Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
Elérkeztünk az idei színházi szezon utolsó bemutatójához, mely a műsornaptár szerint a búcsúelőadás is lesz majd júniusban, ami után a vasfüggönyt sokáig nem huzatja fel az ügyelő, s a nézőtéri zsöllyékre rákerül a porvédő fehér molinó. Jön a nyár. Bármennyire vacogunk is ebben a kora májusi télben, tudomásul kell vennünk, hogy megint lejárt egy évad.. Az eredeti terv szerint Brecht Koldusoperája zárta volna ezt a gazdag és változatos színházi évet — az áprilisi műsorkalauz is így hirdeti —, de a gazdasági megfontolások, amiket manapság egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni, mást diktáltak. Ezért kaptuk tehát a Doktor urat, Molnár Ferenc eredetileg szalonvígjátéknak írt művét, Kellér Dezső átdolgozásában, Zerkovitz Béla zenéjével. Jó választás volt (nem helyette, mert a Koldusopera jövőre színre kerül). a színház erőtartalékait, nem túlbecsült lehetőségeit is számba vevő tisztességes vállalkozás. Molnár Ferenc kitűnő színpadi szerző, vér- j beli „színházi ember”, ahogy ■j ezt annak idején mondták, | Zerkovitz Béla kupiéit és Az utolsó bemutató Molnár Ferencböl doktoráltak Varjú Olga és Simor Ottó a Doktor úr egyik jelenetében (Elek Emil felvétele) slágereit hajdan a suszterinasók is fütyülték, így tartja a régi mondás. Régi, régi — mondogattuk mi is egy időben', meg azt is, hogy polgári és felszínes. Biztos igaz, csak amikor az ember beül a színháziba, előfordulhat, hogy szórakozni szeretne. Könnyedén túltenni magát a hosszú héten, mely alatt ő is szemben találta magát a „gazdasági megfontolásokkal”, s esetleg el is fáradt bele. Molnár Ferenc ehhez értett igazán: fenntartani, sőt két-három órán át fokozni az érdeklődést, és szellemes, kedves humorral derűt fakasztani. Nagyon kell ez is., és nemcsak a nézőnek. Mintha a színészek és az előadás minden közreműködője felszabadultabban, vidámabban tette volna a dolgát. Most — régi szokás szerint — le kellene írnom a darab tartalmát, de nem teszem. A Doktor úr majdnem krimi, s aki egy krimit elmesél, más tisztességtelen dologra is képes. Molnár Ferenc kifogyhátatlan volt az olyan komikus helyzetek színpadra állításában, melyek kibírnak két, sőt több felvonást, ellentétben sok mai szerzővel, akik egy viccet „tupíroznak” egész estét betöltő unalommá. Sárkány ügyvéd és a zseniális szélhámos, kasszafúró Puzsér kacagtató története mindig új és újabb meglepetéssel szolgál. Eltanulható lenne Molnár Ferenc azon dramaturgiai fölénye is, hogy az események az első pillanatban elindulnák (nincs bő lére eresztett „felvezetés”, dilettáns körülményesikedés) a dupiafedélű bűvészdoboz azonnali kinyílik, röpködnek belőle a humor színes kendői, s csák az előadás végén, a megérdemelt vastapsnál kattan, csukódik, mint a gondosan olajozott zár. A darabot Hegyi Árpád Jutocsa rendezte, mint vendég. Ez a műfáj, a könnyed, színes, zenés bohózat úgy látszik a „vérében van”. Megőriz minden fontos hagyományt, és elvet mindent, ami a zenés színpadokon mór megcsorutosodott. Gyorsan pergő, állandóan mozgásban lévő előadást rendezett, s nemcsak jól, hanem — ami több — érdekesen. Hozzájárul ehhez Khell Zsolt villogó, revűsaerű díszlete, mely az átvilágítható ajtókkal, ablakokkal egységet teremtett a külső és belső tér között, és rendkívül látványosan volt használható. Ám ami. a legfontosabb Hegyi rendezésében, a különösen átgondolt, s mindvégig nyomon követhető színészvezetés, ami az előadást érezhetően megeméite. Szinte minden színész új arcát mutatta, vagy több színt villantott fel, mint eddigi szerepeiben. Varjú Olgáról a Kávéházi kabaré óta tudjuk, hogy jól táncol és szépen énekei. Sárkányné szerepében mindehhez még olyan érett és kiforrott játékot tett hozzá, olyan pontos j el lem ábrá zolást, mely más — ennél kevésbé „ledér” — műfajban is íigyélemre méltó lenne. Hartmann Teréz szerelmes gimnazista lánya valószínűleg legjobb szerepe eddig. Könnyed, felszabadult kedvességgel, bájjal teli, látszik, hogy jól érzi magát benne. Máthé Eta a házsár- tos nevelőnő. Nagyon érti és érzi ezt a műfajt, kitűnő komédiás. Minden mozdulatára figyelni kell, mert valami eredendő, színes egyéniségéből fakadó humor rejlik mögötte A Doktor úr Simor Ottó Jászai-díjas, Ügy otthon van a zenés bohózat világában, annyira természetesen közlekedik benne, mint nagyon kevesen. A darab dramaturgiai rugóit Puzsér mozgatja. Általában idősebb, érett komikusokra bízzák ezt a szerepet. Nálunk Schlanger András játssza, aki tavaly szerződött színházunkhoz, s már rémnek szerepek sorával bizonyította, milyen, felkészült -színész, s milyen sokszínű egyéniség. Alakításában a hagyományos zenés komédia buffó figurája seregnyi új tartalommal gazdagodik, felvillan benne a brechti játékmódtól az abszurdig mindaz, amit századunk eredményei között tartunk számon. Főszereplővé, az előadás karmesterévé tudott válni, a rendező világos és határozott vonalakkal felrajzolt koncepciója szerint. Az egységes színvonalú játékban kitűnőén' illeszkedik a többi szereplő is, egyéni színt kölcsönözve a jól megírt figuráknak. Stettner Ottó rendőrtisztje sok humorral játszott, kitalált szerep. Mátrai Tamás is egyre magabiztosabban él a színpadon. Az Ördögök terroristájától a Kártyásokon át a Doktor úr ügyvédbojtárjáig tartó ív sokoldalúságát bizonyítja. Balogh Béla — a borvirágos orrú iskolatárs — minden megjelenése nevetést falkaszt. Néhány jól megválasztott gesztussal, geggel teszi emlékezetessé a szerepet, elkerülve a vígjátéki túlzásokat. A bemutató felvillanyozó- an hatott a közönségre, a tapsrend —■ melyben a Kazár Pál vezette kitűnő kisze- nekar is színpadra lépett meghajolni — szokatlanul hosszúra nyúlt, ami mindennél ékesebben bizonyítja: jó elgondolás volt a „nagy játékmester” Molnár Ferencet segítségül hívni az évad utolsó bemutatójához. Mester Attila Valami új születik Hogyan lesz valakiből színházi segédrendező? Nem nyomasztó a színpad, a látvány árnyékában, a kulisszák mögött élni. Várnai Ildikó, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház segédrendezője a közelmúltban a fiatal népművelők és pedagógusok sorában „Szocialista Kultúráért” kitüntetést kapott. Négy éve, az önálló színtársulat megalakulása óta van a színháznál. Azóta gyakran láthatjuk a nevét a plakátokon, igaz apró betűkkel. Segédrendező: Várnai Ildikó. — Nem vagyok éppen nyilatkozó típus — mondja. — Különben is az én munkámról aligha lehet túl érdekes dolgokat megtudni. A segédrendező talán olyan, mint a sebész főorvos mellett az asz- szisztensnő, aki mindig tudja, mire van abban a pillanatban szüksége az orvosnak. A keze alá dolgozik, olykor még arra is figyel, nem fá- radt-e a műtétet végző orvos, nem esne-e jól neki egy korty kávé... Ildikó a középiskolában, a nyíregyházi Széchenyiben kedvelte meg az irodalmat. Az irodalmi színpad tagjaként több versenyben is részt vett. Az érettségi után óvodában dolgozott, elvégezte az óvónőképzőt, amelyről úgy tartja, hasznos pedagógiai és lélektani ismeretekkel gazdagította, amelyet a mostani munkájában is tud hasznosítani. Az óvoda után két évig dolgozott egy vállalatnál is, de nem maradt hűtlen az irodalmi színpadhoz, a tanárképző főiskola, a megyei és városi művelődési központ stúdiójában „edzett a színházra”. S amikor hírét vette, hogy állandó társulata lesz Nyíregyházának, megpályázta a segédrendezői munkakört... — Már akkor számot vetettem azzal, hogy ez a munka nem látványos, mindig a háttérben kell dolgozni. Egy kicsit villámhárító is az ember a színészek és a rendező között, de számomra így is nagy lehetőség a színház. Sok mindent kell csinálni, amíg egy- egy darab az első próbáktól eljut a premierig, sok embei hez kell alkalmazkodni. De íf is szép munka, az ember r< szese, ha kis mértékben is, v< lami új születésének. Ez i öröm az egészben. Az is izgalmat, élményt a számára, hogy minden új de rab előtt elbúvárkodhat a m háttér világában. „A báthoi advent” színre kerülése elő: a megyei levéltárban a kora beli iratokkal ismerkedett, „i két Bolyai” próbái előtt a ta nárképző főiskola matemati kusaival is beszélgetett, hog hangulatot teremtsen önma gában a mű iránt. Mindez érdeklődésből, önszorgalom bői teszi, hisz jól tudja, a se gédrendező nem avatkozik ; rendezés lényegi dolgaiba noha a rendezők egy rész> szívesen meghallgatja az asz szisztens megjegyzését, véle ményét is. A segédrendezőnek a leg több dolga a próbák idejét van, ő az összekötő kapocs i tárakkal, a kellék-, a díszlet tárral, a műszakiakkal, de méj a gazdaságiakkal is. Ezen kívül ügyeleti naplót vezet, tájolásnál ő is a társulattal utazik, ha előadáson nincs ott i rendező, helyettesíti . . . De láthattuk egy-két alkalommal í színpadon is Várnai Ildikót statisztaként... — Ez igaz, néha megkérnek hogy ugorjak be, így az Ur: muriban, a Rezeda Kázmér- ban ... De ez nem annak a jele, hogy színészi ábrándokat kergetnék. Megszoktam, hogy a siker, a színpad árnyékában, a kulisszák mögött dolgozom, és jól érzem így magam. Nem akarok se színész, se rendező lenni. Csupán jő asszisztens. P. G. r :■ ■■ ■■■ ■- - ■ . 1 11 Szombati galéria I ■■■■■■. i.n-i ........... ■■■■—-....-»m i , . ....... ...................------------------------ . i De az fáj, jaj! csak az fájna, ha meghalni úgy találna, hogy mindarra, amit én hittem, hiszek, s mire sorsom tettem, áldását ő nem adná rá, két szent karját ki nem tárná, mosolyogva, életünkre, s nem tenné kezét fejemre, elrebegve: — „Hát segítsen meg titeket a jó Isten’” 0, mert akkor, tudom, biztos győz, ami küszködik ittjnost: — hogyha ő és minden anya mireánk áldását adja; ha minden egyszerű ember mélyen meghatódva felkel, s karjaikat felénk tárják — Legyen munkátokon áldás! (Részlet: Váci Mihály Anyám, add ránk áldásodat! című verséből) I Kurucz D. István: Kendős Zelk Zoltán: Hajolj alvó anyád fölé Hajolj alvó anyád fölé most, mint ő hajolt gyermekkorodban ágyad fölé — s olyan mosollyal! olyan hajlással! olyan puhán; Nézzed szemét, a lehunyt pillák mögött tűnődik a szelídség S rendekbe rakja érthetetlen képeit lassú életének. Nézzed kezét is! lúg marta ki az ujjakat és meggörbülnek, mintha kezedet szorongatnák, vagy mintha tálat tartanának. Nézzed szemét, kezét és arcai, hallgassad ringó lihegését — kedves szemednek az a játék: mellevei hullámzik a dunna. Hajolj föléje szelíd ívben s kutassál párás álmai közt — asztalnál ül most két fiával s a tálak ételekkel telve... dicsérd hát másnap ebédnél, dicsérd a krumplifőzeléket: hízelgő szó ringassa holnap, mintha föl nem is ébredt volna. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
