Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

1985. június 8. O Q flf OvZr ű S • • • Robert Schumannra inrich Dorn vette át a . Schumann azonban t is fenntartotta a kap- a Wieck családdal, eszeretett a professzor ívű lányába, és ő vi- érzelmeit. 1840. szep- 2-én Schumann, any- lyezése nélkül, felesé- í Clara Wiecket. A jo­ck már korán észre- seneszerzöben a lelki­re való hajlamot, és íllenezte a házasságot, rosan zongorázó Clara nann nászútra indul - d együtt turnéztak — íiken sikereket arat- roszországban és Hol- n. A zeneműkiadó Clara Wieck állította iCihumiann műveinek ísát sok zenéről írt íyával, kritikájával ^szerzővel kapcsolato- bban gyakran beszél­tek arról, hogy zongoraművei­nek tolmácsolása nőkhöz illik jobban. Nálunk Fischer Annie interpretálta például, akiről dr. Péterfi István egyik bírá­latában a következőképpen vé­lekedett a C-dúr fantázia elő­adásáról: „Ügy éreztük, hogy Schumann e megható muzsi­káját csak olyan érzékeny női lélekkel és olyan bensőséges zongorajátékkal lehet ennyire hiánytalanul tolmácsolni, mint Fischer Annié.’’ A féktelen szenvedély, a csendes, mély érzelem, a lobo­gó képzelet mind fellelhetők Schumann zenei palettáján. Ezért hallgatja szívesen a ma­gyar közönség is hangverse­nyeken, a rádióban, vagy hanglemezekről. „Küldjétek fényt az emberi szívek mélyé­be” — volt a 175 évvel ezelőtt született zeneszerző hitvallása. Kristóf Károly NÁDI JÄNOS: Lengedező emes volna egy májusi orgona szirma, t legyező fehér vagy lila orgona dúsan ien megbámult léckerítés koronája : hajladozik, csak hajladozik: hajolj hát ölj át hozzám a kerítés rácsain át, üljön fiatal gerinced izma: z, habzó lilaság egy hajdani lányt, , habzó hófehér vagy lila orgona valahai, csipkekötény es falusi kislányt, nt aranyos libarajt hajt be legelőről, part égerbokrai közt felmerül éppen — eme: édes, eressz! — orgonák közt az i kibukkan, párjában leng a magas usfa rózsa-szalagja' WYADI ISTVÁN: Túl a földi rámpán szer elalszom, hosszan elalszom, vesem, ne szidj meg érte. költögess, ne kiálts rám, utottam a rámpán, vesem, ne szidj meg érte. ébredek távoli parton, ‘ nulok furcsa kalandon, vesem, ne szidj meg érte. esebbek ott a leányok, ót-hajuk hosszú uszályuk, vesem, ne szidj meg érte. ír hótollú sirályok, telinek azok a lányok, 5 kedvesem, ne szidj meg érte. meik lobogó fáklyák, ilelést esdve kiáltják, } kedvesem, ne szidj meg érte. lagi réten ropják a táncot, mántpona úszik utánuk, 3 kedvesem, ne szidj meg érte. a királynőik, mi csupa királyok, vesem, ne szidj meg érte, visszatérni se vágyok, szólj rám. Ne szidj meg érte! Bach — Hände! — Scarlatti Bécs városa, fametszet Schedel Világkrónikájában, 1493. ,...s nyögte Mátyás bús hadát Becsnek büszke vára...“ A mohácsi vész előtt Ma­gyarország az európai nagy­hatalmak közé tartozott. Szá­mottevő szerepet játszott az egész kontinensen az Árpád­házi és Anjou-házbeli kirá­lyok, valamint a Hunyadiak korában. Különösen, amikor a nagy törökverő Hunyadi János fia, Mátyás király ült a trónon. Nem hiába siratták a nemzeti válságok idején az igazságos Mátyás halálát az ország legjobbjai és a nép egyaránt. Pedig kemény kéz­zel tartott rendet az ország­ban, aminek akkor nem min­denki örült. Mátyás külpolitikájának fő iránya nyugatra irányult. Ke­let felé és a Balkánon megelé­gedett azzal, hogy előnyös békét kössön a törökkel. A későbbi események ismereté­ben hajiunk arra, hogy ezt a szemére vessük. De Mátyás ízig-vérig európai reneszánsz uralkodó volt. Éppen úgy ha­talmat, újabb és újabb tar­tományokat keresett, mint nagy kortársai: III. Frigyes, Miksa, Merész Károly, XI. Lajos és VIII. Károly. „És ugyan miért ne lett volna joga a hódításaira — írja Szekfű Gyula Magyar törté­netében —, amikor egyéni­ségének eredetiségével, tehet­ségével és személyes bátor­ságával messze meghaladta kor társainak legtöbbjét és mögötte hatalmas, terjeszke­désre képes nemzeti állam- alakulat vonult, fel gazdag segélyforrásaival és hadvise­lő eszközeivel... A habsbur- gi, burgundi, francia, angol, spanyol monarchiák mellé felvonul most Magyarország, mint a közép-európai terüle­tek hivatott organizátora.” Mert Mátyás hódítani akart. A cseh korona meg­szerzése uitán tovább szere­tett volna terjeszkedni nyu­gat felé. Az elfoglalt osztrák tartományok a már kezében levő cseh melléktartomá­nyokkal egyesítve, elég szé­les kaiput nyitottak volna akár a Német Birodalomban, akár Felső-Itáliában a to­vábbi hódításokra, végsőso­ron a német-római császári koronához. Az 1480. évi Ausztria elle­ni támadáshoz az szolgálta­tott ókot, hogy ÍII. Frigyes nem fizette meg az 1477. évi szerződésiben kikötött 100 000 forint hadi kárpótlást és ugyanez a paktum megen­gedte a magyar királynak ebben az esetben a tetszése szerinti kárpótlást. Mátyás hadai tehát 1480 elején el­foglalták a steierországi Rad- kersburg várát s ezer lovas­sal a Duna vidékét pusztí­tatta. Frigyes fegyverszüne­tet kért, megindultak a tár­gyalások, ám közben — 1481- ben — Beekensloer J árros, az országból- kiszökött — mia úgy mondanánk, kincseivel disszidált — és Frigyeshez pártolt esztergomi érsek ka­tonái megtámadták a Steier- országban állomásozó ma­gyar sereget s azt megverve, Magyarország területén is üldözték. Az alkudozások megszakadtak, Mátyás 1482- ben elfoglalta Hamburgot (ostroma májustól szeptem­berig tartott), és visszavette Kőszeget. A következő év­ben a magyar seregék bevet­ték Klosterneuburgot, majd 1484-ben, áprilistól decembe­rig tartó ostromban, ame­lyet a király októbertől sze­mélyesen irányított, elfoglal­ta Korneuburgot, március 11-én a Dávidházi István ve­zette királyi bandériumok a Lajta melletti Bruckot, majd április 15-én a Bécs fölötti Kahlenberget. Amint látjuk, a várak nagyon szívósan vé­dekeztek, . nem annyira Fri­gyes iránti hűségükben, mint inkább a magyarok prédálá- sától való félelmükben. De. mindebből az is látszik, hogy a magyar hadműveletek terv­szerűen folytak, mert a fő cél Bécs volt. E Duna-menti erősségek elestével azután, 1484 végére Frigyes székvá­rosát szárazon és vízen beke­rítették, oda sem élelmet, L győztesek Eisenachba mennek lindennapi eseményre rtuk a szabolcsi tanuló f, amikor egy szombat- íikérés kapcsán zenei égi vetélkedőt szer- . Többszörösen nehéz <t vállaltunk, egyrészt yaggal az országos szín- z kellett igazodnunk, gyón széles körű zenei aket kívánt a gyerme- másrészt meg kellett a tanulókat ennek a nek, meg kellett győz- nehallgatás fontosságá- 17. olyan tanulás szép- amely komoly elmé- kíván, de nincs min- ) jeggyel mérhető ered ­SOKOLDALÜ KÖVETELMÉNY irökk korszak nagyon sny, nagyon sok jeles ze- őt számlál és még több a barokk zenei műfaj, ezért volt a gyerekeknek óriási fel- edait, hogy a 300 éve született Bach, Händel és Scarlatti élet- történetét ismerjék, tudjanak műveiknek keletkezéséről, is­merjék mondanivalóját, ele­mezzék műfajilag és termé­szetesen ismerjék fel a műve­ket hallás után. A zenehallga­tási rész azért rejtegetett sok buktatót, mert pl. egy Máté passió meghallgatása, aminek időtartama megközelíti a négy órát, szinte lehetetlen és rend­kívül fárasztó. Ezért csak a legfontosabb részleteket vet­tük, de ugyanilyen gond volt a h-moll mise, vagy a Händel: Messiás és Sámson — csak a legismertebbéket említve. A hosszúsága miatt nagyon sok­szor kell ábhoz hallgatni, hogy könnyen felismerjék a gyere­kek. Az elméleti rész könnyebb volt számukra, talán amiatt, mert 80 százalékban gimnazis­ta korosztály vett részt, de an­nál csodálatosabb volt, hogy 6. osztályosok nyerték az I. dí­jat, s utaznak jutalmul Eise­nachba, Bach szülővárosába július 10-től 14-ig, felkészítő tanárukkal, Hudivók Marian­nával együtt. Ök és mindany- nyian, szépen fogalmazva, sza­batosan beszéltek zenei műfa­jokról, művekről. SZÁMADÁS ZENESZÓRA A versenyt élményszerűvé és színessé varázsolta az, hogy a verseny levezető tanára, Ka- czári István úgy állította ösz- sze a kérdéseket, hogy a ba­rokk zene állandóan szólt, amit fel kellett ismerni és beszélni róla; s eközben tesztlapokat oldottak meg a gyerékek, hol pedig villárrtkérdésekre vála­szoltak. Kimondottan erőpró­bát jelentett a tanulók számá­Mátyás király portréja (Mantegna péről készült másolat) olasz festő egykori ké­sem más utánpótlást juttatni többé nem lehetett. 1485. ja­nuár 29-én a magyar sereg Mátyás személyes irányítá­sával megkezdte a körülzárt Bécs ostromát. Az ostrom­mal egy időben újabb tár­gyalások folytak Mátyás és Frigyes között. A király haj­landó lett volna az osztrák tartományokból kivonulni, 'ha a császár segíti őt a török ellen, amely Temesvár kör­nyékén garázdálkodott. Fri­gyes viszont csak 50 000 aranyforintot volt hajlandó ra a kamarazenei feladat. Ök néhányan (egy csapat 5 főből állt) már hónapok óta együtt muzsikáltak, énekeltek. A ba­rokk korból (Baehtól, Händel- től) kellett valamit megszó­laltatni. A legszínvonalasab- bán a második díjat nyert csa­pat játszott, (ének, két fuvola, cselló és cont), akiknek mű­sora Bach: Ária a 142-es Kan­tátából volt. ök jutalmul a gergelyiugornyai Kórus- és Ze­nei Táborba utaznak majd jú­nius 20-tól 29-ig. A versenyre 12 csapat nevezett be, de csak 9 vett részt, azaz 45 gyerek. A lemorzsolódós a nehézségek miatt volt, a kitartás hiánya vagy pl., hogy a kisebbek neon tudták befogadni ezt a hatal­mas anyagot. Külön megtisz­teltetés számunkra, hogy a zsűri tagjai között köszönthet­tük Tarczai Zoltánt, az ének­zene tanszék vezetőjét, főisko­lai tanárt, Péczeli István főis- Irrtlai aHimnilrtf'nci Srn.hn Dé­nes Liszt-díjas karnagyot. Kö­szönet a megyei tanács, a vá­rosi tanács művelődési osztá­lyának, a városi KlSZ-bizott- ságnak, hogy anyagilag támo­gatták a verseny sikerességét, a megyei könyvtárnak pedig, í mert helyet biztosított szá­munkra, illetve a budapesti Hanglemezgyártó Vállalat hoz­zájárulását lemezekkel. Ter­mészetesen nem utolsósorban köszönet jár minden zeneis­kolai kollégának, akik önzet­lenül segítették a munkánkat.-í HAGYOMÁNYT TEREMTENI! Most, miután sikeresnek mondhatjuk ezt a megmozdu­lást, — hiszen ebben a ver­senyben vesztes nem lehetett, mert mindenki gazdagabb lett valamilyen formában — ezért úgy érzem máskor is érdemes, sőt kell is ilyet csinálni, hi­szen jövőre Liszt-évforduló lesz. Érdemes az ilyen verse­nyéknek Itt Nyíregyházán megteremteni folyamatosan a feltételét, hogy hagyománnyá válhasson. Papp Istvánné adni, amit Mátyás visszauta­sított. Folyt tovább az elkesere­dett ostrom. A várőrség vi­tézül védekezett, két kitöré­se alkalmával nagy veszte­ségeket okozott az ostrom­lóknak. A bécsiek abban bíz­tak, hogy a császár fia, Mik­sa, német és burgundi csa­patokat hoz felmentésükre. De teltek a hónapok és „.. .a kegyetlen éhség már gyötör­ni kezdte a lakosságot. .. .A mészárszékekben és laci­konyhákban hihetetlen drá­gán mérték a lóhúst. Ezért titkon a macskát, egeret sem vetették meg.” — írja Bonfi- ni Mátyás király című köny­vében. Végül is a bécsi egye­tem küldöttei felkeresték a tudománypártoló királyt és megállapodtak abban, hogy június első napján, ha addig felmentő sereg nem érkezik, az őrség lovaival, fegyverei­vel, poggyászával kivonul és Bécs megnyitja kapuit a ma­gyar király előtt. Felmentés nem érkezvén, 1485. június 1-én, pontosan 500 évvel ez­előtt, Mátyás király a fia, Corvin János kíséretében, 8000 főnyi serege élén ünne­pélyesen bevonult a város­ba. „Tudta ugyanis — írja Bonfini —, ha birtokba kerí­ti e gőgös várost, ez minden­képpen győzedelmének örök emléke, lesz...” S ezután, öt éven át, halá­láig „.. -nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vá­ra. ..” — írja a Himnuszban Kölcsey Ferenc. Mátyás Bécsibe költözött, fölvette az Ausztria hercege .címet, a tartomány rendjeivel adókat szavaztatott meg, s különféle reformjavaslatokat dolgozta­tott ki. Dr. Csonkaréti Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents