-as számú választókörzetében zömmel cigányok laknak, közülük való volt a tanácstagjelölt is. Márföldi Ottó (a 2-es számú választókerületben indult) a Béke utcában lakik. — Nem most kezdtem foglalkozni a cigányok gondjaival. Évek óta tagja vagyok a helyi Hazafias Népfrontnak, a cigánybizottság elnökeként is mindennap van dolgom gondjaikkal. Nemrég megalakult Nyírbátorban a családsegítő központ, a cigányokkal kapcsolatos teendőkből itt is kiveszem a részeim. Sajnos a cigányokkal még mindig sok a gond. Az a jó, hogy a fiatalok már másképp nőnek fel, belőlük még sok minden lehet. Ezért is vagyok szigorú abban, hogy minden gyermek járjon óvodába, iskolába. Csak annak javaslom a segélyt, akinek a gyermeke nem hiányzik sem az óvodából, sem az iskolából. A tanárokkal és az óvónőkkel ennek érdekében sokat találkozom. A segélyt sok ember nem érdemli meg. Annak, aki egyenesen a kocsmába megy vele — és ilyen nem kevés van — én nem adnék egy fillért sem. Jó, hogy kedvezményesen tudnak most már a cigányok házat építeni. Az viszont baj, hogy nem mindenki tartja rendben a lakását, meg az udvarát sem. Aki nem takarít, nem gondozza a kertet, bizony oda kell menni és el kell beszélgetni vele. Közülük való vagyok, látom, egyre több felénk is a „Tiszta udvar, rendes ház” tábla. A cigányok közt sok a verekedés, a garázdaság. Sajnos a törvény nem mindig képes visszaszorítani a bűnözést. Nem tetszik nekem, hogy a börtönből kihízva jönnek haza, és azt mondják, nem is volt rossz. Mindennap húst ettek, este meg színes tévét néztek. A legnagyobb bajnak azt látom, hogy nem neveljük őket eléggé a munkára. Nekem hét gyermekem van, már mindegyik felnőtt, szakmunkás, némelyiknek két mestersége is van. Én magam 27 éve dolgozom a Bó- niban. Lehet a cigányokat nevelni, de nem mindenkire haligátnak. Mozgósítani bármire, itt csak személyesen lehet. Bizakodó azért vagyok, mer egyre többen járnak rendszeresen dolgozni, egyre rendszeresebb az iskolába járás is, a tanulás is a gyermekek között. A jövőben csak úgy tudunk előre lépni, ha ez továbbra is igy marad és mindenki így fog élni. Csányi Dezsőné, a nagyhalászi cigányiskola állami díjas tanítónője a 4-es körzet cigánydiákjai szüleivel. A megyei választási elnökség tájékoztatása a tanácstagválasztásokról A Szabolcs-Szatmár megyei választási elnökségtől a következő tájékoztatást kaptuk a tanácstagválasztások tapasztalatairól. A megyében 3272 tanácstagi választókerületben összesen 6764 tanácstagjelölt indult. 3059 választókerületben kettős, 206-ban hármas, 7- ben négyes jelölt volt. A szavazás általában reggel 6 órakor kezdődött, de 41 tanács területén összesen 72 településen 188 szavazókörben már reggel 5 órától az urnákhoz járulhatott a lakosság. A szavazóhelyiségek reggeli nyitása után nagy volt az érdeklődés, amit bizonyít az is. hogy a választójogosultak közel 77 százaléka már 11 óráig leadta szavazatát. A szavazás megyénkben elsőnek Kishódoson fejeződött be, ezt követően szinte 10—20 percenként fejeződtek be egyes kisközségekben a szavazások. A tanácsók közül először a nyíribronyi tanács területén fejeződött be a szavazás, ekkor 8 óra 55 perc volt. A szavazásra jogosult mintegy 410 ezer lakosnak közel 97 százaléka élt szavazati jogával. A szavazás a felfokozott érdeklődésnek ■megfelelően, de zavartalanul bonyolódott le és bizonyítékot adott arra, hogy a jelölőgyűléseken állított jelöltek túlnyomó többsége a választás során is megkapta a lakosság bizalmát. 3272 tanácstagi választó- kerületből 3195-ben választottak tanácstagot június 8- án, azaz az össztanácstagi helyek 97,6 százalékát betöltötték, csupán 77 tanácstagi választókerületben kell június 22-én pótválasztást tartani, mert a két vagy több jelölt közül egyik sem kapta meg az érvényes szavazatok több mint felét. Űj intézmény a póittanács- tagok megválasztása, melyet egy felfokozott várakozás előzött meg, mivél ahhoz, hogy valaki póttanácstag legyen, két előfeltétel szükséges: az, hogy legyen a választókerületnek megválasztott tanácstagja, és a póttanácstag az érvényes szavazatok több mint 25 százalékát megkapja., Megyénkben tegnap összesen 2230 póttanácstagot választottak, azaz a tanácstagok mintegy 70 százaléka mellett van póttanácstag. A tanácsválasztások eredményei alapján a közeljövőben kerül sor az alakuló tanácsülések megtartására, előreláthatólag június 22-ig, amikor is a tanácsok titkosan megválasztják a tanácsülésen a megyei tanácstagokat, és a nem székhely társközségekben a tanács egyéb szervei mellett elsőként megalakulnak az elöljáróságok.
