Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-05 / 130. szám

1985. június 5 Kelet-Magyaromig 3 A legjobbak között A SZÓ EREJÉT egy video­film erősítette. Itt a vajai termelőszövetkezeti tagok vallottak arról, mennyire zsebbevágó dolog a gépek megbecsülése, amit üzemel­tetésre átvettek, vagy a gyü­mölcsös megmunkálása, ahol a végső eredmény alapján kaphatják a minőségi mun­kára ösztönző díjazást. A megyében már sokat hallot­tunk róla, másoknak szinte hihetetlen volt, hogy számí­tógéppel programozzák a borsó vetését, betakarítását a Nyíregyházi Konzervgyár­ban. Nem véletlen, hogy már a szünetben keresték a veze­tőket, hogy közelebbről meg­ismerkedjenek a jó példák­kal. A két szabolcsi gazdaság bemutatkozása része volt egy országos tanácskozás­nak, amelyet a múlt héten tartottak Győrött, ahol a sí" kervállalatok vezetői beszél­tek módszereikről. Kiderült, nem árt ellesni, hogyan dol­goznak a legjobbak, mi a nyitja az eredményeknek, a folytonos megújulási kész­ségnek. Ezen a tanácskozá­son 350 hallgató — az agitá­ció és propaganda országos és megyei irányítói, kutatói — előtt 21 vállalat, szövet­kezet vezetői szóltak mód­szereikről. Országos hírű nagyválla­latok, mint a Rába, a Medi­cor, a Taurus, a Fémmun­kás, a Skála-Coop vezér- igazgatói beszéltek arról, hogy nem lehet, nem szabad a legnehezebb gazdasági helyzetben sem a túlélés, az egyik napról a másikra való tengődés taktikáját és stra­tégáját választani, hanem igenis előretekintve, a válla­latnál meglévő szellemi erő felhasználásával törekedni kell a gazdasági megújulás­ra. A kibontakozásnak pedig nincs más útja, mint a jöve­delmezőség fokozása, annak megkeresése minden üzem­nél, hogyan lehet a maguk sajátos helyzetét értelmezve tenni a sikerért. A LEGJOBBAK PÉLDÁ­JA éppen azt mutatja, hogy azok, akik nem várnak kül­ső segítségre, hanem saját tevékenységük javításán fá­radoznak, sikereket érhetnek el. Mindez természetesen erő­feszítésekkel jár, az átlagtól jobban szükséges megbecsül­ni a gondolkodó embert, akit akár a döntések előké­szítésébe is be kell vonni, mert csakis így érhető -el népgazdasági szinten is a belföldi felhasználás növelé­se, az életszínvonal emelése. Nem a markukat tartják azok a vezetők, akik a ki­emelkedően gazdálkodó vál­lalatokat, szövetkezeteket irányítják, hanem a vállal­kozásban rejlő lehetőségeket keresik meg. Az út nem si­ma, tele van buktatókkal, őket is érik kudarcok, de ép­pen a tanulságok levonásá­val, a világpiaci kihíváshoz való alkalmazkodással mu­tatják meg, hogy a magyar ipar és mezőgazdaság ter­mékei is lehetnek a világ él­vonalában. EBBEN TALÁLNAK TÄR­SAT a helyi párt- és tömeg­szervezeti vezetőkben, az üzemi demokrácia nyíltságá­val a munkásokban és alko­tó értelmiségiekben, hogy a közösen meghatározott úton jussanak előre. Lányi Botond Közös levegőnk Mennyit ér a KISZ-védnökség? Fiatalok a finomabbért Higiénia—felsőfokon Készül a Túró Rudi, a gyer­mekek kedvence x1 ‘1‘*'-**‘ “'Mb,; — tűk, milyen feladatokkal, ak­ciókkal támogathatnánk a rraagunk területén mi is a védnökséget — hallottuk Su­ta György körzetfelelősből, aki a tejipari vállalat KISZ-bi- zottsági titkára. — A tejipari trösztön balül működik a szakmai ifjúsági bizottság. A 17 tejipari vállalat fiataljai szerte az országban törték a fejüket az új megoldásokon. — Több pontban foglaltuk össze, mit tehetnénk, ami­nek konkrétan is mérhetnénk az eredményét — folytatta Kaisler Zoltánná mezőgazda­ságii előadó, alki egy éve ke­rült a vállalathoz. Szolnok megyei, Martfűről jött ide férjhez. — A tej tisztasága mindenképpen meghatározza a további feldolgozás ered­ményességiét. Ügy döntöttünk, hogy egy milliliter tejben 500 ezernél nem szabad több baktériumnak lennie! Ezt pedig helyben a termelőszö­vetkezetek, állami gazdasá­gok és az egyéni termelők tudják a higiéniai feltételek teljesítésével megalapozni. Ök sem járnak rosszul, ha ez si­kerül. Egyébként ez még messze van a tökéletestől, mert a tejtermelésben és -feldolgozásban élenjáró nyu­gati országokban, Dániában, Svájcban akár 30—50 ezer alatt is lehet ez a csíraszám. Szóval, az 500 ezer nem le­hetetlen. Támogatás a gyermek­otthonnak A múlt évben például 138,5 millió liiter tejet vásárolt fel a tejipari vállalat. Különösen a Bafkányi Állami Gazdasá­got emelte ki Suta György, ahonnan a beérkező tej több miint 90 százaléka első osztá­lyú! — Tájékoztatót szervezünk a fiatal szakembereknek — mondja Kordován Erzsébet raktári adminisztrátor, az üzemi KLSZ-alapszer vezet aglitáciiós és propagandafele­lőse. — A fiatal agrár szak­emberek tanácsa fórumot teremt a termelési és moz­galmi feladatok megbeszélé­sére. Üzemlátogatást is szer­vezünk nekik, hogy bemutas­mcKCK Keavence-suk; miként lehet tisztább tejből finomabb, hosszabb szavatossági idejű tejtermé­keket gyártani. A húsprogram feletti KISZ-védnökség nemcsak mennyiségi, minőségi köve­telményeket támaszt velük szemben. A KISZ Központi Bizottság ösztönzésére együtt­működési szerződést kötöttek a bakitalóréntházi gyermek­otthonnal. így havonta 10 000 forint értékben küldenek a gyermekeknek ízesített tej­termékeket, túrókrémet. Túró Rudit, krémtúrót, gyümölcs­joghurtot. Az egészségesebb táplálkozási szokások elter­jesztését propagálják az ott­honban tartott kiselőadások alkalmával. De ide tartozik az iskolatej-akció is, amely nagyon szép sikereket köny­velhet el megyénkben. Vándorzászló a főhelyen — Rendezvényeket szerve­zünk a kívülállóiknak, zömé­ben a fiataloknak — folytat­ja Suta György. — A gyer­meknapon a .mátészalkai üzemben tartottunk előadást, üzemlátogatást t és kóstolót a gyerekeknek. Á nyíregyházi Benczúr Gyula Általános Is­kolával közös politikai és kulturális műsort szervez­tünk. A nagyfcállói óvónő­képzővel is szoros munka­kapcsolatot alakítottunk ki. Az ebédlőben a főhelyen díszeleg a vándorzásziló. Fél év múlva úitrakel, mert a za­laiakkal megosztva érték el ezt az eredményt. A Kiváló Vállalat cím elnyerése alkal­mából rendezett ünnepségen jelentették be az országos el­ső díjat. Nagy volt az öröm, s a következő KISZ-gyűlésen magük az érintettek is meg- ünnepliilk a szép sikert. Tóth Kornélia G yárkémények. Amint egy kanyar után ki­bukkannak az út menti erdősáv fái mögül. Öröm, amikor váratlanul rég nem látott kedves is­merőssel futok össze. Tan­könyv-illusztráció volt egy­kor e látvány: égbe nyúló kémények, mint zászlóru- dak álltak peckesen, s csúcsukról szélfúta lobogó­ként hajlott el a füst. A hajdani, valóban erőt su­gárzó kép fekete-fehér volt. A mai színes, az egyik ké­mény füstje sárgás-barna, a másiké vöröses, a harma­diké fekete. Nézem, s egyre azt ér­zem, hogy a régi ismerős már nem is olyan kedves. Ezt a tengersok szennyet kik kapják ajándékba? Figyeljük a szélirányt, töp­rengünk, merre viheti a füstöt, milyen települések felé, s meddig. Mert nyil­vánvalóan nem csupán a szomszéd város jöhet szá­mításba. Messzebbre kell látnunk. Ahogy már boly­gónk túlfeléről, az Ama­zonas menti erdőség irtá­sáról hallva a magunk oxi­génjét féltjük. A jelen nyugtalanító ... Számtalan mozzanat utal arra, hogy a természet sok­millió éves rendjének meg­bontása magára az elbiza- kodottá vált emberiségre hoz súlyos veszélyt. Vala­mennyi földrészen erre fi­gyelmeztetve tartják meg — immár több mint egy évti­zede — minden június 5- én a környezetvédelmi vi­lágnapot. Mi a helyzet a mi portán­kon? Aki néhány esztendeje még divatjelenségnek ki­csinyelte a környezetvéde­lem erőteljes hangsúlyozá­sát, ma már nem teszi. Saj­nos, gyakran mást sem. Legfeljebb panaszkodik, hogy szemetes a kirándu­lórét, hogy büdös az előtte haladó kocsi kipufogó gáza, vagy aggódik, hogy ha el- mocsarasodik a Duna-holt- ág, elértéktelenedik a mel­lette fekvő telke, háza. Ne­hezen változnak a hagyo­mányos viselkedési, gondol­kodási normák. A pénzhi­ányt szokás felemlegetni a környezetvédelem útjában álló akadályként. Pedig sok minden elérhető akár in­gyen is. A természet szer­ves egysége, és az abból önmagát kiszakító em­ber csoportérdeke közötti viszony, s az ezt elemző ökológiai gondolkodásmód elfogadtatása, terjesztése a feladatunk. Nem új tan­tárgyként, hanem minden tantárgyon is iskolán kí­vül is. Hiszen pénzügyi, iparfejlesztési vagy éppen városgazdálkodási terüle­ten egyaránt fontos az ér­vényesítése. Az utóbbi esz­tendőkben kibontakozott országos társadalmi moz­galom bizonnyal meghozza az eredményt. Talán feles­leges is feltenni a kérdést: kinek a dolga az újszerű gondolkodásmód terjeszté­se? Hiszen mindenkié. Magyarországon jelenleg körülbelül 600 különböző egyesület, bizottság, szö­vetség, szakkör foglalkozik környezeti kérdésekkel, több száz ezres tábort moz­gatva, és fel lehet figyelni arra: állam és állampolgár, hivatalok és társadalmi szervek együttműködése egyre szorosabb eme ügy­ben. Ügy, ahogy maga az ügy, közösen használt föl­dünk, vizünk, levegőnk óvásának ügye is minden­kié. A Csenger és Vidéke Vegyesipari Szövetkezet porcsalmai pvc-üzemében műszakonként háromezer darab műanyag gyermek guminadrágot készítenek belföldre. (Császár Csa­ba felvétele.) ÉLŐSZÓVAL F iilöp Árpádnak, a MÁV főművezetőjé­nek hivatali beosztá­sa az olajátfejtő irányítása. De azt- is mond ják róla a ipártbizotteágon, ő volt az el­ső propagandista a körzet­ben, aki a korszerű audio­vizuális eszközöket úttörő­ként alkalmazta a pártökta- táisban. Kétségtelen, sok haszna, előnye származik abból egy hallgatói kollektívának, ha olyan vénájú propagandista irányítása mellett ismerke­dik a marxiztnus-leninizmus tudományával, aki szeret rajzolni, s azt alkalmazza is, imád fotózni. s szívesen használ fényképfelvételeket a szeminárium anyagának könnyebb megértéséhez, és szakszerűen alkalmazza az írásvetítőt is. Tudja: általuk még szemléletesebbé teheti mondandóját. Nos, ilyen emiber is Fülöp Árpád. Sok, modern eszközt, szemléltetést felihasznál az áltaila immár ötödik éve ve­zetett marxista-leninista kö­zépiskolában. Mondhatnám, gyermekemberként kötelezte el magát a propagandista hi­vatás mellett. Erről így vall: — 'Még Nyíregyházán kez­dődött. Édesanyám az ötve­nes években az elsők között alakult Ságvári Tsz-nek volt a párttitkára. Abban az idő­ben a mi szegényes kis laká­sunkban tartotta a szeminá­riumot. Nálunk jöttek össze tanulni a felnőttek. Tízéves fiúként ott tébláböltaim kö­zöttük. Érdekeltek az először csak hallott, később pedig olvasott politikai művek. Az­tán később, amit tanultam, úgy éreztem, kötelességem tovább adni, megismertetni másokkal is. Vasutas munkásdlnasztiá- <ból származik. 1954-ben Sze­geden elvégezte a viasútfor- gaLmi technikumot. Életcélja sikerült ezzel. Hajdúhadlház- ra ment gyakornoknak. Ké­sőbb kis állomásokon: Tisza - dobon, Balsán teljesített szol­gálatot. S az alapokat meg­fejelte, elvégzi a tisztikép­zőt. Diplomával a zsebében kerül Záhonyba. Forgalmi szolgálattevőként dolgozott 1964-ig, majd technikusi be­osztást kapott. Dolgozott párt- és KISZ- titkárként, s immár negyed­százada propagandista. Ve­zetett politikai foglalkozáso­kat fiataloknak, szakszerve­zeti aktivistáknak, s közben maga is tanult, végül a marxista-leninista esti egye­tem szakosítóján államvizs­gázott. A propagandista munkáját így látja: — A legfontosabb: olyan készségek kifejlesztése a hallgatókban, amelyek segít­ségével ablakot nyithatnak a világra, annak megismerésé­hez. A módszerem egyszerű. Vitaindítóval kezdünk, s mindenki szabadon elmond­ja véleményét. Kollektíván kristályosodik ki az igazság. Fontosnak tartom: óra után senikinék ne legyen a fejé­ben zavar, homály, félreér­tés alapvető ideológiai kér­désékben. Jó az írásvetítő, hasznos a video, a magnó, a fotók, a grafikonok, de vala­mennyi csak eszköz, módszer a megértéshez. Az élőszót, a beszédet semmi sem pótolja. Ez áll közel az emberekhez, ezek hatnak igazán a hallga­tóikra. Erre tanít Fülöp Árpád, akit kiváló propagandista munkájáért Lenin születésé­nek 115. évfordulóján Lenim- emlékplakettel tüntettek ki. Farkas Kálmán V. KhlUOVlCS: Tévedés Intézményünk kollektívája élenjáró volt. Mindig kezde­ményeztünk . . . Elsőként tettünk olyan fel­ajánlást, hogy nem kínozzuk a vadállatokat, a madarakat és a rovarokat! És nem is kínoztuk. A tévében is fog­lalkoztak velünk. És mit gondolnak, ki volt az ababua nyelv tanulási lázának elin­dítója? Szintén mi. Erről az újságban is megjelent a hír. Mi szerveztük meg a ,,Meg ne mukkanj éjfél után!” mozgalmat is. Sokan nem hitték el, hogy mi szervez­tük, de bebizonyítottuk. A napokban összejöttünk, iszo­gattunk, énekeltünk, kurjon­gattunk egészen éjfélig, de aztán elhallgattunk mint ha­lott kezében a gitár. Avantgardizmusunkért sze­retett minket az igazgató is. Minden negyedévben prémi­umot kaptunk, újévre pedig kitüntetést. Aztán túllőttünk a célon... Az egyik gyűlésen a mi Szundovszkijunk egy agyalá- gyult pillanatában szó sze­rint ezt mondta: „Javaslom, hogy a következő negyedévi vállalásunk valami új le­gyen; ezentúl dolgozzunk a munkahelyen, nehogy elve­szítsük a szakmai jártassá­gunkat.” Mivel a sajtó is je­len volt, kénytelenek voltunk megszavazni. Most apránként fizetünk meg túlbuzgóságun­kért. Mindennap dolgozunk. A fizetésért. Csak a fizeté­sért, mert prémium az nincs. Az ÉRDÉRT Vállalat tuzséri gyáregységében fenyőfakéregből műszakonként 1000—1300 méter — 3500—4000 kilokalória fűtőértékű — brikettet gyártanak. Bal oldali képünkön: Kutasi József a brikett nedvességtartalmát méri, ... Dévai László, a présgép kezelője a technológiai folyamatot ellenőrzi. (Császár Csaba felvételei.) Kellemes meglepetés érte a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat fiataljait a napokban: ők nyerték el a KISZ KB Kiváló Védnökségi MunkáértVándorzászlaját. Sem megyénk­ben, sem a tejipari vállalatnál nem büszkélkedhettek eddig ilyen magas elismeréssel a fiatalok. Az előzmények Hosszabb időre nyúlnak vissza. Még 1972-ben meghirdette a kor­mány a szarvasmarha-prog­ramot. Ekkor már a fiatalok jelezték, hogy védnökséget vállalnak a húsprogram fe­lett. Ez mennyiségi növeke­dést és minőségi javulást irányozott elő. A szarvasmar­ha-tenyésztés bővítése mel­lett a hús- és a tejtermelő vállalatok fiataljai is bekap­csolódjak a védnökségi mun­kába.

Next

/
Thumbnails
Contents