Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-06 / 131. szám

1985. június 6. Kelet-Magyaroraxág 3 Értelmiség és aktivitás A Tudás, tartalékban eha talán túl sokat, vagy mindent az ér­telmiségtől várunk. Néha pedig nem élünk az­zal a szellemi erőforrással, tudással, tapasztalattal, ami az értelmiségben rejlik. E két véglet fogalmazódott meg az egyik megyei értel­miségi ankéton. Az érvek között elhangzott egyebek mellett, hogy egyes helye­ken a tudatformálástól a gazdasági hatékonyságig, a magatartáskultúrától a munkaetikáig, minden ked­vező változást az értelmi­ségtől várnak. Holott ez így túlzottan egy rétegre szabott követelmény lenne, hisz össztársadalmi tenni­valókról és folyamatokról van szó. A másik tábor vi­szont azt erősítgette^ hogy az értelmiség egy jelentős része nem a dudása és hi­vatása szerinti munkát végzi, ez alatt foglalkoztat­ják és nem igénylik lénye­gi beleszólásukat a munka­hely fontos kérdéseibe. Az értelmiség időszerű „témává” lépett elő az utób­bi évtizedben, mert tovább­fejlődésünk függ a szellemi munka színvonalának ala­kulásától országunkban. A XIII. konögresszus határo­zata is felhívja a figyel­met: „Szellemi erőforrása­inkkal ésszerűbben kell gazdálkodni, növelni kell az értelmiségi munka társa~ dalmi megbecsülését, elő kell segíteni az értelmiség közéleti aktivitásának és al­kotókészségének nagyobb mértékű kibontakoztatá­sát ...” Megyénkben is számos erőfeszítés történt az utób­bi években az értelmiség társadalmi aktivitásának erősítése érdekében. A 70- es évektől a közismert tár­sadalmi-gazdasági átréteg- ződés következtében az or­szágosnál nagyobb mérték­ben nőtt az egyetemet, fő­iskolát végzettek száma, amely kedvezően befolyá­solta az értelmiség számá­nak alakulását. Számottevő erővé vált a műszaki és közgazdasági értelmiség, nőtt az agrárértelmiség, az egészségügyben dolgozó dip­lomások aránya, de tovább­ra is meghatározó a peda­gógusok túlsúlya. Köztudott az is, hogy a megyében élő értelmiség egyik jellemző vonása, hogy életkorban az országos át­lagnál fiatalabb, ami jó, mert életerőt, dinamizmust, újszerűséget kölcsönöz, de nem jó, mert szakmai ta­pasztalatokban, élet- és munkakörülményekben az értelmiség egy jelentős ré­sze a pálya kapuját épp­hogy átlépte. Azaz, később várható a teljes szakmai és közéleti aktivitás, stabili­tás. Úgy véljük azonban az aktivitás, alkotókészség he­lyes értelmezése körül is akadnak tennivalók. Az ér­telmiségtől elsősorban a sa­ját munkahelyén, vagy la­kókörnyezetében várható el a már említett aktivitás. A megszerzett tudás folya­matos karbantartása, meg­újítása, a nyitottság, a ki­tekintés, a szakmán túl is terjedő általános érdeklő­dés, politikai, világnézeti, erkölcsi igényesség és tá­jékozottság, a munkahely dolgaihoz való kötődés, ten- niakarás — mind az akti­vitás része. Mindehhez meg­felelő munkahelyi légkört, az értelmiségi munka iránti figyelem szükséges. Ezért tartalmazza egy korábbi megyei intézkedési terv a tennivalók között aztSs: az üzemek, intézmények veze­tői fordítsanak kiemelt fi­gyelmet az értelmiség rend­szeres tájékoztatására, az érdemibb véleménycserére. Kedvezőbb és nyíltabb munkahelyi légkör megte­remtésével biztosítsák a konstruktív vita és párbe­széd kibontakoztatását, a felszínre került javaslatok, észrevételek hasznosítását. Ahol nem külön kipipá­landó napirendnek, előírt tennivalónak tartják az ér­telmiséggel való foglalko­zást, hanem az élet által diktált követelménynek, amely egyaránt hasznos az egyénnek és a közösség­nek, ott mérhető, érzékel­hető az értelmiségi dolgo­zók aktivitása. Ahol ez nincs meg, ott pót cselekvé­sekben keresnek vigaszt az értelmiségiek, közönyössé válnak a munkahely, igény­telenné önmaguk fejleszté­se iránt. Természetesen a szakmai aktivitás mellett helye van a közéleti érdeklődésnek és cselekvésnek is, sőt az ese­tek egy jelentős részében kiegészítik egymást. De itt is hiba lenne csupán az értelmiség társadalmi szer­vezetében tevékenykedők számarányával mérni az aktivitást. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének mun­kájában mind többen vesz­nek részt, de megtalálhatók a különböző tudományos szervezetekben, egyesüle­tekben, politika, tanácsi, társadalmi és tömegszerve­zeti bizottságokban. É ppen ezért aligha érthetünk egyet azokkal, nem sokan vannak, akik úgy vélik, mintha mostanában divat lenne körüludvarolni az ér­telmiséget. Holott nem er­ről van szó, hanem arról, amit az egyik megyei fel­adatterv is megállapít: az értelmiség szervesen kap­csolódik azokhoz a társa­dalmi, gazdasági változá­sokhoz, amelyek az elmúlt két évtizedben jellemezték a megye fejlődését. Ezt a jövőben méginkább szük­séges erősíteni és elősegí­teni. Páll Géza A vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet vegyesipari gyáregységében havonta 1509 divatos sporttáskát gyártanak. (j. I.) NDK-exportra kerülnek azok a por- és pernyeleválasztó ciklonok, amelyeket a Magyar Acélárugyár tiszaszalkai gyárában készítenek. Képünkön: Koncz István minőségi ellenőr szállítás előtt átvizsgálja a senftenbergi brikettgyár részére készí­tett ciklonokat. (GB) Közös és háztáji Vezényel az idő Egy idős parasztember kereste a (őmezőgazdászt. A szakember nem tartóz­kodott a téeszirodában, a határt járta. Az öreget azonban nem tántorította el semmi sem az eredeti tervétől, várt. Nem sokkal később megérkezett Tár- kányi Mihály. Alig szállt ki a Lada-Nivából, rögtön kérdéssel fogadták: — Miért nem vetették el a háztáji kukoricámat? — Guszti bácsi! Nagyon jól tudja, a földjére nem lehetett rámenni. Vizes, nincs az a gép, amelyik azon munkát végezhetne, de ne féljen, a magáé lesz az első a vetéskor — válaszolta a főmezőgaz­dász. Homok és vályog Ez a párbeszéd a nyírcsa- holyi Vörös Csillag Termelő­szövetkezetben hangzott el május közepén. Nem volt ak­kor irigylésre méltó helyzet­ben a szövetkezet. A Krasz- na már kétszer öntött ki, s azt tartják, ha a zöldár ki­jön, hétszer önt ki egymás után a folyó. A faluban azért remélik, most elmarad a hét áradás, habár az eső állandó utánpótlást jelentett. Ez jelenti nekünk a leg­nagyobb gondot is — mond­ja Tárkányi Mihály. — A ku­koricavetés a kellős közepén megakadt. A Kraszna menti vízgyűjtő legmélyebb pontján gazdálkodunk, a Nyírség és a Szatmár szélén. Itt a homok­tól a kötött vályogos talajig minden megtalálható. Mit te­hetünk? Sokszor a traktoros is csak káromkodik egyet, mert táblán belül is változik a helyzet. Nem tudnak folya­matosan dolgozná, aztán egyik táblából mennek a másikba, majd amikor az idő engedi, vissza. nem kerül hátrányba. Néhány éve már a dohányt, az idén pedig paradicsomot is ültet­nek a tagok. Nagy hagyomá­nya van itt az állattartásnak. Amikor a szabályozók ösztö­nöztek bennünket a tejterme­lés növelésére, kihelyeztük a teheneket a háztájiba. Oka volt ennek, hogy kevés volt az istállónkban a hely. így jól jártunk mi is, a tagok is. Aztán két éve megszűnt a tej- prémium, most negyvennyolc tehenet tartanak így a tagja­ink. Viszont megnövekedett a bikatartási kedv, ezt ösztön­zik. Ezzel megteremtették az otthoni foglalkoztatást, hi­szen munkanapot írnak jóvá, kereseti lehetőséget, biztosít a téesz. Térmészefésérf takar­mánnyal is ellátják a jó­szágtartókat. Ha a számok nyelvére fordítjuk le a ház­tájit, akkor érzékelhető, mit jelent. Tavaly tizenhatmillió forintot forgalmazott a szö­vetkezet a háztáji termékek­ből. Ennek harmada tej volt, a másik harmada sertés, míg a többi szarvasmarha, gyü­mölcs. Héttől ötig Megtalálták az összhangot a közös és a háztáji között Nyírcsaholyban. Persze mindkettő fontos, egyiket sem lehet a másik elé he­lyezni. Népgazdasági szem­pontból azonos munkát vé­geznek. Sőt, a közösben a munkaszervezésnél figyelem­be kell azt venni, hogy nem lehet hét óránál hamarabb kezdeni a munkát, mert ad­dig otthon ellátják az állato­kat, viszik a csarnokba a te­jet. Ugyanakkor este öt óra után már mindenki indul ha­za a mezőről, hiszen ekkor kezdődik a második műszak. Ezt tudomásul veszik a szö­vetkezet vezetői. Viszont ha sürgős a munka, akkor a ta­gok is engednek. S ez így van jól. Sípos Béla Választási finis Pátrohán Kéziéi az ama, áll a szavazófülke A választási előkészületek finisében megsokasodtak a teendők Pátrohán is, ahol a 25 tagú tanácsba 51 jelölt pályázik. (Egyedül a telepü­léshez tartozó Lencsés-ta­nyán, ahol 47 választópolgár lakik mindössze, volt hármas jelölés.) Mint valamennyi megyebeli községben, itt is az előírt menetrend szerint kezdett munkához az öttagú választási elnökség (köztük 3 régi, az ilyen munkában már nagy tapasztalattal ren­delkező pátrohai ember): a jegyzőkönyvek alapján meg­erősítették a jelölteket, érte­sítették őket erről a tényről. Hasonlóan a népfront javas­lata alapján alakult meg a három szavazatszedő bizott­ság, miután három szavazó­körbe várják szombaton a nyilvántartásba vett 2163 választópolgárt. Lénárt Andrásné, a tanács vb.-titkára szerint a szava­zatszedő bizottságok összeté­tele biztosíték arra, hogy szakszerűen és felelősen lát­ják majd el kötelességüket: van közöttük pedagógus, tsz- szakember, nyugdíjas és a fiatalabb korosztályt képvi­selő éppúgy mint az irodai munkában jártas ember. Két szállítmánnyal érkez­tek meg Pátrohára a válasz­tási okmányok: először a plakátok és a névjegyzé­kek, majd kellő időben a szavazólapok. (Ottjártunk- kor, kedden már csupán az először választóknak adandó emléklapok hiányoztak.) Az eskütételt követően a szavazatszedő bizottságok tagjait körültekintően készí­tették fel arra, mi a gyakor­lati teendő a szavazás lebo­nyolításánál, a jegyzőköny­vek kialakításánál, a név­jegyzékek körül esetleg adó­dó kisebb problémáknál és a szavazatok összeszámlálá- sakor. Már készen vannak az ur­nák, (kéznél a hordozható urna is), pénteken délután rendezik be a szavazófülké­ket három iskolai tanterem­ben, ahol sor kerül a szava­zásra. Igaz, a sürgős mező- gazdasági munkák miatt most csendes a falu, de reg­gel és kora este ezt a csendet megtöri a tanács hangos hír­adója, melynek műsora min­dennap 5 órakor kezdődik, s közük a lakosokkal a leg­fontosabb tudnivalókat. Or­szágosan reggel 6-tól este 6- ig tart a szavazás, de itt et­től eltérnek: miután igen so­kan dolgoznak a vasútnál, akik a 6.15 perces vonattal indulnak hazulról, az ő érde­kükben szombaton reggel 5 órakor kezdődik Pátrohán a szavazás. Gondoltak az idő­sebbekre is: minden szava­zókörben két fiatal KISZ- tag lesz majd a segítségük­re. Az alkalomhoz illően ün­nepélyes, ám egyáltalán nem hivalkodó szavazóhelyiségek fogadják majd a választásra jogosultakat a községben. (a.) Bizony, nem könnyű hely­zet. Ennek ellenére gazdál­kodni, termelni kell, csak úgy lehet megélni. Tizenhatmillió a háztájiból Szemán Guszti bácsi a ház­tájiban sürgette a munkát, de tudja azt is, hogy a kö­zösben. sem ment a vetés. Egyetlen szóval sem emeli kifogást a főmezőgazdász vá­lasza ellen, talán inkább csak magát nyugtatta azzal, hogy kérdezett. — Megértjük mi az. aggó­dást — szól Erdei Béla, a szövetkezei elnöke. — Soka" segítünk a háztájiban, most is zömében kukoricát vetet­tünk, s a háztájibari is gép­pel végezzük a termesztését. Sem a közös, sem a háztáji R. BIKCSENTAJEV: Nehéz foglalkozás A parkban két ember állított meg. Az alacso­nyabb rögtön, a lényegre tért: — Gyerünk, add ide az órád! — Tessék — mondom —, viselje egészséggel. Csak aztán nehogy baj legyen, belőle! — Már miért lenne be­lőle baj? — Az óra hátlapjára be van vésve a mono­gramom, s ennek alap­ján gyerekjáték lesz megtalálni a tetteseket. — Add vissza az órát! Vedd el a pénztárcáját! — Tessék parancsolni! Minden pénzen ott van az ujjlenyomatom. Meg aztán felírtam a sorozat­számot, a sorszámot. . . Az alacsonyabb dühbe gurult, és ingerülten a hosszúhoz fordult: — Akarod, hogy pofon vágjam? — Azt én is megtehe­tem, de mit csinálunk az ujjlenyomatokkal? — kérdezett vissza a hosszú. Az alacsonyabb felsó­hajtott, és visszaadta a pénztárcámat. Aztán szép csöndesen le akar­tak lépni. — Elnézést, polgártár­sak! — mondom. — Nem lenne rossz, ha a cipőt és a ruhát levetnék. Ha a kutya szagot fog, ne mondják, hogy nem szól­tam! Váratlanul néhány já­rókelő közeledett. Ahá­nyon voltunk, annyifelé szaladtunk. Én is elfu­tottam, mert még azt hihették volna, hogy én vagyok az útonálló... Saiga Attila fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents