Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-25 / 147. szám
1985. június 25. Kelet-Magyarország A dott egy nem túl jó minőségű föld. Ehhez meghatározott létszámú és minőségű dolgozó. Létezik a meghatározott piaci körülmény. Mindehhez mór nem ikell más, mint megtalálni az optimális termék- és termelési szerkezetet. Ha mindez együtt Van, akkor meghatározandó a szervezés. Mindezt úgy, hogy az eredmény feltétlenül hasznot hozzon, mert a nulla- szaldó egyenlő a toporgás- sal, ami szükségszerűen csap át a visszafejlődésbe. — Ez — & hangsúlyozom csak ez — jelentheti azt, hogy elérünk egy kitűzött célt. A reális helyzethez való alkalmazkodás — folytatja a homokon gazdálkodó tsz vezetője — hozhat csak Sikert, az utópikus elképzelések gazdasági törvényieket áthágó megközelítése kudarchoz vezet. Az eddigi eredmények a szövetkezetét igazolják. Nem is ennek elemzéséibe alkarok belevágni, hanem inkább azokat a gondolataimat osztanám meg, amelyek a beszélgetés során merültek fel. Mert az hamar tisztázódott bennem: ami itt gazdasági kérdések orvén elhangzott, sokkal messzibb vivő következtetéseket sugall. Először is azt: a fentieket lefordítva megkapjuk a mai társadalmi-gazdasági fejlődés legfőbb, s túlnyomóan csak kívánt jellemzőit. Abból kell kiindulni: lehet távlati elképzelésünk, ha úgy tetszik szocializmusképünk, felállíthatunk teóriákat egy majdani világ kinézetéről, de csak akkor, ha mai tetteinket a valóságból eredeztethetjük. Vagyis a politika akkor jó, ha meglévő és reálisan létrehozható eszközök rendszerére épít. Nem véletlen, hogy a pártkongresszus viszonyainkat vizsgálva határozottan leszögezte: lépéseinket az adott bel- és külgazdasági helyzethez mérten, az átmeneti társadalom . ellentmondásainak meglétével egy időben, eleve meglévő alapok ismeretében kell megszabni. Hogy ezek az együtthatások meddig élnek? Nos, ez nem jóslás, ez munka kérdése. És sok olyan világméretű erőfeszítésé, melyekbe ugyan beleszólhatunk, de amelyeken lényegében alig változtathatunk. Más szóval: az a gazdasági intézkedésrendszer, ami ma kialakult, nem egyszerűen a kényszer szülötte. Nem kizárólag a lassú fejlődés következménye. A nagyobb egyéni kezdeményezőkészség felszabadítása, a többszektorú kereskedelem és kisipar, nem egyszerűen divat vagy konjunktúra, hanem egy törvényszerűség felismerése. Olyan felismerés, amely n|em sért elvi szférákat, de igenis segíti a fejlődés jelen szakaszát. Sokan, akik ma vitatják a szocializmus mostani szakaszának tendenciáit, elfeledik azt: minden társadalmi rendszer kialakulása hosszú időt igényelt. Az egy-egy ország elhatározását befolyásolta a világ más országainak magatartása, az adott időszak gazdasági, társadalmi mozgása, mely lehetett progresszív, de regresszív is. Ez a történelmi szükségszerűség ma is fennáll. A legszebbnek elképzelt jövő megteremtése így nem egyszerű elhatározás dolga, hanem harcé — politikai, gazdasági, ideológiai küzdelemé —, amely hosszú ideig, netalán évszázadokig is eltarthat. A marxizmus vulgáris értelmezése lényegében idealista vonásokat hozott világra, s nem kétséges, ezeket a jól hangzó, gyors sikert ígérő megállapításokat mlehéz félretenni. Mégis szembe kell nézni a valósággal, hiszen optimális megoldásokat csak akkor dolgozhatunk ki, ha a gazdaság és politika dialektikus hatása szigorúan érvényesül, az egyik jelensége megszüli a másik intézkedését, aminek lényegében jól kell, kellene visz- sza hatni. E gy tsz példájából indultam ki. A következtetés talán mesz- sze vezető, de így is tanulságos. A nem helyben to- porgó, a nullasizaldóval meg nem elégedő szemlélet jó, de csak akkor hat, ha mögötte a szervezés és végrehajtás legkiválóbb munkája húzódik meg. Ezt felismerni fél siker. Az egészet a végrehajtás hozza majd meg. Bürget Lajos V. Az önállóság stációi Ez a mondat Nyíregyházán a Moszkva utcán, a XIII. Autójavító Vállalat 1. számú leányvállalatánál hangzottéi. Ám egy kis pontosításra szorul. Valóban igaza van az említett rendszámú Lada tulajdonosának, az AFIT-szer- vizről van szó, de ezt már múlt időben kell mondani, hiszen 1983 januárjában cserélték a névtáblát. így az autósok zöme továbbra is az „AFIT-ba” megy, miközben a leányvállalatnál javítják az autóját. Mert aki megszokta az előző vállalat szolgáltatásait, annak a névcsere semmit sem mond, különösen akkor, ha minden úgy megy, mint annak előtte. Csak névtáblacsere — Valóban csak névtáblát cseréltünk 1983-ban, a munkánk utána is ugyanaz maradt — magyarázza Czvik Ferenc igazgató. Csak emiatt az itt dolgozók állandó bizonytalanságban éltek. A határozat értelmében a leányvállalati formának rövid ideig kellett volna léteznie, utána tanácsi vállalatkénit működött volna a szerviz. Viszont a megyei tanács pénzügyi okokra hivatkozva nem vette át a szervizt. Szóba került a kisszövetkezetté való átalakulás, ez sem ment. Folyt a huzavona a megszűnésről, mialatt a szervizben a gépkocsik ezreit javították. Mert az autók száma gyarapodott és ez állandó munkát adott és ad ma is. Ez viszont azt bizonyítja, szüksége van a megyének, a városnak a volt AFIT-ra, most már a Debreceni Autójavító Vállalat leányvállalatára. Döntés: leányvállalat — A napokban megnyugtatóan rendeződött a helyzet — beszél megkönnyebbülten Turkó Sándor, a pártáiap— Rendszeresen itt javíttatom az autómat az AFIT- ban, elégedett vagyok a szerelők munkájával — mondta a TH 60—23 forgalmi rendszámú Lada tulajdonosa, miközben gépkocsiján az első futómű beállítását végezték a műhelyben. A műszeres szobában. szervezet titkára. — A pártbizottság, a tanács, az anya- vállalat és a KISZÖV illetékesei megtárgyalták a helyzetet. Döntésük végérvényes, leányvállalatként működünk továbbra is. Ezt óriási megkönnyebbüléssel vettük tudomásul, a határozat valamennyi dolgozót megnyugtatott. Ami egyben azt jelenti, hogy az anyavállalat biztosítja az anyagi és műszaki feltételeket a munkához. Ezt a döntést segítette egy nagyon lényeges momentum: a nyíregyházi szerviz eredményesen gazdálkodik, a tavalyi tizennyolcmillió forintos árbevételük tíz százalékát nyereségként könyvelhették el. így saját erőből a vállalat .támogatásával fejleszthetik az üzemet. A (középtávú tervükben már megfogalmazódott, szükség van a szociális létesítmények (a fűtés, a vízellátó rendszer) korszerűsítésére, emellett természetesen folyamatosan javítják a műszaki feltételeket is. Megszoktuk, ismerős Egy gonddal kevesebb. Lekerült az illetékesek asztaláról egy állandó napirendi téma, talán hamarabb is megtehették volna. Mindenesetre ezt a szervizt nem nélkülözheti az autósok nagy tábora. Olyan ez, mint aki a megszokott üzletébe jár vásárolni. Itt is a megszokott szervizbe jár vissza, a látásból már ismerős szerelő kezébe adja az autót. Nem kis érték a gépkocsi, elsődleges a kölcsönös bizalom. S ezután már csak egy jó hangzású névvel kellene felruházni. De semmiképpen ne legyen Stáció Szerviz. Sipos Béla 4 Nevezetes Újsághoz bekopogott egy szerény, ám lendületes hangvételű úr. Jókora kulcscsomót lábúit a kezében, s ettől úgy festett, mint egy visszavonulni készülő lakásbetörő. Közölte, hogy ez a kulcscsomó a Wernesgrüner tér egyik házának nyolcadik emeletén lógott az erkély alatt. Ö hálált megvető bátorsággal megtalálta és behozta a Nevezetes Újsághoz, mert az szokott ilyen elhagyott tárgyakról naponta hírt adni. A minap is olvasta, hogy egy 42 éves fiatal lány miként veszítette el kulcsait az egyébként nem túl jó hírű „Na, mit fogok?” címzetű éjjeli mulatóban, és hogy az újságban megjelent hír nyomán milyen gyorsan visszakapta, sőt még a számlát is rendezte egy füst alatt, mert hogy a bártulajdonos személyesen nyújtotta át mindkettőt. A Nevezetes Újságnál nem lepődtek meg, mert semmin nem szoktak meglepődni. Átvették a kulcscsomót, mely abban a hónapban már a tizenhetedik volt, s ez, tekintve, hogy harmadikát írtak, havi csúcsnak számított. Gonnyugodott, hogy készen van a másnapi újság, de szörnyű órák következtek ... Ez a nap arra volt teremtve, hogy feldúlja az érzékeny hírlapírók lelkét. A Nevezetes Újságnál, mint említettük volt, nem szoktak meglepődni. De e nap dósán felakasztották a „kulcsok” feliratú különtermében, és máris fogalmazták a rövid, de erősen figyelemkeltő hírt a másnapi lapba. A szerkesztő még tudott egy kis helyet szorítani az „Ezt találtuk!” című melléklet hetedik ol^ dalán. Igaz, kénytelen volt pár sort húzni abból a hírből, melyben a Skála utca sarkán talált zongorához kötött elefánt gazdáját keresték. Már-már megvégén még a harcokban edzett, sörösüvegben talált Új Magyar Lexikonon nevelődött redaktorok is könnyel áztatták. egymás válltömését. A kulcscsomó után behoztak egy kiflit, amelyből kissé kilógott a belesütött betonkeverő. Később egy nagyotthalló bácsika bevezette a szerkesztőség ajtaján az aznapi lovat, s melegen érdeklődött, hogy van-e elég szénájuk az újságíró uraknak. Az előző nap talált boglya elegendőnek bizonyult, őt követte a csiripelő leányka és a jó édesanyja. Egy kosárban negyvenkilenc burgonyát hoztak, mindegyik egy epileptikus mosolyú vízilovat formázott. Meglepetésként előszedték a répát is, és azzal a kérdéssel lepték meg a li- luló ajkú ügyeletest, hogy „ugye, pont olyan, mintha egy gémeskútnál állna a zsiráf, és erősen bandzsítana?”. A nemleges válaszra megsértődtek, de közölték, hogy akkor ez egy japán kamikaze, amint bevetés előtt szorosabbra húzza a nadrágszíját, és hogy az újságstandok előtt máris helyjegyet osztanak a másnapi lapban megjelenő fotóra számítva. Eközben a Nevezetes Újság minden munkatársa átvett több mázsa kétfejű embert krumpliból, 12 papír- kosárnyi násztáncot járó exkavátort karalábéból, és egy teli fotel Edward királyt, amint lépked fakó lován (zeller). E nap után következett el a perc, amikor a főszerkesztő úgy döntött, hogy rentábilissá teszi a Nevetés Újságot. A főtéren kibérelt a szerkesztőség számára egy üzlethelyiséget, kitűzték a nyitás napját, és reklámot is csináltak: „Ez Az A Bolt, Ahol Minden Kapható!” szlogennel. Mjfözbejött azonban egy. H malőr. A nyitás előtt elvesztették a bolt kulcsait. A főnök — ellentétben beosztottaival — jeges nyugalommal ült. S az idő őt igazolta. Az utolsó pillanatban belihegett az ajtón egy bájos diáklány, és lelkesen közölte, hogy talált egy csomó kulcsot, jó lenne, ha a másnapi lapban leközölnék ... Tarnavölgyi György 3 Munkavédelmi őrjáraton Pihenésre kárhoztatva — EZT AZ ESZTERGAGÉPET e perctől leállítom — hangzik a határozott mondat Vas Ottónak, az Országos Munkavédelmi Felügyelőség munkatársának szájából. „Pihenésre kárhoztatja” az esztergagépet, mert hiányzik róla az ékszájat védő burkolat, holott a forgó, mozgó alkatrészek enélkül nem működhetnek. A hegesztőműhely következő állomásunk, itt mindent rendben talál a munkavédelmi felügyelő. Ahol mindez történik az apagy—nyírtéti Hunyadi Tsz nyírtéti gépműhelyei S miért megy kényszerpihenőre a köszörű? Balesetveszélyes. Nincs rajta tárgytartó asztal, így életveszélyes sérülést is okozhat. A tágas szerelő- műhelyben egy Siemens hegesztődinamó áll szakadozott kábellel. Állítólag már nem használja senki, akkor viszont mit keres itt? Szétszedett IFA uralja a műhelyt. Főjavítás alatt van, alig ismerni rá. A munkavédelmis elégedett, szabályos bakokkal támasztották alá a szétszedett autót. Kísérőinkkel — Dihen József munkavédelmi előadóval és Jurkinya László építési ágazatvezetővel az épülő új cérnázó üzembe megyünk. Próbaüzemre készítik, a szerelést a Pamutnyomóipari Vállalat szakemberei végzik. Itt minden rendben. AZ APAGYI GÉPMŰHELY útunk következő állomása. Folyik a munka, pedig átalakítás, renoválás is zajlik. Teherautók, erőgépek várnak sorukra. Termelékeny masina a T—174-es rakodó — alkatrészhiány miatt vár dolgosabb napokat, pedig most lenne rá a legnagyobb szükség. Az emelőt járjuk ezután körbe. Sajnos nincs meg a hozzá szükséges dokumentáció. A gép elromolhat, változhat a huzal minősége, az ellenőrzés elmulasztása igen nagy veszélyt is jelenthet kezelőjére. Ű/j gép áll a sarokban, örülni azonban nem sokáig tudunk neki, mert mint kiderül, az üzembe helyezési dokumentáció hiányzik. A tsz munkavédelmise sem emlékszik, hogy itt lett volna az üzembe helyezésnél. Márpedig ez előírás. Tökéletes és minden követelménynek megfelel a szerelőakna. Megvan mindkét kijárata, szabályos a terelőszegélye is. Elhagyni készülünk a műhely területét. Tolassunk vissza! — mondja mégis Vas Ottó. A legsúlyosabb hiányosságot látjuk ezen a munkavédelmi őrjáraton. A DETK— 5-ös szippantó a „bűnös”. Nincs rajta kardánburkolat, enélkül pedig akár ruhástól is felcsavarhatja az embert. Ennek helyszíni bírság a vége, de még jó, hogy csak ennyivel megússza az illetékes. Utolsó állomásunk az Apagy-Meleghegyen épülő hűtőalagút. Meglévő épület bontását végzik a tsz szakemberei — van kinevezett felelős vezetője a bontásnak, a teendőket naplóban rögzítették — így nyugodtan folyhat a munka a 40 milliót érő beruházáson. A MUNKAVÉDELMI ŐRJÁRAT utolsó mozzanata: a tapasztalatok megbeszélése a vezetőkkel, illetékesekkeL Államigazgatási határozat születik a hiányosságok megszüntetésére. összességében nem túl rossz a kép. A meglévő hibák azonban sajnos olyanok, hogy kijavításuk elmulasztása emberi tragédiákhoz, balesetekhez vezethet. Ezek megelőzését szolgálja a szigorú munkavédelmi ellenőrzés. Kovács Éva
