Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-07 / 105. szám

1985. május 7. Kelat-Mai/aroniíg 3 Képviselíjelöltjeiik Legeza László Miskolcon született, 1925- ben Legeza László. Édes­apja görög katolikus lel­kész volt, édesanyját ko­rán elveszítette. Először Hajdúdorogon, majd Nap­koron élt, itt járta ki az elemi iskolát. 1936-ban ke­rült Miskolcra újra, de im­már mint a Fráter György Gimnázium tanulója. Érett­ségi után egyházi tanulmá­nyait Ungváron kezdte, ezt követőén Budapesten, a Hittudományi Főiskolán fejezte be. Pappá 1949-ben szentelték. Nős, felesége ta­nítónő, három felnőtt gyer­mek édesapja. Első állo­máshelye Sátoraljaújhely volt, ahol 1962-ig műkö­dött. Tagja volt ott a Ha­zafias Népfront városi bi­zottságának. A népfront­mozgalommal kapcsolata ezt követően sosem sza­kadt meg. Mint oklevele tanúsítja: az 1960-as évek­ben tevékenyen részt vett a termelőszövetkezeti moz­galom szervezésében, s nagy érdeme volt abban, hogy Felsőberecki község­ben létrejött a tsz. 1962-ben került Napkorra, ahol szintén vállalt társadal­mi megbízatást, felesége ugyanakkor tíz éven át volt a községi tanács tagja. 1975- ben esperesnek neve­zik ki, 1960-ban a szabol­csi főesperesi címet kapja. A megyei katolikus béke­bizottságnak 1963 óta vá­lasztmányi tagja és tevé­kenyen működik a Hazafi­as Népfront megyei bizott­sága mellett működő szé­pészeti (környezetesztétikai) társadalmi bizottságban. 1976- tól máriapócsi paró- kus, a kegytemplom lelké­sze. A püspök 1982-ben irodaigazgatónak nevezi ki Nyíregyházára, ekkor kap­1. számú választókerület ja a székesegyházi főespe­resi címet is. A nyíregyhá­zi és sóstóhegyi jelölőgyű­lésen ajánlói hangsúlyoz­ták mély emberszeretetét, közéleti aktivitását. Megválasztása esetén — mint mondotta — fő fel­adatának azt tekintené, hogy a Nyíregyháza körüli területek — mint például a Sóstóhegy — fejlesztésén munkálkodjék, összhang­ban a népfront programjá­val úgy véli: a városkör­nyék lehetőségeit jobban kell igazítani az igények­hez, s közösségi aktivitás­sal, okos elképzelésekkel közelebb lehet hozni egy­máshoz a kistelepülések és a város életfeltételeit. Ezzel egy időben program­jának nagy részét alkotja az, hogy a város, s ezen be­lül is a Jósaváros esztéti­kai alakításáért több tör­ténjék. Az ott élőkkel együtt nagy lehetőség nyí­lik arra, hogy szebb, szem­nek gyönyörködtetőbb, az emberi érzéseket jó irány­ba alakító környezet jöjjön létre. A közös gondokon kívül mondta — az egyének problémáit is fel akarja vállalni, hogy meg­választása esetén a jogos kérések szószólója is le­gyen. Dr. Pregun István Fábiánházán, 1943-ban született Pregun István. Édesapja ott, majd Nyírlu- goson volt görög katolikus lelkész, fia ott járta általá­nos iskoláit. Innen került Pannonhalmára, hogy az ottani gimnázium elvégzé­se után Budapesten, a köz­ponti Hittudományi Főis­kolát végezze el. Huszon­négy éves korában dokto­rált, s ekkor szentelték gö­rög katolikus pappá. Nős, felesége gyógyszerész, két gyermek apja. Lelkészi pá­lyafutását Nagykállóban kezdte, öt esztendeig mű­ködött ott. 1972-ben került Nyíregyházára, mégpedig fontos egyházi beosztásba. Püspöki titkár lett, majd püspöki irodaigazgatóvá nevezték ki. Éveken ke­resztül tanított is a görög katolikus Hittudományi Fő­iskolán, melynek jelenleg megbízott rektora. Papi hivatása mellett dr. Pregun István minden idő­ben részt vállalt a köz­ügyekből. 1971-től tagja a satolikus békebizottságnak. 1980-tól mint nyíregyházi városi tanácstag dolgozott, választói megbecsülése és tisztelete közepette. 1982- től tagja a vatikáni család- védelmi tanácsnak, 1984- től pedig a Hazafias Nép­front mellett működő csa­ládvédelmi bizottságnak. Az állam és egyház közötti viszony munkálásáért 1983- ban a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Gyakran találkozhat­tunk nevével és személyé­vel a sajtóban, a hírközlő szervek adásaiban, hiszen mind a bel- és külföldi bé­kekonferenciák munkájá­ban aktívan vett részt. Je­lölését mind a nyíregyházi belvárosi, mind a sóstóhe­gyi jelölőgyűlésen egyhan­gúan támogatták. Mint az 1. számú ország- gyűlési képviselői válasz­tókerület egyik jelöltje ki­fejtette: megválasztása ese­tén elsőrangú kötelességé­nek tekinti azt, hogy kerü­letében az ott élők erkölcsi értékeinek, tartásának gaz­dagításán fáradozzék. Igen fontos feladatnak jelölte meg azt, hogy a fiatalok etikus magatartásának ki­alakítására nagy erőfeszí­tések irányuljanak. Mind­ehhez szükséges — s ezt társadalmi vállalásai, meg­bízásai is alátámasztják —, hogy a család annak je­lentősége kellő szerepet kapjon, és legyen a nevelés, az emberformálás első szá­mú területe. Hasonlóan nagy munkának ítéli, s megoldásán fáradozni köte­lességének érzi, a rászoru­lók segítését. Az öregek, a magányosok, a nehéz hely­zetben élők sorsának a kö­zösségi erőkre támaszkodó és központi megoldása programja előterében áll. Legyen kényelmesebb, komfortosabb A jövő a Tájgcibem van Felhőtlen. Ezt igazán nem mondhattuk volna a Nyír­egyházi Mezőgazdasági Gép­gyártó Vállalat jövőjéről egy évvel ezelőtt. Az akadozó termelés nem sok jóval ke­csegtetett. — Jelentősen visszaesett a pótkocsi- és tartálykocsi- gyártásunk az utóbbi időben — mondja Újvári Sándor ke­reskedelmi igazgatóhelyettes. — Ennek több oka van. Min­denekelőtt az, hogy a 80-as évek elejére telítődtek a lét- fontosságú hazai piacok, ahol termékeink java része gazdá­ra talált. Ugyanakkor — az ismert beruházási gondok, illetve a szabályozóváltozá­sok miatt — lanyhult a me­zőgazdaságban a fizetőképes kereslet. Gyártmányainknak pedig ez az ágazat a fő és végső „fogyasztója”. Ráadá­sul erre az időszakra esett, hogy a termékeinket forgal­mazó AGROKER-cégek önál­lóak lettek. S ennek következ­tében gazdasági magatartá­suk megváltozott. Bizonytalan­kodva 1982 óta a korábbi gyakor­lattal ellentétben a megyei AGROKER-vállalatok csak akkor veszik át a mezőgépes árukat, ha azonnal és bizton­sággal tovább is tudják adni valamely mezőgazdasági üzemnek. Ha a kereskedő vál­lalatok nem igy tennének, a nyakukon maradt készletek kellemetlen pénzügyi helyzet­be sodornák őket. így viszont a termelő cégeken csattan az ostor. A Mezőgépnél például a korábbinál lényegesen ke­vesebb és esetlegesebb forgal­mazói megrendelések nehe­zen elviselhető bizonytalan­ságot vittek a termelésbe, sőt a tervezésbe is. Érthető, hogy a vállalati egyensúly megteremtése az ismert, de pangó hazai piacokon, a régi partnerek segítségével szinte megoldhatatlan feladattá vált. — Közgazdasági környeze­tünk érdesebbé alakulása, meg a hozzá való illeszkedés meg-megrázta a vállalatot — folytatja az igazgatóhelyet­tes. — Tavaly például 20— 25 millió forint hullott ki a zsebünkből. Ennyivel lehetett volna több az eredményünk, ha van elegendő megrendelés. Igaz, így is 23 millió forint nyereséggel zártunk. Csak hát jövőnk alig volt, azaz hogy ... Évente száz Tajga—II típu­sú lakókocsit gyártott a vál­lalat Fehérgyarmaton szov­jet exportra 1981-től. E tevé­kenységnek nem volt túl nagy súlya a cégen belül, egészen a múlt évig. 1984-ben jöttek rá ugyanis, hogy a Tajgára le­het építeni. Piackutatás a Szovjetunióban — Szétnéztünk a külkeres­kedő MOGÜRT szakemberei­vel a szovjet piacon — mesé­li Újvári Sándor. — Kiderült, hogy a kéttengelyes vontatott lakókocsijaink rendkívül ked­veltek a használóik körében. Négy munkás lakhat a prak­tikusan berendezett guruló kis házban. Azt is megtudtuk, óriási az igény e gyártmá­nyunk iránt, különösen a kőolaj- és gáztermelők sze­retnének minél több lakóko­csihoz hozzájutni. Minderre csak a Mezőgép kezdeményezte piackutatás után jöhettek rá. Az eddigi szállítások ugyanis a KGST- kereskedelemben megszokott államközi — meghatározott kontingensekre kötött — szer­ződések keretében történtek, ahol a termelővállalatnak annyi a dolga, hogy időben „kiállítsa” a kívánt árumeny- nyiséget, megfelelő minőség­ben. Ebben a szisztémában a gyártónak nem a keresletre kell elsősorban ügyelnie, ha­nem mindenekelőtt a felsőbb, illetve a felügyeleti szervek­kel egyeztetett keretszámok­ra. Szibériai Tajga — Több mint kétezer lakó­kocsi szállítását vállaltuk az idén — magyarázza a szak­ember. — Az üzlet értéke meghaladja a 600 millió fo­rintot. A szerződést az első negyedévben írtuk alá. Ezek a számok már figyelmet kel­tenek még egy olyan nagy or­szágban is, mint a Szovjet­unió. Azóta is érdeklődnek és új igénylésekkel, igényekkel lépnek fel a külkereskedők. Kérnek például egy olyan tí­pust, amelynél a követelmény az, hogy a szibériai mínusz 57 fokos hidegnek is fittyet hányjon, vagyis a lakóterében még ilyen zord körülmények között is plusz húsz fokot le­hessen tartani. Ez lesz a Taj­ga—IV típusú kocsink — még ebben az évben elküldjük a mintadarabot. Nemrég járt nálunk a szovjet Autóexport külkereskedelmi vállalat igaz­gatója, aki kijelentette, hogy a Tajgának a jelenleginél egy kényelmesebb megoldására is vevők lennének. Ez lesz a kempingváltozat, az első ko­csik már el is készültek ebből a szériából. Üjira van tehát elegendő munkája a szabolcsi Mező­gépnek. A többszörösét meg­célozhatják a tavalyi nyere­ségnek. Szerencsére a pót- és tartálykocsigyártásnál kény­szerből felszabadult gépi és emberi erők — a technológia hasonlósága miatt — köny- nyen a Tajga-gyártás szolgá­latába állíthatók. Az sem el­hanyagolható, hogy különö­sen a fehérgyarmatiaknak már jelentős termelési tapasz­talatuk van. Hogy a vállalat ekkora volumennel megbir­kózzon, nemcsak a megyében levő gyáregységeiket, leány- vállalatait fogta Tajga-mun- kára, de széles körű kooperá­ciót keresett és keres más megyei cégekkel, szövetkeze­tekkel. S minthogy már 1984- ben, tehát még az idei nagy szerződés előtt 900 lakókocsit indítottak útnak a Szovjet­unióba ..., van elegendő ta­pasztalatuk, hogy tudják, mi az, amiért szurkolniuk kell. Egész évben azért szoríthat­nak, hogy legyen elég vasúti kocsi a határ mindkét olda­lán, mert a lakókocsikért já­ró pénz csak akkortól esedé­kes, amikortól azok szovjet területre érnek. Sztancs János CSAVAR TYÚKODRÓL. A tyukodi Kossuth Termelőszö­vetkezet forgácsolóműhelyében Ignácz László a szolnoki AGROKER megrendelésére készít több ezer csavart, (cs) / van Milanov egy este elhatározta, hogy megnézi, mi minden van a felesége fejében. Fog­ta a csavarhúzót, és mialatt az asszony aludt, zajtalanul kitekerte a három csavart. Fölemelte a tetőt, és a kö­vetkezőket látta: 1. Egy db szekrény, tele ruhával. 2. Egy db szekrény, tele cipővel. 3. Egy db szekrény, tele kozmetikai szerekkel. 4. Három db párizsi ké­peslap. 5. Két kolléga, szemükben lángolás. 6. Betétkönyv, az asszony nevére. 7. Valuta. 8. Egyéb apróság. Ivan Milanov belenézett alvó felesége fejébe, és el­határozta, hogy rendet csi­nál benne. Félig kiürítette a ruhásszekrényt, kidobott húsz pár cipőt, a kozmetikai sze­rek közül csak a legszüksé­gesebbeket hagyta meg, a párizsi képeslapok helyére becsempészte vidéki bunga­lójuk fényképét, a kollégák képét fölcserélte saját, retu­sált fotójával, a pénzt kivet­te a betétkönyvből, a valutát pedig hivatalos árfolyamon beváltotta levára ... Ezután visszatette a tetőt és a három csavart, majd RUMEN BALABANOV: Ne kutass! elégedetten lefeküdt. Reggel a felesége szörnyű fejfájásra ébredt. — Mintha valaki mindent összekevert volna fejemben! — mondta, és megivott há­rom duplát. Ivan Milanov élete ezután a régi kerékvágásban telt to­vább. Három hónap múlva Ivan Milanov nyugtalankodni kezdett, és mialatt az asz- szony aludt, ismét fölnyitot­ta a fejét. Levette a tetőt, és a következőket látta: 1. Két db szekrény, tele ruhával. 2. Két db szekrény, tele cipővel. 3. Egy közepes méretű kozmetikai szaküzlet. 4. Három párizsi, öt niz­zai és két budapesti képes­lap. 5. Két kolléga, szemükben lángolás, és egy ismeretlen férfi, komoly szándékkal. 6. Csekkfüzet az asszony nevére. 7. Valuta. 8. Egyéb apróság. Belenézett Ivan Milanov az asszony fejébe, fölsóhaj­tott, és zajtalanul visszatet­te a tetőt. Ezután kiment, és ellenőrizte a megtakarított pénzét. Csak fele annyi volt, mint korábbiéi. Ettől fogva gyakran oszto­gat tanácsot a barátainak: — Ne kutassatok a fele­ségetek fejében! Úgysem változik meg semmi. Csak még rosszabbra fordulhat a dolog! Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán 350 milliós betét Bővül a kölcsönkeret Csaknem ötezer környék­beli család pillanatnyi pénz­szűkén segített a múlt évben a Rakamazi Takarékszövet­kezet. összesen hetvenmillió forint kölcsönt adott a rá­szorulóknak, míg a betétál­lománya megközelítette a 350 millió forintot, mely húsz- százalékos növekedésnek fe­lel meg. A szövetkezet egyéb­ként a környéken és Nyír­egyházán tizenhat fiókegysé­get tart fenn, s tavaly is több újdonsággal lepte meg ügyfeleit. Ma már egyebek mellett ők intézik a lakosság jó részének villanyszámláját, de autóbuszjegyet, -bérletet is árulnak. Idei legfontosabb céljuk: a betétállomány to­vábbi növelése, a szolgálta­tások színvonalának emelé­se, s ami a lakosságot talán a legjobban érinti: százmil­lió forintra bővítik kölcsön­keretüket.

Next

/
Thumbnails
Contents