Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-06 / 104. szám
1985. május 6. Kelet-Magyarország 3 © KERPESEIReIjiIIiWiH Az útlevelekről Kovács Dezső rendőr őrnagy Bulgáriába szeretnék utazni, Jugoszlávián át. Azt szeretném tudni: megoldható-e az oda- vissza utazás egy ablakkal? — kérdezi Kovács Géza nyíregyházi olvasónk. — Tranzit kiutazási engedélyt csak akkor kérhet az olvasó Jugoszláviába, ha Bulgária az úticél. Ilyenkor a rendőrhatóságok egy jugoszláv tranzit kiutazási engedélyt adnak 50 forintért. Ez az egy engedély elegendő a ki- és a visszautazáshoz is. Fontosnak tartom elmondani, hogy a Jugoszláviába szóló tranzit kiutazási engedély csak akkor érvényes, ha az útlevélben már öt szocialista országba érvényes kiutazási engedély van. Tapasztalatunk, hogy többen kérnek Jugoszláviába tranzit ki utazási engedélyt, de nem utaznak Bulgáriába, hanem Jugoszláviában töltik el az időt, majd visszautaznak. Ez olyan következményekkel járhat, hogy legközelebb elutasítjuk az ilyen állampolgárok útlevélkérelmét. Hány éves kortól ad a rendőrség önálló útlevelet egy gyereknek? — Általában 14 éves kortól lehet önálló útlevele egy gyereknek. Ettől akkor lehet eltérni, ha a gyerek nem a szülőkkel, hanem például az iskolával, a nagyszülőkkel, vagy más felnőtt kísérővel, esetleg sportküldöttséggel utazik. Ilyen esetekben mindkét szülőnek írásban kell nyilatkozni, hogy a gyermek kiutazásához hozzájárul és a megfelelő kíséret biztosított. Ügy tudtam, hogy az útleveleket 30 nap alatt készítik el. Én mégsem kaptam meg csak jó másfél hónap alatt. Mi ennek az oka? — kérdezi Komjáti Lászlóné Nyíregyházáról. — Évek óta nem fordult elő. hogy a rendőrség 30 napot meghaladó ideig készítette volna el bárkinek az útlevelét. Rendkívüli mértékben megnőtt a népszerűsége az ausztriai, a törökországi, görögországi utaknak, de nagyon sokan kérnek látogató útlevelet a tengerentúlra; az USA-ba és Kanadába. Mindezek ellenére is minden esetben határidőben elkészítjük az útleveleket, de az elképzelhető, hogy az útlevél tulajdonosa mégsem kapja meg egy hónap alatt, mert számos közvetítő útján kerül hozzá, de az ilyen eset nagyon ritka. Egy mátészalkai olvasónk azt tette szóvá, hogy útlevélkérelmét elutasították. Kevés alkalommal fordul ilyesmi elő. Százalékban nem, csak ezrelékben lehet kifejezni. Előfordulhat, hogy hadköteles fiatalembernek a leszerelés után bizonyos ideig nem adunk kiutazási engedélyt, vagy aki korábban a vám- és devizajogszabályokat megszegte. A kérdezőét konkrétan azért utasítottuk el, mért bühtetétt előéletű és nem mentesült a hátrányos következmények alól. A nem szocialista országokba vagy például a Szovjetunióba szolgálati utazáshoz egy betétlapot állítanak ki, amelyet könnyen el lehet hagyni. Nincs-e valamilyen ötletük a betétlapok megvédésére? — Az úgynevezett különleges beutazási engedélyt 1984. január 1-től, az új útlevél bevezetésétől adjuk ki, s ez elsősorban az állampolgárok utazásának könnyítését szolgálja. Ha valaki már rendelkezik új útlevéllel és nem szocialista országba akar utazni, az útlevélkérelméhez nem kell mellékelni az útlevelet, csak be kell mutatni, s amíg intézik a kiutazási engedélyét, addig ő a szocialista országokba nyugodtan utazhat. Eddig egyébként nem volt gond, tavaly mindössze egy esetben fordult elő, hogy valaki elhagyta. Nincs tudomásom arról, hogy külön tasakos útlevél készülne. Ha elvész a kiutazási engedély, azt a kiállító hatóságnál kell jelenteni és lehet kérni annak pótlását. Ugyanígy kell eljárni, ha az útlevél vész el. Magyarországon a kiállító hatóságnál, külföldön pedig a külképviseleti szerveknél, ők gondoskodnak a hazatérésre alkalmas engedély kiadásáról. T. P. nyíregyházi olvasónk Hollandiába utazik rokoni látogatásra. A meghívó levélre megkapta az útlevelet, ám közben rokona felajánlotta, hogy Angliába is elviszi néhány napra. Ehhez angol vízumra is szüksége lenne. Az IBUSZ-ban azt mondták: angol meghívó levélre is szükség van, olvasónknak pedig nincs Angliában rokona. Hogyan lehet Angliába érvényes kiutazási engedélyhez jutni? — A kérdező magánemberként is megszerezheti a vízumot az angol nagykövetségtől, s ha ez megvan, akkor kérni kell a rendőrhatóságot, hogy útlevele Angliába utazásához is érvényes legyen. Ha ezt elmulasztja, visszaél az útlevéllel, mert olyan országba távozott, ahová kiutazását nem kérte. Beszerezhető tehát a kiutazási engedély, hiszen Hollandiában élő rokona vállalja a kérdező költségeit is. Elfogadnak-e színes képet az útlevélbe? — kérdezte Kiss Ist- vánné. — A rendőrhatóság nemcsak az útlevélbe, hanem minden más okmányba négyszer négy centiméteres szabvány fekete-fehér fényképet fogadhat el. Színes képet sem úti okmányba, sem más okmányba nem alkalmazhat, és nem fogadhat el amatőrfelvételeket sem. B. J. Tavaszi csúcsforgalom volt ezen a hét végén a nyíregyházi házasságkötő teremben: húsz párt jegyeztek be az anyakönyvbe, és öt névadót is tartottak. Jelilőgyűlés, vitával Parázs vitával kezdődött a gyűlés. Kritikus hangnemben beszéltek a hozzászólók. De nem a mindenben csak a rosszat látó, hanem az építeni, segíteni akaró emberek fóruma volt az a két óra. A végén pedig mindenki jóleső érzéssel állt fel az építőipari és vízügyi szakközépiskolában, ahol a nyíregyházi 24. számú választókerület tanácstagi jelölőgyűlését tartották. A vita azzal kezdődött, hogy a Hazafias Népfront két jelöltje közül az egyik nem a körzetben lakik. Szinte valamennyi hozzászóló sérelmesnek találta ezt, hiszen nagy körzetről van szó, olyan jelöltet kívánnak, aki ismeri a gondokat, problémákat, naponta találkoznak vele az ott lakók. Márpedig a Vasvári Pál és Őz utcában, valamint az Őz közben laknak olyanok, akik méltóak erre a megbízatásra — hangoztatta az egyik felszólaló. A jelölőgyűlés félszáz résztvevője közül tízen szóltak hozzá, senkinek sem a jelölt személye ellen volt kifogása, inkább az „importálás” ellen. Természetesen ez csak a jelölőgyűlés egyik oldala volt. Mert többségében arról esett szó, hogy ez a városközponthoz tartozó rész nagyon is elhanyagolt képet mutat. A hetvenes évek elején kezdték ott a lakások építését, s azóta nem került sor út- és járdaépítésre. Az Őz közben lakóknak ezenkívül meg kell küzdeniük esténként a gyér közvilágítással, hiányzik a gyerekeknek a játszótér, s még jó néhány gondot soroltak fel. Ám a problémák felsorolása mellett a társadalmi munkát is felajánlották. Volt már erre példa korábban is a körzetben. Most az egyik hozzászóló fizikai és szervező munkáját ajánlotta, ezentúl tevékeny részvételét a választókerület gondjainak megoldásában. Vagyis lelkesedésben nem volt hiány, s ez akkor és ott úgy hangzott el, nemcsak egyszeri, hirtelen felbuzdulásról van szó. Tenni akaró, a közért, a tisztább és szebb lakóhelyért dolgozni vágyó emberek mondták el azon az estén véleményüket. A hosszúra nyúlt vitát követően a más körzetben lakó jelölt visszalépett, de így is három név szerepel majd a 24. számú választókerület szavazólapján: Szűcs Mihályné, Takács László, Tar János. (sípos) Fuvarosgondok sínen és gumikeréken Rangsorolás csúcsidőben — „Maszekban" a Volán ellen — Barátságtalan utak — Mindegy ennek, akármilyen széles az út, csak hosz- szú ne Jegyen — dicsérte kancsalul egy fuvaros a kollégája lovát az egyik nyírségi faluban. Ha a jegyzetíró felszólalt volna a Szabolcs-Szatmár megyei szállítási bizottság április végén Nyíregyházán megtartott ülésén, mindég bizonnyal idézi a stráfkocsis mondatát. / Nem zökkenőmentes ugyanis a nagybani szállítás és szállíttatás a mi megyénkben -sem. Minden jel arra mutat, hogy a tavalyról és a korábbi évekből hozott gondjaink továbbra is megmaradnak. De vegyük sorra! A kívántnál kevesebb áruszállító kocsival tudott dolgozni a MÁV 1984-ben is, és az idén sem lesz ez másképp. Nincs okunk hinni azt sem, hogy a ki-berakodás gyorsasága a jövőben nem hagy kívánnivalót maga után. Az árutorlódásokat — különösen a magyar—szovjet határon — nem lehetett elkerülni. Abban, hogy a csúcsidőben a különféle termékeket rangsorolni kellett, szerepet játszott az is, hogy kevés széles nyomtávú vagon érkezett az országba. Ez elsősorban az almaexportörö- ket sújtotta, összességében a vasút több, mint 21 millió tonna árut mozgatott a megyében a múlt évben. A szállítmányok feladásának ütemezése — a negyedév tapasztalata alapján — rosszabb, mint a múlt esztendő azonos időszakában volt. Sajnálatos, hogy a vállalati előszállítások — eddig — lényegesen kisebbek a tavalyinál. Így bizonyos, hogy az év utolsó harmadában a feltétlenül indokoltnál ismét nagyobb áruhegyek várnak majd felszabaduló vagonra. A MÁV-nak viszont nincs tartalék kocsija, és a sérült vagy hibás szállítóeszközöket sem tudják a jelenleginél gyorsabban javíttatni. A szállítási bizottság ülésén ugyanakkor elhangzott, hogy Fehérgyarmaton, az asztalos- és vasipari szövetkezetnek van megfelelő szabad kapacitása vasúti kocsik rendbe hozatalára, és a szövetkezetiek ajánlják is magukat ehhez a munkához. Érdemes lenne vizsgálni, hogy — a fájlalásán túl — tud-e valamit tenni a vasút azért, hogy a vállalatok körében ne legyen ilyen népszerűtlen a szombat—vasárnapi vagonpakolás. Nyíregyháza környékén például csak két cég, a papírgyár és a konzervgyár vállalja folyamatosan a hétvégi ki-berakodást. A kocsiállásért kifi-, zetett bírság növekedése a fuvarozó és fuvaroztatók közötti megfelelő együttműködés hiányára és a megoldás- keresés elodázhatatlanságára hívja fel a figyelmet. Míg 1983-ban a vállalatok által a megyében kocsifoglalásért kifizetett pénz nem érte el a tizennégymillió. forintot, addig tavaly a bírságpénz kis híján tizenkilencmillió forint volt. Az sem valószínű, hogy valamilyen üzlet ajánlása nélkül, vagyis valamilyen közös érdekeltség megteremtése nélkül a MÁV érdemben befolyásolhatná a bányákat abban, hogy a szenet ne akkor küldjék, amikor a cukorrépa fuvarozásának gondja is a nyakukba szakad. A közös (anyagi) érdekeltség kimunkálásában akár a TÜZÉP is részt vállalhatna. Óriási tömegű áru — több mint húszmillió tonna — gumikeréken érte el a rendeltetési helyét az 5. számú Volán jóvoltából az elmúlt esztendőben. Ez a teljesítmény azonban csupán 91 százaléka az azt megelőző évinek. A Volánnak szembe kell néznie a fuvarpiacon erősödő versennyel, ha nem akarja tétlenül nézni, hogy elhalásszák előle a megrendeléseket. Minden magyarázat nélkül eleget „mond” egy adat: Sza- bolcs-Szatmárban a magánkézben lévő tehergépkocsik száma megközelítette a félezret. Sok bosszúságot okoz az autósoknak az utak állapota. Különösen egy kemény tél után barátságtalan és életveszélyes némely köz- utunk. A télnek felróható útkárt a megyében kilenc- venmillió forintra becsülik. Ám itt kell elmondani azt is, hogy a karbantartók rendelkezésére álló összég névértékben is csökkent. Ez azt jelenti, hogy az úthálózat állagának puszta megóvása is reményen és erőn felüli feladatnak látszik. Sztancs János SZERKESZTŐI OOOOOOOO aote&f \ / skolás csoport haladt el mellettem vasárnap reggel a nyíregyházi Lenin téren; a kellékekből ítélve bábosok versenyére jöttek a gyerekek. Legalább ötféle dolgot is hallottam, míg elhaladtak mellettem; téma volt a bemutató, az utazás, a már újra kapható fagylalt, s az otthon is. Arra a szóra figyeltem fel: édesanyám. Az egyik kissrác mondta társának, mielőtt otthonról elindult, odaadta az ajándékát édesanyjának, és örült, hogy meglepetést szerezhetett, mert a családban senki nem tudta, mit készített az alkalomra. Hivatalosan tegnap volt ugyanis anyák napja. Sok helyen már pénteken megtartották, vagy hétfőn rendezik meg. Én mégis megörültem a téren hallott mondatfoszlánynak, annak, hogy ez a tíz-ti- zenkét éves forma fiúcska nem előbb és nem később, hanem az ünnepnap reggelén, a verseny, az utazás izgalmai között maga állt oda köszöntem. Mindez talán mégsem lett volna ok arra, hogy az ünnepről kezdjek gondolkodni munkába jövet. Hiszen az anyák napját sok éve ünnepeljük május első vasárnapján — már-már így természetes. Hanem azt a szót, hogy „édesanyám”, elég régen hallottam fiatalok szájából. Sajnos; másutt sem túl gyakran. Kiszorította az anya, anyu, mama, mami és még sok más szó, ami nyelvileg talán nem is kifogásolható, csak szerintem éppen más. Ezért is figyeltem fel erre a szép szóra, ami valahogy több, többet jelent. Rohanó életünkben gyakran rövidítünk, mert félszavakból is értjük egymást, mert... miközben gazdagodik, szegényedik is nyelvünk. Mégis, valahogy szeretném, hogy az a szó: édesanyám, megőrizné hajdanvolt fényét. M. S. >o#ogo#ogo#ogo#o#ogo#o#ogogo#o#ogo#o EMBERE A napokban rendezték meg Nyíregyházán, a tanárképző főiskolán a leendő pedagógusok országos matematikai feladatmegoldó versenyét. A népes mezőnyben — hat főiskoláról harmincán rajtoltak — Garai Zsuzsa második lett, megelőzve idősebb társait. Most mindenről beszélgetünk. Arról is, ami a nők mindenkori legfőbb titka, hogy hány éves. Azt mondja: alig tizenkilenc. Ezt még be lehet vallani. Szőkén, kék szeműén és mosolyogva sűríti a szót erről az alig tizenkilenc évről. — Szeretem a matematikát. Mindig is a kedvelt tantárgyaim közé tartozott. A matematika: a valóság, szigorú törvények uralják, nem lehet csalni. Egy feladatot például többféle képpen meg lehet oldani, de a végeredmény ugyanaz. Ez ebben a szép és a nagyszerű. A matematika szépségéről Zsuzsával, aki ért is .hozzá, dőreség lenne vitatkozni. De hogyan jutott el a főiskoláig, a versenyig? — A pedagógus pálya az álmom, matematika—fizika szakos vagyok. A nővérem is pedagógus. A tanulással soha nem volt gondom. Az általánost 4,6-os átlaggal végeztem, a nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban az érettségim négyes—ötösre sikerült. A Kossuthban Hend- zsel Erzsébet volt a matematikatanárom. Sokat köszönhetek neki, de többi tanáromnak is. Nagyon jól éreztem ott magam . . . A jó érzés a diákéletből fakadt. Mint kiderült Zsuzsa egyénisége a nyíltság, szereti a közösségi életet. Miközben végezte a maga dolgát — tanult — szervezte a KISZ-munkát. Akarta, hogy élénk, élményt adó legyen körülötte az élet. — A gimnáziumban eleinte nehezen indult a KISZ- munka. Aztán tanáraink segítségével olyan programokat szerveztünk, ami vonzotta a fiatalokat. A kirándulá- sokat, a hegyeket magam is kedvelem. Szeretek utazni. Jártam már külföldön is, de a hazai tájak iránti kíváncsiságom kielégíthetetlen. A gyakorló iskolában tanításon, amikor a hazaszeretetről volt szó, egy hetedikes fiú azt mondta: „Aki nem tudja, mi a hazaszeretet, ahhoz, hogy megtudja, járja az országot.” Lehet, hogy nem a saját szavai voltak, de amit mondott, százszor is igaz. Zsuzsa most Németh Lászlót olvassa, moziba is eljár és nem él másként, mint ahogy egy főiskoláshoz illik. Reggel fél 7-kor kel („anyuka ragaszkodik a kiadós reggelihez”), azután a dohánygyári repülőhídon át irány a főiskola — délután 3-ig, de sokszor tovább is bőven van ott tennivaló. A „lyukasórákat” nem szereti. Otthon is szívesen tesz-vesz a ház körül, vagy segít Rókabokorban a nagyapa házánál. Mert aki a matematikát szereti, annak sem csupán azzal kell élni ... S. E.
