Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-06 / 131. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. június 6. Befejeződött az ünnepi könyvhét Szerdán befejeződött a magyar irodalom jelentős eseménye, az ötvenhatod ik alkalommal megrendezett ünnepi könyvhét. A könyvterjesztő vállalatok legfrissebb adatai szerint a könyvünmep sikeresen zárult: a vásárlók többsége nem csalódott, megtalálta, amit keresett a konyvsátrakban, bár az idén is sale bosszúságot okozott, hogy néhány mű korán elfogyott. A könyvünnep irodalom- és kiadáspolitikai tanulságairól Zöld Ferenc, a Magyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése igazgatója tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondotta, hogy a kiadók — a tavaszi könyvünnep megújításáról szóló állásfoglalásnak megfelelően — az elmúlt évekhez képest jóval kevesebb művet jelentettek meg. összesen 78 kötet került a könyvesboltokba, könyvsátrakba, mintegy 2 millió példányban. Arányaiban nőtt a mai magyar irodalom képviselőinek száma: 42 mű kortárs szerző tollából jelent meg. Így az idei könyvhét — Supka Gézának, a könyvün- nek létrehozójának elképzeléséhez hűen — ismét az élő magyar irodalom seregszemléjévé vált. Az új, a ma irodalmi valóságát tükröző művek mellett a listán ezúttal is helyet kaptak gyermékköny- vek, kortárs világirodalmi, magyar történeti munkák, és induló sorozatok első kötetei. A könyvhét fő erényének bizonyult, hogy újdonságközpontúvá vált, főiként első kiadások kerültek a sátrakba. A könyvhét tartalmi változásához igazodva lényegesen kevesebb lett az utánnyomások, a második és sokadik kiadások száma, s száműzték a lektűröket, a bestsellereket, a lexikonok részköteteit, a szakácskönyveket és a drága bibliofil kiadványokat. E felismerés tanulságait jövőre már érvényesítik. Az elképzelések szerint a terjesztőik már ősszel, az éves tervek véglegesítésekor megismerik a könyvheti listát, s így az akkor megjelenő kötetekből többet rendelhetnek. A jövőben azon is gondolkodni kell, hogy miként lehetne összefogottabb, változatosabb, nemcsak rutinmegoldásokat alkalmazó könyvhéti propagandával előzetesen felhívni a figyelmet az új kiadványokra — mondotta Zöld Imre. Az Állami Könyv- terjesztő Vállalatnak eddig csak a gyorsjelentése ismert. Eszerint Budapesten összesen 68 millió forint értékben vásároltak könyvet az ÁKV boltjaiban, 54 könyvsátrában, valamint a munkahelyi könyvterjesztőknél. Ez a tavalyi eredményt 4 százalékkal haladja meg, s egyben jelzi a fővárosiak töretlen vásárlási kedvét is. A könyvheti kötetek 85 százalékát értékesítette a vállalat, gyorsan elkeltek a Labirintus sorozat kötetei, Hankiss Ágnes, Schwajda György, Cseres Tibor, Hamvas Béla, Száraz György könyve, illetve Ladányi Mihály, Kálnoky László lírai műve. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnál — nem végleges adatai szerint — több mint 18 millió forintot forgalmazták, ez 10 százalékkal haladta meg a tavalyi eredményt. A Könyvértékesítő Vállalat az ország 7000 könyvtárába juttatta el az újdonságokat. A könyvtárak 100 ezer kötetet rendeltek. Érdekes kezdeményezésként az idei könyvhéten a bibliotékák könyvtári napokat tartottak, s a központi könyvtárak közül több az utcán is megjelent, hogy szolgáltatásaikat, kiadványaikat a könyvsátrakban ismertesse meg a leendő olvasókkal. A tizennégy éves medikus A múlt tanévben még Kosztyu Szlavin volt a Bakui Orvostudományi Egyetem legfiatalabb hallgatója. Az idei tanévben versenytársa akadt egy 14 éves azerbajdzsán fiú, Mus- fuk Kerimov személyében. A különleges tehetséggel megáldott fiú egy Bedeljan nevű faluból való, a szülei tanítók, öt testvére van. Öt a múlt év őszén vették fel külön engedéllyel az egyetemre. Hároméves korában a testvérei iskoláskönyveiből már megtanult írni-olvasni, amikor pedig beíratták az iskolába, a tanulásban hamarosan utolérte a három évvel idősebb bátyját. A tizedik osztályig összevont vizsgákat tett előbb az első három, majd három-három osztály anyagából. Az első szemesztert sikerrel végezte el, bár nem volt könnyű dolga. Sok időt töltött a könyvtárban, a laboratóriumokban. Szabad idejének jelentős részét gyógynövények gyűjtésére fordítA 14 éves Musfuk Kerimov, a Bakui Orvostudományi Egyetem első éves hallgatója ja, azok gyógyító tulajdonságait tanulmányozza. Ami pedig Kosztya Szla- vint illeti, természetesen összeismerkedtek és jó barátok lettek. Most már nem Kosztya a legifjabb hallgató az egyetemen, de a népszerűsége változatlan, amit bizonyít a sok levél is, amit a hasonló korú diákoktól kap. Kosztya Szlavin és Musfuk Kerimov (jobbról) a Bakui Orvostudományi Egyetem legfiatalabb hallgatói. (Fotók: APN—KS.) Genfben szerdán újabb megbeszélést tartottak a szovjet— amerikai tárgyalásokon. A képen Viktor Karpov, a szovjet delegáció vezetője távozik a tanácskozás színhelyéről. Daniel Arap Moi kenyai elnök Bécsbe érkezett. A képen Rudolf Kirchschläger osztrák államfő társaságában látható az afrikai politikus. (Kelet-Magyarország telefotó) Egy cigaretta Bradfordi tragédia A rettenetes bradfordi stadion- tüzet, amely ötvenegy ember életét oltotta ki, minden valószínűség szerint egy eldobott cigaretta okozta. A legfelsőbb bíróságnak a vizsgálattal megbízott bírája szerdán a bradfordi városházán ezt hallotta a vád képviselőjétől. A szóban forgó, égő cigaretta a jelek szerint a központi lelátó egyik padlórésén az alant felgyülemlett, több éve halmozódó szemét közé zuhant, gyúlékony anyagba ütközött, és lángra lob- bantotta először ezt, majd — négy perc leforgása alatt — a lelátó korhadt állványszerkezetét. A vizsgálat — mint okot — kizárta a szándékos gyújtogatás vagy a sajnálatosan népszerű füstbombázás tényét. Megállapította viszont, hogy a tűz fellángolásának Idején csak egyetlenegy tűzoltókészülék volt mozgatható a bradfordi stadionban. Nicaragua „Csak a repülök" A The New York Times újabb cikket közöl az Egyesült Államok Nicaraguával kapcsolatos terveiről. A lap magas rangú amerikai kormánytisztviselők, diplomaták, katonai vezetők véleményére hivatkozva szerdán azt írta, hogy az Egyesült Államok katonai akciót intézne Nicaragua ellen, ha a sandinista hadsereg korszerű katonai repülőgépeket kapna, vagy ha Nicaragua „engedélyt adna szovjet támaszpont létesítésére” az országban. Mint már jelentettük, kedden a The New York Times részletes ösz- szeállítást közölt katonai előkészületekről. Abban az esetben, ha Nicaragua korszerű katonai repülőgépeket szerezne be, az amerikai légierő olyan bombatámadással „semmisítené meg ezeket a gépeket”, amelynek célja „csak a repülők elpusztítása” lenne — írja a lap. Emlékezetes, hogy tavaly Washington valóságos háborús hisztériát keltett akkor, amikor azt állította, szovjet vadászgépek vannak úton az országba. A másik ürügy a támadásra az lenne, ha „szovjet nagy hatótávolságú bombázók kapnának leszállási lehetőséget, a kikötőket megnyitnák a szovjet hadihajók előtt — bármifajta szovjet katonai támaszpont létrehozása, még akkor is, ha azokon nem ál- lomásoztatnának fegyver- rendszereket” — idéz a lap egy magas állású kormány- tisztviselőt. Közben Reagan elnök nyomására ismét a törvényhozás két háza elé terjesztik a nicaraguai ellenforradalmárok segélyezéséről szóló javaslatot, amelyet eddig a képviselőház elutasított. A kormány arra számít, hogy a sokszor módosított tervezetet most sikerül keresztül- érőszakolnia, arra hivatkozva, hogy „ez az utolsó lehetőség” a sandinista kormány befolyásolására, az esetleges nyílt katonai beavatkozás elkerülésére. Egyesült Államok A szenátus— Az amerikai szenátus többsége megszavazta a kormány által kért összeget az űrfegyverkezési program folytatására. A szenátorok kedden egész napon át vitáztak az úgynevezett „hadászati védelmi kezdeményezés” programjáról, s szerdára virradóan végül is elutasítottak minden módosítást a program finanszírozásáról. A Reagan-kormány eredetileg 3,7 milliárd dollárt kért a jövő költségvetési évre a program folytatásához, majd ezt 2,95 milli- árdra csökkentette. A vitában felszólaló szenátorok közül sokan mutattak rá arra, hogy az űrfegyverkezési tervek folytatása súlyos politikai következményekkel járhat. John Kerry demokrata párti szenátor például aláhúzta: a „csillagháborús” tervek megvalósítása összeegyeztethetetlen a rakétaelhárító fegyvereket eltiltó, illetve korlátozó SALT—I szerződéssel, s általában a leszerelés gondolatával. „Itt az ideje, hogy nemet mondjunk az elnök álmodozásának — annak, amely egy illúzióra alapul, de amely valódi és súlyos következményekkel járhat” — mondotta például a szenátor. Albert Gore szenátor kijelentette: az űrfegyverkezési program, ellentétben Reagan elnök kijelentéseivel, nem az ország lakosságának, hanem csupán a szárazföldi telepítésű amerikai támadó fegyverek védelmét szolgálja. „Ha az amerikai nép tudatára ébred ennek, nem fogja támogatni az elnök terveit” — mondotta. A hosszúra nyúlt vita miatt a szenátus nem tudta befejezni a katonai költségvetés vitáját, és későbbre halasztotta azoknak a javaslatoknak megvitatását, amelyek figyelmeztetni kívánják Reagan elnököt: ne mondja fel a hadászati fegyverek számának korlátozásáról megkötött szovjet—amerikai szerződés, a SALT—II érvényét. Reagan e hét végére helyezte kilátásba döntését erről. Algériai levelünk A nagyböjt napjai A világ jó része talán csak az úgynevezett ramadáni háború alkalmával találkozott a „Ramadán” fogalmával. Ez a bizonyos háború, amelynek során 1973-ban az egyiptomi csapatok elfoglalták az izraeliek bevehetetlennek hitt állásait, a Ramadán böjti hónap idején zajlott, s innen kapta nevét. Pedig a Ramadán egyidős az iszlám vallással. A Korán öt pontban foglalja össze a hívők iránt támasztott követelményeket a boldog túlvilági élethez. Eszerint az igaz hivő napona ötször imádkozik, évente egy hónapot böjtöl — ez a Ramadán —, életében egyszer elzarándokol Mekkába, az iszlám szent helyére, jótékonykodik és elkerüli a bűn útjait. Az algériai hivő mohamedán nép. Naponta ötször, a technika eszközeit is alkalmazva hangszórókon keresztül imára szólítanak a helyi templomok, a mecsetek imám- jai. A hívők ilyenkor, ha tehetik, elsietnek a legközelebbi imaházba, ahol nők és férfiak szigorúan elkülönítve imádkoznak és Korán-magyarázatokat hallgatnak. A mecset ajtajában hagyott cipőpárok — hiszen szent helyre cipővel soha senki sem léphet be — magukért beszélnek. Munkanapokon a kora reggeli és esti óráktól eltekintve a legtöbben nem tudnak imára menni, ezért imájukat ott mondják el, ahol éppen vannak. Ez persze nem is olyan egyszerű dolog, tekintve, hogy csak a földre borulva, arccal kelet felé elmondott ima számíthat meghallgatásra. Csak az idegent lepi meg a buzgón hajlongó, imájukba merült emberek látványa a repülőtér várócsarnokában, csendesebb utcák szögletében, vagy éppen a munkapadnál. Péntekenként, a muzulmánok heti pihenőnapján azonban más a helyzet. Ilyenkor gyakran bizonyul szűknek az épület, a kinnszorultak az utcáról követik a benti eseményeket. A templomba járó fiatalok a „vasárnapi” ebéd előtt, vagy után az aznapi futballmeccs kilátásai mellett azt is megbeszélik, ki melyik moszkéban imádkozott aznap. Van, aki mindig máshol, s a város másik végébe is elmegy, ha ott éppen a számára a legkedvesebb imám vezetésével folyik az istentisztelet. A kormány nagy figyelmet fordít arra, hogy az iszlám évezredes kultúrája a fiatalokban is megragadjon és továbbfejlődjön. A meglevők mellett jelenleg több mint 150 mecset építése folyik szerte Algériában. Az ország nagy része tartja a Korán böjtre vonatkozó előírásait is. Pedig ez a testet-lelket valóban próbára teszi. Napkeltétől napnyugtáig nem ehet, nem ihat, s minden más földi élvezetet is meg kell vonnia magától annak, aki másvilági életére is gondol. Az emberek szinte teljesen fordított életet élnek. Az élet az esti vacsorával kezdődik, amikor minden család asztalán ott gőzölög az illatos és tápdús leves, a sorba, a kuszkusz és más arab konyhai különlegességek, nem is beszélve a fűszeres keleti süteményekről. A fárasztó, önmegtartóztató nap utáni kellemes ernyedtségben jólesik a rokonok, barátok körében a pihenés, a csendes beszélgetés, a langymeleg estéken a fényárban úszó utcákon a céltalan kóborlás. A ramadani estéken a nagyobb tereken zenekarok szórakoztatják az arra járókat, az üzletek nyitva tartanak. Algír az egyébként korán fekvő nagyváros nyüzsgő életét éli. De a másnapra is gondolni kell. Igaz, hogy a hivatalokban 9 órára tolták el a munkaidők kezdetét, de az éjszakából hátralevő idő így is kevés az alapos pihenésre. Sokan hajnalhasadás előtt még ezt a rövid álmot is megszakítják, hogy az előttük álló hosszú napra gondolva még bekapjanak néhány falatot. Napközben lelassul az élet. Üzletekben, hivatalokban fáradtságtól bóbiskolók fogadják a vásárlót, az ügyfelet, mindenki ideges, az utcákon sok a koccanás, az emberek alapmentalitásától idegen, hirtelen felcsattanás. A muzulmán időszámítás szerint jelenleg az 1405-ös esztendő kilencedik, Ramadhan nevű hónapjának a végén tartunk. Az idegen legalább annyiban igyekszik szolidaritást vállalni e hosszú böjt követőivel, hogy nem ül ki az egyébként nyitva tartó cukrászda teraszára fagylaltozni, s cigarettáját is akkor szívja el, amikor helybéliek nincsenek jelen. Algír, 1985 június. Mikulka Mária
