Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-19 / 142. szám
% 1985. június 19. Kelet-Mag yaronzág 3 Szarvasmarha-tenyésztés Lehet-e jövedelmezőbben? MENNYIT ÉR MEGYÉNK TEHÉNÁLLOMÁNYA? Becsült értékkel úgy kettő és fél milliárd forintot. Tavaly, vagy azelőtt még jóval többet, hiszen akkor több tehenet tartottak, fejtek a megyében. Főként azért érdekes ez, mert úgy tartják, a szarvasmarha (ezen belül is a tehén) az állattenyésztés, vagy ha úgy tetszik a mezőgazdaság nehézipara. Fejlett mező- gazdaság nem létezhet megfelelő szarvasmarha-tenyésztés és korszerű tehenészeti telepek nélkül. Ilyen alapon a tehénlétszám stagnálása vagy csökkenése már komoly gond, problémáink egész sorára utal. De mindenekelőtt a tények: Szabolcs-Szatmár megyében a szarvasmarha-tenyésztésnek és az ehhez társuló tej- és hústermelésnek nagy hagyományai és nagy lehetőségei vannak. Nem véletlen, hogy országos összehasonlításban a szarvasmarha-állomány itt a legnagyobb. Vannak körzetek, főként Bereg és Szatmár, ahol a termőhelyi adottság (a rét-legelők aránya) olyan, hogy a gazdálkodás szerkezetében fő tevékenységként az állat- tenyésztésnek ad lehetőséget. Élve a környezet kínálatával, megyénk szárvas- marha-tenyésztése 1975-ig erőteljesen fejlődött. E fejlődésre jó hatással volt, (nagy- és kisüzemben egyaránt) az állami dotáció, a piac kedvező értékítélete, egyszóval a kedvcsináló érdekeltségi rendszer. 1975- ben a megye szarvasmarha-állománya 147 ezer 200 volt, ebből tehén 60 ezer 200. Tíz évvel később a szarvasmarha- állomány már csak 140 ezer, a tehénlétszám 57 ezer. AZ ÁLLOMÁNYCSÖKKENÉS az említett években együtt járt bizonyos mértékű szektorok közötti áramlással. Erre utal, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságokban a szarvasmarha-állomány tíz év alatt közel húsz ezerrel csökkent, a termelőszövetkezetekben viszont tizenegyezerrel, az állami gazdaságokban háromezerrel nőtt. Tehénlétszámnál a szektoronkénti változás tíz év átlagában a következő: a háztájiban a fejőstehén 9300-zal csökkent, a tsz-ekben 5 ezerrel, az állami gazdaságokban 1200-zal nőtt. A számok jelzése több mint puszta tény. Az okokat vizsgálva, a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságok apadó szarvasmarha-állománya nem csak a hús- és tejtermelés jövedelmezőségének csökkenésével magyarázható, de a nemzedékváltással is. Az állattenyésztés állandó lekötöttséget és nehéz fizikai munkát igényel. Ezt kis pénzért egy mai fiatal, vagy középkorú nem vállalja. (Inkább a sertés- vagy baromfitartást, esetleg nyúlV. ________________________________ tenyésztést. Ott gyorsabb a forgás, kevesebb munkával, több a jövedelem. A háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságokban a sertések száma 10 év alatt 50 ezerrel nőtt.) De mivel magyarázható az, hogy a tsz-ek és állami gazdaságok a szarvasmarhatartás egy rés,zét (tízéves periódusban) átvállalták a kisüzemektől? Oka több is van. 1975-ig például a már meglévő telepek és szakosított telepek férőhelyének feltöltése még nem történt meg. Éveket vett igénybe a brucellózismentesítés (az állománycsere) és megintcsak hosszú évek kellettek ahhoz, hogy megtörténjen a megfelelő szakosodás. Tény, az állománynövekedésbe bejátszott a dotáció, a tejprémium és a szabályozók szarvasmarhatartást segítő szerepe. MOST EGYÉRTELMŰ az állománycsökkenés. Ha a közel 150 ezer szarvasmarha volt a csúcs, úgy akkor, ha lassan is, de lefelé tartunk. A tej- és hústermelésben jelenleg ez még nem érezhető. Figyelemre méltó jelenség, hogy amíg a szarvasmarha- és tehénlétszám csökkent, a hús- és tejtermelés mennyisége növekedett. Tejtermelésnél ez egyértelműen utal arra a minőségi változásra, amely az állománycserével, a gondosabb tenyésztői munkával és célszerűbb tartás- technológiával következett be. Ennek vonzatú, hogy többet termelnek az üzemek (szektorok), ugyanakkor drágábban is. A legfőbb gond tehát az, hogy a jövedelmezőség nem javult, inkább romlott. Végül is választ kell adni arra a kérdésre: merre tart megyénk állattenyésztése, ezen belül is a szarvasmarha- és a tehéntartás. Szakemberek véleménye, hogy kritikus ponthoz értünk. A szarvasmarha-állomány további csökkenése már veszélyezteti a tervezett és szükséges tej- és hústermelést, és hordozója lehet egy olyan későbbi gondnak, amit csak drága pénzen oldhatunk meg. Ez a gond az újrafejlesztés, más szóval, visszaállni arra a szarvasmarhaszámra és termelési szintre, ami volt tíz évvel ezelőtt, vagy volt 1984-ben. HOGY JÓVÁTEHETETLEN KÁR a szarvasmarhatenyésztésben ne következzék be, ahhoz több irányú intézkedésre lenne szükség. Az egyik a pénzkérdés, a tej- és hústermelés jövedelmezőségének javítása központi akarattal. Másik, de nem lényegtelen dolog, hogy az üzemek isitörekedjenek a jövedelmezőség javítására, a célszerűbb és gazdaságosabb takarmányozással, az olcsóbb tartástechnológiák alkalmazásával és nem utolsósorban az értékesebb minőségi áruk termelésével. Ezekhez van még tartalék. Seres Ernői J Naponta 250 mázsa tápot készítenek a mérki Kossuth Termelőszövetkezet keverőüzemében. A hétféle készítményből nagy körzetet látnak el, a háztáji gazdaságokon kívül nagyüzemeket is. A termelőszövetkezet ebben az évben közel 35 millió forintos bevételre számít a tápkeverő üzem termeléséből. (elek) Záhony térségében a MÁV-átrakóban a Szovjetunióból érkező különböző típusú személygépkocsikból közel 1500 sorakozik. A hazankba érkezőn kívül itt rakják át a Jugoszláviába induló gépkocsikat is. (Elek Emil felvétele) Egy élet, tanulással Rz flpiczai-díjas szakfelügyelő portrévázlatához Ha röviden kellene válaszolni a kérdésre, mi van a díj mögött, Tóth Imre megyei vezető szakfelügyelő azt is mondhatná: több évtizedes tanulás és tanítás, sok lemondás, biztos családi háttér... Ilyen egyszerű lenne? A valóság ebben az esetben is bonyolultabb, még ha az iménti válasz is igaz marad. — Hajdúdorogon születtem, édesapám parasztember volt, aki mindig előbb ki tudta számolni azt, amit én papíron, ö fejből, azaz szóban előbb megtalálta a megoldást... Ez az érdeklődés a számok iránt nálam is erős volt, de nemcsak a matematika, vagy a fizika érdekelt. Tulajdonképpen úgy vagyok vele ma is. sok minden érdekel, amivel találkoztam, ami körülöttem történik. ÖRÖKÖS VÁNDORLÁS Iskoláit említi, amelyek igen változatosak voltak. Járt elemibe, polgáriba, tanítóképzőbe, főiskolára, egyetemre. Az utóbbi kettőt már az iskolai munka mellett végezte el, kitűnő eredménynyel. Negyvennyolcban, a tanítóképző után kezdett e! dolgozni, Hajdú megyében nem volt üres hely, Szabolcsban próbált szerencsét. Ittmaradt. Először Nyírpazonyban tanított, majd Nyírbogdány- ban, ahol volt igazgatóhelyettes is, majd huszonöt évvel ezelőtt szakfelügyelő lett. Akkor kérdezték meg tőle, akar-e tanulni egy életen át, mert a szakfelügyelő másként nem élhet meg. Az igen — egy életre szólt... — Ez nekem természetes volt. nem külön teher — emlékezik — egyszerűen nem tudok meglenni tanulás nélkül. Minden új tantervi kísérletben, majd azok bevezetésében részt vettem. Az első, igazi nagy indíttatást az adta, amikor a hatvanas évek elején rám bízták a képesítés nélküli fiatalok alapozó képzését. Tanfolyamvezető lettem, akkor éreztem, hogy nekem is tovább kell folytatni a tanulást. Ezért végeztem el a főiskola után, ahol a matematika-fizika szakos általános iskolai tanári oklevelet szereztem, a debreceni egyetemen a pedagógiai szakot is. Hallgatom a szakfelügyelő vázlatos „életregényét”, az örökös vándorlást iskolától iskoláig, az országos és megyei szakmai fórumokon közreadott tapasztalatokról, a negyven szakcikkről, a tantervi bírálatról, évkönyvben, szakmai folyóiratban megjelent és az iskolai tantervi megújulást segítő munkáiról. Közben azon töprengek, nem lehet-e nyomasztó, hogy a szakfelügyelő munkaköréből eredően többet tud a szakmáról, mint a szaktanár, a tanítás egyfajta minőségi Tóth Imre ellenőre, akitől el is várják, hogy jó néhány lépéssel előbbre járjon a gyakorló pedagógusnál. A nagyobb tudás — nagyobb teher is lehet? KÖZKINCCSÉ TETT TAPASZTALAT — A nagyobb jártasságot,, kitekintést minden esetben sikerült úgy kamatoztatni, úgy elmondani a véleményem a tapasztalatokról, hogy senki sem vette kioktatásnak. Ez az egyik dolog, amit igen fontosnak tartok a munkánkban. Minden iskolát jól ismerek, soha nem volt konfliktusom senkivel. Mindig elfogadják a jobbra utaló véleményt, ha az ember megalapozza és látszik, hogy segíteni akar. Szakmai tanácsadó, aki a különböző módszereket, tapasztalatokat igyekszik közkinccsé tenni... Érzékeny pontja a beszélgetésnek, amikor a családi háttér kerül szóba. Tóth Imre nem takargatja a valóságot, amikor úgy fogalmaz, bizony nemcsak az ő számára jelent sokszor lemondást a felkészülés, az örökös utazás, továbbképzés, szakmai tapasztalatcsere, cikkírás. (Olyan nyara is volt, amikor egyetlen hétre szűkült vakációja!) A felesége megértése és lemondása is kellett ahhoz, hogy elérje azt a szakmai szintet, ahol már országosan is számon tartják az embert. — El kellett döntenünk, hogyan is legyen. A feleségem is pedagógus, volt igazgatóhelyettes is, a továbbhaladás lehetősége előtte is ott volt. De mind a ketten ilyen terheléssel nem bírtunk volna dolgozni, gyermeket nevelni, társadalmi kötelezettségeknek eleget tenni. Így nem közhely azt mondani, hogy a magas díj amit kaptam munkám elismeréseként, őt is megilleti. S még valamit említenék. Még huszonöt év után sem szakadtam el az egykori iskolámtól, Nyírbogdánytól. LÁTVÁNYOSSÁG NÉLKÜL... Ki van hát a magas elismerés, az Apáczai-díj mögött, amelyet az idén Tóth Imre kapott megyénkből? Egy ember, aki feltette magában, hogy fáradhatatlanul továbbadja tudását tanártársainak, munkatársainak, hogy azok eredményesebben tanítsák, neveljék a holnap nemzedékét. Egy, a háttérben, látványosság nélküli dolgozó emberek közül. Talán a színházak, filmek rendezőihez hasonló a munkája, a kulisszák mögött dolgozik, de a szavára figyelnek. Ügy értékeli a magas szakmai kitüntetést, az egyúttal a megyében folyó matematika-fizika tanítás rangos elismerése is. A magas díj, óhatatlanul még intenzívebb munkára kötelezi viselőjét, ha egyáltalán lehet még feljebb jutni a szakmai ismeretekben. — Mindig lehet — mondja csöndesen a vezető szak- felügyelő, aki életének első egyetemi dolgozatát Apáczai Csere Jánosról írta. A nagy magyar pedagógusról, aki máig érvényes tanulságokkal üzen az utókornak, napjaink nevelőinek ... S vannak követők. Páll Géza A város ékessége ? A z elhanyagoltság, rendetlenség mindig lehangoló látvány. Különösen az, ha megyeszékhelyünk közkedvelt üdülőterületén, a Sóstón találkozhatunk vele. Lépten-nyomon bosszankodhat a tó melletti parkban sétáló, amint látja a vadul burjánzó nyíratlan füvet, vagy a tavasszal drága pénzen kiültetett virágok gyomokkal vívott esélytelen csatáját. A csónakázóhoz vezető út gyöngykavicsa helyett eső után már csak a sarat lehet taposni. Az elszórt papírt akadálytalanul görgeti tucatszám a szél. A szökőkút nem működik, medencéjében hulladék, piszok „díszeleg”. A régi, bontásra váró fedett fürdő törött ablakain orrfacsaró bűz áramlik a szabadba. A szigeten sem jobb a helyzet: a bronzszobor körüli gyomos virágágyást papírok és söröskupakok „ékesítik”. Az útra itt is ráférne némi javítás. Ezek után üdítőleg hat a Krúdy-szálló előtti kisebb, ápolt virágágy. Sóstó mégis a város éke; ez a piciny darabka példázza csupán: így kellene kinéznie az egész környéknek. Különösen most, a nyári szezon idején! Gaál Béla r TRÉS FACIENT... Jön egy öregasszony. — Még nem kaptam meg a nyugdíjat, itt a villanyszámlás, a gyerekeim, ugye, ők csak huszonegyedikén, és huszonhetedikén... kellene kettőszáz, ha tudnának adni, kétszázat. Anyám végtelenül nagylelkű, de azért megkérdi: — Adhatok? — Trés facient collegium. — Nem értem, mit mondasz. — Három ember kell ahhoz, hogy valami megvitatható legyen. De mikor volt itt három ember? Legfeljebb kettő, rajtam kívül. A férfi pedig a világban, az anyagi javák elosztását tekintve rég nem tényező, övé a munka. De ezt már a föníciaiak is tudták, akik kitalálták a pénzt, majd a görögök, majd a médek, majd a zsidók; és amióta léteznek, a magyar asszonyok. Egyedül a nemes római férfiak tartották magukat valameddig, na, nem soká! Aki nem hajlik, azt megölik az asszonyok... — És ha hajlik? — Akkor valamivel később. Kegyelem nincs. Amíg férfi és nő létezik a földön, nincs kegyelem a férfi számára. Ám ez a nők részéről kicsi ügy, szóra sem érdemes, amíg van pénz, minél több, annál is több, még több, a végtelenségnél is több. A női nem számára minden kevés. Ha három ember összejön valamely ügy megvitatására, és van ott egy nő is, szükségtelen a vita. Övé az igazság. (galambos)
