Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-22 / 145. szám

árolta vár kassai kapitány- íár az olcsvai vár ?n — 1562. január áléból elég rószle- tást kapunk erről lerint a Kraszna összefolyásában lényt hiárom ol- íz határolta, csu- íyból a mai Köl- utca vonalánál mészetes védelmi ;at felől a Krasz- hetett megközelí-v a hidat ostrom Iték a védők. Ma- < két részből állt. ilső, gerendáidból asabb favéra, s lit a kőiből épült ikor Zay Ferenc >erében meg ind í- wnot, a várat épí- ván volt annak a A gyorsan ké­nem is volt még n fölszerelve, és éigyvenes őrizte, at vezető Zay Fe- nykedése az volt, ttette a védők ál- hidat a Krasznán, ágyúval szétlö­5 favárat. A rosz- lt és a belsővárba s csak néhány na­tartani magukat, 8-án szabad el­itelével feladták a >ző Zay aztán a után azonnal oltotta az egész r Szirmay Antal inkája tájékoztat íogy ebben a vár- . Zekell (olvasd: vérek: Antal, Gás- zsár serénykedtek Olyannyira, hogy sászár az olcsvai 1 jutalmazta őket. ás nemcsak val ó- o hosszabb ideig ;ett, mert a Boldi- má'ig feuntartot- Zekell testvér ne­nyi az olcsvai vár későbbi, a kuruc yek színhelye már ár volt, hanem a b épült kétszintű ély, ami a XVIII. g állott fönn. Balogh László Százötven öve született Herman Ottó „Nemzedékek tanultak és tanulnak tőle“ Herman Ottó a századfor­duló tudományos életének ve­zető egyénisége volt Magyar- országon. Az irodalomban gyakran az utolsó magyar po­lihisztorként emlegetik. Első­sorban természettudósként al­kotott maradandót, de jelen­tősek néprajzi, régészeti, nyelvészeti gyűjtőmunkái is. Életútját tekintve azok közé a tudósok közé tartozik, akik „a karzatról hallgatták a tudo­mányt, és végtére a katedrára kerültek”. Június 26-án, születésének 150. évfordulóján emlékezünk rá. Szász családból szárma­zott, heten voltak testvérek. Apja kirurgusként dolgozott (ma sebésznek mondanánk), és — talán nem lényegtelen — rajongott a madarakért, az ornitológiái irodalomért, Her­man Ottó — először géplaka­tosként, majd fényképészként — hamar megismerte a kétke­zi munkát, és megtanulta ér­tékelni, becsülni az emberi te­vékenység valamennyi formá­ját, tisztelni a népi alkotáso­kat. A diósgyőri gyermekéveket a miskolci líceum retorika- poétikai osztálya követte, majd a bécsi műszaki tudo­mányok iskolája. A nagy is­kolát, az igazi karzatot szá­mára Kolozsvár, a Brassai Sá­muel múzeumában töltött korszak jelentette. Ekkor mú­zeumi és könyvtári tisztvise­lőként dolgozott, a gyűjte­mény rendszerezésével es rendben tartásával foglalko­zott. Hamar kitűnt tehetségé­vel és szorgalmával. Herman Ottó könyvei, cik­kei, naplói, levelezése egész könyvtárat tesznek ki. A pó­kok könyve, A magyar halá­szat könyve, Az északi ma­dárhegyek tájáról, A halgaz­daság rövid foglalatja, A ma­darak hasznáról és káráról, népünk ősi foglalkozásairól, a halászatról és a pásztorkodás­ról szóló tanulmányai, A ma­gyar nép arca és jelleme, va­lamint az 1914-ben kiadott nagy mű, A magyar pászto­Herman Ottó portréja rok nyelvkincse a maga ne­mében mind-mind úttörő munka, amit a természet sze- retete, az ember tisztelete hat át. A természet ismerője, értő rendszerezője fontos közéleti tevékenységet is folytatott. Ne­ves ellenzéki politikus volt. Kossuth Lajos leghűségesebb követőjeként tartották szá­mon. Arról is szólnak élet­rajzírói, hogy buzgó magyar­sága olykor elragadtatta. A kihaló népi világ, a letűnő életforma kincseit féltette — joggal. Szenvedéllyel gyűjtöt­te értékeinket: jelentős tárgyi emlékek, ősi ismeretek, ta­pasztalatok, nyelvi és kultúr­történeti hagyományok sorát sikerült megmentenie az utó­kornak. Mit hagyott ránk Herman Ottó? Egyik életrajzírója, Var­ga Domokos szerint: „írott művei megvannak, azok szám­ba vehetők. De hatását nyo­mon követni a különféle tu­dományágakban, a szépiroda­lomban és általában az írott magyar nyelvben, a két hábo­rú között kibontakozott népi mozgalomban, a magyar önis­meret fejlődésében, a nemzeti tudat ma is ható erőiben — bonyolult és kockázatos vál­lalkozás volna. Egy bizonyos: élete művé­vel új utakat tört mások szá­mára is. Nemzedékek tanultak és tanulnak tőle. mat nyert egyes helné. és rendek annyira í a törvényhatósá- jk mind ártatlan, :ges voltáról győ- r egyenes szívből lek, miképen azo- it ugyan azon sze- r az előtt háborí- folytatott ország- sításait, kérdés alá őre nem is sejdi- a kifejlett körűi­én megdöbbenve tilalomra és a ti- elfogatásra okot :n mi adhatott? S adásra nézve an- b; mert a tilalom rtása az 1715. évi ihető felségsértési őséggel nem mon- vetkezőleg ez eset­védelme alatt élő lesnek beidézés és elfogatása, már kotvány elleni, és bátorságot vesze- érelem. érelmet a katonai kalmazása; mely Ikotványos rend- ínyire össze nem ügyében készült li felírásokban bő- itt. Neveli a sérel- gatott nemes iro- lefoglaltatása is; i felül, hogy min- ás nélkül vitettek omorú tudományt a nemzetnek, mi­iint a személy bá- iy a háznépi kör : szentsége is meg­án, és a törvények lolgári életnek vé­delmező paizs gyanánt többé nem szolgál. A dolgok ily helyzetében kettő van, miért a karok és rendek segedelmet keresnek. Egyik az I. 9. által megálla­pított személyes bátorság, és ehhez kapcsolva, a háznépi élet biztosítása; másik a nyil­ván és törvényes rendszer mellett történő dolgok felőli tudósítások szabad volta. Mi­vel pedig a naponként újúló események mindkettőre nézve több-több aggodalmat okoz­nak; és a nemzet sérelmei oly csoportosok, hogy egyes me­gyei felírás után orvoslást re- mélleni alig mer; elvégezte­tett: 1., a királyi felséghez, hódo­ló tisztelettel, oly felírást ké­szíteni, melyben Kossuth La­jos szabadságba helyeztetésén kívül, országgyűlésnek minél hamarabbi tartása kéressék. 2., Ezen kérés támogatására a nádor főherceget is felkérni, hogy közbenjárói nagy tiszte szerént, a sérelmek orvoslásá­ra nézve az országgyűlés ki- nyittatását eszközölje. 3., Azon esetre, ha az or­szággyűlés iránti kérelem meg nem hallgattatnék, a királyi felséghez küldöttséget rendel­ni, mely jövő október elején magát a több megyék küldött­ségéhez Posonyban kapcsolja, és melynek elnöke kölesei Kende Zsigmond első alispány, tagjai pedig tasnádszántói Becsky Káról és domahidi Do- mahidy Antal táblabirák; dar- vai Darvay Ferenc főszolgabí­ró, kölesei Kölcsey Ferenc fő­jegyző és gróf Dégenfeld Pál első aljegyző legyenek. 4., továbbá elhatároztatott, hogy az egész sérelem az or­szággyűlési sérelmek sorába előre jegyeztessék fel; és a felségsértésre nézve már a múlt országgyűlési követeknek adott utasítással együtt az or- i szággyűlési karok és rendek jj elébe törvényhozás és orvos­lás végett terjesztessék. 5., Pest megyének e végzet küldessék meg; és ugyan azon | megye, mint a haza középé- ’ ben fekvő, és a közlekedés módjaival leginkább bővelke- 1 dő törvényhatóság, a köznyil- j vánosság nagy kárával meg- ’ szűnt Törvényhatósági Tudó- * sítások célirányos módon le­endő folytatására szóllíttassék fel. 6., Végre pedig, mivel Kos- ■ suth Lajos mind az ország- gyűlésen, mind azóta folyta­tott levelezéseivel magának polgári érdemet szerzett, ne­hogy elfogatása miatt szülői és testvérei, kiket szorgalma ál­tal táplált vala, Ínséget szen­vedjenek, emberiség és haza- fiság úgy kívánván, aláírás nyittassák; és az aláírás után begyülni fogó summák dar- vai Darvay Ferenc főszolgabí­ró kezeibe, ki azokat illető helyre kűldendi, tétessenek le. S ezzel egybeköttetésben az is meghatároztatott, hogy a Tör­vényhatósági Tudósításokért járuló, és még a megye részé­ről ki nem fizetett 50 pengő forint Ujhely Káról főpénztár- nok által a nemesi pénztárból ugyancsak darvai Darvay Fe­renc főszolgabíró kezei közé fizettessék ki. Azon előfizetett pénzek pedig, melyek a Kos­suth Lajos által kihirdetett munkára a megye némely tag­jaitól fizettettek, a Kossuth háznépnek odaajándékoztattak. (A forrást közli: Takács Péter) „TOKAJ SZÖLŐVESSZEIN..." Bemitatjik Hegyalja íj laazeaaiát Tokaj új múzeuma „Sokszor megpróbál­koztam utazásaimban el­tenni magamban a borok „bukóját”, amelyből meg­látni a régen elhagyott tájakat, elfelejtett embe­reket, lelkünk mélyébe vonult emlékeket. Még azokat a nőket is, akik a szőlőt taposták, mikor ez divatban volt... A borok „bukóját” nem lehet el­tenni, elillannak ők az élettel együtt...” Miként a csepegő nektár, ízes-zamatos a szófűzés, ha a téma — s a bukója persze, hogy a Krúdy Gyuláé, akii a palackok, hordók tartalmá­ról is — akár az ételekről, fűszerekről — úgy tudott ír­ni, ahogy kevesen, ű „fogad­ja” a vendégeket, a gyomor örömeinek más jeles szakér­tői társaságában a napokban megnyílt tokaji múzeumban. Földiniket megpillantva a be­járat melletti képen, azonnal otthonosan érezzük magun­kat. Négy szinten rendezték be a helytörténeti kiállítást, amely egy szintet kivéve a bortermeléssel kapcsolatos. Mi úgy döntöttünk, a pincét a végére hagyjuk, s később kiderült: igazunk volt. Érde­mes a múzeum teljes gyűjte­ményétől viszonylag külön­álló témával kezdeni: az igen gazdag egyháztörténeti be­mutatóval, a földszinti helyi­ségekben. Az itt látható tár­gyakat Béres Gyula, Tokaj római katolikus esperes plé­bánosa ajánlotta fel két éve. Azóta elvégezték a szükséges restauráció* munkákat és most teljes pompájukban ra­gyognak a különböző szláv niépek egyházművészetét be­mutató kegytárgyak. Az ara­nyozott ikonoké a pálma, de valóságos kincsnek számít az a Kölnben, 1593-lban kiadott könyv, amelyet Dűrer-met- szetek díszítenek, vagy a Lembargből származó XVII. századi evangéliumok. Tokaj szőlővesszeiről, me­lyeket Kölcsey is befoglalt nemzeti himnuszunkba, már Anonymus is készített fel­jegyzést krónikájában: „Vi­tézek a hegyen mindennap lerészegedének.” Igen régi időkig nyúlik tehát vissza a szőlőművelés kezdete. Tokaj­ról már a XI. század végéről maradit írásos dokumentum. Zivataros történelméből ki­emelkedik Bethlen Gábor, a Rákócziak, Thököly neve. Hegyallja borainak jövedel­me fedezte például a fejede­lem hadiköltségeinek egy ré­szét. Még az orosz cár figyel­mét is kiérdemelte a hegy leve: Nagy Péter az 1700-as évek elején itt, Tokajban és környékén bérelt szőlőbirto­kokat. A település több év­százados történetét fogja át az első emeleti gyűjtemény, korabeli használati és dísz­tárgyak, bútorok, apródoku­mentumok segítségével. Meg­őrizték 1600-ból a mezőváros ládáját, s ugyancsak megma­radt a Szapolyai család to­kaji házának címere, a cí­mertartó unikomisokkal együtt. Külön termet kaptok a görögök, így állított emlé­ket a város azoknak a görög kereskedőknek, akik a törö­kök elől menekülve és itt letelepedve felvirágoztatták Hegyalja borkereskedését. Érdekvédelmi szervezetük, a Campania működését idézi az itt berendezett Compania- terem, jelezve: ilyen környe­zetből indult el a tokaji vi­lághódító útjára. Azt pedig, hogy a világban merre fogyasztják — és ter­melik szívesen a tokaji bo­rokat, megmutatja a padlá­son található térkép: Asztra- hányba Nagy Péter vitetett vesszőt, Dél-Afrikába a sza­badságharc tisztjeinek cso­magjai között került el, de kedvelik például Ausztráli­ában is. A padlás egyébként a leglátványosabb része az egész múzeumnak, sikerült a hagyományost a korszerűvel ötvözni, így a tágas térben millió látnivalót kínálnak. Szakembernek biztosan szív­melengető látvány a vessző­gyűjtemény, a laikus viszont megtudja, hogy ötszáz fajtá­ból Tokajban és környékén 130 honos, ennek közel há­romnegyede furmint. Rácso­dálkozhatunk a bortermelés megannyi kulisszatitkára és a borászat speciális eszközei­re. Egy sorozat hordó társa­ságában ott találjuk a hor­dó-sütővasakat — egy sereg szakma: kádár, kovács, stb. állt és álll itt a szőlőművelés és bortermesztés szolgálatá­ban. Megállít egy oklevél: az Országos Szőlő és Borgazda­sági Kiállításon bortermelé­sért arany díjat kapott nagy- feállói Káilay Emánueiné. A dátum: 1922. Hangulatosak a pincehe­lyiségek, a falakat borító nemes penész mint a bársony, í ám ahogy egyre beljebb ke- í miiünk, úgy érezzük mind jobban, hogy bizony nyári kánikulában sem lehet itt : hosszú ideig tartózkodni. * Még egy pillantás a stíluso­san berendezett pinceivóba — aztán fed a napra. Gazdag a tokaji múzeum gyűjteménye,'s bár sok min­den másról is tudat — pél- ; dául arról, hogy szappan-, gyufa-, konyak-, ecet-, bőr- i gyárak, bányák, fűrészüzem, gabonamalom is működtek itt, sikerült megőrizni az J egészségességet, a településre és környékére legjellemzőbb ' tevékenységre alapozva. A vendégkönyvben néhány nap alatt összegyűlt — köztük német, orosz stb. nyelvű — bejegyzésből következtetve ez a múzeum is az idegen- forgalom egyik kedvenc cél­pontja lesz. Bizonyára hama­rosan fölfedezik a szabolcs- szatmári kirándulók is. Baraksó Erzsébet 1985. június 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents