Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
1985. június 8. O Szívet, agyat foglalkoztatni Á krónikások krónikája Az 1984-es esztendő egyik rockzenei eseménye volt A krónikás bemutatója. Rockzene? Túl sokan és sokszor használták e szót könnyebb és súlyosabb műfajú mai zenék összefoglalásaképpen ahhoz, hogy A krónikás zenei világa ilyen egyszerűen elintézhető legyen. Rockkoncertet hirdetnek, és az valójában tánc- vagy diszkózene. Musicalek és musical comedyk, musical trage- dik íródnak rock ritmusban. Kemény Gábor és Kocsák Tibor rockja azonban ahogyan egyik kritikusuk írja: az első magyar kompozíció, amely igazán rászolgál a nevére: rockopera”. Kocsák Tibor nemcsak társszerzője a zenének, hanem A krónikás előadásainak karmestere is. Kettőjük zenéje a szó szoros értelmében közös: nem választható külön egyikük munkája a másikétól. Különben is jó barátok. Mindketten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába jártak, majd a Zene- művészeti Főiskolán tanultak zongora tanszakon és zeneszerzést. Még mostani munkájuk is közös: a Színház és Filmművészeti Főiskolán tanítanak. Amikor a Rockszínház megalakult, érthető módon kapcsolatba kerültek vele, tanítványaik révén, hisz többen a musical osztályból oda szerződtek, ott szerepeltek. A főiskolásak zenés bemutatóinak természetszerűen ők a betanítói. A West Side Story volt — Iglódi István rendezésében — a főiskola első ilyen nagy vállalkozása. Miklós Tibor a Rockszínház vezetője már évekkel ezelőtt szólt nekik, hogy szívesen mutatna be új magyar darabot. Ugyancsak ő javasolta később Stefan Heym Dávid király krónikája című regényét. Nagyszerű drámai lehetőségeket találtak benne. Ethán, Salamon király történetírója megbízást kap, hogy megírja Salamon apjának, Dávid királynak a krónikáját. A krónikás azonban, akinek a hős, nagyszerű Dávidot kellene megformálnia, egyre több ellentmondással, szörnyűséggel találkozik Dávid életében, amikor meghallgatja a visszaemlékezéseket. A szövegkönyvet Miklós Tibor írta, Heym regényéből. Kocsák Tibor: Nem egy készen kapott drámát zené- sítettünk meg. Mindannyian alaposan elolvastuk a regényt, majd megfogalmazódott bennünk egy-egy zenei motívum, megszületett egy- egy melódia. Miklós Tibi elhozott egy-egy jelenetet az „irodalmi forgatókönyvből”, ehhez írtunk zenei vázlatot, megfogalmazva, hogy ki lesz a színpadon, mi történik, mit mondanak a szereplők. Megpróbáltunk Richard Wagner motívumtechnikájával élni. A szereplőket egy- egy motívum jellemezte; jelezte zenei jelenlétét. Ethan- nak például három ilyen motívuma volt, az első gondolatait, igazságát fejezte ki, a második a család, a harmadik szerelme megszólaltatására. Az első a legfontosabb, ez került esetenként Szépen magyarul — szépen emberül Pisti nem készült, az osztály rendetlen A mondatot egy tanulmányból vettem, a szerző példaként említi. A tanulmány szerzője azt taglalja, hogy a pedagógusi szerep szakma-e vágy hivatás. A sok érdekes és kitűnő megfigyelés mellett vannak azonban olyan megállapításai, amelyeket nem fogadhatunk el. Azt írja: „A peda-. gógiai tankönyvek sem kínálnak olyan szakmai nyelvet, amelyet az iskolában is beszélni lehetne. A tanárok az oktatási és nevelési problémákat nem a foglalkozásuk szakmai terminusaiban, hanem a laikusok nyelvén fogalmazzák meg (Pisti nem készült, az osztály rendetlen), szemben például az orvosokkal, akik a beteg leghétköznapibb panaszát is azonnal lefordítják a saját tudományos kifejezéseikre”. Valóban nincs a pedagógiának szaknyelve? Hogyne lenne! Amikor a pedagógusok a tanulók magatartásáról, tanulmányi előmeneteléről, szorgalmukról, a feleletek értékeléséről beszélnek, a pedagógiai szaknyelvet használják. Ez a nyelvhasználat azonban nem szakadt el olyan mértékben a köznapi nyelvtől, mint a.közéleti vagy a hivatali nyelv. A pedagógusokban soha nem élt az avatatlanoktól, a laikusoktól való elkülönülés vágya, mint á hivatali nyelv használóiban, akik hivata- loskodó formulákkal, idegen szavakkal cserélik fel a köznyelvi szavakat, kifejezéseket. Különben is a szaknyelvi szók és kifejezések használata is beszédhelyzettől függ, tehát hogy kivel, vagy kikkel beszélgetünk, miről és milyen alkalomból. Egy-egy pedagógiai továbbképzésen igen sok szakszót használhatnak a tanárok. A tanári szobában, a tízperces beszélgetésekben vagy a szülőkkel való érintkezésben már ez furcsa lenne. Az orvos sem mondja meg betegének, hogy a vizsgálat szerint hepatitisze vagy appendicitisze van, hanem májgyulladása vagy vakbélgyulladása. Vajon mit szólna a szülő, ha a tanár a gyerek kalkulusairól, a tanuló habitusáról és az otthoni motivációkról kezdene beszélni? Jó lenne-e az, ha szülőnek is keresnie kellene valakit, aki. meg tudja magyarázni az iskola értesítéseit, vagy az ott hallottakat, ahogy olyan gyakran szorul rá a hivatali ügyfél egy-egy végzés értelmezésére? És a szaknyelv használata megakadályozná-e a szülőket abban, hogy beleszóljanak az iskolai munkába? Nem hiszem. A szülők ugyanis akkor szoktak beleszólni, ha a gyermekük rossz jegyeket visz haza. Ezért a tanárt teszik felelőssé. Sok szülő mindent megad a gyermekének, ami csak anyagi helyzetéből telik, de a gyermek munkára, kötelességérzetre, a társadalom által elfogadott értékek megbecsülésére való nevelésről elfelejtkezik. Ennél már csak az a rosszabb, ha ezeket az értékeket a példájával, a magatartásával le is járatja előtte. Bachát László Koncerthangulat A krónikás egyik előadásán megjelent a regényíró is. (Kemény Gábor, Stefan Heym, Miklós Tibor) (Kanyó Béla felvétele — KS) Kocsák Tibor, szembe a hatalom „salamoni” hangjaival. A motívumok egyszer egy-egy hangszeren, máskor énekelve vagy a zenekar teljes hangzásában jelentek meg, ha a színpadi történések úgy kívánták. A zene egyszerre „történt” a szöveggel. — Az ilyen teljes jelenlét, amikor nemcsak a betétszámokat, hanem a teljes zenét el kell játszaniuk eléggé feszes zenedramaturgia szerint, nem rémítették meg a szereplőket? — Dehogynem! Először azt mondták, hogy ezt képtelenség megtanulni. Aztán egyre inkább rájöttek az ízére, öt hónap volt a betanulási idő. A legnagyobb feladat Ethán alakítójára, Szákácsi Sándorra hárult, aki minden alkalommal jelen volt, s nagyszerűen játszott. Kemény Gábor az énekesekkel foglalkozott elsősorban, én a zenekarral. — A siker nem maradt el. Máig is játsszák a MOM-ban. — És készül a teljes nagylemezünk is. Többször előadtuk már A' krónikást vidéken, a Budai Parkszínpadon — ahol vendégünk volt a regény írója, Stefan Heym is a Nemzeti Sportcsarnokban. — Úgy tudom, nagy a külföldi érdeklődés is. — Szakmailag minden külföldi musical-szakembernek tetszettünk. A Casino de Paris csak a nagy létszám miatt nem vette át az előadást; s televíziós, illetve színpadi bemutatót is terveznek külföldön, ám ezekről még korai lenne beszélni. — Milyen helyet foglal el a jelen zenei palettáján az önök zenéje? — Mi abban a generációban születtünk, éltünk, amelyik számára a rock második anyanyelv. Belénk ivódott a zene, hiszen Elvis, a Beatles hangjain nőttünk föl. A mai könnyűzene a fiátaloknak se az agyát, se a szívét nem foglalkoztatja, csak az érzékekre hat, a ma születő komoly zene pedig túl intellektuálissá vált. Mi a rockban is a mélységet, a tisztaságot szeretnénk sugallni; s hidat teremteni a klasszikus és a rockzene között. „Fogyasztható” zenét próbáltunk írni. T. A, Pályakezdés Götz Anna portréja Nieve: Götz Anna. Kora: 22 év. Magassága: 167 önsúlya: 50 kg. Haja: vörösesbarna. Szeme: sötétbarna. Különös ismertető jele: a Színház- és Filmművészeti Főiskola idén végző növendéke. Ősztől a Nemzeti Színház tagja. Ennyit a „hivatalos” adatokról. De mi van mögöttük? — Szerencsére már sok minden! — válaszolja Götz Anna. Hogy az elején kezdjem: mint angol szakos, a budapesti Árpád Gimnáziumban érettségiztem, és már kislány koromtól színésznő akartam lenni. Bizonyára közrejátszott ebben az elhatározásomban, hogy édesapám Götz Béla, a Madách Színház díszlettervezője. A gimnáziumban sokat szavaltam, énekeltem, és a sárospataki országos diákvetélkedőn úgynevezett Polihisztor- .különdíjat nyertem, ugyanis egyaránt jól szerepeltem a szavaló- és énekversenyben, sőt fuvolán és több más hangszeren is bizonyítottam. A főiskolára az első nekifutásra felvettek. — Melyek voltak első szerepei ? — A második főiskolai évad után a Vígszínház bízott rám kisebb szerepeket, és felléptem a Reflektor színpadon, a Hamupipőke című mesejáték címszerepében. A Nemzeti Színházhoz fűznek szorosabb szálak: játszom a Tragédiában, a János királyban, és a Csíksomlyói passióban. Első fiknszerepe- met két évvel ezelőtt Mészáros Gyula Házasság szabadnappal című vígjátékéban kaptam, majd Esztergályos Károly bízott rám egy szép feladatot az Örkény István- novelláfcból összeállított Be- végeaetlen ragozás című té- véffilmjében. Azóta sincs okom panaszra: szerepeltem — a többi között — Gát György Villanyvonat című Kévéi Hímjében — itt Lukács Sándor és Mádi Szabó Gábor partnere lehettem —, Vercors Farkascsapda című írásának tévéváltozatában, most pedig éppen Verdi Falstaff című operájának tévé- változatában alakítom An- nuskát. Énekhangomat Pász- thy Júlia .kölcsönzi”. Láthatnak majd a tévénézők Csíky Gergely Nagymama című színművében, ugyancsak a képernyőn, valamint Gion Nándor Postarablók című írásának televíziós feldolgozásában. ■— Most mire készül? — A Nemzeti Színházban Gorkij Jegor Bulicsov című színművében egy novíciát alakítok. Március elején lesz a premier, Ruszt József vendégrendezésében. Már a nyári program is összeállt: a Nemzeti Színház a Zichy- kastély szabadtéri színpadán mutatja be Nagy Ignác Tisztújítását, amelyben ugyancsak szép feladat vár rám. — Az Ódry Színpadon is több sikeres előadáson láthattuk, vizsgaszerepekben... — És ami külön öröm számomra : énekelhettem is! Mert azt nagyon' szeretek! Harmadikosként, a West Side Storyban Máriát énekedGötz Anna (Fotó: Dolezsál) tem, jelenleg pedig a Kabaréban azt a szerepet ját^om — táncolom-éneklsm —, mint amelyet az operettszínházban annak idején Galambos Erzsi. Énekes szerep a Hamupipőke is, amellyel jelenleg is a budaipesti, vidéki művelődési házakban szórakoztatom a gyenekközönséget. És hogy el ne feledjem: énekes szerepem van a Csíiksomlyói passióban is. — Szerepálmai? — De mennyi! Szeretném új.ra eljátszani — nagyszínpadon — a West Side Story Máriáját, a Kaukázusi krétakört, Poldyt a Koldusoperában, és persze mai lányfigurákat, hazai színművekben. — Hobbi? :— Az éneklés mellett az úszás, kajakozás, szörfözés és az „utazás”. Szüleimmel már bebarangoltam csaknem egész Európát. Az idén nyáron, ha időm lesz rá, most már önállóan vágok neki a világnak, sátorral a hátamon, vonaton, autóstoppal, meg amíg a lábam bírja... G. T. Kid HÉTVÉGI MELLÉKLET
