Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
----------------------------------/ VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN / O „... Amíg a világban folyik a vér Addig nem érdekel, hogy ki vagyok én! Nem vagyok virág — nem vagyok fegyver, nem vagyok állat — nem vagyok ember. Nem vagyok isten és nem vagyok csillag gyűlölsz vagy nevetsz, hobónak hívnak. Ki vagyok én? Ki vagyok én? Ki vagyok én?... (Hobo Blues Band) íme egy életérzés „zsoltára” vagy panaszdala. Korunk „zsoltárénekese” a legnagyobb közösséghez kiállt és kérdezi: „Ki vagyok én?” Számtalan válasz lehetséges. Szinte átgondolha- tatlan a feleletek sokfélesége, tartalmi tarkasága. Az ember, a világ bonyolult, tehát előre sejthető, hogy egyetlen' válasz sem fejezheti ki egymaga a teljességet. A megközelítőleg jó válasznak például magába kellene foglalnia az önvádat, az ön- hibáztatást is a világ ilyetén alakulásáért. Az önvizsgálatot és a választ tehát nem lehet reszkir nélkül vállalni. A „zsoltárénekes” ilyen áron nem is kíváncsi a válaszra és az emberiség fülébe üvölti, hogy: „Amíg a világban folyik a vér Addig nem érdekel, hogy ki vagyok én!” Véletlen-e, hogy éppen ez az „ének” vált bizonyos korosztályokba tartozók „zsoltárává”? Minden fiatal más életet, más szokásokat, más értékeket, más lehetőséget akar magának és korosztályának. De hogyan? Egy monda szerint annak, aki tovább akar haladni a maga útján, talányt kell megoldania: egy fél labirintus rajzát kell kiegészítenie. Aki nem ismeri alaposan, — mert nem sajátította el — a lerajzolt felet, az nem rajzolhatja meg a hiányzó réSzt, tehát a tévelygés veszélye nélkül nem járhatja be a labirintus másik felét: a jövőt, a maga életútját! Bölcs dolog-e azt mondani: ahhoz, hogy az élet, a világ olyan, amilyen — semmi közöm! Én szakítok mindennel, külön utat akarok járni? ... Erre a „külön útra” is alkalmasnak kell lenni. Vajon alkalmas vagyok? A válasz önvizsgálat, önismeret nélkül megint lehetetlen. Q „ ... Végigtörtetsz az életen és csak későn, (túl későn!) döbbensz rá, hogy az az élet-erdő, amelyen átcsörtettél a saját életed volt...” — írja Hankiss János Hajnali három című könyvében. Pedig az élet minden lehetőséget felkínál egyszer: boldogságot, örömöt, sikert, elégedettséget, szépséget... Ha eljön a pillanat és felismered az élet nyújtotta lehetőségeket és felveszed az eléd dobott kesztyűt — boldog ember leszel. Ha nem ... Egy ismerősöm mondja: — Elrontottam az életemet ... A munkahelyem egyetemre akart , küldeni, de én nem mentem. .. Vakaróztam a tanulástól. Most már az parancsol nekem, aki helyettem ment el... Mérnök lett belőle! Én meg bütykölhetem azokat a vacak gépeket ... örökre! A lehetőségek, a pillanat felismerése attól függ, hogy bejártuk-e, elsajátí- tottuk-e a labirintus készen kapott felét: az adott világot. A híres francia pszichológus, Piaget mondta erről: „A gyerek részint maga fedezi fel a világot, részint mint ismeretet át— Majd csak lesz valahogy! Vagy nem?! „Minden élő dolog, teremtmény vagy lény végső célja önmaga teljes megvalósításában van...” — írta D. H. Lawrence angol író. Az, aki nem ismeri önmagát, mert nem tud, vagy nem akar megküzdeni a Kapu őrzőivel — képtelen „új utakra” ruhája pántját és megpróbáltam a fejét a víz felett tartani. Nehéz volt, hú, de nehéz...! — mondja és összeszorítja a markát. — De tartottam, amíg oda nem úsztak a felnőttek!... M. Anikó az iskola „réme”. A napló tele van a rá vonatkozó megjegyzésekkel: szemtelen, verekszik, káromkodik... tükrébe nézz! Ne félj önmagadtól, vállald azt ami vagy. Rossz tulajdonságai minden embernek vannak, csak lehet, hogy nem ismeri azokat, vagy nem meri bevallani senkinek, még önmagának sem. „Aki önmagának hazudik, az tud megsértődni a legkönnyebben. Mert hisz megsértődni néha nagyon Tóth Ildikó: ILYEN VAGYOK? H. Németh Katalin: Kék madár veszi az idősebbektől. ..” Az önismeret ezeknek az ismereteknek a felfedezését, megismerését jelenti, de ennek az átvételnek nem passzívnak, hanem cselekvőnek kell lennie, mint ahogy a népi szólás is ezt tartja: „Nem lészen abból kovács, kinek nem kell a kalapács”. o „Amit apáidtól örököltél, szerezd meg, hogy a te birtokod legyen. Amit nem használsz, súlyos teher az, a pillanat csak azt tudja használni, amit ö teremt.” — írja Goethe. Jövőnket csak úgy tudjuk megteremteni, ha szembenézünk a múltunkkal és a jelenünkkel: a labirintus örökölt felével. Ha megvan benned az erő és a bátorság ehhez, akkor készülj fel a harcra, mert meg kell küzde- ned a Kapu őrzőivel: a kényelmességgel. az önzéssel, a szégyennel, a lustasággal, a gyávasággal, a félelemmel, a csalódással ... Van olyan ember, akinek csak egy strázsát kell legyőznie, de van olyan, akinek többet. . . Nem érdekel az igazság, mert bántó! Nem foglalkozom vele — mondjuk magunkban sokszor és nem tudjuk: most találkoztunk a Kapu őrzőjével. 15 éves unokahúgom mondta egyszer: — A rokkkantakat el kéne pusztítani! Minek nekik az élet? Csak baj van velük ... Z. András 17 éves gimnazistától kérdem: — Szereted a szüléidét? Felhúzza a vállait. Hallgat, aztán kiböki: — Ha megmondom, akkor majd rosszat tetszik gondolni rólam ... F. Angéla 18 éves. Jó tanuló létére nem mert jelentkezni egyetlen felső- oktatási intézménybe sem. — Miért? — kérdezem tőle. — Hiszen te szeretnél továbbtanulni... — Igen ... — mondja sóhajtva. — Szeretnék, de nagyon félek ... Nem vagyok biztos benne, hogy végig tudom csinálni... T. Árpád 16 éves szakmunkástanulótól kérdem: — Mi szeretnél lenni? — Hát autóversenyző! — mondja, mint magától értetődőt. — Baromi nagy lóvét lehet ott keresni... K. Rudolf 19 éves kőműves. — Szerinted mi a szerelem? — kérdezem tőle. — Hát, ... — mondja a fejét vakargatva. — Még nem gondolkoztam rajta ... É. Mariannt sorozatos hiányzásai miatt eltanácsolták a gimnáziumból. — Hogy képzeled el az életedet? — kérdem. — Mit képzeljek rajta?! — kérdez vissza dühösen. törni. Az a korosztály, amelyik nem vetett számot önmagával, amelyik nem ismeri belső és társadalmi lehetőségeit, problémáit, az az apák útja mentén fog járni, bármennyire is lázadozik ellene. Minden emberben minden emberi tulajdonság csírája megtalálható, a jók éppúgy, mint a rosszak. „Az ember gyakran ellentmondásos lény, egyik vállán angyal, a másikon ördög ül...” — mondta Nodar Dumbadze grúz író. E kettő párharcából az kerül ki győztesen, aminek mi engedünk. K. József 20 éves kőművessegéd megvert egy vak embert. — Miért tette? — kérdezem tőle. Vállat von. — Mert lejmoltam és nem adott pénzt.. — válaszolja közönyösen. A. Kálmán 14 éves tanuló tavaly nyáron kimentett a vízből egy fuldokló asszonyt. — Nem gondoltál arra, hogy te is belefulladhattál volna a vízbe? — kérdezem. — A, nem.. . — mondja büszkén. — Jó úszó vagyok! — Hogy történt? — kérdem. — Ja, az? Hát ott úsztam a néni mellett, amikor elkezdett kiabálni — feleli csillogó szemmel. — Láttáin, hogy mindjárt elmerül, mert csapdosott össze-vissza. Megkaptam a haját, de kicsúszott a kezemből. Akkor keresni kezdtem, de nem találtam. Aztán felbukott a vízből, így ni! — mutatja a kezével. — Elkaptam a fürdő— Anikó, helyes ez a viselkedés? — kérdem tőle. — Nem... — mondja kis hallgatás után. — Akkor miért csinálod? — Mert utálnak a többiek — feleli elvörösödve. — Csúfolnak, hogy kövér vagyok, meg szeplős, meg azt mondják, hogy az anyám ócska ruháit hordom. . . — És szerinted ezek lényeges dolgok? — kérdem tőle. — Igenis lényegesek! — mondja hevesen. — Mert lenéznek, meg megvetnek érte! Ha nekem gazdag apukám lenne én is járhatnék menő szerelésben! De nekem öt testvérem van... az anyukám beteg ... Hát tehetek - én róla? — kérdezi sírvafakad- va. — Én is szeretnék szép cuccokban járni!... Anikó különben segítőkész, kedves ember. A benne lakozó rosszat a környezete segíti, erősíti. Félő, hogy ilyen marad és dúrva, elfásult ember lesz belőle. Most még talán felerészben csak játssza, mert azt hiszi, hogy ez a tartásmód a legmegfelelőbb, a legjobb. Ez téves hit, de ő benne él. Erről mondta Victor Hugó: „Ha a lélek csupa homály, magától tenyészik benne a bűn. Nem a bűn elkövetője, hanem a homály terjesztője a hibás!” Aki az önismeret útját járja, annak előbb saját magát kell megismernie, feltérképeznie. A másokban való tükröződés az önismeret legegyszerűbb és sokszor félrevezető módja, mert azok a tükrök különböző okokból nagyon sokszor mást, vagy csak egy tulajdonságot mutatnak. Ezért önmagad kellemes, nem igaz?” — írta Dosztojevszkij. Az önáltatás, önsajnálat bizony súlyos hiba. A rossz tulajdonságoktól nem félni kell, hanem megismerni, elemezni azokat és mindenekfelett uralkodni rajtuk! Ezek a tulajdonságok legtöbbször váratlanul törnek fel belőlünk, magunk számára is meglepetést okozva. Ilyen lennék? — döbbenünk meg és csodálkozunk azon, hogy ezek a tulajdonságok milyen könnyen kormányoznak minket. Aki önmagát legyőzi, mindenen uralkodik. — tartja egy régi mondás, önmagunk legyőzése tehát igen nagy hatalom. Legyen ez a hatalom a te birtokod! A jó tulajdonságok megismerése egyszerű feladatnak tűnik, azonban köny- nyen zsákutcába vezet: öndicséret, elbizakodás, gőg lehet belőle. A jót sokkal, de sokkal nehezebb tenni, mint a rosz- szat, ezt sose szabad elfeledni! De éppen ebben van az emberi nagyság, az emberi erő! Ezért a pozitív jellemvonásokat naponta fejleszteni kell, percenként gyakorolni. e Thomas Mann a Varázshegy című könyvében írja: „Az ember nemcsak egyéni életét éli, mint elkülönülő személy, hanem tudatosan vagy öntudatlanul — kora és kortársai életét is.” Tehát aki fiatal — ha tetszik, ha nem — a szülők, a nagyszülők által teremtett élet „"korlátái” közt él. „Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja...” — mondta John Donne a költő. Mindenki felelős hát mindenért, és mindenki felelős mindenkiért, nemcsak saját múltjáért, jelenéért és jövőjéért, hanem a kortársaiéért, és a majdan születő nemzedékekért. Ezért az önismeret útját nemcsak egyénnek, de az egész korosztálynak végig kell járnia! Lengyel József ezt írta az ifjúságról: „Jönni kell. látni, győzni. Idejében jönni, élesen látni, teljesen győzni. Mindig ez volt, mindig ez marad az ifjúság feladata.” Ezt a feladatot csak azok tudják teljesíteni, akik megismerték magukat, felfedezték belső lehetőségeiket, tudják, hogy mire képesek, hol a helyük a társadalomban. És tudják, hogy mit akarnak, milyen céljuk van, mit kell elvetni és mit megtartani a jobb jövő érdekében! De milyen célja van az ifjúságnak? Milyen jövőt akar? — Mit gondolsz, hogyan fogsz élni 2000-ben? — kérdeztem meg néhány fiatalt. — Üzletkötő leszek. — mondja Cs. Zsolt 17 éves gimnazista. — Lesz egy többemeletes villám vagy harminc szobával, meg úszómedencével. Olyan autókat fogok tartani, amik a legmodernebb márkák lesznek. Az egyikkel reggel, a másikkal délben, a harmadikkal este fogok menni... B. Ilona 16 éves cukrásztanuló mondja: — Lesz egy maszek cukim, nem nagy, olyan kis presszóféle. Ott annyi sü- tit fogok csinálni, ameny- nyit csak akarok, és nem fog parancsolni nekem senki. J. Zoltán most fog érettségizni. — Orvos leszek. — mondja. — Kutatóintézetben fogok dolgozni Pesten. Lesz családom is, a feleségem is orvos lesz. A fiamat is orvosnak fogom nevelni... — feleli. K. Antal 16 éves szakmunkástanuló. — Lesz egy házam, amit én építettem. Nagy kertem lesz, ott fóliázni fogok. Lesz feleségem is. meg vagy három gyerekem. Gépszerelő leszek a tsz-ben... — mondja. O. Béla 15 éves kollégista. — Autószerelő leszek, menő műhelyem lesz, meg sok lóvém. Itt fogok a városban élni — mondja. ■ B. Katalin 18 éves segédmunkás mondja: — Hát nem fogok dolgozni az biztos. A férjemmel építünk egy nagy házat, abban élünk majd. Lesz egy vagy két gyerekünk. Hogy a férjemből mi lesz, azt nem tudom, de szeretném, ha maszek taxis lenne. P. György 15 éves gimnazista mondja: — Tanár leszek az egyetemen. Lesz saját házam. Lesz feleségem is, meg gyerekem. Könyveket fogok írni... N. Éva 14 éves általános iskolás mondja: — Főkönyvelő leszek, mint ; vu. Addigra lesz gyerek■ n. A férjem nem tudom mi lesz, de csak diplomáshoz akarok menni. Ja, és saját lakásban fogunk élni, és sokat fogunk csavarogni a világban ... „ ... Az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy éljen, hanem abban, hogy miért éljen...” — írta az emberi lét értelméről Dosztojevszkij. Korunk „zsoltárénekese" azokkal a fiatalokkal együtt vallja a „dalban", hogy: .. .’’Nem vagyok munkás és ner vagyok paraszt... nem vagyok szolga és nem vagyok szabad ...” Akik még mindig keresik önmagukat, s a „külön” utat csak vágyaikban akarják járni. A mindentől való elfordulás azonbe hibás magatartás, hisz r n szakíthatja el magát ?enki a társadalomtól. na nem ő sodor, akkor őt sodorják az áramlatok. Az ilyen fiataloknak céljaik jóformán nincse. < és ezér,t vakon tapogatóznak az életben. Legyő: tnek önmaguktól — mik. isok őket győzik le, s i későn döbbennek majd . hogy életük puszta lét volt csupán. Hozzá.) szólnak Goethe sorai: „Élj o' jó, ha íme ii ing a nincse föl k nyern . vagy döntet üllő l san, élj ne álmodj, ~t korán megérted, gy jótanács: nagy szerencsemérleg, nyugtonmaradás, szállnod vagy leszállnod, kell és úrrá válnod. Igálni, hogyha vesztesz, kell — győzz vagy reszkess, vagy kalapács! 1985. június 1. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
