Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-20 / 143. szám
1985. június 20. Kelet-Magyarország 3 Helyi érdek és a pártszervezet Legyen személyes ügy VALAMIKOK A NÉPGAZDASÁGI ÉRDEKET tartották egyedül jogosnak, a csoport- és egyéni érdek társadalmi létjogosultságát pedig kétségbe vonták. Ez a nézet — uralkodó és hivatalos volta ellenére — sem tudta kiiktatni az elemi erővel jelentkező érdekhatásokat. Az egyéni és csoportérdek a fel- és elismerés híján ösztönösen, torzulásokkal, gyakran a távlati és a közösségi érdekek rovására érvényesült. de érvényesült. Napjaink gazdaságpolitikája és irányítási gyakorlata elismeri a hármas érdektagozódást, épít rájuk, lehetővé téve és megkövetelve a különböző szintű érdekek egyeztetését, összehangolását, tudatos érvényesítését. A párt gazdaságirányító és ellenőrző tevékenységének minden szinten — a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig — közös célja, vezérlőelve o népgazdasági érdek képviselete és érvényesítése. E munka eredményessége nagyrészt a feladat konkrétságától, értelmezésétől, és a jól megválasztott módszerek alkalmazásától függ. Az érdek egyáltalán nem elvont, nem elméleti feltételezés, a maga módján nagyon is konkrét. A gazdasági szabályozók, az irányítási mechanizmusok, az ösztönzési rendszerek, az észszerű szervezeti megoldások, o piaci versenyszabályok közvetítik, lefordítják a tennivalókat egy-egy ágazat, vállalat, üzem, brigád és dolgozó nyelvére. Végül is megfogalmazódnak a meny- nyiségi és minőségi előírások, a takarékossági intézkedések, a jövedelemnövelési követelmények, és így tovább. A pártmunka a maga sajátos eszközeivel segíti, értelmezi ezt az érdekegyeztetési, mondhatni „érdeklebontási” folyamatot, és mozgósít a végrehajtásra. Tehát nem az egyéni vagy az üzemi érdekekkel, törekvésekkel szemben, hanem azokkal többnyire egybeesőén képviseli a népgazdasági érdekeket. Jól kitűzött célok alapján a pártirányítás és ellenőrzés szükségét látva, a pálya módosítását kezdeményezi, és nem a menetirány megváltoztatását. AZ ÉRDEK AZ EMBERI CSELEKVÉS FŐ MOZGA- TŐRÜGÓJA. Ennek érvényesülésével szemben a politikai módszerek alkalmazása, a meggyőzés, a felvilágosítás eleve hatástalannak bizonyul. Ezért az eredményes politikai munka számára is nélkülözhetetlen a jó szabályozás, a következetes belső szervezeti és érdekeltségi rendszer. Olyan gazdasági környezet kialakítása, amelyben ami jó és hasznos az egyénnek, az jó és hasznos a vállalatnak is. A vállalat gyarapodása pedig egyben a népgazdaság felvirágzását is szolgálja. A gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a különböző szintű pártszervek és -szervezetek képesek elvi politikai munkával az érdekeket helyesen értelmezni, igényes mércét alkalmazni, az esestleges torzulásokat felfedni. Képesek a kollektíva mozgósítására, ha szükséges, a bajok felfedésére, orvoslására. Eligazodnak a vállalat és a kormányzati szervek vitáiban. Amikor nem a helyi „készülékben van a hiba”, javasolják a központi intézkedések, szabályozások módosítását, az érdekegyeztetés mechanizmusának javítását Jól tudják, hogy csak ezért, mert „fentről” jön, nem feltétlenül szolgál minden lépés, intézkedés népgazdasági célokat. A pártszervezetek nem érthettek egyet például az átlagbér-szabályozással, — amely a kapun belüli munkanélküliséghez vezetett. Mint ismeretes, ennek a módszernek az alkalmazásával a jól dolgozókat csak úgy tudták megfizetni, hogy kispénzű, „vatta” embereket is alkalmaztak. Az ez év elejétől érvényes keresetszintszabályozás viszont érdekeltté teszi a vállalatokat a felesleges létszám leépítésében. A pártszervezetek, arpelyek maguk is kezdeményezők voltak — nagyon helyesen — támogatják ezt a régóta sürgetett folyamatot. A TELJES FOGLALKOZTATÁS feltételeinek megteremtése állami feladat, a vállalatok a hatékony foglalkoztatásért felelősek. Ezt vállalják most a létszámleépítéseket kezdeményező gazdasági vezetők. Igényes szakmai munkával, bátran vállalkozó gazdaságvezetői koncepcióval, kockázatokkal is számoló vezénylettel lehet csak kikerülni a gazdasági hullámvölgyből. A pártszervezet nem csupán szemlélője, asz- szisztálója az erőfeszítéseknek. Ihlető je, kezdeményezője, bátorítója a cselekvéshez nélkülözhetetlen szemléletbeli változásoknak. És mennyiféle tudatformáló lehetőség, kötelesség! Átlendíteni az egyes embert. vezetőt és vezetettet, a kisebb-nagyobb kollektívákat a holtponton. Áttörni a kezdeményezések és „ötletrohamok” útját álló konzervativizmus gátjait. Legyőzni a nem minden esetben népszerű intézkedések miatti szorongást, a kishitűséget; az újjal szembeni idegenkedés leküzdéséhez lelkierőt, bizalmat önteni az emberekbe. SOHA NEM VOLT OLYAN NAGY SZÜKSÉG ÉS LEHETŐSÉG a hatásos eszmeipártpolitikai munkára, mint éppen napjainkban. Az üzemek is, a pártszervezetek is a kiélezett nemzetközi gazdasági versenyben helytállásból vizsgáznak. Sikerre csak akkor számíthatnak, ha a dolgozó kollektívák legszemélyesebb ügyévé válik a „kitörés”. A hatásos érdekeltség és a magas fokú tudatosság a teremtő energiák felszabadulásán mérhető, s azon, hogy az egyén mit tesz saját maga és az ország boldogulásáért. K. J A Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecseri keményítőgyárában műszakonként 2,1—2,3 tonna félkilós csomagolású Corvitáit szerelnek ki. (Császár Csaba felvétele) Halászlé a Tisza-parton Kézfogás a miniszterrel Munkásálmok nyomába szegődhettünk Tuzséron, az ÉRDÉRT Vállalat gyáregységében. Mert azok az eredmények, amelyeket a Bánki Donát szocialista brigád évről évre letesz a közösség asztalára, önmagukért beszélnek. És nagyon sok kollektíva számára a legszebb álmot jelentenék. Az 1974- es alakulás óta lépcsőről lépcsőre jutottak feljebb, 1979- től minden esztendőben a Vállalat Kiváló Brigádja cím birtokosai. Múlt évi eredményük alapján kapták meg a KGST-tagországok szak- szervezeteinek tanácsától a nemzetközi munkaversenyben elért kimagasló eredményért az elismerést. Á termelés elsőbbsége — Nem vagyunk mi olyan kivételes emberek — szabadkozik a brigádvezető, Bodó Ferenc, aki Anarcsról jött be szabadságról a beszélgetés kedvéért. — A tmk- üzemben időről időre megfordulnak a gyár nagy értékű gépei. Nem mindegy, mennyi idő alatt adjuk visz- sza ezeket a termelésnek. Például bevezettük a szombati műszakot: a brigád fele bejön és a Volvo rakodógépek karbantartását ekkor végezzük el. Óriási haszon a gyárnak, hogy nem hétfőn kell nélkülözni a termelésben ezeket a masinákat. S nekünk is jó, mert a következő péntek szabad. Kitörő taps fogadta Schmall Ferenc vezérigazgató szavait, amikor a Kiváló Vállalat cím átadásakor bejelentette Bo- dóék kitüntetését. A brigádvezető május 6-án vette át az elismerést az ÉRDÉRT központjában Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztertől. A „magas kézfogást” házi ünnepség követte a tuzséri Tisza-parton, ahol saját „halászuk”, Zupku János, a brigád egyik alapító tagja fogta a halat és remekelt igazi halászlét. Kár, hogy ő nem szereti... Nem divat a mellébeszélés — Erre a halászlére már ' rászolgáltunk — marad a halas jelképnél Zupku János. — A tmk-üzem folyamatos fejlesztését tűztük ki célul. Ennek keretében bontott téglából, társadalmi munkában építettünk egy új műhelyt. A fűtést is mi készítettük, de meg lehet nézni még az álmennyezetet is! A pontos beállításhoz beszereztük a diagnosztikai berendezéseket. A kölcsönös előnyök alapján építjük ki kapcsolatainkat a gyáregyEgyütt a Bánki Donát szocialista brigád. ség különböző részlegeivel. Végy tizenegy embert. Zömében autószerelőt, de legyen köztük néhány, aki ért általában a gépszereléshez, adj nekik meghatározott feladatot, s már jönnek is zsinórban az eredmények! Eny- nyi lenne a Bánki Donát brigád rajza? Ennek ellenkezőjéről akkor győztek meg a brigádtagok, amikor felsorolták, kivétel nélkül valamennyien fontos megbízatásokat kaptak. Bodó Ferenc pártcsoportvezető, Dankó József pártvezetőségi tag, Zupku János pártalapszervi szervező titkár, Keresztyén Lajos szakszervezeti bizalmihelyettes, Illés Ferenc párt- csoportbizalmi, Révész Samu tömegsportfelelős, Boros Dezső szakszervezeti bizalmi, Kilián Sándor önkéntes tűzoltóparancsnok. Többen vannak a párttagok a brigádban, mint a pártonkívüliek. — Nem olyan különös ez, higgye el! — igyekszik meggyőzni a kívülállót Dankó József. — Egyszerűen arról van szó, hogy nem megyünk el közömbösen sem társaink, sem a nagyobb közösség dolgai mellett. Érdeklődve szemléljük a világot, amelynek alakításából részt kérünk. Nem rendkívüli dolgokra gondolok én, de biztosak vagyunk benne, a mi munkánk is hozzájárult, hogy az ÉRDÉRT Vállalat huszonharmadszor lett kiváló, s a gyáregységek közt a tuzséri is megkapta 1984-es munkájáért ezt a címet. öntudatos munkások, gondolom én, a párttitkár, Lég- rádi József továbbfűzi a gondolatot: M égiscsak áldanom kell az eszemet, hogy ehhez a vállalathoz jöttem dolgozni. Meg is mondom a feleségemnek: fiacskám, az előző cégemnél még a vécére is alig tudtam kimenni a főnökömtől, ha meg újságot látott a kezemben, azonnal dührohamot kapott. Nem is értem miért maradtam ott olyan sokáig, amikor ennél a cégnél kvarcolni is lehet, méghozzá munkaidőben. Bár valami gyanús van az ügyben, mert az előbb Jolánka azt mondta, hogy csak az osztályvezetőm, meg a személyzetis ment el kvarcolni. Elképzelhető, hogy csak a fejeseknek lehet? Haha! Meg kell szakadni a nevetéstől. Micsoda humora van az új helyemen az embereknek. Mondtam is mindig a feleségemnek: — Meggyőződésük, hogy ebben a szellemben kell nevelni a fiatalokat is. Sok szakmunkástanuló került ki a kezük alól, s a tananyag ismeretei mellé munkáséletük példáját adják szavaik igazolására. Ebben a közösségben nem divat a mellébeszélés, a ködös fogalmazás. Egymást és önmagukat hajtják, a jobb eredmény náluk talán presztízskérdés. A sor élére állni — Valóban nem különös emberek a Bánki brigád tagjai — mondja Vilmán Pál igazgató. — De törik a fejüket, ha valami helyett jobbat vagy másat kellene csinálni. Sok-sok újítást adtak már be, tavaly hármat fogadott el a gyár és már alkalmazzák is ezeket. Hosszú lenne számba venni, milyen társadalmi munkákat, patronálásokat, kommunista műszakokat teljesítettek. Deinem is a hű statisztika árulja el róluk a legtöbbet. Az a szellem, amelyben egymásért, a szű- kebb és a tágabb közösségért dolgoznak, az a meghatározó. Felelősséget éreznek a kis és a nagy ügyek iránt. S azt vallják, nem kívülről kell kritizálni a jobbért, hanem a sor élére állni, s onnan mutatni példáid a többieknek. Éppen ezt a közösségi magatartást ismerték el most a magas kitüntetéssel. Tóth Kornélia Kamion Svájcból A svájci rendszámú kamion gyakorta látható Nagykálló- bam. Vezetője nem sokat időzik, amiint megtelik a raktér, már fordul is visz- sza, s irány Teli Vilmos hazája. Az áru pedig nem más, mint dzseki. Tollasdzseki. A szövetkezet, ahol ezt készítik, nem tartozik a legnagyobbak közé, mégcsak a nagyok közé sem. A Nagykállói Textil- ruházati Szövetkezet árbevétele tavaly negyven- millió forint volt, hetvenezer orkán- és tollasdzsekit gyártottak. Ami mégis a nagyok közé sorolja, az az, hogy termékeik szinte kizárólag külföldön találnak vevőre. Nem kis dolog ezt napjainkban megtenni, kevés ipari szövetkezet mondhatja el magáról. A kállói- ak — szerényen — a külker vállalatokkal kiépített jó kapcsolatuknak tudják be, hiszen a svájci piacot is közösen találták a Hun- garotex-szel. Svájcba tavaly óta szállítanak dzsekit, hosszú férfi ballonkabátot a nagyikállóiaik. Tavaly hétmillió forint értékben szállítottak az Alpok országába, s ez a piac (jelenleg úgy néz ki) az évtized végéig megmarad. Termékeik nagyobb részét viszont a szocialista országokba exportálják, a Szovjetunióba, az NDK- ba. Lengyelországba. S nem utolsósorban saját tervezésű modelleket ajánlanak vásárlóiknak, többségében hazai alapanyagból. Mégis, miért jönnek ide dzsekiért a svájciak, a szovjetek, a lengyelek? Első szempont a minőség. Reklamáció még egyszer sem érkezett külföldről. A határidő tartása is fontos. Amikorra kérik, illetve ígérik, elkészítik az árut. 'Lényeges: a dolgozók négyötöde szakmunkás. Ilyen szinten már lehet dolgozni, de követelni is. A követelmény természetesen egyenesen arányos a kifizetett bérrel. S hogy ösztönző is legyen, hónap végén a munkától függően az alapbérnek akár a húsz százalékát is megkaphatják prémiumként a dolgozók. Az idén például tizennégy százalékos bér- színvonal-növékedést terveznek, ami már ennek az előszele. Vagyis dolgozni kell, akkor az eredmény sem marad el, s ami a legfontosabb, a kamionok is egyre gyakrabban választják majd végcéljuknak Nagykállót. Sipos Béla fiacskám, ki nem bírom az olyan savanyú képű főnököket. Mármint a régit. Hiába voltam náluk több mint egy hónapig, el nem Arckvarc bazsalyodott volna, pedig mennyit hülyéskedtünk. Na bezzeg a Jolánka...? Ő találta ki ezt a kvarcolást. Méghogy kvarcolni volt az osztályvezető, meg a személyzetis. No, hiszen, úgy letolta őket a főnök, hogy olyan pirosán jöttek elő, mint a főtt rák. Vajon minden igazgató ismeri a másikat? Én még ilyet nem láttam. Milyen alapon meséli el az a sa- vanyújóska, hogy én egy párszor elkéstem reggel, meg hogy nem is mentem el kiszállásra csak a kilométert számoltam el? De hát egyformák ezek ... Az új is hivat, hogy a személyzetisnek nem egészen azt meséltem, mint ami az önéletrajzomban van. Na és? Kell ezért rögtön ordítani? Meg ajtót mutatni? Nicsak, teljesen megizzadtam, az ördög vigye el. Na de ezt a kvarcsztorit azért elmesér j lem a feleségemnek, rögtön amint hazaérek, ő szerencsére érti a tréfát. Ha a poénját meghallja? — Szervusz fiacskám, képzeld mi történt velem az új ... — Szervusz drágám, mitől piros az arcod, olyan, mintha kvarcoltál volna. Ésik Sándor
