Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
A művész üzenete Borbás Tibor kiállításáról Ady Lédával. Borbás Tibor alkotása. F orintcsináló mindennapos kemény munkánk közepette jó egy kicsit, egy szusszanásnyit megállnunk, fejünket fölemelnünk, s szétnéznünk egy ilyen kicsiny teremben. Egy ilyen megállás szükséges, különösen itt, Ibrány- ban, hiszen nálunk nem válogathat az ember lelket- szívet gyönyörködtető látványok sokasága között. Nekünk egy évben három-négy ilyen alkalom adódik, hogy lelkünk füleit ugyancsak nyitva tartva hallhassunk olyan művészi üzeneteket az emberről, világunkról, amilyeneket bizony jó lenne mindenkinek gyakrabban hallania. Nem tévedés, amikor hallásról és nem látásról szólok. Mert a látványban ott van és szól hozzánk az üzenet, a művész üzenete. És ezt nem látni, hanem lelkünk, érzelmi lényünk egészével kell hallanunk. Ezért öröm számunkra e kiállítás, s mondok is mindjárt ezért elöljáróban köszönetét Borbás Tibor szobrászművésznek, hogy községünket méltónak találta művei kis részének bemutatására, s köszönöm e tárlat minden létrehozójának a közreműködést. A művészről nem sokat kell mondanom, községünkben ismerős. Ha nem is őt személyesen, de csodálatos hatású munkáján, a Földosztás emlékművén keresztül községünk apraja-nagyja ismeri. Néhány mondatot azért mégis elmondok róla, kiegészítve a meghívóban szereplő kurtinka életrajzot. A most negyvenharmadik éves művésznek a főiskolán Szabó István és Pátzay Pál volt a mestere. Tőlük tanulta a szobrászat „mesterfogásait”, de a gondolatok, az embernek szánt üzenetek anyag- bazárásának hogyanja mar teljesen önálló, abban nem érződik elődök hatása. Sok köztéri szobra található az országban. Közülük csak néhányat említek: Dunaújvárosban Ady Lédával; Esztergomban Babits Mihály; Ba- zsiban Simon István; Balassagyarmaton Petőfi és Szabó Lőrinc, nálunk a Földosztás emlékműve, és nemrég leplezték le Hatvanban Radnóti Miklós szobrát. Termékeny művész, de nem „futószalagon” születnek alkotásai. Mindegyikkel üzen, mindegyikkel gondolatokat közöl velünk. Nem is akármilyeneket, hanem mindennap érvényesen igazakat, íme néhány ilyen! Amióta a régmúlt idők ismeretlen művésze megalkotta a Willendorfi Vénusz néven ismert művét, a termékeny életet ábrázoló nőt, azóta a termékenység ilyetén való ábrázolása mindig téma a szobrászok között. És keresik azt a formát, amelyik koruk törekvéseinek legjobban megfelelve mutatja azt be. Borbás Tibor is kereste és meg is találta! Mert ha igaz, hogy a gömb a legtökéletesebb forma, akkor a Gömbölyű szobor tökéletesen mutatja be az élet hordozóját, meg-megújítóját. A Madonna címet viselő érme is hasonló gondolatot hordoz: az örök anya és az anya örökkévalóságát fejezi ki. És az Érintés című érem? Nem az emberi élet keletkezését láttatja velünk? De igen! Csak nem úgy, ahogyan Michelangelo megfogalmazta Ádám teremtése című freskójában, ahol is az Űr megértve Ádámot, isteni mivoltából ad át neki valamicskét! Az Érintésben a nő és a férfi van jelen! Űk az örök együvétartozók teremtik az emberi életet. Ezt az üzenetet kell hallanunk! Portréi nem kőbe faragott, bronzba, gipszbe öntött fényképek! Széchenyi, Bartók, Sztravinszkij arcmása, feje a zsenit mutatja, a gondolkodó, az alkotni tudó embert. A nő és a férfi egyik típusú kapcsolatának nagyon szép megfogalmazása az Ady Lédával c. kompozíció. Tudjuk, hivatalosan nem tartoztak együvé, mégis egyek voltak, s e kapcsolatban a költő a lényeg. Léda a segítő, a támasz! (A költő félre fordított feje, a mindkettőjüket takaró köpeny, Ady előtérbe állítása, Léda Adyt támogató mozdulata stb.) Konkrét tény? Igen! Általános életigazság? Igen! Egészalakos a Marxról készített szobra. A test egy földig érő köpenybe van burkolva, alóla csak a fej és egy könyv látszik ki. A könyv nyilván a Tőke egyik kötete. A fej és a könyv, a lényeg hangsúlyozott kapcsolatáról nem igen kell szólnom. Ugyancsak egészalakos a Radnótiról készült szobor. Mintha a Tápéi Krisztus szállt volna le a keresztről, olyan megtörtén, megalázot- tan áll előttünk. Mintha most hangzott volna el ajkáról: „Látod-e, kedves...” Mintha az Erőltetett menet egy percnyi szünetében dőlt volna egy fal mellé, és sóhajtaná: „Mire voltál képes, ember?!” Amikor 1983 tavaszán fölállítottuk a Földosztás emlékművét, a művész levelet írt a tanácselnökünknek. Ebből hadd idézzek három mondatot. Á nyíregyházi példa hatása * Erenntiűvész- telep Bulgáriában „Főleg örülök, hogy nemcsak egy-két embernek tetszik, hanem a közösség foglalkozik vele, szereti. Ezt tapasztaltam és igazán nagyon jólesett! Tulajdonképpen az ember titokban mindig ezt szeretné!” V aló igaz: szeretik az emberek, mert hallják, értik az üzenetét. Az e teremben lévő minden alkotás is üzen. Higgyünk a művésznek, hogy igazat, emberit mond számunkra, nézzük meg a műalkotásokat. Hegedűs Dezső ^ (Elhangzott 1985. május 22-én, Borbás Tibor szobrászművész ibrányi kisplasztikái kiállításának megnyitóján.) —XV Május 2-án újra megújult a sóstói nemzetközi éremművészeti alkotótelep. Moszkvai kollégánk Léna beszámolt a nagysikerű kiállításról, mely a művészetek házában a magyar kulturális rendezvények sorában kiemelkedett. Bemutatta e tárlat a magyarországi nemzetközi művésztelepek munkásságát. Nyíregyházáról 300 érem és kisplasztika szinte a teljesség igényével mutatta be az itthoni eredményeket. Bolgár kollégánk elhozta az 1983-ban alapított első bolgár nemzeti éremművészeti alkotótelep katalógusát. A jól szerkesztett és nyomdatechnikai- lag magas színvonalú katalógus számukra örvendetes és tanulságos. Szembetűnő, hogy a szimpozionon részt vevő hét bolgár szobrász közül öten Nyíregyházán dolgoztak az előző években. Mindannyiuk rövid életrajzának visszatérő motívuma Nyíregyháza említése. Kinél-kinél élete első nemzetközi sikere is a sóstói munkához kötődik. Az itt kapott díjat más nemzeti és nemzetközi kiállítás, pályázat elismerése követte. Sóstó rangját, díjainak értékét ez természetesen emeli nemzetközi szintre is. 1984-ben tervezték meg az első nemzetközi éremművészeti alkotótelepet Kovacsevciben. Az érmeket még nem ott öntötték — mint ahogy nálunk is az első évben a gipszeket Budapesten öntötték bronzba —, hanem a szomszédos Per- nikben, ahol a bolgár művészeti alap öntőműhelye van. Ezen az első nemzetközi művésztelepen Bogumil Nikolov házigazda mellett Edvard Go- rol Lengyelországból és Valentin Kocsetkov a Szovjetunióból vett részt, ök 1977-ben együtt dolgoztak Nyíregyházán. Szlovákiából Ladislav Sno- pokova a művésztelep tagja, ö már 1980-ban volt itt. Wolf Eike Kuntsche 1984-ben járt másodszor Nyíregyházán. Művésztelepünk jó hírét jelenti, hogy szívesen visszatérnek külföldről azok, akik már egyszer itt dolgoztak. A kongresszus közművelődési dokumentumaiban a viBogumil Nikolov: Dimitrov szülőháza déki alkotóműhelyek jelentőségéről, szükségességéről olvashattunk. A nyíregyházi nemzetközi éremművészeti alkotótelep olyan vidéki műhely, melynek kisugárzása határainkon túl is jelentős. T. S. Szombati galéria Újházi Ferenc: Hunyadi László búcsúja Megcsörren a bilincs, Lehull, gazdája nincs: Buda falán a rab — Egy-egy felhődarab — Ereszkedik alá. „Hah! láncát tépi a Hunyadi két fia —” „Uram, uram, ne félj! László, tudod, nem él S a gyermek, az fogoly.’ (Arany János: V. László című költeményéből) ANTAL ATTILA: Magyar kódex A címlapon: címhalom, arany címer, cirkálom; beljebb düh fúj, dac virít, ördögarcú kor vonyít, aztán — máskezű betű —: panasz sorjáz, keserű, végül könyörgés, imák, papos margináliák, s egy kései kéz jegye: „Nunc bibamus, amice!” BODNÁR ISTVÁN: A hátsó utcán Mint legénykorában, hetykén üldögél az öreg a bakon, a hátsó utcán. Fuvaroz. Micsoda szénaillat árad a kitárulkozó kertek felöl. Éjszaka csillagos mezőt álmodik lovának. NAGY ISTVÁN ATTILA: Bezárva minden elfut: álom emlék a házunk ma néma sírás szemem megmérheti: romoké még mai látomásom mert máglyám: utam miért más mit nem mozgásom mutat ím mehetek mondhatom mindenkinek látom messziről lányaim menekülnek életem múlandó félelmeim művét dobják elém ma először sírtam ma nem ünnepeltem mert sötét bennem méltó emlékezetem A ki A könyvhét megren nek gondolata Supka művészettörténész, pul radikális politikus, a K kormány prágai nagy! nek nevéhez fűződik. / tét 1927-ben a Magyar ] kiadók és Könyvkere Országos Egyesületénei kolci gyűlésén vetette f két évre, 1929 májusáb: dezték meg az elsőt az szinte minden nagyobi sában. A cél a hazai 1 irodalom, egyáltalán a kultúra népszerűsítése mégpedig jó értelembei harsánysággal, ingujjba nulva az utcára. A szép mány azóta — 1957-et — minden évben foly Az utóbbi időben azont kritika érte a könyvh dezőit, így hát egy cser reform, jobban r könyvheti profiltisztítás könyvnépszerűsítő akci ráfért. Könyvárusok, gandisták, könyvvásárh aránt panaszkodtak a nagy számáról, a fizeté hoz nem kapcsolódó i( ról, az időtartamról, s protokolláris rendezvén többek között. A ] ÁPRILY LAJ A tavasz jött s megállt a há Én tört kövön Aletta van dei Tudtam, hogy s tudtam, elm De a vasárnap nagyon dalolt S amíg dalolt, s a holt profes akinek egysze; Aletta van de: Ha jött a harc fénnyel dalolt S a dallamot 1 napsugaras ny 1838. augusztus 24- lekharang kongott S csekén. Kölcsey hült hez hívogatta az élők elsirassák Szatmár m Magyarország akkor gyobb emberét. Cs tisztességgel temettéli halottat, de szellemén sokáig volt nyugta. í megye rendei ugyanis rozták, hogy megyei szágos érdemeiért mi lik a költő emlékét hogy arcképét — hál az utókornak szánt I sül — megfestetik, éf gyeház tanácskozó te falára függesztik. A megye nemesség a döntése haragra g a konzervatív katolik Spak Calasantius káp „Egy Honfi” álorcáj rejtezkedve — a meg tését kárhoztató, I mocskoló tudósítást t zé a Szion című ki újság 1838. október megjelenő számában csy Sándor és Kovács részletesen feltárta c mezte már azt a sa miát, amelyik Cal; káplán megtévesztő s kai Kolozsvárról 1 rágalmazása nyomán takozott (Lukácsy Kölcsey és a Szion Világosság, 1963. 5 Kovács Magda: Költ döztetése, A Hymnus Tanulmányok Köl Nyíregyháza, 1974.). . rágalmai oly mértéke tek, hogy a kortárs — " 1,1 111 m
