Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-05 / 130. szám
2 Ksiet-Magysroroáe 1985. június 5. A^SVSSAROSNAMBWBAN A jó szó — érték Műszakváltáskor egy egész falucskára való ember fordul meg a Vörös Október Férfi Ruhagyár vásárosnaményi gyáregységének kapujában. A munkába érkezők, s hazafelé indulók többsége nő: fiatal lány és asszony. Ahány ember, annyiféle öröm és annyiféle gond is. De vajon tudják-e egymásról a munkatársak, hogy kit, mi foglalkoztat? Tudnak, akarnak-e egymásnak segíteni? S mit tud nyújtani a gyár a személyes gondok megoldásához? — Ha nincs a ruhagyár, én nem is tudom, mi lett volna velünk — kuporodik le egy székre Bacsó Bálintné, betanított munkás. — Nagyon sokáig háztartásbeli voltam. Aztán elváltam a férjemtől, a három gyerekkel hazaköltöztem az édesanyámhoz. Gyorsan állást kellett keresnem, mert nem élhettünk az Bacsó Bálintné anyám nyugdíjából. Szerencsére a VOR-ban sikerült elhelyezkednem. Segély — kérés nélkül — Még alig dolgoztam itt három hónapot, mikor szóltak, hogy vegyem fel a gyerekek után a beiskolázási segélyt. Azon az őszön egyszerűen nem is tudtam, honnan leitek pénzt tankönyvre, füzetre. Nagyon meglepődtem, hogy csak így, kérés nélkül jött a segítség . . . Bacsó Bálintné azok közé tartozik, akik nem szoktak segítséget kérni. — Az emberek számára a szociális gondoskodás elsősorban a segélyezést jelenti — magyarázza Bíró Istvánná, szakszervezeti titkár. — Már hagyomány nálunk, hogy évente egyszer a gyermeküket egyedül nevelők, s a nagycsaládosok beiskolázási segélyt kapnak. Minden édesanyát szülési segélyben részesítünk. Tavaly csak erre a célra 33 ezer forintot fizettünk ki. Aki olyan helyzetbe kerül, hogy pénzre van valamilyen nyomós ok miatt szüksége, rendkívüli segélyt is kérhet. Az idén már inkább az a jellemző, hogy az aktívák tesznek javaslatot ■ adjunk pár száz forintot ennek, vagy annak a rászorulónak. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a naményi VOR-ban a munkatársak ismérik egymás gondját-baját. — Büszkék -lehetünk rá, hogy a gyáregységben hiába több, mint félezren dolgozunk, de csaknem mindenkit ismerünk legalább névről — veszi át a szót Huszti Lász- lóné KISZ-titkár. — Nagyon jd aktívahálózatunk van. A brigádvezetők, a szakszervezeti bizalmiak, vagy az alapszervezeti KISZ-titkárok is együtt dolgoznak a munkásnőkkel, így közelebbi kontaktusban állnak velük, alaposabban ismerik a problémákat. A legfontosabb, hogy szólnak, ha valaki segítségre szorul. Figyelmet a rászorulókra Mivel nagyon sok a gyáregységben a fiatal, szakképzetlen ember, kulcskérdés a különböző képzések, oktatások szervezése. A családalapítás előtt állók, a fiatal házasok legnagyobb problémája a lakáshoz jutás. A köAz oldalt összeállította: HÁZI ZSUZSA Bíró Istvánná vetkező korosztályi az asz- szonyok helyzetét az nehezíti meg, hogy túlságosan nagy teher hárul rájuk. Sajnos, a férjek nem segítenek gz ptthoni munkákban. A háztartás, a gyermeknevelés, a konyhakert művelése, az aprójószág gondozása mind az asszonyokra vár. Nem csoda, hogy a délutáni műszakra sokan már fáradtan érkeznek. Nemcsak a pénzen múlik — Ami erőnkből telik, azt — úgy gondolom — megtesz- szük az emberekért — folytatja Husztiné. — Rendkívül nagy súlyt helyezünk a dolgozók képzésére. Van felnőtt szakmunkásképző tanfolyamunk: 1986-ban újra indítunk egy csoportot. Ebben a tanévben ruhaipari szakközépiskolai osztályt indítottunk. Volt meós- és művezetőképző tanfolyam is. A szakemberek már nem is győzték adni.az órákat, any- nyi volt a tanulócsoport a gyáregységben Akinek csak lehet, igyekszünk segítséget Huszti Lászlóné aSni a fészekrakáshoz is. 1983-ig mi itt helyben döntöttünk e kérdésben. Azóta a VOR vezérigazgatóságához kell eljuttatni az igényléseket. Tavaly négy közül három dolgozónk kapott segítséget lakásvásárláshoz, illetve -építéshez. Az idén tízen igényeltek pénzt... Pénz, pénz, pénz .. . Sajnos ez az, amiből sosincs elég. Pedig ha összeszámoljuk, nem is olyan kevés, amit szociális célokra költenek a gyáregységben. — Minden évben megszervezzük a kismama-találkozót. KISZ-esküvőket, névadókat rendezünk, nőnapon, anyák napján köszöntjük az ünnepeiteket. Lehetőséget kínálunk üdülésre, kirándulásokra és van üzemorvosi szolgálatunk is — sorolja a szakszervezeti titkár. — Az idén vöröskereszteseink csecsemőápolási tanfolyamot indítanak a menyasszonyok, kismamák számára. Persze van adósságunk is. Ügy érzem, többet kellene beszélgetnünk az emberekkel, hiszen sok dolgozót például én is csak felületesen ismerek. Pedig sokszor a jó szó többet ér mindennel... BEREGTÚR GMK Sétakocsival Tisza-partra? Sok ezer ember számára a fürdőzés, a napozás jelent igazi felüdülést a munkával töltött hónapok után. Aki erre vágyik, az kitűnő alkalmat találhat a kikapcsolódásra Gergelyiugor- nyán. — Mi azt szeretnénk, ha valóban sok szép élménnyel gazdagodva térnének haza Gergelyiugornyáról a vendégek. Ha már kilométereket utaznak azért, hogy napokat, esetleg heteket töltsenek a Tisza mellett, nem szabad úgy elmenniük innen, hogy nem látták Bereg, vagy például Szatmár gyönyörű tájait. Sajnos szervezett programokat senki nem kínál a parton vakációzók- nak. Többek közt ehhez szeretnénk segítséget nyújtani. Fórizs Árpád, a vásárosnaményi költségvetési üzem főkönyvelője nem mindennapi vállalkozásba kezdett, mikor Beregtúr GMK néven idegenforgalmi gazdasági munkaközösséget hozott létre. Két pedagógus, két számviteli szakember, egy gépész és egy tanárképző főiskolás fogott össze azért, hogy szebbé tegye az ugornyai parton vakációzok nyarát. — Nem beszélek szívesen a vállalkozásunkról, mivel egyelőre főleg csak céljaink vannak. Ügy tűnik, hogy ezek közül jó néhány csak elképzelés marad az idén — folytatja a fiatalember. — Például tervezzük, hogy szezonon kívül, — inkább őszszel — üdülő-, kirándulócsoportokat hozunk a partra. Ehhez az adta az ötletet, hogy a vállalati üdülők szeptembertől május végéig kihasználatlanok. Már érdeklődtünk több cégnél, de úgy tűnik, nem lelkesednek az ötletért. Két-három turnusCsúcsforgalom Nagyobb forgalmú napokon akár a fővárosban is érezheti magát a Vásárosna- ményba érkező utas. Gyakran olyan közlekedési dugók alakulnak ki a központban, hogy jóformán csak lépésben haladhatnak a járművek Mint felvételünk bizonyítja: egy átlagos délelőttön is szűk a forgalomhoz viszonyítva a Kossuth utca. Különösen az őszi szállítás1 csúcs időszakában fordul elő sokszor torlódás. Sajnos, ezen még forgalomeltereléssel sem tudnak segíteni, mert Vásárosnamény többi utcájában sincs hely a nagy szállítókocsik számára. Más megoldás híján a Kossuth utca szélesítésével igyekeznek enyhíteni ezen a gondon. Még tavaly áthelyezték itt a közvilágítási lámpákat. Az idén pedig a telefonkábeleknek kerestek új helyet közvetlenül a járda mellett. Az; utca korszerűsítése június első napjaiban kezdődik. Terv szerint az úttest mindkét oldalán ieái- lósávot alakítanak ki az utca teljes hosszában — ege szén az állomásig. A munkát, várhatóan július végére fedezik be a Közúti Építő Vál- . laíat dolgozói. ban úszásoktatást szervezünk a meleg vizű strandon 7—8 éves gyermekeknek. Ez sikeres ötletnek tűnik: már nagyon sokan jelentkeztek a felhívásunkra. Június 17-én indítani szeretnénk az első csoportot. Most tárgyalunk az 5-ös Volánnal arról, hogy lehetne megoldani a gyermekek utaztatását a strandra a helyi autóbuszjárattal. Szombatonként vagy vasárnaponként — vállalatoktól bérelt autóbuszokkal — beregi kirándulásokat szervezünk a part vendégei számára. Megkerestük a vízügyi igazgatóságot, hogyan lehetne hajó- kirándulásokat indítani a Tiszán. A varsánygyürei Tisza Termelőszövetkezettel pedig arról tárgyalunk, miként tudnánk lovaglótúrákra, sétakocsikázásra vinni a nyaralókat. — Még az év elején levélben megkerestük azokat a munkahelyeket, melyek hétvégi házzal, üdülővel rendelkeznek Ugornyán, ugyanis szívesen vállaljuk az épületek gondnokságát. Vállalunk mindenféle munkát: a ki- sebb-nagyobb javításoktól a mosatáson át a parkosításig. Több cég árajánlatot kért tőlünk, néhánnyal már megkötöttük a szerződést is Ugyanakkor egyes helyekről még csak nem is reagáltak a levelünkre. Fórizs Árpád a kezdeti gondok ellenére bizakodó. Pontosan tudja, hogy a Beregtúr GMK országosan is egyedülálló vállalkozás. Hagyományai nincsenek, így sokan kételkedve fogadták az újszerű ötleteket. — Elsősorban rajtunk mú- ' lik a siker. Ez a nyár nem lesz könnyű, hiszen mbst kell bizonyítanunk, hogy alkalmasak vagyunk a vállalt feladatokra. A jól végzett munka pedig jó ajánlólevél lesz a következő évekre, újabb tervek megvalósításához. Mindehhez szükség van vállalatok, szövetkezetek segítségére, együttműködésére is. Az ötlet jó, úgy tűnik, érdemes támogatni. Valameny- nyi gergelyiugornyai vakációzó érdekében . . . Épül ax úl myomóvaxetók Lesz elegeidií ivóvíz Mindennapos panasz Vá- sárosnaményban, hogy gyenge a víznyomás. Már második éve, hogy a 2. emeleti, illetve ettől magasabban lévő lakásokban alig-alig csordogál egy vékony kis erecske a csapokból. A település kinőtte a régi vízműtelepet, amely eredetileg napi ezer köbméter víz termelésére készült. Napjainkban e mennyiség duplájára van szükség. Sőt, hamarosan még ettől is többre, hiszen június végétől Var- sánygyüre szintén Vásáros- naményból kapja majd a vezetékes vizet. Sürgető feladat egy új vízműtelep építése, melynek már elkészült a kiviteli terve. A múlt év végén, s ez év elején egy-egy új kút létesült a város határában. Javában tart a bekötő vezeték építése is, mely jóval nagyobb keresztmetszetű, mint a régi. Terv szerint július 30-ra adják át a vezetéket, s rá is kötik a városi hálózatra. Így júliustól a város minden pontján megfelelő lesz ai víznyomás, bár egyelőre csak nyers víz érkezik az új kutakról. A jelenleginél nagyobb telep építését jövőre kezdik meg. Tervezik o húsfeldolgozót Elkészült a vágóhíd Nehéz lenne összeszámolni, mennyi pénzt fordított eddig a város a régi vágóhíd felújítására. Az utóbbi években súlyos tízezreket vett el a karbantartása a költségvetésből. Mivel a Kraszna és a Tisza közötti területen áll az épület, áradáskor szinte mindig víz alá kerül. Így aztán volt is vágóhídja Vásárosna- ménynak, meg nem is. Hiszen mikor elvonult a víz. gyakran hetekig is eltartott — míg tetemes ráfordítással — végre úgy rendbe hozták a létesítményt, hogy megkezdődhetett benne a múnka. Tervmódosítás miatt mintegy féléves csúszással végre befejeződött az új vágóhíd építése az Ilki úton. Az épületet a varsánygyürei termelőszövetkezet vette birtokba. A szövetkezet saját állatainak vágása mellett bérvágással, s — elkülönített helyen — kényszervágással is foglalkozik. A sikeres műszaki átadás után június 1-én nyílt meg az új vágóhíd. A szövetkezet ugyanitt egy húsfeldolgozó üzem építését is elhatározta, melynek már készül a tanulmányterve. Koszorú a vízen Már nem emlékszem, hogy a lányt itt dobta-e partra a víz, vagy itt nyelte el örökre. De azt bizonyosan tudom, hogy a lány karcsú, fiatal teste, ifjú élete a szeszélyes folyó áldozata lett. Tíz éve ennek. Az én emlékezetem nem őrizte meg a történet részleteit, de van valaki, aki sosem fog felejteni. A fiatal áldozat “édesanyja időről időre eljön a naményi hídra, s bokrétát dob a Tiszába, ö így áldoz — sosem feledve, s enyhíthetetlen fájdalommal a szívében — gyermeke emlékének. A lig sütött ki az első igazi, meleg napsugár, máris szárnyra kapott a hír, hogy újabb áldozatokat követelt a víz. Sajnos egy esztendő sem múlik el úgy, hogy néhányan ne fulladnának megyénkben is a folyókba. Ezrével zarándokolnak el nyaranként Gergelyiugornyára a vakációzók, hogy napozással, úszással töltsék szabadságukat. A kötetlenség, a jó idő I sajnos sokakkal feledteti a folyami fürdőzés veszélyeit. Így aztán vannak, akik életüket, kockára téve olyan helyen für- I denek. ahol nincsi kijelölt I strand. Mások — virtusból — I túlúsznak a strand határát jel- I ző bólyákon. I Ök azok, akik fittyet hány- I nak a veszélyeknek. Pedig a | Tisza, vagy a Szamos v észégi lyes folyók. Medrük” sok he- I lyüít hirtelen mélyül, ráadásul I gyakran /neg is változik egyegy áradáá után. Nem szólva az örvényekről. Még az itt élők sem ismerhetik meg a folyók szeszélyeit, hát még az idegenek. Az elmúlt évek statisztikája bizonyítja, hogy jó néhányan azért vesztek a vízbe, mert ittasan, vagy felhevült testtel ugrottak a hullámok közé. S mennyi áldozatot követelt már: a virtus, a játék. Még sokan emlékeznek a Tisza partján arra a néhány évvel ezelőtt történt esetre, mikor egy eltévedt labda, csalogatott halálba fiatalokat. A labda játék közben a vízbe pottyant. Egy lány megpróbált utánaúszni, de elragadta a gyors sodrású folyó. Két fiú a <ány után vetette magát. Mind a hárman odavesztek. . . Sajnos hosszai sorolhatnánk a tragikus eseteket. A nyár még előttünk van. Bárcsak ne kellene soha többé a vízbe dobott koszorúkkal áldozni azok emlékének, akik odavesztek. . .
