Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. június 15. Tudományis munka - magas fokú Korányi Sebald kettős jubileuma — 185 ÉVE SZÜLETETT ÉS 100 ÉVE HALT MEG — 1885. június 17-én Nyíregyházán halt meg Korányi Sebald volt nagykállói seborvos, a leghíresebb magyar orvosdinasztia első tagja. Feleségét, Nyíri (Kandel) Annát már 1863-ban elvesztette, s ezután még 22 évet élt özvegységben, élete vége felé majdnem teljesen vakon. Időnként felolvastatott magának orvosi folyóiratokat, illetve alig olvashatóan leírta a gondolatait. A halál hajnali 2 órakor következett be Pazonyi utca 792. számú lakásán, az ún. Polyák-házban (a Szopkó-patika melletti Wirtschafter-féle vasüzlet helyén volt), végelgyengülés miatt. Alkalomszerű, hogy a kettős évforduló alkalmával megemlékezzünk Korányi Sebald- ról, az utóbbi években végzett nagykállói és nyíregyházi adatgyűjtés, valamint a Megyei Levéltárnak az 1831. évi kolerajárványra vonatkozó iratai alapján. Korányi Sebald 1800—1885 között, vagyis 85 évig élt. Kétségtelen, hogy Csehországban született, azonban amíg a nagykállói Római Katolikus Esperesi Hivatal halotti anyakönyve Pselok helységet, addig a nyíregyházi Róm. Kát. Plébánia anyakönyve Prágá városát tüntette fel születési helyként. A család vallási türelmetlenség elől menekült Csehországból, az akkor toleránsabb Magyarországra. A nagykállói róm. kát. egyház feljegyzései szerint Korányi-nevet a Kornfeld helyett az 5577/1848. sz. belügyminiszteri rendelet engedélyezte. Korányi Sebald felesége: Kandel Anna 1810—1863 között élt, 17 éves korában ment férjhez, 1827—1842 között 10 gyermeknek — elsőként Frigyesnek és harmadikként Imrének — adott életet. A Kandel család is 1848-ban magyarosította a nevét: Nyíri-re, Nem ismeretes eddig, hogy Korányi Sebald hol és mikor szerezte chirurgusi oklevelét, azonban kétségtelenül a vidék tekintélyes orvosa volt. Ennek ellenére nemcsak az orvosi praxis, a családi gondok és a megyei közélet foglalkoztatták, hanem időt szakított a szépirodalomra, sőt — ami ezen időben hazánkban ritkaság számba ment — A Korányi család síremléke Nyíregyházán. a tudományos munkálkodásra is. Vidéki seborvos létére 2 közleménye is megjelent az Orvosi Hetilapban, s a másodikként, az 1861. évi április 21-i számban közölt „Az akaratképesség önállósága és a beszámítás c. írása a mai orvos számára is komoly fajsúlyú olvasmány. A bíróság előtti beszámít- hatóság kényes kérdéseiről írt akkor, amikor még nem is volt igazságügyi orvostan! E munka hatással volt fiára, Frigyesre is, aki éppen gz akarat szabadságáról szólt 1887. május 13-i rektori beszédében. Jelentős szerepe volt Korányi Sebaldnak 1831-ben a kolera elleni megyei védekezésben: a nagykállói egészségre ügyelő bizottság a járvány hírére felderítő útra küldte a közeli Eszlár (ma: Tiszaeszlár) és Lök (ma: Tiszalök) községekbe. A Megyei Levéltár őrzi Kornfeld Sebald chirurgus „alázatos jelentés”-ét, amelyet a megyei közgyűlés 1831. június 23-i jegyzőkönyvéhez csatoltak. Az akkori szokások szerint ilyen fontos, nagy horderejű intézkedéseket igénylő feladatokra mindig a legképzettebb orvosokat szemelték ki. Korányi Sebald halálának centenáriuma kapcsán alkalomszerű megemlíteni, hogy két fiának is volt kapcsolata Nyíregyházával. Korányi Imre (1831—1909) gyógyszerész, 1854-ben Bécsben szerzett oklevelet és 1866- tól kezdve Nyíregyházán a „Kígyó”-hoz címzett gyógyszertár tulajdonosa volt. A város képviselő testületébe is beválasztották, mint köztiszteletben álló férfiút. Dp. Mádi Korányi Sebald (1800—1885). Szabó Dávid megyei főorvos 1873. évi ellenőrzése szerint e személyi jogú patika elhelyezése ,,a Nagyvendéglő terére néző Koby- litz-féle béres üzletben” volt (a mai takarékpalota helyén levő alacsony üzletházban), „művészi csínnal készült” a bútorzata és „nagyrabecsüléssel kell elismerni az itteni szakértelmet és hű szorgalmat”. Majd a Barzó Mihály által épített emeletes épületben, az ún. Korányi-házban (Bessenyei tér 14.) volt a gyógyszertár. Korányi Frigyes (1827—1913) orvostanhallgató korában dolgozott 1848 telén — 1849 tavaszán honvédorvosként a nyíregyházi katonakórházban, azonban nem tudott kijönni elmaradt sebészi felfogást képviselő főorvosával és Pestre kérte. magát. (Orvosi diplomáját: csak 1851. márc! 20-án szerezte meg.) A felszabadulás óta igazán sok minden történt megyénkben a Korányi-kultusz élesztőse terén. Még 1967. szeptember 24-én a nagykállói emlékbizottság a szülőházban, amelyet már 1928 óta emléktábla jelöl, Ko- rányi-emlékkiállitást hozott létre. Ebből a Magyar Orvostörténelmi Társaság, a Semmelweis. Orvostörténeti Múzeum, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Tanács és „Jósa András” Múzeuma közös erővel Korányi-emlékházat fejlesztett ki, amelyet 1971. november 2-án avattak fel. Akkor ez volt hazánk első, vidéken létesített állandó orvostörténeti kiállítása. Korányi Sebald, valamint Frigyes életében az a legmegkapóbb momentum és a mai orvosok számára példamutató is, hogy nagykállói egyszerű viszonyaik mellett olyan orvosi és tudományos munkásságot produkáltak, amely mai fogalmaink szerint eleve székesfővárosi vagy legalábbis egyetemivárosi működéshez van kötve. Tevékenységük egyben bebizonyította, hogy a társadalom számára leghasznosabb „tudományos orvosi munka” a betegágynál, a betegek gyógyításával kapcsolatban történik. Erre pedig mindenütt adódik lehetőség, ahol beteg van. Dr. Fazekas Árpád Hetvenezer hektár erdő. A szélben meg-megrecs- csenő vénséges faóriások, zizzenő avar, lágy fű. Megriadó vad oson. Amott patak csörgedez, el-eltűnik, a vízfodor a partról benyúló gyökerek alatt. Távolabb fenyő zöldje komorlik, itt a kanyargó ösvény akáclombok alatt fut... Hetvenezer hektár erdő — s amit fentebb leírtunk, az mind meglelhető benne. Csak éppen nem így, együtt, hanem egy megye, Szabolcs- Szatmár területén kisebb- nagyobb foltokban. Sok vagy kevés? Szép vagy csúnya? Fogy vagy növekszik területe? Kit szolgál: a pihenőt, a kirándulót — vagy a favágót, a bútoripart, a ládakészítőt? A kérdések sora hosszú. Hogy mégis egyetlen embertől kérdeztem ezeket, annak oka igen egyszerű: Kovács Gábor erdőmérnök, a Debreceni Állami Erdőfelügyelőség nyíregyházi — szabolcs-szatmári — osztályának vezetője alaposan ismeri szűkebb hazája erdeit. S nemcsak ismeri — szereti is... Erdőmérnök, azt írtam az előbb. Ám tőle a hosszú beszélgetés alatt talán egyszer sem hallottam így mondani. Erdésznek mondja magát, s ezt nem pusztán az táplálja, hogy édesapja kiváló, nagy tudású erdész volt, akit ma is sokszor emlegetnek. Ez is ok — de még inkább az, hogy a negyvenen túli férfi talán ma is gyerekkora kedves fái között, a baktai erdőben érzi otthon magát — no, és persze, az azóta megismert sok száz más erdőben. „Erdőfelügyelő'' — mondja még magáról és munkatársairól. Ez hivatalos titulus, de sokat sejtet munkájukból is. — Az első fokú erdészeti hatóság, az erdőfelügyelet arra törekszik, hogy a meglévő erdőket tartalmasán hasznosítsák — ezt -ellenőrizzük, támogatjuk, szervezzük ... Hogy ez közelebbről, s kevésbé hivatalosan mit jelent? Figyelemmel kísérjük a már említett 70 ezer hektár erdő sorsát. Tudnunk kell arról, hol vágnak ki fákat, mennyit és milyet; hogyan pótolják, miképp újítják fel a területet; milyen állapotban vannak az erdők, hol szándékoznak újakat telepíteni. Mindezt persze, nem egyedül végezzük, hanem összefogva gazdaságokkal, téeszekkel, vállalatokkal, tanácsokkal, természet- védőkkel — s mindenkivel, akinek érdeke, hogy hasznos és szép erdők legyenek a megyében. Lehetséges, h*gy nem pontosan ezt a két szót használta: hasznos, szép — én így jegyeztem föl magamnak. S eltöprengtünk együtt. Vajh nem „üti” egymást a kettő? — Az erdő ősidőktől nyersanyagforrása az embernek, ez ma sem változott: a fa a műanyagok világában sem nélkülözhető. Az erdő egyfajta bánya —, de nem kimeríthetetlen! A kivágott fát pótolni kell, s ahol lehet, ott új erdőt telepíteni. Mert más szempontból is nélkülözhetetlenek a fák. Ezt sokszor elmondtuk már mi is, mások is — mégis elég nehezen talált-talál értő fülekre. Nincs szándékomban ökológiai fejtegetésekbe bocsátkozni, azt hiszem, elég annyi: aki sétált már erdei ösvényen, nagyokat szippantva a friss levegőből, az talán azon is elgondolkodott már, hogy mit jelent ez a ma emberének ... Sok vagy kevés ez a 70 ezer hektár erdő?. Nem könnyű a válasz. Mert sok, ha arra gondolunk, hogy. 35 évvel ezelőtt a megye területének alig hat százaléka volt erdős — ma ennek duplája. Kevésnek tűnhet, ha tudjuk, hogy az országos átlag jóval több: 18 százaléknyi. — A lehetőségeink mindenesetre még igen nagyok! Űj erdők telepítésére ott van mód, ahol mezőgazdaságilag megfelelően nem hasznosítható területek találhatók. Márpedig a megyében igen sok a rossz talajon gazdálkodó téesz, ez nem titok. S ahol a gabona silány eredményt hoz, oda jó erdő kerülhet ... És kerül is! ötöm- mel mondom: az idei esztendő egyike a legjobbaknak, több, mint ezerháromszáz hektárnyi új erdővel gyarapodott a megye! Jó évtizede készült egy távlati terv. melyben az áll: 1990-re 82 ezer hektár erdőnk lesz. Bizony, pár éve úgy gondoltuk, ez csak álomnak jó — gyengén ment a telepítés. Ma már úgy véljük: meg lehet csinálni. A tempó gyorsul, évről évre több szövetkezet, állami gazdaság fordul az erdőfelügyelőséghez engedélyért és támogatásért. Mert nem olyan egyszerű ám erdőt telepíteni. Ha egy téesz úgy dönt, hogy jobb lesz a folyton veszteséges rozstáblák helyére erdőt ültetni, akkor a felügyelethez fordul. A szakemberek véleményt mondanak, s azt is megkérdezik: mennyit szán a szövetkezet erre? Ugyanis létezik egy alap, melyből támogatást kaphatnak, de ma már — hálistennek! — több az igénylő, mint a pénz. (Volt ez fordítva is ...) Van tehát olyan gazdaság a megyében, mely harmadát vállalja a költségeknek. Főleg nyárfát ültetnek — ez pedig köztudottan az almásládák legjobb alapanyaga, s ráadá^- sul a leggyorsabban vágásra érő faj... Aki idáig eljutott az olvasásban, talán nem veszi rossz néven, ha megkérdezi tőle e sorok írója: véleménye szerint az erdők gazdáinak mi a fontosabb — az, hogy minél több fát termeljenek ki, vagy az, hogy minél több legyen az erdő? Ugye, nem lehet válaszolni erre a kérdésre?! Pedig de sok hozzá nem értő dohog, amikor egy-egy erdőrészt kivágva lát; s legyint, amikor a vékonyka csemetéket veszi szemügyre „ugyan, mikor lesz ebből olyan szép erdő, mint ami a helyén volt?” ... Pedig lesz! Lennie kell. Erdők nélkül nem élhetünk. — Sokat beszélünk erről, súlykoljuk az emberekbe, hogy óvd a fákat, vigyázz az erdőre, védd a természetet. De úgy tűnik: hiába... Aki gondolkodás nélkül letöri a fa ágát, eldobja kiskertje permetszerének flakonját valahová, autót mos a folyóvagy tóparton, mind-mind nagyot vétkezik a Természet ellen. Nincs még ma a lakosságban olyan szemlélet, mely ezt beidegződésszerűen tiltaná. Mondjam, hogy nincs megfelelő ökológiai szemléletük az embereknek? — tudományoskodónak vélnék, pedig nem az. A természetben minden összefügg, s lehet: a vízbe került motorolajtól épp az a hál betegszik meg, mely az asztalra kerül... Hadd mondjam el a kedvenc példámat. — Annak idején Baktaló- rántházán jártam elemibe. Másodikos lehettem, amikor folyt a nagy harc az analfabétizmus ellen az országban. Volt egy osztálytársam, a Guszti. Ma sem felejtettem el azt a lelkesedést, mely- lyel az a kis cigányfiú mesélte hazafelé menet: az apja már le tudja írni ezt meg ezt a betűt, s az olvasásban is szépen halad a fia segítségével. Nos, én úgy vélem — s szerencsére nemcsak én... —, hogy ma ezt az ökológiai „analfabétizmust” úgy lehetne fölszámolni, hogy a legkisebbeknél kell kezdeni. Az iskolában szerintem legalább olyan fontos lenne a környezetbarátságra nevelés-okítás, mint a matematika ! Szándékos volt a kifejezése: környezetbarát. Mert a nagy baj ott van, hogy védenünk keli a természetet. Védenünk önmagunkkal szemben. Az igazi cél az: éljünk együtt vele, legyünk barátságban . . . (Kovács Gábor édesapja nyomdokaiba lépve lett erdész, a soproni egyetemen szerzett diplomát 1965-ben. Utána a szabolcsi erdőgazdaságnál dolgozott különféle munkaterületeken, alaposan megismerkedve az erdőgazdálkodás minden részével. Néhány év múltán — lakásgondjai miatt kényszerpályán — a vízügyi igazgatóságra került, s elvégezve a vízgazdálkodási szakmérnöki fakultást a Műegyetemen, pár év múltán a folyamszabályozási és árvízvédelmi ágazat vezetője lett. E területen is igen jó szakembernek ismerték meg, ám amikor a jelenlegi állását fölkínálták- neki, némi habozás után visszatért régi szerelméhez, az erdőhöz.) Az első igazi környezetvé- dők-természetvédők az erdészek voltak. Ök ismerik igazán, hogy milyen veszélyek lesnek a fákra, s hogy mit jelent a zöld lomb egy fémvilágban. Kovács Gábort nemrégiben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Széchenyi- emlékplakettel tüntetett ki. Ezt az érmet azok kapják, akik kiemelkedő társadalmi munkát végeznek a környezetvédelemben. Vagyis: akik a természet, a környezet barátai ... Tarnavölgyi György 1 I I I r . ■ r ri Az erdők baratjanal | LÁTOGATÓBAN
