Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
1985. május 11. o A diáktanács leteszi az esküt FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK^ ...és énekeltek az utcán VAKEGÉR FOG APÓ Az a bizonyos Vak-egér Pillanatkép a szabolcsi műsorból szítéit hegedű húzza hozzá a dalt: „én kis madár létemre, mire vetemedtem?..." ’dire másodszor arra sétálok mar táncolnak is a lépcső előtt Néhány pár. csak úgy farmerben. s minden Koreográfia nélkül. Járőr közeledik A Vakegér már bezárt, es sorban sötétednek el a közel' bérház ablaka; is. Az egyik rendőr mokány magyar, és szárnyas bajusza van. A másik magas és szintén fiatal. Megállnak a táncolok előtt. A magasabbik mond valamit a kis kézi rádióba, majd betolja az antennát és rágyújt. Sokáig állnak így, s talán dúdolnak is magukban. A kisrádió sem szólal meg többet: ahol énekszó járja, s szép tánc, kör forog, nem kell rendbontástól tartani. Patak a diáknapok varosa. Meglepő, mennyire alkalmas és egyre inkább alkalmassá válik erre a szerepre. Minden szinte karnyújtásnyira van egymástól: ha valahol zene szól, a kisváros minden pontján hallani. Egyedül a várig, a Borostyán szálló környékéig kell nagyobb uiai megtenni, de ez is milyen relatív. Ennél hosszabb utat is megteszünk Pesten egyik gyalogátkelőhelytől a másikig. Patak tizenharmadszor rendezte meg az idei tavaszon a diáknapokat. Szél fújt, hideg volt, mégis kivirágzott a város. Megszínesedett a kiderülő, beboruló ég alatt, s az „őslakosok" mosolyogva nézték a utcákon hömpölygő diák sereget. Aki először vesz reszt ezen a nagy tavaszi karneválon, bizonyára elcsodálkozik, de a régi „Patakjárót' is újra meg újra megfogja a diákünnep varázsa. — Négy napig mférek a város — mondja a megnyitó ünnepségen egy mogyoróbarna, prémes mentébe öltözött ifjú, s a tanácselnök, a „polgármester” át- adjla a város jelképes kulcsait. Ezután a diáktanács „intézi az ügyeket”, s van-e fontosabb ügy most mint az, hogy a Hajdúból, Szabolcsból és Borsodból idesereglett fiatalok jól érezzék magukat. — Annyi a program, hogy nem tudok hova menni — hallok egy lányhangot, de mire odanézek, már eltűnt a sodródó tömegben. Valóban sok a program, színes és gazdag. Tisztelet érte azoknak, akik a „háttérben vannak”, a pedagógusoknak, a népművelőknek, s az ifjúsági szervezet fáradhatatlan munkatársainak. Tisztelet Pataknak, ahol újra meg újra kiderül, hogy felületes ítéleteink mennyire nem alkalmasak a világ megismerésére. Ezernyi fiatal együtt. Négy napig éjjel-nappal. Mii lesz, mi lehet ebből? Gondterhelt arcok bukkannak elém, s mondatokat hallok, melyek rendre így kezdődnek: „A mai fiatalok...” A mai fiatalok — nevezetesen a nyíregyházi 110-es szakmunkásképző intézet táncosai — most éppen egv sárközi táncot próbálnak a művelődés szép új háza előtt Más mai fiatalok csapatba verődve járják a várost, aztán megállnák, mert került egy furulyás valahonnan, ha nem ismerik, az sem báj. köribeállják és énekelnek az utcán . . . ★ Szabolcs-Szatmárból 208 fiatal indult Sárospatakra április 26-án. pénteken regHárom kislány ül a pádon . . . A nyíregyházi ezreddobosok í " \ Köszöntő lm eljöttünk megint feledve „rosszkedvűnk telét”, újra itt vagyunk, hogy együtt énekeljünk. Jöttek velünk a játszók, \regölők. a táncos lábúak, s ia szépszavúak. Hozott minket Patak vára alá az ifjú kedv, a kalandra biztató. s a szép szándék, hogy megmutassuk önmagunk. Szólni szeretnénk ,a tájról, ahol felnövekedtünk, s őszintén önmagunkról, hogy emberségben tovább növekedjünk. Hangunk vegyüljön el a tietekkel. Simuljon harmóniába a szólam, s ha kicsendül dalunk a karból, gazdagítsa mindnyájunk kórusát. Szivünket hoztuk, fogadjátok szívesen, szülőföldünk arcát viseljük, nézzetek ránk, hogy majd felismerjetek. (Elhangzott Sárospatakon, a szabolcs-szalmtári műsor előtt.) V» j ge! szakadó hóesésben. Kinevették a reménytelen u/tó- védharcot folytató telet, kedvüket nem ronthatta el semmi. A fiatalok 32 iskolai amatőr csoport tagjai, szigorú válogatás alapjár jutottak be a delegációba, s most örülnek a gondtalan és sok élményt ígérő napoknak Sokuk először vesz részt a diáknapokon. van köztük, aki még soha sem látta a varost, ahová most elindult a vonat. A népművelő szól bennem megint. Miért mondjuk, hogy a fiatalokat csak ez. yagy az érdekli, sőt: nem érdekli őket semmi ? A megyék csapatai kétórás szerkesztett műsort hozták magúikkal, a megyei diáknapokon kiválogatott legjobb produkciókból. Hosszji lenne felsorolni a műfajokat is, a komoly zenétől a dzsesszig, a néptánctól a pantomimig. Az összeállítások és a számok külön-külön is hosszú és rendszeres gyakorlás, lelkesedéssel végzett munka eredményei. Á.tfűtve mindez olyan alkotásvággyal, ami már tiszteletre méltó. Mi érdekli hát a fiatalokat? Szabad gyorsan ítélni? ★ VE. Mint Vak-egér. Itt a Vak-egér fogadó! Ez is egy ások friss, diákos ötlet közül. Ez a P. Howard-! ihletésű „lebúj" várja ötórai kólára a fiatalokat. Néha zene szól benne, vetélkedni is lehet, egyszóval mindig történik valami. De történik máshol is és ez a bőség zavara. Estére megcsendesedik a művelődési ház előtti tér, s az utcákon is meggyérül a tömeg. A diákok diszkóba mentek, a Koncert című filmet nézik, van aki Nagy Bandó András alkalmi műsorán derül, megint mások a táncházban vannak. Csak egy rögtönzött kis kórus énekel a Vak-egér melletti lépcsőn ülve. s virággal di•k Patak a diáknapok városa, s rniég valamié, ami nem fogalmazható meg ilyen egyszerűen. Patak a bizalom varosra, ahol ezt meg is érzik az idesereglett fiatalok, s oi- zonyítanaik. Mert bizonyítani kell mindig és újra ha a a szemlelet olykor egyoldalú, s ha a sommás ítéletek nehezen feiiebbezhetők. Sok fesztivál van szerte az országban, de mindenik hangulatát meghatározza az a cél, ami. érdekében szerveződött, s a tartalom, ami kereteit kitölti. Kellően meg nem határozott céllal, s gyengécske tartalommal csak tömeg verődhet össze, s a boldog egymásra találás élménye elmarad. Három megye fiataljai gyűltek itt össze, s örök élményük lesz majd ez a négy nap, mint ahogy nekünk is az, akik jócskán kinőttünk a „versenyképes" korból. •k Tanár barátommal utazom haza. Élményeinket emlegetjük. Szóba kerül megint a munka, a komoly, elmélyült felkészülés, a diák amatőr csoportok hallatlan ügyszeretete, s az a lelkesedés, ami még a kevésbé sikerült műsorszámokat is megemelte. Micsoda lehetőség van ebben? Micsoda szervező erő a jóra? Miért nem olyan általános ez. hogy beszélni se kellene róla? Kérdések, melyekre előbb-utóbb válasz is érkezik. Addig pedig nekünk, felnőtteknek kell megtennünk amit csak lehet, hogy minden fiatal időben megérezhesse az alkotás és a tartalmas együtt szórakozás örömét. Az oldalt írta és fényképezte IVÍester Attila Nyíregyházi táncosokat laggat rg\ diakujságíró. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
