Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-05 / 130. szám

2 Ksiet-Magysroroáe 1985. június 5. A^SVSSAROSNAMBWBAN A jó szó — érték Műszakváltáskor egy egész falucskára való ember for­dul meg a Vörös Október Férfi Ruhagyár vásárosnaményi gyáregységének kapujában. A munkába érkezők, s hazafelé indulók többsége nő: fiatal lány és asszony. Ahány ember, annyiféle öröm és annyiféle gond is. De vajon tudják-e egymásról a munkatársak, hogy kit, mi foglalkoztat? Tud­nak, akarnak-e egymásnak segíteni? S mit tud nyújtani a gyár a személyes gondok megoldásához? — Ha nincs a ruhagyár, én nem is tudom, mi lett volna velünk — kuporodik le egy székre Bacsó Bálintné, beta­nított munkás. — Nagyon sokáig háztartásbeli voltam. Aztán elváltam a férjemtől, a három gyerekkel hazaköl­töztem az édesanyámhoz. Gyorsan állást kellett keres­nem, mert nem élhettünk az Bacsó Bálintné anyám nyugdíjából. Szeren­csére a VOR-ban sikerült el­helyezkednem. Segély — kérés nélkül — Még alig dolgoztam itt három hónapot, mikor szól­tak, hogy vegyem fel a gye­rekek után a beiskolázási se­gélyt. Azon az őszön egysze­rűen nem is tudtam, honnan leitek pénzt tankönyvre, füzetre. Nagyon meglepőd­tem, hogy csak így, kérés nélkül jött a segítség . . . Bacsó Bálintné azok közé tartozik, akik nem szoktak segítséget kérni. — Az emberek számára a szociális gondoskodás első­sorban a segélyezést jelenti — magyarázza Bíró Istvánná, szakszervezeti titkár. — Már hagyomány nálunk, hogy évente egyszer a gyermekü­ket egyedül nevelők, s a nagycsaládosok beiskolázási segélyt kapnak. Minden édes­anyát szülési segélyben ré­szesítünk. Tavaly csak erre a célra 33 ezer forintot fizet­tünk ki. Aki olyan helyzetbe kerül, hogy pénzre van va­lamilyen nyomós ok miatt szüksége, rendkívüli segélyt is kérhet. Az idén már in­kább az a jellemző, hogy az aktívák tesznek javaslatot ■ adjunk pár száz forintot en­nek, vagy annak a rászoru­lónak. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a naményi VOR-ban a munkatársak ismérik egymás gondját-baját. — Büszkék -lehetünk rá, hogy a gyáregységben hiába több, mint félezren dolgo­zunk, de csaknem mindenkit ismerünk legalább névről — veszi át a szót Huszti Lász- lóné KISZ-titkár. — Nagyon jd aktívahálózatunk van. A brigádvezetők, a szakszerve­zeti bizalmiak, vagy az alap­szervezeti KISZ-titkárok is együtt dolgoznak a munkás­nőkkel, így közelebbi kon­taktusban állnak velük, ala­posabban ismerik a problé­mákat. A legfontosabb, hogy szólnak, ha valaki segítség­re szorul. Figyelmet a rászorulókra Mivel nagyon sok a gyár­egységben a fiatal, szakkép­zetlen ember, kulcskérdés a különböző képzések, oktatá­sok szervezése. A családala­pítás előtt állók, a fiatal há­zasok legnagyobb problémá­ja a lakáshoz jutás. A kö­Az oldalt összeállította: HÁZI ZSUZSA Bíró Istvánná vetkező korosztályi az asz- szonyok helyzetét az nehe­zíti meg, hogy túlságosan nagy teher hárul rájuk. Saj­nos, a férjek nem segítenek gz ptthoni munkákban. A háztartás, a gyermeknevelés, a konyhakert művelése, az aprójószág gondozása mind az asszonyokra vár. Nem csoda, hogy a délutáni mű­szakra sokan már fáradtan érkeznek. Nemcsak a pénzen múlik — Ami erőnkből telik, azt — úgy gondolom — megtesz- szük az emberekért — foly­tatja Husztiné. — Rendkívül nagy súlyt helyezünk a dol­gozók képzésére. Van felnőtt szakmunkásképző tanfolya­munk: 1986-ban újra indí­tunk egy csoportot. Ebben a tanévben ruhaipari szakkö­zépiskolai osztályt indítot­tunk. Volt meós- és műveze­tőképző tanfolyam is. A szakemberek már nem is győzték adni.az órákat, any- nyi volt a tanulócsoport a gyáregységben Akinek csak lehet, igyekszünk segítséget Huszti Lászlóné aSni a fészekrakáshoz is. 1983-ig mi itt helyben dön­töttünk e kérdésben. Azóta a VOR vezérigazgatóságához kell eljuttatni az igénylése­ket. Tavaly négy közül há­rom dolgozónk kapott segít­séget lakásvásárláshoz, illet­ve -építéshez. Az idén tízen igényeltek pénzt... Pénz, pénz, pénz .. . Saj­nos ez az, amiből sosincs elég. Pedig ha összeszámol­juk, nem is olyan kevés, amit szociális célokra költenek a gyáregységben. — Minden évben megszer­vezzük a kismama-találko­zót. KISZ-esküvőket, név­adókat rendezünk, nőnapon, anyák napján köszöntjük az ünnepeiteket. Lehetőséget kí­nálunk üdülésre, kirándulá­sokra és van üzemorvosi szolgálatunk is — sorolja a szakszervezeti titkár. — Az idén vöröskereszteseink cse­csemőápolási tanfolyamot in­dítanak a menyasszonyok, kismamák számára. Persze van adósságunk is. Ügy ér­zem, többet kellene beszél­getnünk az emberekkel, hi­szen sok dolgozót például én is csak felületesen ismerek. Pedig sokszor a jó szó töb­bet ér mindennel... BEREGTÚR GMK Sétakocsival Tisza-partra? Sok ezer ember számára a fürdőzés, a napozás je­lent igazi felüdülést a mun­kával töltött hónapok után. Aki erre vágyik, az kitűnő alkalmat találhat a kikap­csolódásra Gergelyiugor- nyán. — Mi azt szeretnénk, ha valóban sok szép élménnyel gazdagodva térnének haza Gergelyiugornyáról a ven­dégek. Ha már kilométere­ket utaznak azért, hogy na­pokat, esetleg heteket tölt­senek a Tisza mellett, nem szabad úgy elmenniük in­nen, hogy nem látták Bereg, vagy például Szatmár gyö­nyörű tájait. Sajnos szerve­zett programokat senki nem kínál a parton vakációzók- nak. Többek közt ehhez sze­retnénk segítséget nyújtani. Fórizs Árpád, a vásáros­naményi költségvetési üzem főkönyvelője nem mindenna­pi vállalkozásba kezdett, mi­kor Beregtúr GMK néven idegenforgalmi gazdasági munkaközösséget hozott lét­re. Két pedagógus, két szám­viteli szakember, egy gépész és egy tanárképző főiskolás fogott össze azért, hogy szeb­bé tegye az ugornyai parton vakációzok nyarát. — Nem beszélek szíve­sen a vállalkozásunkról, mi­vel egyelőre főleg csak célja­ink vannak. Ügy tűnik, hogy ezek közül jó néhány csak el­képzelés marad az idén — folytatja a fiatalember. — Például tervezzük, hogy sze­zonon kívül, — inkább ősz­szel — üdülő-, kiránduló­csoportokat hozunk a part­ra. Ehhez az adta az ötle­tet, hogy a vállalati üdülők szeptembertől május végéig kihasználatlanok. Már érdek­lődtünk több cégnél, de úgy tűnik, nem lelkesednek az ötletért. Két-három turnus­Csúcsforgalom Nagyobb forgalmú napo­kon akár a fővárosban is érezheti magát a Vásárosna- ményba érkező utas. Gyak­ran olyan közlekedési dugók alakulnak ki a központban, hogy jóformán csak lépés­ben haladhatnak a jármű­vek Mint felvételünk bizonyít­ja: egy átlagos délelőttön is szűk a forgalomhoz viszo­nyítva a Kossuth utca. Kü­lönösen az őszi szállítás1 csúcs időszakában fordul elő sokszor torlódás. Sajnos, ezen még forgalomelterelés­sel sem tudnak segíteni, mert Vásárosnamény többi utcájában sincs hely a nagy szállítókocsik számára. Más megoldás híján a Kossuth utca szélesítésével igyekeznek enyhíteni ezen a gondon. Még tavaly áthe­lyezték itt a közvilágítási lámpákat. Az idén pedig a telefonkábeleknek kerestek új helyet közvetlenül a jár­da mellett. Az; utca korsze­rűsítése június első napjai­ban kezdődik. Terv szerint az úttest mindkét oldalán ieái- lósávot alakítanak ki az ut­ca teljes hosszában — ege szén az állomásig. A munkát, várhatóan július végére fe­dezik be a Közúti Építő Vál- . laíat dolgozói. ban úszásoktatást szervezünk a meleg vizű strandon 7—8 éves gyermekeknek. Ez sike­res ötletnek tűnik: már na­gyon sokan jelentkeztek a fel­hívásunkra. Június 17-én in­dítani szeretnénk az első csoportot. Most tárgyalunk az 5-ös Volánnal arról, hogy le­hetne megoldani a gyerme­kek utaztatását a strandra a helyi autóbuszjárattal. Szom­batonként vagy vasárnapon­ként — vállalatoktól bérelt autóbuszokkal — beregi ki­rándulásokat szervezünk a part vendégei számára. Meg­kerestük a vízügyi igazgató­ságot, hogyan lehetne hajó- kirándulásokat indítani a Ti­szán. A varsánygyürei Tisza Termelőszövetkezettel pedig arról tárgyalunk, miként tud­nánk lovaglótúrákra, séta­kocsikázásra vinni a nyaraló­kat. — Még az év elején levél­ben megkerestük azokat a munkahelyeket, melyek hét­végi házzal, üdülővel rendel­keznek Ugornyán, ugyanis szívesen vállaljuk az épületek gondnokságát. Vállalunk mindenféle munkát: a ki- sebb-nagyobb javításoktól a mosatáson át a parkosításig. Több cég árajánlatot kért tőlünk, néhánnyal már meg­kötöttük a szerződést is Ugyanakkor egyes helyekről még csak nem is reagáltak a levelünkre. Fórizs Árpád a kezdeti gondok ellenére bizakodó. Pontosan tudja, hogy a Be­regtúr GMK országosan is egyedülálló vállalkozás. Ha­gyományai nincsenek, így so­kan kételkedve fogadták az újszerű ötleteket. — Elsősorban rajtunk mú- ' lik a siker. Ez a nyár nem lesz könnyű, hiszen mbst kell bizonyítanunk, hogy alkal­masak vagyunk a vállalt feladatokra. A jól végzett munka pedig jó ajánlólevél lesz a következő évekre, újabb tervek megvalósításá­hoz. Mindehhez szükség van vállalatok, szövetkezetek se­gítségére, együttműködésére is. Az ötlet jó, úgy tűnik, ér­demes támogatni. Valameny- nyi gergelyiugornyai vaká­ciózó érdekében . . . Épül ax úl myomóvaxetók Lesz elegeidií ivóvíz Mindennapos panasz Vá- sárosnaményban, hogy gyen­ge a víznyomás. Már máso­dik éve, hogy a 2. emeleti, illetve ettől magasabban lé­vő lakásokban alig-alig csordogál egy vékony kis erecske a csapokból. A település kinőtte a régi vízműtelepet, amely erede­tileg napi ezer köbméter víz termelésére készült. Napja­inkban e mennyiség duplá­jára van szükség. Sőt, hama­rosan még ettől is többre, hiszen június végétől Var- sánygyüre szintén Vásáros- naményból kapja majd a ve­zetékes vizet. Sürgető feladat egy új víz­műtelep építése, melynek már elkészült a kiviteli ter­ve. A múlt év végén, s ez év elején egy-egy új kút léte­sült a város határában. Ja­vában tart a bekötő vezeték építése is, mely jóval na­gyobb keresztmetszetű, mint a régi. Terv szerint július 30-ra adják át a vezetéket, s rá is kötik a városi hálózat­ra. Így júliustól a város min­den pontján megfelelő lesz ai víznyomás, bár egyelőre csak nyers víz érkezik az új kutakról. A jelenleginél na­gyobb telep építését jövőre kezdik meg. Tervezik o húsfeldolgozót Elkészült a vágóhíd Nehéz lenne összeszámolni, mennyi pénzt fordított ed­dig a város a régi vágóhíd felújítására. Az utóbbi évek­ben súlyos tízezreket vett el a karbantartása a költségve­tésből. Mivel a Kraszna és a Tisza közötti területen áll az épület, áradáskor szinte min­dig víz alá kerül. Így aztán volt is vágóhídja Vásárosna- ménynak, meg nem is. Hi­szen mikor elvonult a víz. gyakran hetekig is eltartott — míg tetemes ráfordítással — végre úgy rendbe hozták a létesítményt, hogy megkez­dődhetett benne a múnka. Tervmódosítás miatt mint­egy féléves csúszással végre befejeződött az új vágóhíd építése az Ilki úton. Az épü­letet a varsánygyürei ter­melőszövetkezet vette bir­tokba. A szövetkezet saját állatainak vágása mellett bérvágással, s — elkülöní­tett helyen — kényszervá­gással is foglalkozik. A si­keres műszaki átadás után június 1-én nyílt meg az új vágóhíd. A szövetkezet ugyanitt egy húsfeldolgozó üzem építését is elhatározta, melynek már készül a ta­nulmányterve. Koszorú a vízen Már nem emlékszem, hogy a lányt itt dobta-e partra a víz, vagy itt nyelte el örökre. De azt bizonyosan tudom, hogy a lány karcsú, fiatal teste, ifjú élete a szeszélyes folyó áldoza­ta lett. Tíz éve ennek. Az én emlékezetem nem őrizte meg a történet részleteit, de van valaki, aki sosem fog felejteni. A fiatal áldozat “édes­anyja időről időre eljön a naményi hídra, s bokrétát dob a Tiszába, ö így áldoz — sosem feledve, s enyhíthetetlen fáj­dalommal a szívében — gyermeke emlékének. A lig sütött ki az első iga­zi, meleg napsugár, máris szárnyra kapott a hír, hogy újabb ál­dozatokat követelt a víz. Saj­nos egy esztendő sem múlik el úgy, hogy néhányan ne fullad­nának megyénkben is a fo­lyókba. Ezrével zarándokolnak el nyaranként Gergelyiugornyára a vakációzók, hogy napozással, úszással töltsék szabadságu­kat. A kötetlenség, a jó idő I sajnos sokakkal feledteti a fo­lyami fürdőzés veszélyeit. Így aztán vannak, akik életüket, kockára téve olyan helyen für- I denek. ahol nincsi kijelölt I strand. Mások — virtusból — I túlúsznak a strand határát jel- I ző bólyákon. I Ök azok, akik fittyet hány- I nak a veszélyeknek. Pedig a | Tisza, vagy a Szamos v észé­gi lyes folyók. Medrük” sok he- I lyüít hirtelen mélyül, ráadásul I gyakran /neg is változik egy­egy áradáá után. Nem szólva az örvényekről. Még az itt élők sem ismerhetik meg a folyók szeszélyeit, hát még az idege­nek. Az elmúlt évek statiszti­kája bizonyítja, hogy jó néhá­nyan azért vesztek a vízbe, mert ittasan, vagy felhevült testtel ugrottak a hullámok közé. S mennyi áldozatot kö­vetelt már: a virtus, a játék. Még sokan emlékeznek a Ti­sza partján arra a néhány év­vel ezelőtt történt esetre, mi­kor egy eltévedt labda, csalo­gatott halálba fiatalokat. A labda játék közben a vízbe pottyant. Egy lány megpróbált utánaúszni, de elragadta a gyors sodrású folyó. Két fiú a <ány után vetette magát. Mind a hárman odavesztek. . . Sajnos hosszai sorolhatnánk a tragikus eseteket. A nyár még előttünk van. Bárcsak ne kellene soha többé a vízbe do­bott koszorúkkal áldozni azok emlékének, akik odavesztek. . .

Next

/
Thumbnails
Contents