Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-05 / 130. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. június 5. Hispánia és a NATO H a létezik tudathasadás egy kormány politiká­jában, akkor a mad­ridi kabinet alighanem ezt az állapotot éli át. Felipe González, a spanyol szocia­listák vezére három évvel ezelőtt — miután Hispánia a NATO politikai szervezeté­nek tagja lett — azt ígérte: pártja, összhangban a lakos­ság túlnyomó többségének véleményével, mindent elkö­vet, hogy Spanyolország ki­váljon az atlanti paktumból. Néhány hónappal később azonban, amikor a szocialis­ták kormányt alakítottak, fe­lülbírálták álláspontjukat. Akkoriban' fogalmazódott meg a spanyol szocialisták új jelszava: „Tagság igen. katonai integrálódás nem!" Utóbb González miniszter- elnök — engedve a társada­lom követelésének — nép­szavazást ígért, ennek idő­pontja azonban máig sem tisztázott. Ilyen körülmények között érthető, hogy a múlt hét vé­gén Madridban „Fesztivál a NATO ellen” címmel rende­zett egész napos kulturális és politikai megmozcfuláson sok tíz ezren vettek részt, akik mindenekelőtt a semle­ges külpolitika, az amerikai támaszpontok felszámolása, a NATO-ról tartandó nép­szavazás pontos időpontjának kitűzése mellett foglaltak ál­lást. Cadizban, a dél-spa- nyolországi kikötővárosban ugyancsak számosán tüntet­tek amiatt, hogy a partoknál, brit, kanadai, holland, nor­vég és portugál hadihajók vetettek horgonyt. Az itt látható transzparensek egy­értelműen kinyilvánították: a spanyol nép nem kívánja a NATO-tagságot. Olaj volt a tűzre González miniszterel­nök hét- végi béjélentésé, mi­szerint a .madridi kormánjy zatot nem aggasztja a nép­szavazás kimenetele: ha' a Voksok elutasítanák a NA­TO-tagságot, megfelelő esz­közök állnak rendelkezésére ahhoz, hogy továbbra is az atlanti tömb tagja maradjon. Spanyolországra már jó ideje nagy nyomás neheze­dik az Egyesült Államok ré­széről, mivel Washington számára a spanyol támasz­pontok rendkívül fontosak. A bázisok mindenekelőtt a Carter elnök idejében létesí­tett gyorshadtest bevetésé­ben kapnának szerepet. Igaz, a spanyol külügymi­nisztérium annak idején visszautasította ezeket az el­képzeléseket, és szükséges­nek tartotta azt is nyoma­tékkai hangsúlyozni: Mad­rid nem járul hozzá nukleá­ris eszközök tárolásához. Csakhogy később Washing­tonban kiszivárogtatták: konfliktus esetén a rotai bá­zison 32 atomrakétát kíván­nak rendszerbe állítani, s ehhez megteszik a szükséges előkészületeket. Az újabb tüntetések vilá­gosan értésre adták: Spa­nyolország, pontosabban a spanyol nép elutasítja a Pen­tagon terveit, a NATO-tag- ság megszüntetése mellett foglal állást, s az amerikai katonák távozását követeli. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár kedden hivatalos látogatásra Belgrádba érke­zett. A repülőtéren Milka Planinc miniszterelnök és más magas rangú jugoszláv személyiségek fogadták. Kedd délután Belgrádban megkezdődtek Milka Planinc és Helmut Kohl hivatalos tárgyalásai. A nyugatnémet kancellár, aki délben érke­zett a jugoszláv fővárosba, a tárgyalások előtt koszorút helyezett el Tito elnök sír­jára. Kohl megkoszorúzta az ismeretlen katona emlékmű­vét is. A program szerint a tárgyalások után a jugoszláv kormányfő díszvacsorát ad az NSZK kancellárjának tiszteletére. Helmut Kohl nyugatnémet déglátójával, Milka Planinc kancellár megkezdte belgrá- jugoszláv kormányfővel lát- di tárgyalásait. A képen ven- ható. Csao Ce-jang kínai kormányfő Londonban megbeszélést folytatott Norman Tebbit kereskedelmi és ipari miniszter­rel. Befejeződtek a választási gyűlések (Folytatás az 1. oldalról) ra irányul, hogy a választók szabadon kifejezhessék aka­ratukat. Éppen ezért a sza­vazás ideje alatt is olyan lég­kört kell teremteni a szava­zatszedő bizottságnak, hogy semmi ne zavarhassa meg a szavazást, és senki ne befo­lyásolhassa a választók ál­lásfoglalását. A többes jelö­lés miatt előfordulhat, hogy a választók választási agitá- ciónak minősülő magatartást tanúsítanak. Ezt sem a sza­vazóhelyiségben, sem a kör­nyékén nem lehet megen­gedni, a pártatlanságban a szavazatszedő bizottságoknak kell példát mutatni. Három szabolcs-szatmári településen volt tegnap vá­lasztási gyűlés. Az 5-ös szá­mú választókerület két je­löltje — Laskai Károly és Moravszki György — Tisza- vasváriban a tanácsházán, a 8-as számú választókerület jelöltjei — Gerő Lászlóné és Soltészné Pádár Ilona — Ra- mocsaházán a művelődési házban, és Nyíribronyban a művelődési házban ismertet­ték választási programjukat választóikkal. SON SANN JAPÁNBAN Hétfőn a kapán kormány vendégeként Tokióba érke­zett Son Sann, a kambodzsai ellenforradalmi koalíció gyik vezetője. Szigetországi tar­tózkodása során Son Sann találkozik Naikaszone Jaszu- hiro miniszterelnökkel és A,be Sintaro külügyminiszterrel. KÁBÍTÓSZERT TALÄLT AZ OLASZ RENDŐRSÉG Huszonegy embert vett őrizetbe a torinói rendőrség, mert kábítószer-kereskede­lemmel gyanúsítja őket. Az őrizetbe vett személyek zöm­mel a művészvilág, a kul­turális élet személyiségei. Né­hány nappal korábban ha­sonló ügy pattant ki. A rend­őrség akkor Giorgio Strehler milánói színpadi rendezőt he­lyezte házi őrizetbe, mert fény derült arra, hogy Stehler részt vett egy bergamói kábítószer-kereskedő banda üzelmeiben. Mindkét esetben dél-amerikai eredetű kokain­nal üzleteltek. RAKETÄK próbája Újabb MX-rakétakísérletet hajtott végre , az Egyesült Ál­lamok hétfőn a Csendes­óceánon — jelentette be a Pentagop. A hat robbanófej­jel felszerelt földrészközi, ballisztikus rakéta a kalifor­niai Vandenberg légitámasz­pontról indult a 6760 kilomé­ter távolságban levő cél, a Guajalíne korallzátony felé. FRANCIA NUKLEÁRIS KÍSÉRLET Franciaország újabb föld alatti, nukleáris kísérletet hajtott végié a Csendes-óce­án déli részén, a Mururoa- korallzátonyon. Az ausztrál kormány szeizmológiai inté­zete szerint a felrobbantott szerkezet 10 kilotonnás volt. Az elmúlt tíz év alatt ez volt a 70. francia nukleáris kísér­let a térségben. TŰZ EGY EGYIPTOMI FALUBAN Tűzvész pusztított hétfőn egy egyiptomi faluban Kairó­tól mintegy száz kilométerre északra. Sajtójelentések sze­rint a tűz következtében a falu 10 lakosa — köztük há­rom gyermek — életét vesz­tette, 11 személy megsebesült és háromszáz épület megron­gálódott. A lángok egy lakó­ház fali tűzhelyéből csaptak ki, felgyújtották a ház nád­fedelét és gyorsan tovább­terjedtek a falu csaknem va­lamennyi épületére. Vodka helyett szeszmentes pezsgőt! Könnyebb tejhez jutni Finnországban, mint sze­szes italhoz. Errefelé isme­retlen az élelmiszerüzletek polcain sorakozó boros-, pá­linkásüvegek látványa. A vásárló legfeljebb gyenge alkoholtartalmú sört tehet a kosarába, és azt is csak az erre kijelölt boltokban. Szeszes italt csak az Alko állami vállalat speciális üz­leteiben lehet vásárolni. A kocsmák, a talponállók szintén ismeretlenek itt, s mégis az alkoholfogyasztás terén Finnország világvi­szonylatban a középme­zőnyben helyezkedik el. (Magyarországot nem elő­zi meg). Tízévi stagnálás után a nyolcvanas években a szeszes italok fogyasztása lassú, évi 3—5 százalékos növekedésnek indult. 1984- ben az egy főre jutó fo­gyasztás — 100 százalékos alkoholra átszámítva — 6,5 liter volt. Az italvásárlásra fordított összeg a háztartá­si kiadások 6,3 százalékát tette ki. Hogy ki miért és mennyit iszik, változó. A miértben éghajlati ténye­zők, a hosszú és sötét, bo- rongós ősz, a kemény tél éppúgy szerepet játszik, mint az, hogy sokan az al­koholba menekülnek a szo­ciális, gazdasági bajok elöl —: éppen a munkanélküliek és a fiatalok körében a leg­magasabb az alkoholisták aránya. Sokszor emlegetik okként a finnek visszafo­gottságát, gátlásos termé­szetüket, ami lehet igaz, vagy sem, a tapasztalat mindenesetre az, hogy két whisky után a finn önma­gáról többet árul el, mint akár tízéves ismeretség után. A finn ivási szokásokra a tömény italok fogyasztá­sa és az alkalomszerű ivás a jellemző. Az alkalmat a pihenő- és ünnepnapok ad­ják. A munkahelyi italozás gyakorlatilag ismeretlen, mivel azonnali elbocsátás­sal jár. Az alkaholfogyasz- tás káros hatásai csak má­sodlagosan, az egészségügyi, szociális, családi problé­mákon keresztül jelentkez­nek. Az alkoholfogyasztás miatt kiesett munkaórák számát nem lehet megálla­pítani, mert betegségre hi­vatkozva mindenki két- három napig otthon ma­radhat, s kúrálhatja más­naposságát. A szeszes italok forgal­mazását egy 1969-ben elfo­gadott rendkívüli törvény szabályozza Finnországban. Ez feloldott számos korábbi korlátozást, például azt, hogy addig csak arcképes igazolványra, kijelölt üzle­tekben és csak korlátozott mennyiségű italt lehetett vásárolni. A szeszes italok gyártása és forgalmazása ma is állami monopólium, s ebben a legnagyobb szerep jut a kiterjedt éttermi és szállodai hálózattal is ren­delkező Alko-konszernek. Az Alko-konszern bevé­tele az állami költségvetés mintegy 6 százalékát teszi ki. A szeszes italok ára ugyanis nagyon magas Finnországban, minthogy az alkoholizmus visszaszo­rításáért folyó küzdelem­ben a hivatalos szervek a leghatásosabb eszköznek az árpolitikát tekintik. Egy üveg vodka ára 100 finn márka körül mozog, ami 700—800 forintnak felel meg, vagy egy üveg borért 20—30 finn márkától, akár 200 márkát, sőt ennél is magasabb összeget elkér­hetnek a boltban. Ez is magyarázza, miért olyan népszerű a néhány órás Helsinki—Stockholm között közlekedő hét végi hajójá­rat. A hajón ugyanis vám­mentesen és olcsón lehet italhoz jutni, ezért úgy tartják, ha eleget iszol a hajón, az utazásod ingyen van. Az italárusítási és ital­felszolgálási engedélyeket az Alko igazgató tanácsa ad­ja ki nagyon szigorú felté­telekkel. A közepes alko holtartalmú sör árusítását is csak az Alko engedé­lyezheti. A 4,8 millió lakosú Finnországban gyenge sört 1984-ben mintegy 8000 üz­letben és 2500 vendéglátó- helyen árusítottak, maga­sabb alkoholtartalmú ita­lokhoz 211 üzletben és 1600 italkimérési engedéllyel rendelkező étteremben le­hetett jutni. Az Alko-konszern tevé­kenységének eredménye­ként a hetvenes évek kö­zepe óta lassan változnak az italfogyásztási szokások: valamelyest visszaszorult a vodka, s népszerűbb lett a sör, és az addig errefelé szinte ismeretlen bor. Igen közkedveltek a magyar bo­rok is. Az alkoholellenes küzde­lemnek Finnországban ha­gyományos társadalmi for­mái is vannak. Így már hosszú évtizedek óta az egyes politikai, társadalmi és sportszervezetek mel­lett antialkoholista szövet­ségek működnek. Végső so­ron azonban ezek is az Alko „zsebére dolgoznak”, mert az állami vállalat rá­juk is gondolva nagy vá­lasztékban termel és for­galmaz alkoholmentes bo­rokat, pezsgőt és egyéb szeszmentes italokat. G. K. Középkori freskók Jugoszláviában Nagy értékű középkori fres­kókra bukkantak a restaurá­torok a jugoszláviai Nis kö­zelében levő két falu templo­maiban. A jaszunjai Miasszonyunk- templom és a dragovljei Szent Miklós-.templom falfestmé­nyei az idők során rájuk ke­rült festékréteg alól bukkan­tak elő, s a tudósok véleke­dése szerint legalább ötszáz évesek. A jaszunjai egyhajós, kis templomot a legenda szerint négy leánytestvér építette 1499-ben. Az épület belső, keleti falát teljesen beborí­tó freskók igen jó állapotban maradtak fenn. A munkát óvatosan folytatják; feltétele­zik ugyanis, hogy az egész templombelsőt ilyen freskók borítják. A dragovljei Szent Miklós-templom vastag ha­barcsrétege alól eddig tíz négyzetméternyi, ugyancsak jó állapotban levő falfest­ményt tártak fel. Kalendárium Naptárunk Hatodik hónapja a régi rómaiaknál csak a ne­gyedik volt. Nevének eredeté­re több magyarázatot isme­rünk. Az. egyik szerint a vá­rosalapító Romulus adta volna a június nevet, aki nem csak igénybe vette a fiatalok mun­kabírását, harci erejét és lel­kesedését, de emléküket azál­tal is megörökítette, hogy a legelevenebb hónapot róluk, a fiatalokról (de iunioribus) ne­vezte el. Más vélemény szerint a hónap névadója Junius Bru­tus, Róma első konzulja, a köztársaság megvalósítója. Ez a jeles római unokaöccse volt az utolsó királynak Tarquinius Superbusnak, aki féltékenység­ből Junius apját és bátyját is megölette. Az ifjú, hogy a „gő­gös” zsarnok gyanúját elosz­lassa. együgyünek tetette ma­gát. így mentette meg életét, s így nyerte el a Brutus (fajan­kó) gúnynevet. A király a „bárgyú” Júniust megkedvelte és saját fiaival együtt a delphoi jósdába küldte. Ott azt jöven­dölték neki, hogy közülük az lesz Róma ura, aki anyját elő­ször csókolja meg. A fiúk si­etve távoztak, ám egyedül Ju­nius értette meg a jóslat lé­nyegét; mintha elesett volna, arcra bukott és mindannyiunk közös anyját, a földet csókolta meg. Egy harmadik magyará­zat szerint Junóval, a római istennővel hozza összefüggésbe elnevezését. Juno volt a csa­ládi élet, a családi béke, az er­kölcsös az asszonyi tisztesség pártfogója. Ö volt Jupiter fe­lesége és mint hasonmása a görög Héra, annak testvére is. De mint nő, nem volt mentes nemének hibáitól sem, erősen féltékeny természetű volt, aki nem riadt vissza a furfangtól, cseltől sem. Féltékeny volt így Herkulesre is, aki 12 nagy vál­lalkozása közt megküzdött a Lernai mocsárban rejtőző száz­fejű hidrával is. Mikor már le­vágta annak mind a 100 fejét, Junó egy óriás rákot küldött a hidra segítségére. Herkules annyirk megdühödött ezen, hogy egy csapásra agyonvágta az állatot. Ez a rák látható az égen — legalább is a mitológia kedves meséje nyomán. A hónap sok nevet kapott a különböző népektől. Az ameri­kai indiánok a „Rózsás Hold” hónapjának, a régi magyarok pedig „Nyárelőnek” nevezték. A népi megfigyelés szerint ha június 8-án, Medárd napján esik az eső, akkor negyven napig nem áll meg. A tudo­mány ezt így magyarázza: a nyáreleji esők, nem pontosan Medárdkor várhatók, de ez idő tájt bekövetkezhetnek, mivel Közép-Európában az éghajlati tényezők alapjában jellemzők a kora nyári esőzések. A Me- dárd-napi eső a nyári mon­szun jelensége, ekkor Európa belső területei már erősen fel- melegednek és a felszálló me­leg levegő helyére törnek be ilyenkor a párás, nedves leve­gőtömegek az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger felől. Ilyen­kor gyakran előfordulhatnak még zivatarok is. Június má­sik „jeles” napja 24-e, Iván, illetve János napja. Ez a föld szinte minden népénél megün­nepelt Szent Iván-nap, mikor szertartásos tűzgyújtás, tűzug- ratás és más játékok szokáso­sak. Ezt a napot már a po­gány magyarok is megünne­pelték és hódoltak a tűzgyúj­tás szokásának. Skandináviá­ban ma is divik a Szent Iván- éji ünneplés, nálunk már erő­sen kopott. A hónap harma­dik „jeles” napja 29-e, Péter és Pál napja, amikor évszáza­dok óta az aratást kezdték meg hazánkban. A halászok is e napot ünnepük, mert Szent Pé­ter a védőszentjük. A nap elő­estéjén a halászok rúdra kö­tözött ponttyal végigjárják a falut. Másnap a vízparton hal­paprikással, túrós csuszával folytatódik az ünneplés. Ezen a napon van a legjobb íze az epernek, ezért ekkor tartják az eperszüretet. Az asztrológiai állatöv sze­rint Rák havának nevezik jú­niust, mert ebben a hónapban a Rák csillagképbe tér a Nap. Mivel pedig a napfordulótol, június 2l-től kezdve a nappa­lok lassan csökkenni kezdenek, a rák ezt a hátrálást, ezt a visszafelé fordulást is jól kife­jezi. A természetben azonban nincs visszafordulás, a mező- gazdasági munkák dereka csak most kezdődik, munkát és pi­henést egyaránt jócskán tarto­gat még az idei nyár. O. Sz. Kommentár Helmut Kohl Belgrádban FINNORSZÁG:

Next

/
Thumbnails
Contents