Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
1985. június 1.^^ Kedves Lelesz László! Elnézést kérek azért, hogy közvetlen ismeretség nélkül, s kicsit az esemény után kezdtem e közéleti levél írásához, ám csak most adódott alkalom. Néhány hete együtt vettünk részt a tanácstagi jelölőgyűlésen és akkor feltűnt nekem lelkesedése, felelőssége a köz dolgaiért. Igazat adtam, amikor hiányolta a fiatalokat. Mi ketten tartoztunk ott a legfiatalabbak közé, s ha hozzáteszem, magam túl vagyok már a negyvenen, igencsak jeleztem a több, mint nyolcvan résztvevő életkorát. Tulajdonképpen nem tudom, miért nem érdeklődtek a mi körzetünkben a fiatalok. Pedig fontos lett volna, hogy lássák, hallják a köz dolgait, mert anélkül véleményt mondani, közéletet élni nem lehet. Még csak azt sem mondhatnám, hogy érdektelen volt a jelölőgyűlés, s azért maradtak távol. Magam évekig foglalkoztam várospolitikával, s munkám, érdeklődési köröm miatt ma is talán az átlagosnál jobban ismerem a város ügyeit, mégis érdekes volt meghallgatni a városi pártbizottság titkárát, amint sajátosan csoportosította az eredményeket, gondokat, terveket. Megint más volt közéleti fórumon hallgatni a felszólalókat — akiket többnyire munkahelyükről ismerek — ők hogy látják a közvetlen környezetüket egy olyan városrészben, amely talán a legszebb, leggondozottabb része a belvárosnak, ahol a legtöbb üzlet kínálja áruját, szolgáltatását — tehát lényegében nagyobb pénzeket igénylő kérések nem is hangozhattak el. És mégis sok volt a panasz. Többsége azt a benyomást erősítette bennem: nem tanultunk meg együtt élni. A város legszebb házai is komoly kívánnivalókat hagynak maguk után. Sokszor szemetesek, az épületek alig-alig takarják el a rendezetlen udvarokat, a legkisebb szél is tova hordja a kukák tartalmát. Volt olyan felszólaló, aki elmondta: negyven évnél régebben él a városközpont egyik patinás épületében, de ezalatt sohasem volt olyan közpréda — pontosabban a lakók, használók által annyira közömbösen viselt — mint ma. S ez természetesen meg is látszik rajta. Sorakoztak az adalékok: a város átlagon felüli ráfordításai ellenére soksok hiányérzet. Amit még megfejelnek olyan — szeretném hinni, véletlen — apróságok, hogy az alig cseperedő tinédzser nyugodtan hagyja bevágódni a lépcsőházi ajtót a hajlott korú szomszéd előtt, aki mellesleg a munkásmozgalom jeles veteránja, de akiről a házban tízévi együttlakás után is csak néhányan tudnak valamit. Rohanunk, persze. Sokan jócskán munkaidő után érkeznek haza, mert aki teheti, második, harmadik pénzkereseti lehetőséget is vállal munkája mellett, s örül, ha becsukhatja maga mögött a lakásajtót. Mindamellett vallom, tanulni kell az együttélést a közéletet és demokratizmust. De talán egy kicsit ütemesebben, kicsit nagyobb toleranciával, kicsit több együttérzéssel kellene. Igaz, nehéz dolog ez. Ám előbb-utóbb érdemben kell megtennünk, s ezt nemcsak a többes tanácstagi jelölések igénylik. Egyre több munkahelyen is véleményt kell nyilvánítani, mégpedig a társadalmi szervezetek már ismert választásai után az elsőszámú munkahelyi vezetők, az igazgatók választása során is. És ezeken fel kell fedeznünk új erényeinket is. Olyasmit, hogy tudunk elvonatkoztatni napi vagy személyes problémákról, mert túl egyszerű volna leszavazni a szigorú igazgatót, a gyakran kellemetlen igazságot szemünkbe mondó tanácselnököt. S a küldötteknek is meg kell ismerkedni az újfajta felelősséggel. Tisztelt Választópolgár-társaim! .Tulajdonképpen messze kanyarodtam az ön felszólalásától, de remélem szellemétől, gondolatmenetétől nem. És bízom abban, hogy legközelebb, hasonló közéleti alkalommal ezekről is, újabb dolgokról is kicsit bővebb körben folytathatjuk az eszmecserét. S hadd tegyem hozzá: talán barátságosabb teremben, meghittebb körülmények között. Amire talán szintén szüksége van közéleti fórumainknak. Ismeretlenül is barátsággal üdvözli i Szcmiszló István megyei törzsparancsnokkal a polgári védelemről 0 Provokálhatom önt? — Csak tessék! A Mi szükség van egyáltalán a polgári w védelemre, amikor csak néhány bomba kell ahhoz, hogy az egész ország elpusztuljon? — Nézze, régebben hónapok, évek teltek el a támadás elhatározásától a tényleges támadásig. Ezalatt bőven volt idő felkészülni a védekezésre is. Ma már a korszerű technika és a tudomány minden vívmányát a fegyverkezés szolgálatába állították a nyugati országok, így ez az idő egy-két hétre, de elképzelhető, hogy néhány napra csökken le. Nyilvánvaló tehát, hogy az emberek megmentésére, az anyagi javak védelmére a társadalomnak minden időben készen kell lenni, ehhez pedig rendszeres felkészítés szükséges. Már békében fel kell építeni a védelmi objektumokat, s talán a legfontosabb, hogy az emberek tudatilag is felkészüljenek: ismerjék a veszély természetét, és a védekezés módját. Erre a világon mindenütt van apparátus, nálunk éppen polgári védelemnek hívják. A Ha már szót ejtett a polgári védelem w feladatairól, megfogalmazná azt is, hogy konkrétan miért dolgoznak önök, mi a célja ennek a tevékenységnek? „...mi abban a reményben végezzük a munkánkat, hogy soha az életben ne legyen rá szükség. Gyakoroljunk még sokáig, de „élesben” ne kelljen kipróbálni, mennyire sajátítottuk el a polgári védelmi feladatokat.” nem a jól dolgozók elismerése ösztönözzön a helytállásra. A megyei parancsnok megjutalmazza a legjobbakat, s a helyi parancsnokok javaslatai alapján is évente ötvenhatvan ember érdemel ki kitüntetést. A Mennyiben érinti a polgári védelem w azokat, akik nincsenek ilyen egységekbe beosztva? — Minden embernek van feladata a polgári védelemben, még ha nincs is beosztva önvédelmi feladatokra, vagy szakszolgálati egységekbe. Mindenkinek meg kell ismernie, hogy rendkívüli körülmények között mit kell tennie. Természetesen eltérő módon 'valósul meg a felkészítésük. A munkahelyeken, mivel a termelésirányítók, például a művezetők, egyben a polgári védelmi irányítást is ellátják, a balesetvédelmi oktatáshoz hasonlóan ilyen kiképzést is kell tartsanak a dolgozóknak. Meg kell ismerniük a munkaköri pv-feladatok végrehajtásának módját; például, hogy vegyi és radioaktív szennyezett gépekkel mit kell tenniük, hogy újból termelhessenek rajtuk. A A gyakorlatban milyenek ezek az ok- w tatások? — Évente 12-től 30 óráig van kiképzés. Az alapkiképzés természetesen hosszabb, mint a továbbképzések. Nagy jelentősége van annak, hogy ezeken az órákon ne el- méletieskedjünk — bár a szükséges elméleti felkészülést nem mulasztjuk el, hanem a gyakorlatban sajátíttassuk el a feladatokat. (Egy nyílt törés ellátása vagy a sapkakötés nem tanulható meg elméleti úton.) Ezt a célt szolgálják az év végi komplex gyakorlatok is, amikor a kijelölt szervek dolgozói beszámolnak arról, hogy milyen szinten képesek a feladatok ellátására. A lakosság jelentős része azonban nincsen beosztva közvetlenül a polgári védelembe. Az ő felkészítésüket a tömegtájékoztatás útján igyekszünk megoldani. A tévé, a rádió és a sajtó segítségével tájékoztatjuk őket a polgári védelem céljáról, feladatairól, igyekszünk megértetni, elfogadtatni a védelmi elveket és elsajátíttatni a túlélés szabályait. A És ez elég? — Az a célunk, hogy felkészítsük a társadalmat egy esetleges ellenséges támadást megelőző védekezésre és az azt követő helyzetre, úgy, hogy létrehozzuk azokat a szervezeteket, amelyek a mentő, mentesítő és ideiglenes helyreállító munkák elvégzéséhez kellenek. A E tömör megfogalmazást kiegészítené ^ konkrét példákkal? — Ha például tudjuk, miképpen hat a radioaktív sugárzás, ismerjük a védekezés szabályait és betartjuk azokat, akkor ötvenhatvan vagy több százalékkal csökkenthető a halálos áldozatok száma és a sérülések is kevésbé lesznek súlyosak. Ugyanígy, csak megfordítva a példát, ha légiriadónál nincsenek kiépítve a riasztás eszközei, akkor szinte védtelenül éri a lakosságot a támadás, és dupla akkora veszteséggel járna egy ilyen. Vagy nézzük az egészségügyi ellátást! Békeidőben nagyon jónak minősíthető az egészségügyi hálózati rendszer. Azt lehet mondani, hogy az eszközök, ismeretek megfelelőek erre a célra. Háborúban azonban tömeges sérülésre kell számítani, és ennek az ellátására már kevés a rendelkezésre álló hálózat. Több emberre van szükség, és a különleges sérülések ellátására is fel kell készíteni őket. A nagy tömegű sérült ellátásához kellenek a jól képzett elsősegélynyújtók. Ugyanígy megszaporodik a tűzoltóság munkája, s több a műszaki jellegű feladat is. A polgári védelem elsősegélynyújtó és sebesültszállító szakaszainak, valamint a műszaki alakulatoknak a megszervezése ezt a célt szolgálja. A Akkor ez csak állandó készenlétet je- ^ lent, s a mindennapok során semmi hasznot nem hajtanak a pv-alakula- tok? — Az igaz, hogy a polgári védelem feladata az ellenséges csapás után az emberi élet és az anyagi javak mentése, de egy ipari katasztrófa vagy természeti csapás esetén is bevethetők vagyunk. Hogy csak a legemlékezetesebbet említsem a megyéből, a 70-es nagy árvíz idején is rendkívül nagy feladat hárult a polgári védelemre. A Hány ember oldja meg ezeket a ko- w moly feladatokat? — Polgári védelmen nemcsak azt a néhány egyenruhást kell érteni! Ez az egész társadalom ügye. (Nem véletlen, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben is előteremti a kormány és a párt a védekezés költségeit.) Megyénkben is a lakosságnak mintegy öt százaléka vesz részt benne. Húszezernyi szakszolgálatos és tízezer ember, aki az úgynevezett önvédelemben, vagyis az egyes üzemeknél, intézményeknél szervezett polgári védelmi alakulatok munkájában vesz részt. A Idén van a polgári védelem megszerve- w zésének 35. évfordulója. Hogyan kezdődött? — 1950-ben légoltalomként alakult meg a szervezet a Belügyminisztérium keretein belül, s így működött másfél évtizeden át. Az utóbbi időben azonban reálisabbá vált a támadás veszélye; a legjobb légvédelmi rendszer sem tudja garantálni, hogy ellenséges repülőgépek, rakéták ne hatoljanak be az ország légterébe. Ezért már nem pusztán légoltalmi feladataink vannak, hanem ez már komplexebb védelmi feladatot, a hátországvédelmet jelenti, ezért is kerültünk a Honvédelmi Minisztériumhoz. A Honvédelmi kötelezettségeinket még w csak-csak ismerjük, a polgári védelmi feladatokat azonban már kevésbé ... — Pedig ugyanaz a törvény (az 1976. évi I.) szabályozza mindkettőt, vagyis a honvédelemről szóló. A 11. fejezetben határozza meg a törvény, hogy minden 16 és 65 év közötti férfi, illetve 16 és 60 közötti nő polgári védelmi kötelezett. Jelenti ez többek között az évi kiképzésen, gyakorlatokon részvételt és azt is, hogy jelentkezési kötelezettségük van, valamint, hogy a lakcímváltozást, szakképesítés megszerzését és a többi hasonló adatot kötelesek közölni a polgári védelemmel. A Az előbb még csak mintegy harminc- w ezer embert említett a megyében ... — Az egyes emberek beosztása kétféleképpen történhet a polgári védelembe. A területi védelemben szerveződnek a már említett szakszolgálatok, az önvédelem szervezetében pedig a munkahely védelmére készítik fel őket, azokon a munkahelyeken, ahol fontos, általában az alapellátást segítő termékek készülnek. A különböző üzemek, intézmények évek óta jó színvonalon végzik a polgári védelmi tevékenységet, igen gyakran százszázalékos a megjelenés. A vezetők általában felismerik e tevékenység szükségességét. Van egy olyan tapasztalatunk, hogy a munkahelyi fegyelem javulásával párhuzamosan a polgári védelmi kötelezettségeknek is jobban eleget tesznek. A A lakóhelyeken ki szervezi ezt a mun- w kát? — Egy adott terület tanácselnöke ugyanannak a területnek a polgári védelmi parancsnoka is egyben. Ezzel kapcsolatban egyébként, a döntően jó tapasztalatok mellett, vannak gondjaink is. Egyes községekben a járások megszűnte után úgy gondolták, most lazíthatnak ..egy kicsit, mert nincs olyan szerv, amelyik ellenőrizze, koordinálja a polgári védelmi tevékenységet. Sajnos egy-két üzemben is tapasztaltunk hasonlót. A Milyen eszközeik vannak arra, hogy w jobb belátásra bírják ezeket az embereket? — Békében háromezer forintig szabhatunk ki pénzbírságot. Egyes vezetőket figyelmeztettünk, hiszen nekik munkaköri kötelességük a polgári védelem irányítása is. Előfordult, hogy fegyelmi eljárást kezdeményeztünk, sőt a megyei tanács elnöke, mint megyei polgári védelmi parancsnok is adott már ilyen okok miatt fegyelmit. A célunk persze inkább az, hogy ne a büntetés, ha— Több szervvel is együtt dolgozunk a közös cél elérése érdekében. A Vöröskereszttől segítséget kapunk az elsősegélynyújtók kiképzéséhez, együttműködési megállapodást kötöttünk a MOKÉP-pel. Egy-egy nagyobb érdeklődést kiváltó szórakoztató mozidarab előtt kísérő filmként honvédelmi, polgári védelmi témájú alkotást vetítenek. Jó a kapcsolatunk a pedagógusok továbbképző intézetével, ott módszertani oktatást tartunk a honvédelmi nevelésben részt vevő tanároknak. Együtt dolgozunk e célok érdekében az Ifjú Gárda megyei parancsnokságával is. Náluk külön polgári védelmi alegységek is működnek, részükre rendszerint évente rendezünk versenyeket, s megjutalmazzuk a leg- jobbbakat. Természetesen együttműködünk a fegyveres testületekkel, az MHSZ-szel, s a tömegszervezetekkel. A KISZ-szel a fiatalok honvédelmi ismereteinek gyarapítása érdekében dolgozunk együtt. Kiemelt jelentőségűnek tartjuk, s ezért nagy gondot fordítunk a tanárképző főiskolán folyó polgári védelmi nevelésre. Különféle eszközöket biztosítunk számukra, sőt mi magunk is tartunk előadásokat, hiszen az ottani hallgatók tanárként majd a polgári védelmi ismereteket oktatják. Végül, de nem utolsósorban, mivel a polgári védelem össztársadalmi ügy, nagy segítséget kapunk a párt- és tanácsi szervektől. A tanácsok napirendjén gyakran szerepel egy adott intézmény, üzem polgári védelmi tevékenységének értékelése is. A Szeretném megtudni végezetül, hogy a v törzsparancsnoknak milyen kívánsága lenne a munkájával kapcsolatban? — Az egyik kívánságunk az lenne, hogy az üzemek, intézmények vezetői, a helyi tanácsok elnökei ne felesleges rossznak tekintsék a polgári védelmet, hanem a többi feladatuk közé szorosan beékelve, felismerve ennek a szükségességét, teremtsenek lehetőséget e feladatok végrehajtására is, hiszen ezekre mindannyiunknak egyre alkalmasabbá kell válnunk. Mi lenne a másik kívánság? — Bizonyára furcsán hangzana bárki másnak a szájából, de nálunk ez a természetes. Vagyis, hogy mi abban a reményben végezzük a munkánkat, hogy soha az életben ne legyen rá szükség. Gyakoroljunk még sokáig, de „élesben” ne kelljen kipróbálni, mennyire sajátítottuk el a polgári védelmi feladatokat. (Bár azt meg kell jegyeznem, hogy azért békében is tudunk hasznot hajtani, például egy üzemben működő egészségügyi alegység ilyenkor, a mindennapok során is sokat segíthet a maga szakterületén.) Összegezve talán úgy fogalmazhatnám meg munkánk lényegét, hogy mi reménykedünk talán a legjobban abban, hogy „felesleges” az, amit csinálunk, tehát soha nem lesz rá szükség, de azt — mindannyiunk érdekében — nem kockáztathatjuk meg, hogy ne készüljünk fel megfelelően egy ilyen rendkívüli helyzetre. Köszönöm az interjút! Papp Dénes rHETVÉGm iINTERJÚ J KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
