Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-06 / 104. szám

1985. május 6. Kelet-Magyarország 3 © KERPESEIReIjiIIiWiH Az útlevelekről Kovács Dezső rendőr őrnagy Bulgáriába szeretnék utazni, Jugoszlávián át. Azt szeretném tudni: megoldható-e az oda- vissza utazás egy ablakkal? — kérdezi Kovács Géza nyíregy­házi olvasónk. — Tranzit kiutazási enge­délyt csak akkor kérhet az olvasó Jugoszláviába, ha Bulgária az úticél. Ilyenkor a rendőrhatóságok egy jugo­szláv tranzit kiutazási enge­délyt adnak 50 forintért. Ez az egy engedély elegendő a ki- és a visszautazáshoz is. Fontosnak tartom elmonda­ni, hogy a Jugoszláviába szóló tranzit kiutazási enge­dély csak akkor érvényes, ha az útlevélben már öt szocia­lista országba érvényes ki­utazási engedély van. Tapasz­talatunk, hogy többen kérnek Jugoszláviába tranzit ki uta­zási engedélyt, de nem utaz­nak Bulgáriába, hanem Ju­goszláviában töltik el az időt, majd visszautaznak. Ez olyan következményekkel járhat, hogy legközelebb elutasítjuk az ilyen állampolgárok útle­vélkérelmét. Hány éves kortól ad a rend­őrség önálló útlevelet egy gye­reknek? — Általában 14 éves kortól lehet önálló útlevele egy gye­reknek. Ettől akkor lehet el­térni, ha a gyerek nem a szü­lőkkel, hanem például az is­kolával, a nagyszülőkkel, vagy más felnőtt kísérővel, esetleg sportküldöttséggel utazik. Ilyen esetekben mind­két szülőnek írásban kell nyilatkozni, hogy a gyermek kiutazásához hozzájárul és a megfelelő kíséret biztosított. Ügy tudtam, hogy az útleve­leket 30 nap alatt készítik el. Én mégsem kaptam meg csak jó másfél hónap alatt. Mi en­nek az oka? — kérdezi Komjáti Lászlóné Nyíregyházáról. — Évek óta nem fordult elő. hogy a rendőrség 30 napot meghaladó ideig készítette volna el bárkinek az útleve­lét. Rendkívüli mértékben megnőtt a népszerűsége az ausztriai, a törökországi, gö­rögországi utaknak, de na­gyon sokan kérnek látogató útlevelet a tengerentúlra; az USA-ba és Kanadába. Mindezek ellenére is minden esetben határidőben elkészít­jük az útleveleket, de az el­képzelhető, hogy az útlevél tulajdonosa mégsem kapja meg egy hónap alatt, mert számos közvetítő útján kerül hozzá, de az ilyen eset na­gyon ritka. Egy mátészalkai olvasónk azt tette szóvá, hogy útlevélkérel­mét elutasították. Kevés alkalommal fordul ilyesmi elő. Százalékban nem, csak ezrelékben lehet kifejez­ni. Előfordulhat, hogy had­köteles fiatalembernek a le­szerelés után bizonyos ideig nem adunk kiutazási enge­délyt, vagy aki korábban a vám- és devizajogszabályokat megszegte. A kérdezőét konk­rétan azért utasítottuk el, mért bühtetétt előéletű és nem mentesült a hátrányos következmények alól. A nem szocialista országokba vagy például a Szovjetunióba szolgálati utazáshoz egy betét­lapot állítanak ki, amelyet könnyen el lehet hagyni. Nincs-e valamilyen ötletük a betétlapok megvédésére? — Az úgynevezett különle­ges beutazási engedélyt 1984. január 1-től, az új útlevél be­vezetésétől adjuk ki, s ez el­sősorban az állampolgárok utazásának könnyítését szol­gálja. Ha valaki már rendel­kezik új útlevéllel és nem szocialista országba akar utazni, az útlevélkérelméhez nem kell mellékelni az útle­velet, csak be kell mutatni, s amíg intézik a kiutazási en­gedélyét, addig ő a szocialis­ta országokba nyugodtan utazhat. Eddig egyébként nem volt gond, tavaly mind­össze egy esetben fordult elő, hogy valaki elhagyta. Nincs tudomásom arról, hogy külön tasakos útlevél készülne. Ha elvész a kiutazási engedély, azt a kiállító hatóságnál kell jelenteni és lehet kérni annak pótlását. Ugyanígy kell eljár­ni, ha az útlevél vész el. Ma­gyarországon a kiállító ható­ságnál, külföldön pedig a külképviseleti szerveknél, ők gondoskodnak a hazatérésre alkalmas engedély kiadásáról. T. P. nyíregyházi olvasónk Hollandiába utazik rokoni lá­togatásra. A meghívó levélre megkapta az útlevelet, ám köz­ben rokona felajánlotta, hogy Angliába is elviszi néhány nap­ra. Ehhez angol vízumra is szüksége lenne. Az IBUSZ-ban azt mondták: angol meghívó le­vélre is szükség van, olvasónk­nak pedig nincs Angliában ro­kona. Hogyan lehet Angliába érvényes kiutazási engedélyhez jutni? — A kérdező magánember­ként is megszerezheti a ví­zumot az angol nagykövetség­től, s ha ez megvan, akkor kérni kell a rendőrhatóságot, hogy útlevele Angliába uta­zásához is érvényes legyen. Ha ezt elmulasztja, visszaél az útlevéllel, mert olyan ország­ba távozott, ahová kiutazását nem kérte. Beszerezhető te­hát a kiutazási engedély, hi­szen Hollandiában élő roko­na vállalja a kérdező költsé­geit is. Elfogadnak-e színes képet az útlevélbe? — kérdezte Kiss Ist- vánné. — A rendőrhatóság nem­csak az útlevélbe, hanem minden más okmányba négy­szer négy centiméteres szab­vány fekete-fehér fényké­pet fogadhat el. Színes képet sem úti okmányba, sem más okmányba nem alkalmazhat, és nem fogadhat el amatőr­felvételeket sem. B. J. Tavaszi csúcsforgalom volt ezen a hét végén a nyíregy­házi házasságkötő teremben: húsz párt jegyeztek be az anyakönyvbe, és öt névadót is tartottak. Jelilőgyűlés, vitával Parázs vitával kezdődött a gyűlés. Kritikus hang­nemben beszéltek a hozzá­szólók. De nem a minden­ben csak a rosszat látó, hanem az építeni, segíteni akaró emberek fóruma volt az a két óra. A végén pe­dig mindenki jóleső érzés­sel állt fel az építőipari és vízügyi szakközépiskolá­ban, ahol a nyíregyházi 24. számú választókerület ta­nácstagi jelölőgyűlését tar­tották. A vita azzal kezdődött, hogy a Hazafias Népfront két jelöltje közül az egyik nem a körzetben lakik. Szinte valamennyi hozzá­szóló sérelmesnek találta ezt, hiszen nagy körzetről van szó, olyan jelöltet kí­vánnak, aki ismeri a gon­dokat, problémákat, napon­ta találkoznak vele az ott lakók. Márpedig a Vasvári Pál és Őz utcában, vala­mint az Őz közben laknak olyanok, akik méltóak er­re a megbízatásra — han­goztatta az egyik felszóla­ló. A jelölőgyűlés félszáz résztvevője közül tízen szóltak hozzá, senkinek sem a jelölt személye el­len volt kifogása, inkább az „importálás” ellen. Természetesen ez csak a jelölőgyűlés egyik oldala volt. Mert többségében ar­ról esett szó, hogy ez a városközponthoz tartozó rész nagyon is elhanyagolt képet mutat. A hetvenes évek elején kezdték ott a lakások építését, s azóta nem került sor út- és jár­daépítésre. Az Őz közben lakóknak ezenkívül meg kell küzdeniük esténként a gyér közvilágítással, hiány­zik a gyerekeknek a ját­szótér, s még jó néhány gondot soroltak fel. Ám a problémák felso­rolása mellett a társadal­mi munkát is felajánlot­ták. Volt már erre példa korábban is a körzetben. Most az egyik hozzászóló fizikai és szervező mun­káját ajánlotta, ezentúl te­vékeny részvételét a vá­lasztókerület gondjainak megoldásában. Vagyis lel­kesedésben nem volt hi­ány, s ez akkor és ott úgy hangzott el, nemcsak egy­szeri, hirtelen felbuzdulás­ról van szó. Tenni akaró, a közért, a tisztább és szebb lakóhelyért dolgozni vágyó emberek mondták el azon az estén véleményü­ket. A hosszúra nyúlt vitát követően a más körzetben lakó jelölt visszalépett, de így is három név szerepel majd a 24. számú válasz­tókerület szavazólapján: Szűcs Mihályné, Takács László, Tar János. (sípos) Fuvarosgondok sínen és gumikeréken Rangsorolás csúcsidőben — „Maszekban" a Volán ellen — Barátságtalan utak — Mindegy ennek, akármilyen széles az út, csak hosz- szú ne Jegyen — dicsérte kancsalul egy fuvaros a kollégá­ja lovát az egyik nyírségi faluban. Ha a jegyzetíró felszó­lalt volna a Szabolcs-Szatmár megyei szállítási bizottság április végén Nyíregyházán megtartott ülésén, mindég bi­zonnyal idézi a stráfkocsis mondatát. / Nem zökkenőmentes ugyan­is a nagybani szállítás és szállíttatás a mi megyénk­ben -sem. Minden jel arra mutat, hogy a tavalyról és a korábbi évekből hozott gond­jaink továbbra is megmarad­nak. De vegyük sorra! A kívántnál kevesebb áru­szállító kocsival tudott dol­gozni a MÁV 1984-ben is, és az idén sem lesz ez másképp. Nincs okunk hinni azt sem, hogy a ki-berakodás gyorsa­sága a jövőben nem hagy kívánnivalót maga után. Az árutorlódásokat — különö­sen a magyar—szovjet ha­táron — nem lehetett elke­rülni. Abban, hogy a csúcs­időben a különféle terméke­ket rangsorolni kellett, sze­repet játszott az is, hogy ke­vés széles nyomtávú vagon érkezett az országba. Ez el­sősorban az almaexportörö- ket sújtotta, összességében a vasút több, mint 21 millió tonna árut mozgatott a me­gyében a múlt évben. A szállítmányok feladásá­nak ütemezése — a negyed­év tapasztalata alapján — rosszabb, mint a múlt esz­tendő azonos időszakában volt. Sajnálatos, hogy a vál­lalati előszállítások — eddig — lényegesen kisebbek a tavalyinál. Így bizonyos, hogy az év utolsó harmadá­ban a feltétlenül indokolt­nál ismét nagyobb áruhe­gyek várnak majd felszaba­duló vagonra. A MÁV-nak viszont nincs tartalék kocsija, és a sérült vagy hibás szállítóeszközöket sem tudják a jelenleginél gyorsabban javíttatni. A szállítási bizottság ülésén ugyanakkor elhangzott, hogy Fehérgyarmaton, az asztalos- és vasipari szövetkezetnek van megfelelő szabad kapa­citása vasúti kocsik rendbe hozatalára, és a szövetkezeti­ek ajánlják is magukat eh­hez a munkához. Érdemes lenne vizsgálni, hogy — a fájlalásán túl — tud-e valamit tenni a vasút azért, hogy a vállalatok kö­rében ne legyen ilyen nép­szerűtlen a szombat—vasár­napi vagonpakolás. Nyíregy­háza környékén például csak két cég, a papírgyár és a konzervgyár vállalja folya­matosan a hétvégi ki-bera­kodást. A kocsiállásért kifi-, zetett bírság növekedése a fuvarozó és fuvaroztatók kö­zötti megfelelő együttműkö­dés hiányára és a megoldás- keresés elodázhatatlanságára hívja fel a figyelmet. Míg 1983-ban a vállalatok által a megyében kocsifoglalásért kifizetett pénz nem érte el a tizennégymillió. forintot, ad­dig tavaly a bírságpénz kis híján tizenkilencmillió fo­rint volt. Az sem valószínű, hogy valamilyen üzlet ajánlása nélkül, vagyis valamilyen közös érdekeltség megterem­tése nélkül a MÁV érdemben befolyásolhatná a bányákat abban, hogy a szenet ne ak­kor küldjék, amikor a cu­korrépa fuvarozásának gond­ja is a nyakukba szakad. A közös (anyagi) érdekeltség kimunkálásában akár a TÜZÉP is részt vállalhatna. Óriási tömegű áru — több mint húszmillió tonna — gu­mikeréken érte el a rendel­tetési helyét az 5. számú Vo­lán jóvoltából az elmúlt esz­tendőben. Ez a teljesítmény azonban csupán 91 százaléka az azt megelőző évinek. A Volánnak szembe kell néznie a fuvarpiacon erősödő ver­sennyel, ha nem akarja tét­lenül nézni, hogy elhalásszák előle a megrendeléseket. Minden magyarázat nélkül eleget „mond” egy adat: Sza- bolcs-Szatmárban a magán­kézben lévő tehergépkocsik száma megközelítette a fél­ezret. Sok bosszúságot okoz az autósoknak az utak állapo­ta. Különösen egy kemény tél után barátságtalan és életveszélyes némely köz- utunk. A télnek felróható útkárt a megyében kilenc- venmillió forintra becsülik. Ám itt kell elmondani azt is, hogy a karbantartók ren­delkezésére álló összég név­értékben is csökkent. Ez azt jelenti, hogy az úthálózat állagának puszta megóvása is reményen és erőn felüli feladatnak látszik. Sztancs János SZERKESZTŐI OOOOOOOO aote&f \ / skolás csoport ha­ladt el mellettem vasárnap reggel a nyíregyházi Lenin téren; a kellékekből ítélve bá­bosok versenyére jöttek a gyerekek. Legalább ötfé­le dolgot is hallottam, míg elhaladtak mellettem; téma volt a bemutató, az utazás, a már újra kap­ható fagylalt, s az otthon is. Arra a szóra figyeltem fel: édesanyám. Az egyik kissrác mondta társának, mielőtt otthonról elin­dult, odaadta az ajándé­kát édesanyjának, és örült, hogy meglepetést szerezhetett, mert a csa­ládban senki nem tudta, mit készített az alkalom­ra. Hivatalosan tegnap volt ugyanis anyák napja. Sok helyen már pénteken megtartották, vagy hétfőn rendezik meg. Én mégis megörültem a téren hal­lott mondatfoszlánynak, annak, hogy ez a tíz-ti- zenkét éves forma fiúcs­ka nem előbb és nem később, hanem az ünnep­nap reggelén, a verseny, az utazás izgalmai kö­zött maga állt oda kö­szöntem. Mindez talán mégsem lett volna ok arra, hogy az ünnepről kezdjek gon­dolkodni munkába jövet. Hiszen az anyák napját sok éve ünnepeljük má­jus első vasárnapján — már-már így természetes. Hanem azt a szót, hogy „édesanyám”, elég régen hallottam fiatalok szájá­ból. Sajnos; másutt sem túl gyakran. Kiszorította az anya, anyu, mama, mami és még sok más szó, ami nyelvileg talán nem is kifogásolható, csak sze­rintem éppen más. Ezért is figyeltem fel er­re a szép szóra, ami vala­hogy több, többet jelent. Rohanó életünkben gyak­ran rövidítünk, mert fél­szavakból is értjük egy­mást, mert... miközben gazdagodik, szegényedik is nyelvünk. Mégis, valahogy sze­retném, hogy az a szó: édesanyám, megőrizné hajdanvolt fényét. M. S. >o#ogo#ogo#ogo#o#ogo#o#ogogo#o#ogo#o EMBERE A napokban rendezték meg Nyíregyházán, a tanár­képző főiskolán a leendő pe­dagógusok országos matema­tikai feladatmegoldó verse­nyét. A népes mezőnyben — hat főiskoláról harmincán rajtoltak — Garai Zsuzsa második lett, megelőzve idő­sebb társait. Most mindenről beszélge­tünk. Arról is, ami a nők mindenkori legfőbb titka, hogy hány éves. Azt mondja: alig tizenkilenc. Ezt még be lehet vallani. Szőkén, kék szeműén és mosolyogva sűrí­ti a szót erről az alig tizen­kilenc évről. — Szeretem a matemati­kát. Mindig is a kedvelt tan­tárgyaim közé tartozott. A matematika: a valóság, szi­gorú törvények uralják, nem lehet csalni. Egy feladatot például többféle képpen meg lehet oldani, de a végered­mény ugyanaz. Ez ebben a szép és a nagyszerű. A matematika szépségéről Zsuzsával, aki ért is .hozzá, dőreség lenne vitatkozni. De hogyan jutott el a főiskoláig, a versenyig? — A pedagógus pálya az álmom, matematika—fizika szakos vagyok. A nővérem is pedagógus. A tanulással so­ha nem volt gondom. Az ál­talánost 4,6-os átlaggal vé­geztem, a nyíregyházi Kos­suth Gimnáziumban az érettségim négyes—ötösre si­került. A Kossuthban Hend- zsel Erzsébet volt a matema­tikatanárom. Sokat köszön­hetek neki, de többi taná­romnak is. Nagyon jól érez­tem ott magam . . . A jó érzés a diákéletből fakadt. Mint kiderült Zsuzsa egyénisége a nyíltság, szere­ti a közösségi életet. Miköz­ben végezte a maga dolgát — tanult — szervezte a KISZ-munkát. Akarta, hogy élénk, élményt adó legyen körülötte az élet. — A gimnáziumban ele­inte nehezen indult a KISZ- munka. Aztán tanáraink se­gítségével olyan programo­kat szerveztünk, ami vonzot­ta a fiatalokat. A kirándulá- sokat, a hegyeket magam is kedvelem. Szeretek utazni. Jártam már külföldön is, de a hazai tájak iránti kíván­csiságom kielégíthetetlen. A gyakorló iskolában tanítá­son, amikor a hazaszeretet­ről volt szó, egy hetedikes fiú azt mondta: „Aki nem tudja, mi a hazaszeretet, ahhoz, hogy megtudja, járja az országot.” Lehet, hogy nem a saját szavai voltak, de amit mondott, százszor is igaz. Zsuzsa most Németh Lász­lót olvassa, moziba is eljár és nem él másként, mint ahogy egy főiskoláshoz illik. Reggel fél 7-kor kel („anyu­ka ragaszkodik a kiadós reggelihez”), azután a do­hánygyári repülőhídon át irány a főiskola — délután 3-ig, de sokszor tovább is bőven van ott tennivaló. A „lyukasórákat” nem szereti. Otthon is szívesen tesz-vesz a ház körül, vagy segít Ró­kabokorban a nagyapa há­zánál. Mert aki a matematikát szereti, annak sem csupán azzal kell élni ... S. E.

Next

/
Thumbnails
Contents