Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
KM HÉTVÉGI melléklet 1985. május 4. o A homokos löszt évezredeik óta munkálja a szél. Garmadák, szélbarázdák, deflációs mélyedések őrzik a nagy és szüntelen mozgást. És ha köti is a talajt csen- kesz vagy ezüstperje, ha vannak akácfasorok, léteznek nyárfaerdők, az északi, északkeleti szél talál magának utat, dolgozik. Mint maga a tirpák, aki földművelő. A tirpákok — szláv eredetűek — tűrök és szenvedők, tanyabokrokban élnek. Egy külön világ, még most is, napjainkban is. Őrzik hagyományaikat, szokásaikat A középkorúak, idősebbek beszélik a nyelvet. Jön például egy asszony tojással teli szakajsztóval. — Nem szakajsztó az — mondja Palicz Mihály —. klonka. Mi klonkának mondjuk. Ettől függetlenül mi a magyar nyelvet tisztán és szépen beszéljük. — De tud tótul? — Nem tótul. Az más. A tirpák az nem egészen tót. De tudok beszélni, akik itt állunk mind, hiszen anyanyelvűnk. Itt állunk?! Ott állunk egy tanyabokor kellős közepén. Tanyabokor száz is van, de a Rókabokorhoz hasonló egy sem. Az ősök jól kiválasztották ezt a helyet. A házak egy kör alakú szélbarázda peremére épültek, lapos, gyepes libalegelőt határolnak. A bokorban 26 ház van. ebből a kört 15 ház, nyolc villanyi a alkotja. A kör nyugati szélén, a magasabb lejtőn van a közösségi élet központja. Ott a két kút. az ásott és a fú- rott kút, az autóbuszmegálló, ott vannak a postaládák. A kútra napjában többször is járnak. A postás naponta egyszer a déli órákban jön. Az autóbusz menetrendje viszont igazodik a Nyíregyházára, munkába járókhoz. A két kútról egy mondatnál többet kell szólni. Már csak azért is, mert a rókabokoriak nem a fúrott kútból, az ásottból isznak. — Nem jó a fúrott kút vize — mondják a buszváró szélenyhében időző, szóváltásra összegyűlt asszonyok; Palicz Andrásné, özv. Gerliczky Andrásné, Palicz Ilona. — A fúrott kútból sárga, homokos, rossz ízű víz jön. Tudjuk, jót akartak, amikor ide építették, de inkább egy telefont adtaik volna. Itt ma már jobbára idős, beteges emberek élnék, és ha valaki rosszul van, nincs hová futni. Kilométerekre van a telefon, és mire az ember odaér, miHát nem kell a tej, avagy a jószágtartással járó jövedelem ? — A tej az kell. kellene. Boltból vesszük, ha van. Mert ez is egy gondunk. Van itt egy bolt. maszek, só, liszt és cukor, meg ami kell az van benne, de kenyérért, tejért sokat futkosunk. Körözzük a tanyai boltokat kenyérért. Gyakran kell messzire menni. Ami a jószágtartást illeti, nem is éri meg. ha az etetéshez mindent venni kell. Drága a széna, az abrak és már a gondozáshoz, a fejőshez sincs erő. zet. Ninos messze. Ott túl a nyárfaerdőn van a víz. ide látszik. ★ A teret körbeülő házak közül kettő nádfedéles, hat palatetős, a többi cseréptetős. A nádfedeles lakóházak közül az egyik különösen figyelemre méltó, műemlék jellegű. Palicz Ilona készséggel mutat meg mindent, tájékoztatót ad. mint egy idegenvezető. — Idősebb ez kétszáz évesnél. Az én édesapám 87 tek, beszélgettek téli estéken, amikor még jobban összejártak a/ emberek ... A szomszédolás még nem szűnt meg teljes egészében. Már nem a régi, már nem is lehet olyan a tanyázás. mint volt fél évszázada, hiszen van rádió, televízió, de hét végeken, szépesteken manapság is végigülik a csordavályút. Erről is valamit. Palicz Mihály mutatja a tanyiabokor „fórumhelyét’'. — Ez a vályú egykor ott állt a gémeskútnál. Szolgált, amíg volt tehén, volt Barangolások Bokor a homok peremén re mentőt, vagy orvost tud hívni, meg is halhat az. aki a gyors segítségre szorul. —r Volt már rá példa? — Nem is egyszer. Különösen télen rossz, amikor a szorult helyzetünket a hó és n fagy is súlyosbítja ... Bár a telefonról még több szó esett, a tényeken és a lényegen mit sem változtat. A kutaknál viszont még elidőzünk. A fúrott kút vize valóban sárga, homokos, szinte csikorog. Az őskút vize ízes, szomjat oltó. Ez a nedű háromgyűrűs mélységből, favödörben, kút- ágas segítségével húzható. A kútágas érdekessége, hogy rajta az évszám: 1937- ben akácfából faragták. A favödrön keresztben vaspánt, hogy abból jószágot senki ne itathasson. — Nem itatnak, már nem is akarnak. Nincs itt már tehén. Tizenöt éve még volt. Harminc fejős tehénnél is több volt. móst egy van. az sem fejős. — És miért nincs tehén? Miint a gyermekláncfű apró karikái, úgy illeszkednek egymásba a szavak felszínre hozva — nem panaszként —. de tényként a bokor életét, gondjait. Az idősebbek felpanaszolják, hogy valamikor tele volt a tér gyermekzsivajjal, nem mentek el a fiatalok. — Ma alig van gyermek. Aki van, felnő és elmegy Nyíregyházára, idegenbe. Egyik-másik ház leromlik, összedől. Van ház. házhely, amit a tulajdonosai eladnak. Víkendházakat építenek. Ott átellenben, oda is víkendház épül. Ügyes kezű, szorgalmas ember vette meg azt a telket. De hát mégiscsak furcsa. A mi gyerekeink a városba költöznek, a városiak meg tanyára vágynak. — És önök nem vágynak el innen? — Innen? Nincs ettől jobb hely a világon. Van villany, televízió, jó út. busz. Arról is beszélnek, hogy egyszer Felsősimáról ide hozzák a vezetékes viéves volt. amikor meghalt, ő mondta, hogy mái: az apja is ebben lakott. Szóval ez itt a kutka (tűzhely). Az én szüleim még itt főzték az ételt bográcsban. Finom volt. A szábadkéményben füstölték a húst. És itt erről a részről fűtötték fél a kemencét. A búboskemence padkával és suttal az első szoba hátsó negyedét uralja. Masszív alkotása a népi építésnek és bár már negyed százada nem sütnek benne kenyeret, kalácsot, nem felesleges. A kemence a ház része, csakúgy, mint a mestergerenda, vagy a hátsó szobában a vakablak. — Itt mindennek meg volt a maga nélkülözhetetlen szerepe. A vakablakban volt a dohány, meg ami hozzá tartozott, ott volt az ital a férfiembereknek. Jaj, majd elfelejtettem, itt a pitvarban a kutka körül is volt egy padka. Az is sárból készült, azon ültek. Az már nincs meg. Ott étkezcsorda. Most itt ez a vályú a kerítés tövében felfordítva. Ezen ülünk nyári alkonyaikor és beszélgetünk. Jó itt, szép itt. Itt van mögöttünk ez a két nagy fa, ja- pánakác. auguszusban virágzik, nagyon illatos. Ezt a két fát én ültettem még 1947-ben. Most levágtam a koronaágakat. mert túl nagy volt az árnyékük... ★ Nem nagy egy tanyabokor területe, de hajdan is nagy volt, ma is nagy az élettere. Mi mindennel foglalkoztak, vagy foglalkoznak az emberek, annak felsorolásához sok papír kellene. Az egyik Palicz-portán (sok a Palicz és a Gerliczki) szabályos kis faiskola van a kertben. A ház asszonya. Paliczné ott arról beszél: az őszibarackos, a meggy és cseresznye u fia műve. Özvegy Gerliczkiné viszont a nagy légterű fóliasátrat mutatja készséggel, ahol már szedésre érett az uborka. A kiskertekben virág es zöldség egyaránt van. Önellátás és piaci értékesítés egy tőről fakad. — Innen a tanyabokorból piaci napokon bejárunk Nyíregyházára. Elődeink, őseink is ezt tették. Szóval szerdán és szombaton any- nyian vagyunk a buszon, hogy szinte el sem férünk. De nem ebből élünk. Aki még munkaképes, az a tsz- bon dolgozik, másoknak járadéka vagy nyugdíja van. — Egykor itt gazdák éltek, tehetősebbek, kö2ép- szintűek, ki miilyen. Híre volt a tirpák földművelésnek, állattenyésztésnek, lótartásnak. Ma ez nincs? — Nem baj. így jó az, ahogyan van. Nem volt az olyan nagy gazdagság, inkább a muinika volt sok. lá- tástól-vakulásig. Most jobban élünk. Dolgozunk mi most is, mert muszáj. Itt van ez a régi ház, ezt mindig meszelni, tapasztani kell, mert leromlana. Ad ez munkát eleget, de a baromfi, a kiskert is. Hízót is tartunk. Az asszonynak a főzés is munka, most éppen káposztás paszulyt főzök, füstölt hússal. ★ Hétköznap van, délelőtt tíz óra. A nap egyik eseménye, hogy Nyíregyháza felől befut a busz. Hárman, négyen szállnak le róla megtérve a városból, ügyes-bajos dolgaik intézéséből. Amíg a busztól házáig kiki hazaér, addig van mozgás a téren. Ezután már csak azt látni, hogy az otthon lévők, asszonyok, idősebb emberek dolgozgatnak a kertben, a ház körül. A tanyabokor így éli világát. Seres Ernő Rókabokor, délelőtt tíz órakor. (Jávor László felvétele)
