Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Gondolatok pedagógusnap előtt A pedagógusnap ünnepnap nemcsak az óvoda, az iskola, valamennyi nevelési intézmény minden dolgozója. a tanulóifjúság számára, hanem ma már egész társadalmunk ünnepének is számít. Hiszen nincs olyan ember, aki emlékezetében ne hordozná magában egy-egy kedves. okos óvónő, lelkesítő, bölcs tanár képét! Sok nagy- magyar írónk önéletrajzi visszaemlékezésükben — így Szabó Lőrinc, Móricz Zsig- mond és sorolhatnánk még a neveket — azt vallja, öröm volt számára a tanulás. A PÉLDAKÉP A gyermek, az ifjú életében érzelmileg, értelmileg egyaránt rendkívüli jelentősége van a pedagógusok személyének. A szülők érzelmi fontossága, példaadása mellett a pedagógusok: az óvónők, a tanítók, a professzorok a felnőtt példakép új típusát is képviselik: olyan mintát nyújtanak, amely új irányokat szab személyiség- fejlődésüknek. A pedagógusokhoz fűződő személyes kapcsolat, amely a nevelésnek, a tanításnak egyik előfeltétele, nem olyan kapcsolat, mint amely két felnőtt és érett személyiség között épül ki. Leginkább a szülő-gyermek kapcsolathoz hasonlítható, amennyiben szintén aszimmetrikus jellegű, nem két egyenrangú és egymás mellé rendelt fél között jön létre, mint például a munkatársak közötti kapcsolat. Az óvónő, a tanár és a szülő személyére egyaránt pozitív vagy negatív indulatokkal képes reagálni a neveltje, azaz mindkét esetben érzelmi tényezők alapozzák meg kapcsolatukat. A pedagógus — a szülőhöz hasonlóan — még akkor is jelentékeny személyes viszonyban van a gyermekkel, ha az netán haragszik rá. A jó pedagógus igenis az a valaki, akire a tanuló akár pozitívan, akár negatívan, de reagál, akinek a személye tehát megérinti őt, míg a „rossz” pedagógus — ezúttal pusztán személyiségpszichológiai oldalról közelítve meg a problémát — az a nevelő, aki a tanuló szemében érdektelen. közömbös. S ha érzelmileg nem áll közel hozzá a .pedagógus, akkor ez a gyermek befogadóképességére, érdeklődésére kedvezőtlenül hathat. Szerencsére, ez utóbbi eset többnyire kivételnek számít, hiszen minden egyes pedagógus személyében van annyi színgazdagság. gyerekszeretet, lelkesedés. hogy általában képes olyan jellegű érzelmi oda- tordulásra diákjai iránt, hogy szinte automatikusan létrejöjjön közöttük egy bizonyos személyéhez szóló, érzelmi kapcsolat. Ez az érzelmi kapcsolat az óvónővel, a tanítóval, a tanárral való azonosulás egyik alappillére. A másik fő meghatározó tényezőt az utánzás, a mintakövetés jelenti. Az utánzással és a pozitív (vagy negatív) érzelmi viszonnyal alakul ki a pedagógus és a gyermek között azonosulás, amely elősegíti a pedagógusok által közvetített ismeretek, értékek, érzelmi kötődések átvételét, a gyermek személyiségébe történő beépítését — illetve a velük való szembefordulást. A SZEMÉLYES ADOTTSÁG Az egymáshoz fűződő kapcsolatban a pedagógus a tudatosabb, az érettebb személyiség. így tehát nemcsak érzelmi hatást gyakorol a gyermekekre, hanem tudatos nevelő is: erkölcsi, esztétikai, értelmi szinten és a testi készségek, jártasságok terén is befolyásolja fejlődését. A nevelők személyes adottságai, tulajdonságai, többet jelentenek a puszta szaktudásnál, szakképesítésnél. Természetesen adottságaik, tulajdonságaik nagyon sokfélék lehetnek. Nehéz lenne mind felsorolni, listába gyűjteni, de egyet semmiképpen sem hagyhatunk figyelmen kívül: a pedagógus lelki egészségét, rátermettségét, amelynek birtokában teljes intenzitású készsége van a munkára, a nevelésre. A diáknak ezt a rátermettséget éreznie kell a nevelőjében. Azt, hogy nem egyszerűen csak a kötelességét teljesíti, hanem ez a munka, a nevelés-oktatás nemcsak érdekli, vonzza őt, hanem teljesen be is tölti személyiségét. Ha ezt átélte, akkor pedagógusa mellett azt is érzi a gyermek, amit Hermann Alice, a közelmúlt egyik legjelentékenyebb magyar nevelője így fogalmazott meg: ... „érdemes belenőni egy olyan világba ... amelyben a nevelők által közvetített kul- túrértékeknek, az emberi kapcsolat értékének elsajátításán kívül biztonságos alapélménye az, hogy benne ... jó felnőttnek lenni, jó. ha az ember olyan felnőtt lehet, mint amilyenek a pedagógusai.” Amikor a pedagógusokat ünnepeljük, akkor ezúttal a pedagógus—gyermek viszony is ünnepi megvilágításba kerül. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé: ahol valódi nevelésoktatás folyik, ott a tanuló olyan valamit kap, amit sem ■a könyv, sem a televízió vagy az oktatógép nem adhat meg neki. Valamit, ami fokozott mértékű képességeket nyújt az önálló cselekvésre, és állandó lelki fejlődést eredményez. Mindehhez igazi pedagógus-személyiség az alapfeltétel! A MEGBECSÜLÉS Nem lenne teljes a képünk a pedagógus-diák kapcsolatról, ha ennek csak a diákok, a gyermekek számára való jelentőségét, értékhordozó szerepét ismernénk fel. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy e kapcsolat legalább annyira fontos a nevelő, a pedagógus számára is. A gyermekek vi- szontszeretete, a pedagógus személyének szóló érdeklődése, megbecsülése visszahat a pedagógus munkakedvére, szeretőképességére. Az. igazi szeretet és megbecsülés érzését, lelki-testi jó egészséget, kiegyensúlyozott életvitelt kíván ezen az ünnepnapon, s minden egyes pedagógusnak nemcsak gyermek, ifjú és szülő, hanem tiszta szívből társadalmunk minden tagja is! M. M.------------------------------------------\ Lina küldetése A tanító Bakó László nyugdíjas igazgató tanító vagyok. Kevés idősebb embernek tudok már előre köszönni. A múlt században, 1898. szeptember 10-én születtem. Nevezetes nap maradt ez, mert akkor gyilkolták meg Erzsébet királynőt Genfben. A Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézetben megkezdett tanulmányaimat a galíciai katonáskodás miatt kénytelen voltam megszakítani Akkoriban több gyakorlati ismeretre tan r ótták meg a kezdő nevelőket. Képesítésemet a Tanácsköztársaság idején szereztem meg, de később újra kellett vizsgáznom, mert a forradalom, alatt szerzett bizonyítványomat nem fogadták el. Állást csak nehezen kaptam, mivel volt egy miniszteri rendelet, mely szerint az erdélyi menekülteket előnyben kellett részesíteni. Mégis megpályáztam egy állást, de csak hosszas huzavona után sikerült megkapnom. A nyíregyházi római katolikus elemi iskolában kezdtem tanítani. Az első infláció idején milliomosként indultam a pályán. A fizetésem 1 millió 600 ezer korona volt. 10 mázsa szén akkoriban 420 ezer koronába került. Huszonhat évig tanítottam a város központjában lévő elemiben. A második világháborúban Poznan körül katonáskodtam, és hadifogoly is voltam. Visszatérésem után 1945-ben lettem címzetes igazgató. Négy év múlva pedig a Ságvári-telepi iskolába neveztek ki igazgató tanítónak. 1964-ben 66 éves koromban kértem a nyugdíjazásomat. Hat évvel tanítottam tovább a magasabb nyugdíj reményében, de csak 1670 Ft-ot adtak. Igazságtalannak tartom, hogy a nyugdíjba az 1929 előtti munkát nem számítják bele, és emiatt 9 évem kiesett. Ma 3480 Ft-tot kapok. A régi tanítók önállóbbak voltak. Nagyobb cselekvési szabadságot biztosítottak nekik. Az osztályban a tanár szinte teljhatalommal rendelkezett. A munkájába egyáltalán nem szóltak bele, csak az eredményt nézték. Iskolalátogatás az állam és az egyház részéről csak ritkán volt. Szigorú tanító hírében álltam, és ha kellett, a nádpálca is előkerült a lusta tanulók serkentésére. De szükség is volt a szigorra, mert olyan magas volt az osztálylétszám. Megesett, hogy 86 gyereket zsúfoltak össze egy osztályba. Akkoriban a tanítónak mégis sokkal nagyobb volt a tekintélye, mert a gyerekek tudták, hogy tőle függ az előmenetelük. A szülők is jobban megbíztak a tanítóban. A fizetésből meg lehetett élni, de komolyabb dolgot régen sem lehetett vásárolni belőle. A tanítói pályát akkor sem becsülték meg kellőképpen. Az egyéneken múlott, ki hogyan tudott érvényesülni. Nagy kár, hogy manapság szinte kizárólag csak nők mennek pedagógusnak. Ügy vettem észre, hogy a leány gyermekek is szívesebben fogadják a férfi tanítót. A nőnek sokkal több a búja-baja: ott van a család, a háztartás és csak harmadsorban jut energia a munkára, a hivatásra. Tanítói pályafutásom alatt több mint négyezer tanítványom volt. A pedagógus pályára igyekvő fiataloknak meg azt üzenem, hogy szeressék a gyerekeket. Akiben nincs szeretet, az ne menjen pedagógusnak. Gondolják meg idejében, és ne csak azért jelentkezzenek a tanári pályára, mert máshová nem vennék fel őket. Lejegyezte:- Bodnár István Ha Lina ajkáról dallamosan szárnyal a drága szó cigány nyelven: márna, kámávtut. s khéré. akkor ugyanezek a szavak (mama. szeretlek, haza) ugyancsak hamisítatlanul, szépen zengve nyitogatják a piciny cigánylelkek elméit magyar nyelven is. Lina, Rézműves Mihályné két anyanyelvű. Egyiket is'vallja. másikat is vállalja. Személyi igazolványában a magyar nyelv szerepel, anyjától az első szót cigányul hallotta. így fogadja, félelmüket hessegetve, magához dédelgetve-csalogatva az első óvodásokat, amikor a mámát elengedik. Évek. hónapok, hetek, napok, órák óta. Cigányul és magyarul olvas, beszél. Küldetésként vállalta az iskolát, s szerzett — munka mellett — óvónői diplomát Hajdúböszörményben, a főiskolán. Azért, hogy övéi részére a hídverő. a kapocsteremtő szerepét vállalja. Verőfényes napsütéses délelőtt. Apró fekete gyöngyszemű emberkék, lánykák sorakoznak a hodászi Lenin úti 2-es számú óvoda udvarán. Közöttük az elmaradhatatlan Lina óvónéni. Tornaórát tart. Sok a nézője. A cigányasszonyok ott állnak a kerítés mellett, nézik, drukkolnak a futásra indulóknak, Lina magyar nyelven beszél. Érti minden piciny gyermek a szavakat. Egy rózsás kendőjű, nagy hangú, szép telt keblű asszony kiált be a kerítésen a gyerekeknek: — Othé íigyelin Lina! (Oda figyeljetek Linára!) És amikor az apróságok nekiiramodnak a rövid távnak, ki magyar, ki cigány nyelven bíztatja, drukkol nekik. Az egyik ház végében fiúk állnak. Gitár szól. Az óvodával szemben öreg cigány lovát legelteti. Amott cigánydal bús hangja szárnyalj Itt az, óvodában magyar. Az idén a kiscsoportban 30, a nagyban 25 cigány gyerekkel foglalkoznak. Lina, az óvónő, s társai a dajkák. Magyar nyelvre, s az elemi emberi tisztálkodásra, viselkedésre nevelik-szoktatják őket. — Nyolc esztendeig voltam itt dajka, nyolc esztendeig húztam kis szekéren az ebédet egyedül az egyes óvodából — emlékszik Lina, amikor óra után asztal mellé invitál a ragyogóan tiszta óvoda piciny irodahelyiségében, s tortával kínál. — Takarítottam, mosogattam, segítettem az óvónőknek, mert a gyerekek nem tudtak magyarul. Ök meg a cigány nyelvet nem értették. Én fordítottam le a kérdéseket, j hiéseketü a foglafköfcás anyagait. lorsi'.-nvpv Dada volt és tolmács, mosogató és takarítónő. — Sokszor megfordult „eSS a láttán: istenem milyen rossz is lehet a gyerekeknek és az óvónőknek. Nem értik egymás nyelvét. Ezt magamról tudtam, hiszen én is itt születtem, s tízéves koromig csak cigányul tudtam beszélni. Nem adtak be az iskolába. Az utcán tanultam meg magyarul. Emlékszem az első szó amit megtanultam az édesanya volt. Csodáltam, nagyon tetszett, mert olyan szép a zengése. Cigányul csak mámá. Lina elszökött az iskolába, s amikor beállított az osztályba. Tóthné tanító néni csodálkozott a legjobban, amikor megpillantotta ,a kis fekete lányt. — Hát te ki vagy? Miért jöttél? — Iskolába szeretnék járni — válaszolta bátran Lina. — Hol vannak a szüleid? Van apád, anyád? — Van, csak nem törődnek velem. — Se könyvem, se füzetem, se ceruzám nem volt. De mentem mindennap. A tanító néni vette az első könyvet, füzetet. Én meg tanultam. Elvégeztem a hetediket fél évig, amikor engem is utolért a cigányok törvénye. Apám férjhez adott. Igaz, nagyon szén lakodalom volt, ettek-ittak, ott voltak a tanárok is, meg az osztálytársaim is. Nekik asztalon terítettek, a cigányoknak a földön. Törökülésben lekuporodtak s kézzel ettek az abroszról. Az első évben született egy kisfiam. Szerencsére anyósom jólelkű asz- szony volt, megértette, hogy tanulni szeretnék. Nem ellenezte a férjem sem. Minden vágyam az volt, hogy elvégezzem a nyolc osztályt. Megbeszéltem anyósommal, hogy esténként, amikor én iskolába megyek, vigyáz a gyerekre. Két télen elvéaeyte Lina a nyolcadik ivei leien el tegezre osztályt is. Nyolc év múlva ismét fia született, a második. Két év múlva lánya, Melinda jött a világra, a szemefénye. — Benne lelem minden örömöm, boldogságom. Melinda születése Lina újjászületése. Melinda Hodász egyes óvodájában tanult magyarul, anyja a kettes óvodában dadáskn- dott. — 1980-ban kaptam meg a diplomám Böszörményben. Két esztendeig jártam innen Debrecenig vonattal, onnan pedig busszal. Hodászon minden ötödik lélek cigány. Kétnyelvű ember. S ma biztató jelei vannak beilleszkedésüknek a társadalomba, a szép tiszta laki.sok, rr lók. tv-készülékek, iskoy iázott cigánygyerekek jelzik, hogy egy láthatatlan, de mégis létező fal ieomíóban van ember és ember, cigány és magyar között. Ez a cigány(?) óvoda, (a kettes) Linára épült. Mert amikor a kai kezdeményezők, a népfronté: őri-titkára Vass elvtárs itt jár- telepen, o azt kérdezte: akarnak-e óvodát, jóformán azt sem tudták mi az. Meg kellett magyarázni. Nem akarják elvinni a cigánygyerekeket, hanem megtanítani, magyarul beszélni. Ekkor lett Lina kiválasztott, ekkor vállalta küldetését, mert benne bízott meg a cigányság. — Ekkor született " kjmlS: tett óvoda a mostani, modern helyén. Én húztam ki a kötelet, én vertem le a karókat a földbe. És akkor is itt álltak a szülők 5a'madzag mellett, mint "most a kerítésnél. Néztek. féltek, cigányul szóltak a gyerekükhöz, s bíztak bennem. Ez akkor nyári tábor volt, míg fel nem épült később társadalmi munkában az óvoda. 1971 szeptemberében adták át az óvodát. — Kezdet óta a szeptemberek a legnehezebbek. Érkeznek, jönnek hozzák az újakat, a legkisebbeket. Tele vannak félelemmel, tartózkodással, bizalmatlansággal. Csak a szemükbe kell nézni. Egy szót sem tudnak szinte magyarul. Három hónap a felkészítés. Ezt én végzem. Egymás után hallják a cigány szót és a magyart. Áhitatos szent pillanat az első találkozása a cigánygyerekekkel. Cigány nyelven szól hozzájuk Lina. — Gyere ide, de szép vagy. Szép a ruhád, szép a szemed (Álé ké mándé sukáráj gádé thé jákjá.) Ilyenkor szinte felragyog a gyerek szeme, s elengedi az anyja kezét vagy szoknyáját. És elindul felém. És az első összefüggő, értelmes, szép magyar szavakat és mondatokat kezdi tanítani Lina. Vállalja az anyai szerepet is. Tanít kezet mosni, cipőt letörölni, köszönni, a vízcsapot megnyitni, a szappant használni, megmosdani, fésülködni, kanállal-villával étkezni, a szalvétát használni. ____ Amit miindinm azonnal fordítani Amu mondtam, kellett cigány. nyelvre. Hetek, hónapok múlva aztán már ők tanítják otthon a szülőket. Követelik a poharat, a tányért, az evőeszközöket, s mindent, amihez itt hozzászoknak. Nyitott óvoda. Egész nap bejöhetnek a cigányszülők. Sokszor megnéznek egy-egy foglalkozást, a tízórait, az ebédelést, s kérik is maradjanak, mondjanak véleményt. Valahol itt kezdődik a társadalmi beilleszkedésük, az arra való nevelés. Lina gyerekek sorsát kísérte már végig. A tanácstagi jelölőgyűlésen 64 cigány, főleg asszony szavazott mellette. Tanúja voltam parlamenti sikerének, amikor bár remegő kézzel, gyöngyöző homlokkal állt ki az Országházban a III. országos nökonferencia nemzetközi rangú plénumán, de szép magyarsággal az ő göröngyös életútját vázolta a cigányputritól az óvónői diplomáig, s a cigányság beilleszkedéséért érzett felelősségvállalásig. Olyan sikere volt, mint egy sztárnak. Pedagógusok, szociológusok rajzolták körül a szünetben, s azóta is keresik. Idén a nőnapon érte élete egyik legboldogabb pillanata. A Parlamentben kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Lina negyvenhat éves. Négy évig vezetője is volt ennek az óvodának. — Életem' egyik legszebb napja mégis most május 11-én érkezett el, amikor Melinda, a lányom ballagott, óvónő lesz ő is. Szeretném, ha cigánygyerekekkel foglalkozna, hogy minél többet elindítana a társadalmi beilleszkedés útján. Farkas Kálmán LÁTOGATÓBAN 1985. június 1. ^
