Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
Á sanzon királynője 100 éve született Medgyaszay Vilma ndre dalt írt neki, lihály, Juhász Gyula t róla, Kosztolányi, dre, Szép Ernő előszavakkal méltatta [ényét, tehetségét, aszay Vilma, a dal, koronázatlan királyve, 1885. május 3-án , Apja dr. Stand Kál- írvos, anyja Medgya- i énekesnő. inyám nem hitt benne, legendő énekhangom rt íratott prózai színi- — nyilatkozta egy in- — S már fiatalon Hett Krecsányi Ignác, legkiválóbb vidéki jato.” b Beöthy szerződtette, i egy új magyar daljá- aos vitéz egyik főszereikét. (A címszerepet ári alakította.) A pre- 104. november 18-án darab hatalmas sikert Medgyaszay Vilma ez- mos operettben lépett lég elé, de mint nyilat- később meguntam az ibrettók hosszú sorát, idésszegéssel átmen- lodern Színházba, az dalmi kabaréba, ahol írók verseit énekelhetlálta a műfaját, s a sanzon is megtalálta ieális előadóművészét. Kosztolányi, Gábor 3zép Ernő, Ernőd Ta- :ltai Jenő megzenésí- leit tolmácsolta — feApáthy Imrével a Három a kislányban. ledhetetlenül. (A színháznak gyakori vendége volt Ady Endre is. Egyik alkalommal „megfenyegette” Medgyaszay Vilmát: „Várjon csak, Mimi, írok én magának egy pikáns dalt!” Másnap eltűnt Budapestről, s napokkal később levél érkezett Párizsból a művésznő címére. A feladó Ady Endre volt, a borítékban az a bizonyos „pikáns dal”, a Zozo levele.) Medgyaszay volt az, aki az elsők között népszerűsítette Bartók és Kodály dalait. Erről így nyilatkozott: „Hogy Bartók és Kodály népdalfeldolgozásait megismerhettem, azt Ná- dasdy Kálmánnak köszönhetem. ö figyelmeztetett arra, hogy ezeket kötelességem elénekelni. Elhozta, válasszak hármat-négyet közülük. En valamennyit megtanultam. Azt is amit férfihangra írtak. Egy évig minden munkát félretettem, nem vállaltam szereplést és vasszorgalommal tanultam”. Medgyaszay Vilma a felszabadulás után évekig a Vidám Színpad tagja volt, szocialista államunk megbecsülte művészi tevékenységét: Kossuth-díjjal és Kiváló Művész címmel jutalmazta tevékenységét, életművét. 1972-ben halt meg. Most, születésének centenáriumán hadd idézzük fel Juhász Gyula Medgyaszay Vilma című versének négy sorát. Szebben aligha szólhatnánk róla. Megédesíted a könnyet szemünkben, S megszenteled ajkunkon a mosolyt, S meglengeted a gyász fölött derűsen Az örömet, e ritka lobogót! K. Gy. Benedek: ígfÚFÓk >ot fúj magából vadgalamb, dozó fákon >úg, úg a hang. ink-lelkünk ványadt, ikkasztja bánat, fúvók, fújjátok zöld lutéliákat! Á gúba öltözék az egyik legidősebb szabású ruhadarabunk. A legszebb példányok ma már csak múzeumokban láthatók. Megyénkben a mátészalkai Szat- már Múzeum rendelkezik a legrangosabb gyűjteménnyel. Dr. Farkas József igazgató évtizedek óta kutatja, gyűjti, feldolgozza ennek a népi öltözetnek készítési, viselési módját, múltját. Magyar racka juh gyapjújából készítik. A vándorló ősmagyarok hozták hazánk területére ezt a pöd- rötrt szarvú birkát. A guba- szövetet szövőszéken ritka laza vastag szövéssel készítik el. összesen három vágás van rajtuk, kettő az ujjakon, egy a nyaknál. A szőtt vásznat szekérrel Turterebes környékére szállították, ott kallódták. A folyó sebes sodrásában kádakban áztatták, egyik végén befolyt a víz, a másikon ki, így kallolódott. Egy guba súlya általában nyolc kilogramm. Rendes mérete a csizma szárát eltakarta, az ujja a kézfejet. Egy guba ára egy tehén árával vetekedett. A fekete volt a legértékesebb, a barna és a szürke kevésbé. A gubaszövés egyik fellegvára Matolcs volt. A legszegényebb parasztoknak barna gubájuk, míg a gazdagabbaknak fekete volt. Ez utóbbit csak fekete bárányból lehetett elkészíteni. Amikor ez a fajta kipusztult, festették a gubát. Tóth József mátészalkai nyugdíjas tsz-tag apjától örökölte a gubát, a múzeumnak adta, de örömmel ölti magára még ma is, ha kérik. Kép és szöveg: Elek Emil Színe rangot jelölt Az ősi szabása goba Egy kiállítás megnyitója Tóth Sándor tárlata Miskolcon Tóth Sándor: Szent Gellért (bronz) nek, fejezzék ki a modellek jellemét és a mintázás szépségével a nézőkben harmónia érzését hívják életre. Tóth Sándor portrészobrai az ember tiszteletéről szólnak; megértő csodálkozásból születnek. Jellemábrázoló képessége érmeiben tetőződi'k. A profilnézetben vagy a félprofilban való ábrázolásban nyilvánul meg kitűnő karakterábrázoló készsége. Mint a hajdani németalföldi mesterek, szívesen elidőzik a modell arcvonásainak részleteinél: de ez a fajta részletezés nem a naturalizmust, a csak felületre szorítkozó ábrázolási irányzatot szolgálja, hanem a meditáció segítségével megértett emberi lényeget és személyes létezés sajátosságait fejezi ki. Tóth Sándor a mai magyar érem- művészet egyik kiemelkedő mestere. Munkásságát külföldön talán még jobban értékelik, mint itthon. Ezt bizonyítják az éremművószet klasszikus hazájában, Itáliában elért sikerei. Tóth Sándor Miskolcon született. Részt kíván venni a város művészeti életében is, amit az is bizonyított, hogy már több kiállítástrendezett Miskolcon. Végvári Lajos A szobrászat klasszikus értékeinek tisztelete és ismerete mai művészetünkben nem központi probléma. Szinte különcnek tartják azt, aki a művészet klasszikus értékeit minden áttétel és fenntartás nélkül kívánja folytatni. Valójában a jövő fogja megmutatni, hogy az ilyen formátumú művészek a művészettörténet szemszögéből nézve értéknek tekinthetők-e. Ezt a kérdést azért kell feltenni, mert a hagyomány bűvöletében munkálkodó művészek alkotásait a közönség és a megrendelő egyaránt értékeli. Ismervén a művészet mai állapotát, úgy vélem, hogy a jövő a klasszikus művészet egyre nagyobb tiszteletét visszahozza. Az emberek elfáradtak az avantgardtörekvések szemléletében, hiszen ez a művészeti felfogás nagyfokú beleérzést és türelmet kíván meg a nézőktől. Tóth Sándor viszont Donatello szobrain edzett látásmóddal és hajdani mesterétől — a jelenleg kevésbé értékeit Kisfalud! Strobl Zsigmondiéi — megtanulta a szobrászat minden osínját- bínját... Arra törekszik, hogy alkotásai szépek legyeA derűs kedvű író Legérettebb, legsikeresebb prózaíróink egyike, s úgy képzelné az ember, hogy hatalmas dolgozószobája íróasztalánál fogadja a születésnapi gratulációkat a „Mester”, ahogy az irodalmunkat nem jól ismerő zsurnalizmus néha le szokta festeni az íróinkat. Tatay Sándort azonban születésnapja, május 6. táján valószínűleg valahol a Dunántúlon a badacsonyi sziklák alatt, vagy két falu között lehet megtalálni, ahol tanácsokat ad a szőlőmetszésről, vagy egy badacsonyi parókia anyakönyveit olvasgatja éppen, valami adatot keresgélvén újabb könyvéhez, esetleg a szigligeti alkotóház parkjában vitatja valakivel, hogy helyes volt-e éppen erre a helyre telepíteni a magnóliákat. Eddigi életútja is változatos volt, teológiai és könyvkiadói, folyóiratszerkesztői ismereteket éppen úgy szerzett, mint történelmi tapasztalatokat, de képzett turistaházi gondnokként is dolgozott az ötvenes években. Kell-e ennél változatosabb élet realista prózaírónak? A változatosságból talán a kelleténél is több jutott Tatay Sándornak és nemzedékének. Ez a változatosság azonban hatalmas életanyaggal, életismerettel ruházta föl, amelyet nemcsak a Simeon család című nagy ívű regény- ciklusában, de újabban közreadott életrajzi sorozatában is jól hasznosított. Tatay Sándort még a gyerekek is jól ismerik, legalábbis könyvein keresztül, hiszen ifjúsági regényei, a Puskák és galambok, Kinizsi Pál és mások. A legolvasottabb művei a fiatalabb korosztályról szólnak. S ne feledkezzünk meg nevezetes, a Ház a sziklák alatt című filmjéről sem, amely 1958-ban a San Francisco-i fesztivál nagydíját kapta. Köszöntjük őt, kívánva jó egészséget a fiatalos, mindig derűs kedvű írónak most, hetven- ötödik születésnapján. 1985. május 4.
