Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-25 / 147. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. június 25. Az ír partok közelében eddig már száznál több holttestei emeltek ki a vízből a hatóságok, akik tovább kutatják: ténylegesen mi okozta az indiai óriásgép katasztrófáját. Javulnak a szudán— etióp kapcsolatok A SZALJUT—1— SZOJUZ T—13— PROGRESSZ—24 Mezőgazdaságot segítő kísérletek az űrben A Szaljut—7—Szojuz T—13 —Progressz—24 orbitális űrkomplexum fedélzetén tartózkodó két szovjet űrhajós, Vlagyimir Dzsanibekov és Viktor Szavinih a hét végén is folytatták a programban előírt feladatok végrehajtását. Június 19—23. között a kozmonauták részt vettek az Interkozmosz-program keretében a Kurszk—85 elnevezésű kísérlet első szakaszának munkáiban. A kísérletben több szocialista ország mellett hazánk tudósai és szakemberei is részt vesznek. A Kurszk—85 elnevezésű kísérlet a mezőgazdaság céljait szolgálja; segítségével adatokat kapnak a talaj és a növényzet állapotáról, a mezőgazdasági kultúrák növekedéséről, érésük optimális idejéről, és lehetőség nyílik a várható termés becslésére is. Ennek érdekében külön- bező távolságokból fényképeket és rádiólokációs felvételeket készítenek a vizsgált területről. Szudán helyreállítja a szomszédos Etiópiával a legmagasabb szintű diplomáciai kapcsolatokat, s a közeljövőben nagykövetet cserél vele — jelentették be Karúimban vasárnap. A két ország diplomáciai kapcsolatait az elmúlt két évben ügyvivők bonyolították. A szudáni ideiglenes katonai tanács tagja, Fadlallah Nasszir Burma vasárnapi sajtóértekezletén közölte, hogy Kartum és Etiópia között megszűnt a „fő feszültségforrás”. Szudán korábban ugyanis azt állította, hogy Etiópia segítséget nyújt a kartumi központi kormány ellen harcoló déli felkelőknek. Nasszir Burma küldöttség élén nemrégiben tért vissza Addisz Abeba-i tárgyalásairól. Az áprilisiban hatalomra jutott új szudáni vezetés korábban normalizálta viszonyát Líbiával is. Szovjet és amerikai személyiségek a két ország viszonyáréi Mark Palmer, az amerikai külügyminisztérium főosztályvezetője és Oleg Szoko- lov, a washingtoni szovjet nagykövetség követtamácso- sa megnyitó beszédéivel hétfőn ötnapos tanácskozás kezdődött New York államban, Chautauqua üdülőközpontban a két ország kapcsolatainak kérdéseiről. A tanácskozáson vezető szovjet és amerikai közéleti személyiségek tartanak vitaindítókat, a vitáikra, a szemináriumokra az amerikai közvélemény számos képviselőjét hívták meg, s azok a nyilvánosság bevonásával folytatódnak. Az előadók között lesz Jev- genyij Primakov akadémikus, a tanácskozásra érkezett szovjet társadalmi küldöttség vezetője, Jurij Zamos- kin, a tudományos akadémia amerikai és kanadai kérdésekkel foglalkozó intézetének igazgatóhelyettese és több más ismert szovjet közéleti személyiség is. A hétfői megbeszéléseken többek között részt vesz James Abraham- son tábornok, az amerikai ürfegyverkezési program igazgatója is. A tanácskozás programját gazdag kulturális műsor egészíti ki. A műsorban közreműködik az ismert szovjet költő, Jevgenyij Jevtusenko, aki előadókörúton tartózkodik az Egyesült Államokban. (Folytatás az 1. oldalról) Az újonnan megválasztott tanácstagok június 24-én, hétfőn tartották meg alakuló ülésüket Vásárosnaményban. A tanácskozáson részt vett Illés Elemér, a városi párt- bizottság első titkára. Mar- kocsány András korelnök köszöntő szavai után a testület ügyrendi bizottságot választott — melynek elnöke Kádár Árpád lett —, majd Karácsony Tibor, a választási elnökség elnöke tartott beszámolót a választásokról. Ezt követően Marczi Sándor, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára javaslata alapján a tanácstagok megválasztották a kilenctagú végrehajtó bizottságot. A testület a városi tanács elnökévé Czakó Jánost, a tanács elnökihelyettesévé pedig Miklós Elemért választotta. Az elnök, az elnökhelyettes, valamint Némethné dr. Szabó Éva kinevezett vb-titkár mellett Fazekas Tibor, a városi pártbizottság titkára, Kiss Pál, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet agronómusa, dr. Kelemen Miklós, az ÉRDÉRT vásárosnaményi gyáregységének igazgatója, Dudás Jánosáé városi védőnő, File Ervin, az Afész felvásárlója és Vincze György, a megyei növényvédő állomás körzeti felügyelője kapott helyet a végrehajtó bizottságban a tanácstagok szavazatai alapján. A vb tagjai esküt tettek, majd Czakó János tanácselnök vette át a levezető elnök tisztét. A Hazafias Népfront városi bizottságának titkára javaslata alapján bizottságokat választottak a tanácskozáson. Az öttagú számvizsgáló bizottság elnöke Markocsány András, a Kisvárdai Szeszipari Vállalat telepvezetője; a héttagú városfejlesztési és -ellátási bizottság elnöke Szelestei Péter, a helyi vegyesipari szövetkezet főkönyvelője; a kilenctagú művelődésügyi, egészségügyi és szociálpolitikai bizottság elnöke pedig Borbás Bertalanné városi óvodavezető lett. A 11 népi ülnök megválasztása után Gyergyói Gyulának, a megyei népi ellenőrzési bizottság elnökhelyettese javaslatára megválasztották a városi népi ellenőrzési bizottságot, melynek elnöke Roskó János, elnökhelyettese Karácsony Tibor lett. A tanácskozáson a megyei tanácstag jelölésével és megválasztásával folytatódott a program. Dr. Czap Lajosnak, a megyei tanács vb osztály- vezetőjének javaslatára a tanácstagok dr. Márton Mihályt, a megyei KÖJÁL igazgatóját választották megyei tanácstagnak. Czakó János tanácselnök befejezésül bemutatta a tanácstagoknak a városi tanács osztályvezetőit: L ipták József titkárságvezetőt, Rudda Mihályt, a művelődési, egészségügyi és sportosztály, Baka Istvánt, a hatósági, Szűcs Zoltánt, a pénzügyi, terv- és munkaügyi, valamint Tóth Istvánt, a városgazdálkodási osztály vezetőjét. ★ Tegnap tartották meg az alakuló tanácsülést Rakama- zon, Tiszanagyfaluban, Jánk- majtison, Cégénydányádon, Panyolán, Nábrádon, Dögén, Fényeslitkén, Tuzséron, Ti- szabezdéden, Rozsályban, Papon, Jármiban, Mérken, Nagyecseden, Nyírcsaholy- ban, Nyirbogdányban, Nyír- ibronyban, Vasmegyeren, Ti- szalökön, Tarpán, Tiszaszal- kán, Varsánygyürén, Mária- pócson és Nyírcsászáriban. A Bajkál földünk legmélyebb tava, legnagyobb édesvíz-táro- lója. Tisztaságának, különleges ökológiai rendszerének megőrzésén régóta fáradoznak a szovjet tudósok. A Szovjet Tudományos Akadémia intézeteinek rendszerében először hatvan évvel ezelőtt, 1925- ben hoztak itt létre megfigyelőállomást, amelyből a későbbi tudományos kutatóintézet született. A Baj- kál partjain és vizén gyakran tűnnek fel tudósok: hidrológusok, geofizikusok, hidrobotan'ikusok és kLima- tológusok tanulmányozzák a tavat és környékét. A kutatásokat „A Bajkál tó természeti rendszerének megőrzése és ésszerű felhasználása” elnevezésű program keretében egyeztetik. Ez a program a „Szibéria” elnevezésű program szerves része. A Szovjet Tudományos Akadémia, annak szibériai tagozata 1985-ben megkapta az ENSZ környezetvédelmi díját az egyedülálló természeti rendszer megőrzése és védelme érdekében végzett munkájáért. Az ember tevékenyen csak a hatvanas évektől kezdve avatkozik be aBaj- kál életébe. Az addig is létezett kisközségek, apró üzemek lényegesen nem befolyásolták a tónak és környezetének élővilágát. Olyan volt a Bajkál, amilyennek Földünk ovöngyszemének meyőrzéséért még az arra utazó Csehov, vagy a száműzött dekabristák látták. A legnagyobb gondot a tó partján épített papír- és cellulóZkombinát okozza. A beavatkozásokkal szemben kevéssé ellenálló, rendkívül sérülékeny élővilágú tó nem tudott megbirkózni azokkal a szennyeződésekkel, amelyek a gondos szennyvíztisztítás ellenére bekerültek a Bajkál déli részébe. A tudósok megfigyelték, hogy a bejutó lignin, szulfátok, klorktok és más vegyületek lassan megváltoztatják a szennyeződés fészíke körül a biológiai rendszereket. Így például jelentős változást észleltek annak az apró rákfajtánalk a populációjában, amely a tó élővilága táplálkozási láncának az alsó szintje. Végső soron ettől a rákocskától függ a magasabbrendű élőlények tápláléka, egészen a Bajkál királyánaík tartott értékes és ízletes, sehol másutt elő nem forduló halig, az omu- lamarénáig. A Bajkál-szakértők nem a legkézenfekvőbb megoldást választották: nem követelték az üzem bezárását. A Bajkállal foglalkozó tudósok több munkájukban is hangsúlyozták: nem az a céljuk, hogy az ember elkerülje a tó környékét, hanem az, hogy ottani tevékenysége ne okozzon kárt. A szennyvíz további, vegyi és biológiai tisztítása után lassan a tó déli részén is helyreáll a felbolydult, de visszafordíthatatlan károsodást még nem szenvedett ökoszisztéma. Újra növekszenek >az omulamaréna csapatok. A tó egyetlen emlőse, a bajkáli, vagy más néven gyűrűsfóka pedig ma már a korábbinál nagyobb, összesen hetvenez- res számban él a Bajkál- ban. A tóba ömlő folyókon beszüntették a fausztatást. A tó körüli erdőket nem irtják, új ipari üzemeket nem építenek a Bajkál partján, a meglevőket tökéletesebb tisztítóberendezésekkel látták el a levegő- és vízszennyezés megakadályozására. A tó partján működő egyetlen hajóépítő üzem két éve csak olyan kis hajókat gyárt, amelyek összegyűjtik és feldolgozzák a vizen úszó szemetet. A Bajkál körüli erdőkben rendszeresen figyelik a levegőszennyezés hatását. Tesztnövényként a zuzmókat. ritkábban a moszato- kat és mohákat használják. Ezek előbb jeleznek, mint maguk a fák. Különleges térképet szerkesztettek a tudósok: ezen jelezték, hol milyen mértékű a szennyezettség a tó körül, milyen állapotban vannak az erdők. A vizsgálatokat 3—5 év múlva megismétlik, a mostani és az új térképeket összehasonlítják, így pontos képet kaphatnak a szennyezettség fokozódásénak gyorsaságáról és kiterjedéséről, meghozhatják a szükséges intézkedéseket. Az ilyen jellegű vizsgálatok nagyon fontosak. Az alacsonyabb rendű növények időben jelzik a veszélyt. Mire a fásszárúak- ban is mutatkoznának a levegőszennyezés káros hatásai, már aligha lehetne sokat tenni a Bajkál körüli erdők jelenlegi állapotban való megőrzéséért. A „bajkálisitáknak” pedig éppen ez a feladatuk. — A Bajkál földünk gyöngyszeme volt és az is marad — mondotta határozottan Gri- gorij Galazij, a Szovjet Tudományos Akadémia bajkáli limnológiai (a hidrológia édesvizekkel foglalkozó ága) intézetének vezetője, amikor az ENSZ díjának odaítéléséről értesült. Koreai-félsziget Maratoni fegyverszünet A Koreai-félszigeten 35 esztendeje; 1950. június 25- én dördültek el a koréi háború kezdetét jelentő fegyverek. A háborúét, amely a második világháborút követően az első nemzetközi háború, és egyben a két szemben álló tábor, az imperializmus és a szocializmus erői közötti összecsapás volt. A konfliktust a dél-koreai vezetés revansista, a két országrész erőszakos egyesítésére irányúló politikája robbantotta ki. (E terveket Washingtonban is melegen támogatták.) Érdemes emlékeztetni, hogy a KNDK már akkor is többször javasolta a békés egyesítést, június 19-i indítványa is e szellemben íródott. A szöuli- rezsim csapatai, válaszként hat nap múlva átlépték a 38. szélességi fokon kialakított határt és behatoltak Észak- Korea területére. Kihasználva, hogy a Szovjetunió akkor nem vett részt a Biztonsági Tanács munkájában, az Egyesült Államok elérte, hogy az állítólagos „észak-koreai agresszió” visszaverésében ENSZ-erők is részt vegyenek. A váltakozó sikerű és nagy véráldozatot követelő harcok frontvonala 1951-re visszakerült a kiindulási ponthoz, tehát a 38. szélességi foknál húzódott. Ez a tény, s az, hogy a szocialista erők nem kívántak területi kiigazítást, lehetővé tette a fegyverszüneti tárgyalások megkezdését. A fegyverszüneti egyezményt végül is hosszas tárgyalások után 1953 júliusában kötötték meg Panmind- zsonban. Ez a szerződés azonban csak ideiglenes megállapodás. A végleges megoldásra a békekötés lett volna hivatott, amit azonban az érdekeltek nézeteltérései miatt máig sem tudtak tető alá hozni. A sem háború, sem béke állapotában élő két országrész között egészen a legutóbbi időkig meglehetősen korlátozott volt a kapcsolat; csakis egy-egy határincidens megtárgyalása kény- szeríthette közös asztalhoz Észak, illetve Dél képviselőit. Most azonban a világ örömmel nyugtázhatja, hogy a félsziget felszabadulásának 40. évfordulója közeledtével a politikusok és szakértők többször beszélnek egymással hivatalosan, mint az elmúlt 32 évben összesen. Tizenkét évi szünet után találkoztak a két ország vöröskeresztes delegációi Szöulban, hogy kimunkálják a háború során egymástól elszakított, mintegy 6 millió korea i kölcsönös rokonlátogatásának feltételeit. Már Panmindzson: Tárgyalások 1985-ben. a tárgyalások első szakaszában bizonyos sikerek mutathatók fel, akárcsak a Panmindzsonban folyó gazdasági megbeszéléseken. Az utóbbiakon kisebb mértékű a haladás: a KNDK közös bizottság létrehozását kezdeményezi, vagyis az együttműködés intézményes kereteinek megteremtésére törekszik, míg Szöul a kereskedelmi kapcsolatok élénkítését részesíti előnyben. Nem ennyire kedvező a kép a politikai kibontakozás útján a dél-koreai vezetés ugyanis mindeddig elzárkózott az igazi megoldást célzó phenjani javaslat elől. Ennek értelmében a KNDK, Dél-Korea és az Egyesült Államok részvételével hármas tárgyalásokat kellene kezdeni, hogy végre béke- szerződéssel váltsák fel a fegyverszüneti megállapodást. A kétoldalú kapcsolatok rendezése után Phenjan és Szöul megnemtámadási szerződést köthetne. Ez megszüntetné az amerikai csapatok állomásoztatására szolgáló ürügyet, így a csapat- kivonás után — ENSZ-fel- ügyelettel — békés úton megtörténhetne az újraegyesítés. Ez tehát az északi elképzelés, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista ország támogat. Ellenzi viszont az USA, amelynek komoly stratégiai érdekei forognak kockán. így azután nem meglepő, hogy Washingtonban a Korea-közi kapcsolatokat támogatják. A KNDK természetesen nem zárkózik el az ilyen érintkezések elől sem, ezt bizonyítja a két ország parlamenti képviselőinek találkozóját szorgalmazó javaslata. Hosszas halogatás után Szöulban zöld utat adtak e kezdeményezésnek, ám az ottani elképzelések szerint a delegátusok egy új alkotmányról tárgyalnának, s nem a megnemtámadási szerződésről. Közben újabb propagan- disztikus lépésként Csőn Tu Hvan dél-koreai elnök észak —déli csúcstalálkozót javasolt. A KNDK álláspontja ezzel kapcsolatban is világos: a legmagasabb szintű megbeszéléseknek csak akkor van értelme, ha azok valóban jelentős politikai eredményeket hoznak. Nos, ez egyelőre elég messze van. A párbeszéd folytatása azonban közelebb hozhatja az időt, amikor lesz értelme a koreai csúcstalálkozónak, amikor a két Korea kapcsolatainak fejlődése jótékonyan hathat nemcsak az ázsiai térség, hanem az egész világ politikai közérzetére. 1». L,
