Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-07 / 105. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. május 7. Megkezdődött az Akadémia 145. közgyűlése A Magyar Tudományos Akadémia 145. közgyűlését Szent- ágothai János, az MTA elnöke nyitotta meg. (Kelet-Magyarország telefoto) Kommentár Üres kezek Akárhogy is nézzük, egyértelműen negatív a bonni tőkés csúcstalálkozó mérlege. Ami ritkán fordul elő, egyszerűen nincs újság, ami ne a csalódás hangján írna a Rajna-parti eseményekről, azt hangsúlyozva, hogy az ott történtek még az igencsak szerény várakozásokat sem elégítették ki. A világsajtó szeizmográfja a valóban sommás valóságot jelzi: azt, hogy a hetek csúcstalálkozóján kizárólag olyan ösz- szecsapásokra került sor — olyanokra viszont bőven —, amelyeknek csak vesztesei vannak, győztesei nem. Ronald Reagan a következőket akarta: rábírni Nyu- gat-Európát és Japánt arra, hogy aktívan működjenek közre az amerikai űrfegyverkezési tervek kidolgozásában és megvalósításában, valamint arra, hogy hajoljanak meg az őket sújtó amerikai „realitások”, a dollár árfolyama, a tőkét a tengerentúlra csábító magas kamatlábak előtt. Az elnök lényeges célja volt még az amerikai farmerek érdekeinek képviselete, különös tekintettel bizonyos nyugat-európai agrárexport-törekvésekre. Különösen ez utóbbi ügyben elsősorban amerikai— francia összecsapás volt várható és ez be is következett. E küzdelem formája — és látszólagos tétje — érdekes módon egy dátum volt. Reagan azzal a deklarált szándékkal érkezett Bonnba, hogy a leggazdagabb tőkés országok vezetőinek találkozóján kitűzeti az általános vámtarifa- és kereskedelmi egyezmény (GATT) tanácskozássorozatának kezdetét. Mitterrand ragaszkodott a gondos előkészítéshez (joggal aggódva a francia mezőgazdaság bizonyos „előjogaiért”). A sovány kompromisszum: a záródokumentum síkraszáll a „mihamarabbi” kezdésért. Mellékzönge: mivel ebben a Párizs számára fontos ügyben Kohl Reagant támogatta, jól hallhatóan csikorgóit a Párizs—Bonn tengely. Ugyancsak Kohl volt az egyetlen igazán készséges partner űrfegyverkezési ügyekben is. Craxi kellő információk hiányáról, Mitterrand pedig egyenesen francia közönyről beszélt ebben a vonatkozásban. Tökéletes kudarcnak bizonyult Reagan számára a Nicaragua elleni kereskedelmi zárlat bonni bejelentése. A sor folytatható. A lényeg, hogy a bonni konferencia nem jelentett előrelépést sem a munkanélküliség, sem az infláció, sem a harmadik világgal kapcsolatos adóssághalmaz ügyében, és a résztvevők, mint a római Corriera Della Sera megállapítja — csak egyetlen dologban érthettek egyet: abban, hogy szinte semmiben sem értenek egyet. (Folyt«tál «s 1. oldalról.) nem reménykedhetünk alapvető változásban, amíg mi magunk el nem jutunk eredeti alapkutatásra épülő újszerű technológiák kifejlesztéséhez. Ezt követően . Láng István tartotta meg beszámolóját. Az elmúlt öt év tudományos kutatásáról szólva emlékeztetett rá, hogy az anyagi eszközök hiánya kihatott az akadémiai kutatási tevékenység eredményességére is. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei, valamint a támogatott egyetemi kutatóhelyek az 1980. évi közgyűlés óta e nehézségek ellenére is számos jelentős tudományos kutatási eredményt értek el. 1980—83. között az MTA kutatóhelyein dolgozó szakemberek összesítve kereken 700 könyvet és 10 500 tudományos közleményt publikáltak, az utóbbiból 3500 külföldi folyóiratban jelent meg. Nőtt az évente itthon és külföldön megadott szabadalmak száma. Számos kutatási program társadalmi, gazdasági hasznossága — a tudományos eredményesség mellett — már most is egyértelműen bizonyított. A főtitkár ugyanakkor rámutatott, hogy az akadémiai intézeteknél még mindig magas a tudományos értelemben igénytelen munkák, nagy fel- készültséget nem igénylő szerződéses vállalások aránya. Mindez összefügg azzal, hogy az utóbbi időben a kutatóintézetek egyre jobban rákényszerültek — az alapkutatások részbeni háttérbe szorításával — társadalmilag hasznos és a gyakorlat számára értékesíthető eredmények kidolgozására. A szerződéses munkák árbevételéből képzett beruházási keret aránya az ötödik ötéves tervben 31 százalék volt, a hatodik ötéves tervben már meghaladja az 50 százalékot. Ez azonban kedvezőtlen következménnyel járt, hogy az alapkutatások száma az indokoltnál jobban csökkent és néhol ma már nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is háttérbe szorultak az elméleti és alapkutatások művelői. Összhangban a hetedik ötéves terv országos koncepcióban megfogalmazott célokkal, a következő időszakban a tudományos kutatás fő területei az anyagtudományok, a biológia és a társadalomtudományok lesznek. Kiemelt figyelmet fordítanak — egyebek között — a műszaki fejlesztési prioritásokat alátámasztó kutatásokra mindenekelőtt a gazdaságos anyag- és energiafelhasználást segítő technológiák fejlesztésére az elektronizálás széles körű elterjesztésére, a mikroelektronikán alapuló technológiákra, valamint a biotechnológiák fejlesztésére és alkalmazására. Ezt követően Somos András átadta az Akadémiai Aranyérmet és az Akadémiai Díjakat. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az 1985. évi Akadémiai Aranyérmet Szentágothai Jánosnak ítélte oda. A díjak átadása után Ma- róthy László emelkedett szólásra. Bevezetőben tolmácsolta a Központi Bizottságnak, személy szerint Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának és a Minisztertanácsnak az üdvözletét és jókívánságait, s külön köszöntötte Szentágothai Jánost a kiemelkedő tudományos és közéleti tevékenységéért kapott Akadémiai Aranyérem elnyerése alkalmából. Elismerését fejezte ki az Akadémiai Díjban részesült tudósoknak, kutatókollektíváknak színvonalas és eredményes munkájukért. — Az Akadémia mostani közgyűlése megkülönböztetett ügyeimet érdemel, mert az MSZMP nem régen lezajlott kongresszusa után az első olyan szakmai, tudományos tanácskozás, amelyen az értékelő számvetés mellett a kongresszusi határozatok ismeretében a teendők, a feladatok meghatározása van napirenden. Mindenekelőtt a népgazdasági egyensúly további megszilárdításában, a gazdaság alkalmazkodóképességének fokozásában kell előbbre jutnunk. Csak ezeken az alapokon élénkíthető a gazdaság fejlődése és növelhető a lakosság életszínvonala. Ma már látható, hogy a gazdaság jelenlegi helyzete és a külső feltételek várható alakulása nem tesz lehetővé fordulatszerű változást. A gazdaságpolitikai stratégia célja lépést tartani a világban végbemenő tudományos, technikai haladás fő áramlataival, ezért a műszaki fejlesztés súlypontjait a hazai társadalmi és gazdasági elképzelésekkel szoros összhangban a nemzetközi haladásnak megfelelően kell kijelölni — hangsúlyozna a miniszterelnök-helyettes. — A műszaki fejlesztés fő irányai nálunk is a gazdaságos anyag- és energiafelhasználást elősegítő technológiák, az elektronizálás és a biotechnológia fejlesztése. E fő irányokkal szinte egyenértékűnek kell tekinteni a széleskörűen értelmezett infrastruktúra fejlesztését és ezen belül különösen a különböző műszaki szolgáltatásokat, a műszaki fejlesztés sajátos oktatási, képzési, továbbképzési feladatait, infor. mációs és propagandarendszerét. A következő évek tudomány- és műszaki fejlesztéspolitikájának fő törekvése kell, hogy legyen az offenzív, kezdeményező közreműködés a gazdaság korszerűsítésében — fejtette ki Maróthy László. Végezetül a Központi Bizottság és a kormány elismerését fejezte ki az Akadémia leköszönő elnökségének, a tudományos osztályok és bizottságok, a szerkesztő bizottságok vezetőinek, tagjainak, akik — mint mondotta — nehéz, olykor kritikus időszakban voltak a tudomány ügyének közmegbecsülést kiváltó, elhivatott képviselői, őszinte reményét fejezte ki, hogy a most megválasztandó tagok és tisztségviselők tovább öregbítik a magyar tudomány jó hírét, előmozdítják társadalmi-gazdasági fejlődésünk sokoldalú tudományos megalapozását, előbbre viszik közös ügyünket: népünk szolgálatát, a szocialista társadalom építését. H. E. „Fémmunkás" Vállalat Nyíregyházi Gyára felvételre keres — üzemgazdálkodási osztályvezetőt, (szakirányú felsőfokú végzettséggel) — műszaki szakközépiskolát végzett (katonaviselt fiatalembereket) műszaki előkészítési munkakörbe, — utókalkulátort, valamint balkányi telepére — technológust és — anyaggazdászt. Jelentkezés: Nyíregyháza, Rákóczi út 100. Személyzeti osztályon. (586) Libanonban továbbra is feszült a helyzet. A képen: romos utcarészlet a bejrúti „zöld vonal” közelében. Az NSZK-beli Hambachban ezrek tűntettek az amerikai politika ellen. A transzparenseken az olvasható: Reagan — a közép-amerikai háború atyja. (Kelet-Magyarország telefoto) /-------------------------------------------------------------------------------------\ MOSZKVÁI LEVELÜNK Harcok, mosolyok, emlékek A Szovjetunióban ma is lehet találkozni Magyar- országot megjárt, hazánk felszabadításában részt vett egykori frontharcossal. Van közöttük olyan is, akinek mellét a Szovjetunió Hősének Arany Csillaga díszíti. Nyikolaj Asin és Jevgenyij Skurdalov is a Szovjetunió Hőse, mindketten részesei voltak a magyarországi harcoknak, s mindkettejük emlékezetébe különösen élesen vésődött bele Esztergom neve. Nyikolaj Asin magas, szikár, szürke szemű, alig őszülő férfi. Olyan embernek látszik, akinek figyelmét nem kerülik el az apró részletek sem. Gyorsan, határozottan beszél. Leningrádban, a Kirov gyár múzeumában találkoztunk. Az itt dolgozók szerepéről, a gyár történetéről, a leningrádi védők és a front ellátása érdekében vállalt hősies munkáról beszélt. Az csak később derült ki, hogy maga is frontharcos volt. Ukrajnában honvédként esett át a tűzkeresztségen, Romániában, Bulgáriában majd Jugoszláviában harcolt, dél felől érkezett Magyarországra. A Duna- Tisza közén törtek előre, majd Budapest, Esztergom, Tát, Nyergesújfalu voltak a fontosabb állomások. 1945 óta nem járt Magyarországon, mégis meglepően tisztán ejti a helységneveket. Érezni, ezeket az idegen hangzású szavakat az akkori megpróbáltatások örökre az emlékezetébe véstek. Esztergomnál, az ottani harcokban tanúsított helytállásáért kapta meg a Szovjetunió Hőse címet. Kérdezem, pontosan miért is, ám ő szerényen válaszol: — Súlyos harcok voltak. Északnyugat felől itt zárult be a gyűrű Budapest körül. A németek mindent megtettek, hogy ezt megakadályozzák. Kísérletet tettek arra is, hogy vízi úton juttassanak utánpótlást a körülzárt fővárosba. A mi feladatunk az volt, hogy meghiúsítsuk az efféle próbálkozásokat, összezárva tartsuk a gyűrűt. Mindenki tette a dolgát és kijutott mindenkinek bőven. Nem kellett ott keresni a hősiességet, vadászni a kitüntetést — mondja. Többet nem lehet kihúzni belőle. Nem az emlékezete kopott meg, annyi bizonyos. Jevgenyij Skurdalov ezredesi egyenruhát viselt moszkvai találkozásunkkor is. ö inkább alacsony, őszülő, mosolygós, kerek arcú, pirospozsgás ember. Ma is látszik rajta, nem mindennapi erő szorulhatott bele egykoron. Páncélos felderítőként szolgált a háborúban, Kurszktól indulva a déli hadszínterek minden jelentősebb páncélos ütközetében részt vett. Kurszkban ismerkedett meg feleségével, Olga Joszifovnával is. Hol együtt, hol külön sodródva egymástól szolgálták végig a háborút. Jevgenyij Skurdalov Magyarországon Debrecennél, Budapest alatt, Székesfehérvárnál, majd Esztergomnál harcolt. Amikor találkoztunk, egy Magyarországot bemutató fotóalbumról beszélt, erről szólva emlegette Esztergomot és „az ő kedves Bazilikáját”. Erre figyeltem fel, kértem, mondja el a történetét. — Amikor Esztergomnál, a Bazilika közelében kiértünk a Duna-partra, megcsodálni sem volt időnk a gyönyörű építményt, azonnal fedezéket kellett keresnünk, mert a templom kupolájából pontosan célozva köpködte gyilkos lövedékeit egy német géppuskafészek. A háború törvényei kegyetlenek: betöltik a re- peszgránátot, elfordulnak a tankok lövegtornyai — s mert irányzóink értették a dolgukat — alighanem az első lövések után elhallgat a géppuska. — A hatalmas, méltóságteljes épület szinte megbabonázott. Kértem a parancsnokunkat, engedélyezze, hogy felderítőimmel megpróbáljuk leszedni a németeket a kupolából. Negyedórát kaptunk. Nemcsak az ellenséggel, a fenséges templomért is harcoltunk akkor. Sikerült teljesíteni a feladatot. Jevgenyij Skurdalov egységével nyugatra haladt tovább, Ausztriában érte meg május 9-ét, a győzelem napját. A háború után is a hadseregben szolgált, ezredesként ment nyugdíjba. Magyarországról — ahol azóta sem járt — az a legkedvesebb emléke, hogy valahol Gödöllő környékén, a harcok szünetében köréjük gyűltek a környékbeli lányok, kenyeret kértek, mosolyogtak, és nem féltek tőlük. Jevgenyij Skurdalov a mosolygós arcokat látva, akkor nemcsak harcosnak, katonának, de felszabadítónak is érezte magát. Nyikolaj Asin törzsőrmester is továbbvonult a Duna mentén nyugatra, egységével Bécsnél keltek át a folyamon, ő Csehszlovákiában köszöntötte a győzelem napját. A frontról Leningrádba, a Kirov gyárba tért vissza, mozdonyokat, darukat, gőzturbinákat, jövesztö- gépeket és más bányaberendezéseket gyártott az újjáépítéshez, tisztelt, megbecsült dolgozóként ment nyugdíjba. Nem tudnak egymásról, talán sohasem találkoztak, talán látták egymás arcát futólag a harcok poklában, vagy a cigaretta felvöröslő parazsánál, pihenőben. Pedig ott mentek mindig egymás mellett, Ukrajnától a győzelemig. Moszkva, 1985. május. Jtl. JdoufjjtL J&Lizló V _________________________________ Szovjet tábornokok halála Május 3-án szolgálati feladatainak teljesítése közben tragikus körülmények között elhunyt a szovjet hadsereg Kárpátok környéki katonai körzete légierőinek több tábornoka és több tisztje — jelentette hétfői számában a Kr aszna ja Zvezda, a Szovjetunió honvédelmi minisztériumának lapja. Az elhunytak között van Jevgenyij Krapivin vezérőrnagy, a Kárpátok környéki katonai körzet légierőinek parancsnoka, Viktor Docenko vezérőrnagy, a körzet katonai tanácsának tagja, légierőinek politikai csoportfőnöke és Sztanyiszlav Volkov ezredes, a katonai körzet légierői törzsének főnöke, a légierők parancsnokának első helyettese.
