Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

jIc mű — kétmillió példány v ünnepi hete dik és június 5-ig (szerdáig) íyvkiadók és Könyvterjesz- Egyesülése — úgy is mint änyvhetek egyik szervezője léhány változtatással szé­lé megújítani e hagyomá- s, joggal mondhatjuk, tár­almi eseményszámba menő dezvénysorozatot. A koráb- évektől eltérően kevesebb jelenik majd meg, maga- b példányszámban, hogy a ;bb települések lakóihoz is .thasson a könyv, hogy ne yvórákról, legalább könyv­ekről beszélhessünk, z évben 78 mű jelenik meg, el 2 millió példányban, a ábbi évek 120—130 műve ^ett, s a koncepcióban, a yvheti lista összeállításá- is az eredeti elv látszik ényesülni. Nem kerültek a yvheti listára hazai vagy földi bestsellerek, szak- yvek, szakácskönyvek, má- - és többedkiadások — az magyar irodalom uralja a íőnyt. A 78 mű közül 48 társi szerző munkája, má­ik kiadás is csak kettő d, s közülük is az egyik áhított, gyors utánnyomás áraz György: A tábornok). . könyvhét május utolsó tekjén, május 31-én kezdő­tart. Az ünnepi könyvhét or­szágos megnyitójának most Debrecen városa ad otthont, s fogadja nemcsak a könyvsze­rető város közönségét, de a magyar könyvszakma és iro­dalmi élet képviselőit, a kül­földi író s kiadói vendégeket is. 1972 óta először csak egy ünnepi megnyitó lesz — a jö­vőben egyik évben vidéken, a másik évben a fővárosban. A könyvheti kínálat elsősor­ban a prózában erős, s a ko­rábbi évektől eltérően kisebb arányban képviselteti magát a nemrégiben oly meghatározó műfajú líra. Verskötetek (mindössze 13) között tallózva feltűnő az élet­műveket vagy eddigi teljesít­ményt összefoglaló kötet. A Kosztolányi-centenáriumra ugyan nem jelenik meg — saj­nos — a régóta várt, Koszto­lányi összes, csupán egy válo­gatás, viszont eddig igen is­meretlen verseket és verstöre­dékeket tartalmazó könyv a poéta doctus Babits Mihálytól. Ikerkötettel jelentkezik a Magvető Kiadó, amikor egy- időben adja közre apa és fia, Áprily Lajos és Jékely Zoltán összegyűjtött verseit. Áprily és Jékely az Erdélyből átmentett finom humanitást, a csendesen csillogó szépséget, a forma- gazdagságot hozták maguk­kal, s hagyományozták most már visszavonhatatlanul a magyar irodalomra. Nagy László, az utóbbi évtizedek legnagyobb magyar költője, saját hangján szólal meg. A Magvető Kiadó a Hanglemez- gyártó. Vállalattal közösen je­lenteti meg a Ki viszi át a szerelmet című verses-lemezes kötetet. A költő előadásában olyan feledhetetlen verseket hallhatunk, mint a Himnusz minden időben, a Versben bújdosó, a József Attila stb. Űj verseskötettel jelentkezik Kálnoky László (Egy mítosz születése) és az utóbbi időben magáról keveset hallató Ladá­nyi Mihály (Van időd.) Az ez évben Kossuth-díjat kapott Csorba Győző a tőle megszo­kott igényességgel, gazdag köl­tői tapasztalattal, folyton meg­újuló képvilággal lép elénk a Görbül az idő című új köte­tében. Csoóri Sándor új köte­tének címe: Kezemben zöld ág — mintha képletesen élmé­nyekről, emlékekről, csalódá­sokról s biztos, erős remé­nyekről tudósítana, s mintha a megnyugvás, higgadás tüneteit is érezhetnénk, váltakozva az eltűnések szívszorító gyötrel­meivel. szelíd lágyságában mink vala“ egye nemesi közösségének állásfoglalása Kölcsey Ferenc mellett ­rók sem hagyhatták szó nél- :ül. Eötvös József 1841-ben z Akadémián tartott Köl- sey-emlékbeszédében is :énytelen volt foglalkozni az gaztalan mocskolódásokkal: .... emberek találtattak — 'léggé alávalók —, kik e ne­ues kebelt, miután körünk­ül elköltözött, rágalmazni lem pirultak — fakadt fel a ájdalom Eötvösből —; min­őn a pártok zaja e tisztelt ír fölött hallgatni nem ikart; miután tények hozat- ak föl, melyek nem történ­ek, szavak' ismételteitek, nelyek mondva nem valá- xak: legyen szabad felszó- alni a barátnak is, és el- nondani sírja fölött, hogy ő ■isztán futá át a nehéz pá­vát s tisztán fog állani em- ékeinkben mint oly férfiú, út nem önzés, hanem hon- izeretet lelkesített...” Eöt­vös József szép védelme, a /idéki tudósítók, levelezők sokasága mellett — és erről i Kölcsey-szakirodalom má- g sem emlékezett meg — 'elszólalt a költő védelmé- oen Szatmár vármegye is. Testületileg álltak ki Köl- cseyért. 1838. december 10- én. Nagykárolyban, a me- gyegyűlésen úgy határoztak, hogy a Szion támadása ellen körlevélben védik meg Köl­cseyt és a megye becsületét. Berenczei Kováts Ágost al­jegyző ismertette a rágalma­kat, és kérte a megyegyűlés résztvevőit, hogy Magyaror­szág minden vármegyéjénél és szabad kerületénél tilta­kozzanak a költőt ért rága­lom ellen. Kováts Ágost in­dítványával a megyegyűlés egyetértett, és megküldték tiltakozásukat Magyaror­szág törvényhatóságaihoz, közöttük a szomszédos Sza­bolcs vármegyéhez is, amely­nek irattárában most talál­tam meg a szatmári rendek nyomtatott tiltakozását (IV. A. 1. Acta politica, 1839., 39. cs. 86. db.). A Kölcsey-kuta- tást segítendő közlöm ezt a dokumentumot: „Nemes Szatmár vármegye Nagykároly mezővárosában 1838-ik évi karácsony hó 10- én tartott közgyűlésében mondott beszéde berenczei Kováts Ágost első aljegyző­nek: A Szion című folyóirat fo­lyó félévi 23-dik számában „Egy Honfi" aláírással, állí­tólag Kolozsvárról, Kölcsey Ferenc emléke ellen írt cik­kely, a tekintetes karok és rendek figyelmét bizonyosan nem kerülte el, mert a név, mely ellen intéztetett, az em­lékezet szent fényében ra­gyog, és az ügyet, mely ellen irányoztatott, a tekintetes karok és rendek mélyen keb­leikben hordozták. Kettő van tekintetes karok és rendek ezen cikkelyben, mellyel érzékenyen megbánt­va vagyunk. Egyik: mert közgyűlésünk zsibongásnak, tagjai pedig nagy részben éretleneknek neveztetnek; más: mert oly hazánkfia rá- galmaztatik, kinek képét, ér­demeihez képest parányi ugyan, de szép emlékül ta­• nácskozási termünkben fel- függesztetni elhatároztuk. A tekintetes karok és ren­dek ismerték Kölcsey Feren­cet, ki lelke szelíd nagyságá­ban mienk vala. Forró ba­rátja volt ő az emberiség­nek, kinek szép jogait saját nyugalma feláldozásával is védelmezte. A jelenkor tudja ezt, és nem fogta hinni, hogy a szelíd jog és emberbarát embertársaival oly viszony­ban élt volna, minőnek őt a Szion-cikkely állítá. De kidőlnek lassanként a kor emberei; s a jövendöség az utókorban históriai ada­tok után fog ítélni. És e te­kintet miatt azt vélem te­kintetes karok és rendek, kötelességünk elhunyt nagy hazánkfia mellett felszólaw.- lani; s valamint a közgyű­lés. úgy az egész haza tör­vényhatóságai előtt többször említett cikkelyt alaptalan koholmánynak, s nemtelen rágalomnak nyilvánítani, s az által Kölcsey Ferenc emlékét a maga szentségében a jövő kornak általadni; valamint szinte közgyűlésünk méltó­sága s tekintete megbántásá- ért a gyalázat és becstelenség bélyegét a cikkely írójára ki­mondani. Végzés: Ezen előterjesztést a me­gye rendei egész kiterjedé­sében elfogadván, s a névte­len cikkely írójára a közvé­lemény nyilvánságos becste­lenség bélyegét kimondván, egyszersmind elhatározták: hogy az indítványt tevő első aljegyzőnek előadása a me­Kiállítás az Ernst Múzeumban Marastoni József: Mátyás király gye jegyzőkönyvébe is szóról szóra beigtattassék, s ki­nyomtatandó körlevelekben a megyei törvényhatóságokkal, Jász-, Kun és Hajdú-kerüle­tekkel is közöltessék; és a megyének jelen határozata a Jelenkor című hírtapban is közhírré tétessék. A körlevél szabad királyi Nagybánya városnak is, mint meghalt Kölcsey nagy tisztelőjének, megküldetvén. Nagykároly, 1838. december 10. Kiadta: SZERDAHELYI PÁL főjegyző” Szatmár megye rendei va­lóban átérezték a vesztesé­get, amit Kölcsey halála oko­zott. Nemcsak mellképét szándékozták megfestelni, hanem indítványozták azt is, hogy volt főjegyzőjüknek és országgyűlési követüknek a haláláról külön gyászjelen­tésben tájékoztassák a vár­megyék mindenikét. Ez utób­bi indítvány vitát válthatott ki, mert végül olyan döntés született, hogy a mellkép el­készítése körüli munkákra Kende Zsigmond „első alis- pány úr” ügyeljen fel. A fes­tőnek járó díjat pedig „alá­írás útján” gyűjtsék össze. A költő haláláról szóló érte­sítést azonban csak azoknak a vármegyéknek küldhette meg a jegyzői hivatal, ame­lyek Kölcseyt táblabírájuk- ká választották, tehát Bereg, Bihar, Sopron, Szabolcs, Za­la és Vas megyéknek. Külön még Nagybánya szabad kirá­lyi városnak, mely városnak a megyegyűlésen részt vevő törvényhatósági képviselője külön kérte ezt. Takács Péter Tar István: Honvédelem és hazafiság a magyarországi művészet­ben (896—1848) alcímmel nyílt kiállítás a Honvédelmi Minisztérium, a Művelődési Minisztérium és a Műcsar­nok rendezésében. A honfog­lalástól a polgári forradalom győzelméig terjedő időszak történelmi eseményeihez kapcsolódik a kiállítás anya­ga. Festmények, szobrok, grafikák, iparművészeti tár­gyak szerepelnek, kötődve egy-egy példamutató hősi Zrínyi Miklós cselekményhez, személyiség­hez. A hazafiság a honvédő helytállás gondolata motivál­ják a válogatást. Nagy szám­ban szerepelnek korabeli művek, főleg metszetek és későbbi századok alkotóinak visszatekintő feldolgozásai a Magyar Nemzeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, a Ma­gyar Nemzeti Galéria és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. Hazánk tör­ténetének színes képesköny­ve ez a bemutató, egy soro­zat első része. 1985. június 1-0 0 ivasz a házsongárdi temetőben Aletta van der Maet emlékének dobén hol a sötétség tenger-árja ellen metőben. ragyogó gátat épített a szellem. kereszten Aletta van der Maet nevét susogta, kerestem. mikor a béke dús szemét befogta. rég az álom, S mikor a hálátlan világ temette, r nem találom. Aletta búja jajgatott felette, indben míg dörgő fenséggel búgott le rája : bennem. a kálvinista templom orgonája. a néztem Aztán a dal visszhangját vesztve, félve ét idéztem, belenémult a hervadásba, télbe. a vére Gyámoltalan nő — szól a régi fáma — ; nevére. urát keresve, sírba ment utána ... tétje, A fényben, fenn a házsongárdi csendben féitve védje. tovább dalolt a név zenéje bennem. e halkan, S nagyon szeretném, hogyha volna könnyein, i dalban, egyetlen könny, hogy azt a dallamot Aletta van der Maet-nak megköszönjem. —----------»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents