Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-22 / 145. szám
HÉTVÉGI MSUÉKLET A nápolyi festészet aranykora Francesco de Mura (1696—1782) A művész felesége Massino Stanzione (1585—1656) Madonna a gyermek Jézussal Jecm-Paul Sartre Három oldalrc Az öles Á polgári filozófia mestere Születésének nyolcvanadik évfordulóján emlékezünk korunk egyik legjelentősebb polgári filozófusára, elkötelezett iró-művészére és nagyhatású esszéistájára. Élete és műve immár kilépett a múló idő, a szüntelen változás közegéből, s az őt olvasók, műveit továbbgondolok hatalmába adta magát. Egyedi kalandja, felismeréseinek sora, sok vitája és döntése egyetlen nagy szintézissé, egyetemes érvényű üzenetté változott. Ennek az üzenetnek címzettje a modern ember, a szabadságra ítélt és a létbe vetett egyén; tartalma a Descartes-ig visszanyúló racionalizmus, az objektív és szubjektív világ művészi átélése, a moralisták hagyományait folytató etikai felelősségtudat és igazságkeresés; problémája az adott polgári kereteket megdöntő erőszak, az elmélkedéssel szem benálló cselekvés; távlata egy kollektív értékrend fellelésébe vetett laikus hit, a jövő reménye. A gyermek Sartre családi környezetében ösztönösen átélte a francia polgárság sorsát és problémáit (erről vall A szavak című önéletrajzi mun kájában és monumentális Flaubert-monográf iájában), korán eljegyezte magát az irodalommal és az írással, később, egyetemi tanulmányai során pedig az egzisztencialista filozófiával. A háború elején hadifogoly Németországban, hazajutása után ellenálló. Egzisztencialista filozófusként, regény- és drámaíróként meghatározója és vezető alakja a francia irodalom egy egész korszakának. Ekkoriban írt munkái hozzák meg számára a világhírt, majd később a No- bel-díjat, amelyet erkölcsielvi megfontolásokból visszautasít. S ezidőben válik világszerte figyelemmel hallgatott közéleti személyiséggé, folyó irata pedig, a Temps Modernes, minden fontos kérdés vitafórumává. Támadások kereszttüzében állva szinte proí Jean-Paul Sartre portréja. vokálja az összecsapásokat a hatvanas-hetvenes évek világ- politikai kihatású eseményei kapcsán. Megnyilvánulásait bárhogy értékelik is, egy bizonyos: mindig a lényegre össz pontosítva fogalmazza meg a legégetőbb kérdéseket. Ha jelentőségét a mi társadalmunk és gondolatvilágunk szempontjából próbáljuk megvilágítani, akkor három nagy problémakörről kell említést tennünk. Az első a tulajdonképpeni filozófia, az ismeretelmélet és a módszertan területéhez tartozik. Sartre filozófiai művei kora ifjúságától haláláig, ötven esztendőn át jelzik gondolkodó útjának állomásait, s lényegileg arra irányulnak, hogy kijelöljék a világban az egyén és a kollektivitás helyét, és az egzakt-természettudományos módszerekével egyenjogú státust biztosítsanak a szubjektumnak, a meditáló, cselekvő, művészi alkotásokat, létrehozó egyénnek. Ugyanakkor a társadalmi és történelmi problémák területén Sartre szembenéz a 20. század forradalmi elméletével és gyakorlatával: a marxizmussal, mely — mint mondja — korunk egyetlen lehetséges filozófiája. Ennek mezsgyéjén helyezi el a maga egzisztencializmusát. Végül meg kell említenünk a világ megismerésének és megélésének harmadik, ugyancsak egyetemes szempontját: az emberi lélek, a pszichikum szerepét, egyéni és kollektív megnyilvánulásaival egyetemben. N. G. A mai köztudatban az egykori olcsvai Károlyi-kastély azonosulva jelentkezik az olcsvai vár fogalmával. így, egynek tudva emlegeti a község jelenlegi lakossága is, s éveken. át nekem is ez volt a meggyőződésem. Pedig a kettő nem azonos! A félreértésre bizonyosan Szirmay Antal adott okot nagy monográfiájában azzal, hogy az 1561-es várostrom említésekor „megerősített kas- tély”-ról beszél; és fokozta újabban ezt a tévhitet Kása Pál-nak „A Károlyi-kastély” című hasonló alapokra helyezett cikke a Kelet-Magyaror- szág 1978. február 26-án megjelent számában. Az igazság az, hogy a két építmény — vár és kastély — keletkezési ideje és építtetője szerint is eltérő. Az eredeti vár építésének és elpusztulásának hiteles körülményeit Lu- kinich Imre adja meg a Hadtörténeti Közlemények 1913. évfolyamában, a Bécsi Állami Levéltár Hungarica néven ismert gyűjteményének hiteles okmányai alapján megírt „Az északkeleti várháborúk történetéhez” című tanulmányában. Innen tudjuk meg egy 1561. szeptember 29-én kelt jelentésből, hogy az olcsvai vár felépítését az a hadi készülődés szorgalmazta, ami az I. Ferdinánd császár és János Zsigmond erdélyi fejedelem között fennálló ellentétek miatt ebben az időben titokban folyt. A jelentésből ismeretessé válik, hogy az olcsvai várat János Zsigmond parancsára a szomszédos Szamosszegen is birtokos Serédi István építette, aki a fejedelem egyik vezéreként ismeretes. Az olcsvai vár építésének stratégiai indítéka is volt: erődítményekkel kellett körülzárni a Ferdinánd császár kezén levő kisvárdai várat. János Zsigmond ezért nemcsak az Izabella királynő által leromboltatott szálkái és káliói erősségeket építtette újjá, hanem Olcsván új erődítményt is létesíttetett. Erre annál is inkább szükség volt,^ mert a közeli vámosatyai erősséget is Ferdinánd birtokolta. Francesco Solimena (1657—1747) Maddaloni herceg képmása a Szt. Januarius-lovagrcnd öltözetében NAGY ISTVÁN ATTILA VirágsziromleYél-szayaim Te, bőrömet borzoló április! Temető, építő, vágyakozó! Virágsziromlevél-szavaimat ne add oda szélnek, förgetegnek, mert várakozó csöndű magányom ég felé nyújtja pici spóráit, levelet hajt hitem, hadd zöldüljön! A szavak páncélját szétfeszítem, készülődnek szivárvány-bogarak, mezők illata álmosan moccan. Világot akarunk összerakni, de minden vágyunk csak darabokban. Virágsziromlevél-szavaimat elkódorgó áprilistól féltem, jaj, a hajad illatától féltem! 1837. májusában Pesten a nádor parancsára letartóztatták Kossuth Lajost a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztése és országos terjesztése miatt. A letartóztatás híre gyorsan elterjedt az országban, és minden haladó vármegye, törvényhatóság feliratban tiltakozott V. Ferdinánd- nál a törvénytelenség ellen. A tiltakozók között találjuk Szatmár vármegyét is. Nagykárolyban 1837. június 6-án volt megyegyűlés, egy hónappal Kossuth letartóztatása után. A megyegyűlésre besereglett nemesség előtt ismertették Kossuth apjának, Kossuth Lászlónak a körlevelét, melyben tudatta a fiát ért sérelmet. A szatmári nemesek határozottan tiltakoztak az udvar eljárása ellen, és tiltakozásukat jegyzőkönyvben rögzítették. Az utókor emlékezetébe idézendő, közöljük a szatmári nemesség jegyzőkönyvbe rögzített kiállását Kossuth Lajos mellett. A karok és rendek Kossuth Lajosnak, az általok is pártfogásba vett törvényhatósági tudósítások kiadójának, katonai erővel történt elfogatását fájdalmas érzéssel vevék. Any- nyival inkább, mert az ifjak hasonló módon lett elfogatásá- ból, és az ellenök indított büntető por egész folyamából keletkezett országos sérelmek még mind ez ideig orvosolatlanok; és az általok okozott seb még nagyon új; és most Kossuth esetében ismét újabbal tetéz- tetik. Bármerre nézzenek a karok és rendek, de a törvény- hatósági tudósítások szerkez- tetésében vétket nem találtatnak. Ha az ország polgári alkotmánya meg áll; ha a közgyűlések törvényesen tartatnak, és azokban a közdolgok felett tanácskozni szabad; lehetetlen, hogy a közgyűlések folyamatáról tisztán történeti adatokat közölni maga után törvényes tilalmat vonható cselekvésnek méltán tartathassák. Hozzá jön, hogy az említett történetközlések írva valának; és következőleg azon megszorító korlátok alá sem tartozhattak, melyek a nyomtatványokra nézve (noha nem törvényeink rendeléséből, tehát az alkotmány ellenére) felállíttattak. Illy körülmények közt tilalmazó parancsolatnak helye nem lehete; és midőn még e felett a tilalmazó parancs megyei tisztektől, de nem megyei kiküldés következésében akart teljesítésbe vétetni, még pedig a nélkül, hogy előmutattatott volna: nem lehetett egyebet várni, hanem azt, ami megtörtént, hogy t. i. Pest megye, és utána több mások, az eltiltást törvényesnek nem ismerhették. S ha ezt az ország me- gyéji így hitték, egyes személynek, ki megyei oltalom alatt élt, hasonló hitet vétkül nem tulajdoníthatni. Való, miképen Kossuth Lajos az eltiltó parancs után az ország megyéihez folyamodott; de megyékhez, kik a kir. felséggel és a kormánnyal törvényes felírások által mind köz dolgokra, mind egyes személyek ügyeikre nézve szakadatlan érintésben állanak, oltalomért folyamodni mind eddig szabad volt. S ha itt (mit ugyan elismerni nem lehet) valami hiba vagy vétek történt volna, az inkább a folyamodást pártfogásba vevő törvényhatóságokat, mint a pártfogás ál■‘f jSPQflE H , Jjj i , ' yin ■gytr^fW Ai Jj, M. ■ v mm Gaspare Traversi (1748—1776) A hangverseny w , ■% \ ^ v kalmár itipnvp ál!3Stf)Bl3l3$ vlu Iliiül Iliül* 11» llliytfiuijiiiiwK Dobban a Föld s piros virágos, Nagy kedvvel a Napot köszöntjük. És láng-folyó, szent láng-folyó Minden utca, ha mi elöntjük. rj hadsereg a Hadak Utján, !j legenda, új harcos ének: !z a jövő, a kész Jövő pirkadása a magyar Égnek. Ady Endre: A hadak útja című verséből), NAGY ANDRÁS: ILLUSZTRÁCIÓ KÓS KÁROLY AZ ORSZÁGÉPlTÖ CÍMŰ KÖNYVÉHEZ Szombati galéria
