Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

1985. május 4.

Kedves Panaszosom!

Mielőtt bármit is írnék, gratulálok önnek, ugyanis engem és kollégáimat megszégyenítő címet talált panaszának: Bús a vendég, dús a haszon. Ez valóban geg, címnek való, nagyszerű ötlet. Aki így tud címet találni, ; az nyilvánvalóan gondolkozó ember, a nyelvtudományokhoz is értő, igényes valaki. Mindenekelőtt ezt akartam elmondani, mert nekem viszont, a szakmában jártas újságírónak ezúttal magyarázkodnom kell, lévén ebben a kicsi országban nemcsak az ügyek intézésének kell hogy meglegyen a demokráciája, a belső emberi tartása, társadalmi tisztessége, hanem a panasztevés tudományának is.

Bocsásson meg a bevezetésért, hiszen szellemesen idézhettem volna tovább is öntől, de kénytelen vagyok lekerekíteni a történetet. Valahogy így. ön családostól betért egy étterembe. Rántott halat és, bár a kettő nem egészen illik együvé, halászlevet is rendelt. Pontyot, mert horgászemberként tudja, hogy ezt szereti a család. Aztán kcpott halászlédét és rántott halat, de horgászemberként abban a pillanatban tudta, hogy amit érzik, az busa és okos emberként azt is, hogy ennek az ára jószerével fele a pontynak. Felháborodott, de — bocsásson meg érte — megette a levet is, meg a húst is. Kifizette a ponty árát, talán még borravalót is adott. Ez utóbbiban igaza volt, hiszen a felszolgáló dolga annyi volt, hogy átvegye a konyhán azt, amit ott ilyen vagy olyan áron leírnak, ön tehát nem szólt, de hazament és otthon mérgelődni kezdett. Kiszámította, hogy egy adagon mennyit nyer a vendéglátó és azt is, hogy ön mennyit vesztett ezen az üzleten. Félszáz forintnál is nagyobb az összeg, ezért ragadott hát tollat, és írt panaszos levelet a sajtónak, hogy intézzük el, rendezzük el mi ezt a dolgot. Adjunk elégtételt önnek, büntessünk, ítéljünk és tegyük azt, ami ön szerint természetesen a mi dolgunk. Mellékelte a pon- tyos számlát. És néhány mellékmondatot, ami egy kicsit durvább és ízléstelenebb volt a szellemes címnél, magyarán kidühöngte magát — nekünk. Levelét valahogy úgy fejezte be, hogy elvárja az újság intézkedését, és kíváncsian várja a folytatást.

Kedves panaszosom! Hadd írjam le már egyszer kedvem szerint, hogy a vadalmából Csak akkor lesz jó gyümölcsöt termő ág, ha van, aki gondozza azt. Oltsa, szemezze, féltse. Hát a demokrácia is valamilyen ilyesféle gyümölcs. Magától nem terem. Én hiába értem meg az ön indulatát és hiába hiszem el, tetszésem szerint, hogy igaz vagy nem igaz az amit leírt, jó egy hét után, csak annyit mondhatok, hogy panaszkodni kevés. A panasz önmagában csak inyhúzó savanyú gyümölcs. Nem lett volna az, ha önnek ott abban az étteremben ugyanannyi bátorsága, tisztességes jó Sízámdéka van a jobbításihoz, mint amennyi a levélíráshoz volt. Mit válaszolhatok? Akkor és ott el kellett volna kérni a panaszkönyvet, akkor és onnan panaszt kellett volna tenni az üzletvezetőnek, és talán az sem túlzás, ha azt mondom, hogy fel kellett volna hívni az iletékes felügyeleti szervet, szólni kellett volna á NEB-nek, vagy akárkinek, mert hiszen van nekünk erre a feladatra szervünk elég, és akkor akadt volna, aki intézkedik. Akkor ön név szerint lett volna a panaszos, akkor ott önnek lett volna igaza. Higgye el, hogy minden jó szándékhoz, és minden igaz kritikához jó szövetséges tud lenni ez a társadalom.

így? Ön az újságnak írt egy hét után és a gyereke is rég kiköhögte már a pontyként megevett busaszálkát. Mit tegyünk mi? Egyet tehetünk. Egy levélben leírjuk, hogy ez a világ nem arra való, és nem úgy lesz jobb, ha cipeli a másik, hanem arra, hogy együtt jobbá tegyük.

Mindentől függetlenül panaszát továbbítottuk. Kár, hogy kénytelenek voltunk aláírni, hogy a panaszos névtelen. Fél erejű így az igazság, és bizony szúrósabb a szálka. Végezetül még egy mondat: ha azóta újra ponty lett a busából, akkor már minden vizsgálat eredménytelen. így vagy úgy, ön a panaszos, az akkori hallgatásával nem szánnivaló ember, hanem a csalók hallgató cinkosa volt. Üdvözli önt a horgásztárs:

Sallai Pállal,

a növényvédő állomás igazgatójával

a mezőgazdasági környezetvédelemről

A savas esők miatt kipusztult erdők, az olajba fulladt tengeri szárnyasok, a magas szermaradványt tartalmazó elkobzott és megsemmisített gyümölcstételek az újságban úgy szerepelnek, hogy csak határainkon kívül eső országokhoz kötjük őket. Hazánkban is hallatják azonban már hangjukat azok, akik szerint veszélyben van környezetünk. Mi több, Szabolcs-Szatmárban is elhangzott már ingerült szó egy-két veszélyes ipari üzemről, vajon mezőgazdaságunk is feliratkozik-e az egészségünket károsító üzemek közé?

— Ha így lesz, a növényvédelem és az agrokémia kerül leghamarabb az érdeklődés középpontjába, mert mind a kettő potenciális környezetszennyező. Nem vitatják a szakemberek és nem vitatjuk mi sem, de azért vagyunk, hogy idejében felfigyeljünk, ha jelei mutatkoznak és megtegyük a szükséges* lépéseket.

Mt Ismét csak külföldi példára hivatkozva, w egészen pontosan Nyugat-Európára, a „zöldek” mozgalma nagyon is hathatós ellenszert ajánl, vagyis mindent kemikáliák nélkül.

— Abban igazuk van, hogy nagyon egészséges az a gyümölcs, amelyik műtrágya, gombaölő szer és méreg nélkül termett, de puszta kuriózumnak tekinthető, emberek tömegét így ellátni képtelenség. A mai igényeknek megfelelni ezekkel a módszerekkel nem lehet. Meg kell tanulni a kemikáliákkal együtt élni, erre a magyar növényvédelem kezdettől fogva felkészült, és nagyon vigyáz arra, hogy ne váljon tényleges szeny- jpyezővé.

A Szabolcs-Szatmár különösen szem előtt ^ lehet, hiszen képletesen szólva, itt van az ország * almáskertje, a gyümölcsösökben pedig szinte hetenként megfordulnak a permetezőgépek.

— Ezt csak alátámasztja, hogy a nyíregyházi AGROKER növényvédelmi forgalma egy évben meghaladja az egymilliárd forintot. A gyümölcságazat valamennyi között a legintenzívebb növényvédelmet igényli, hiszen a legtöbb károsító itt lép fel. Amennyivel nagyobb a veszély, annyival figyelmesebb az ellenőrzés. A KÖJÁL és állomásunk a növényvédőszer-terhelést nagyon sűrűn vizsgálja mindenfelé, és azonnal fény derülne arra, ha a gyümölcsön vagy a fán a megengedettnél több tűnne fel. Elmondható, hogy nagyságrendekkel kisebb a mért szint a még elviselhetőnél.

A Csak a gyümölcsösökben szigorú ennyire az ellenőrzés?

— A szennyezés veszélye a szántóföldeken is fennáll, mert valamennyi ott termesztett kultúrát a kémia eszközei óvnak. A permetezéskori elsodródás régebben gyakran — az utóbbi években egyre ritkábban — előfordul. A pilóta éberségén múlik mindez, de ilyenkor tavasszal, amikor sürget az idő, és zavarnak a böjti szelek, gyakran be-be- csúszik, hogy arra érzékeny növények is. „kapnak a nyakukba.”

A A növényvédelmi és agrokémiai állo- w más irányítja, szervezi és kutatja a mezőgazdaságnak azon területét, ahol pusztán a felsorolt tevékenység által — ha rosszul végzi a dolgát — maga is környezetszennyező lehet. Mégis feladatai közé tartozik ugyanennek ellenőrzése. Már az ókoriak is feltették a kérdést: „de ki őrzi az őröket”?

— A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium intézménye vagyunk, tehát a mezőgazdaság érdekeit képviseljük egyúttal. Ez az érdek pedig nem lehet a feltétlen többlettermelés, és az olyan biztonság, amely a környezet kárára mehet. Ez tehát feloldja az ellentmondást, ami a kérdésében rejlik. Nálunk különben megszállott emberek dolgoznak, akik lelkiismereti kérdést csinálnak abból, hogy semmiképpen se érje szó a ház elejét. Hatósági jogkört is gyakorlunk, ami azt jelenti, hogy akár a tábla szélén is helyszíni pénzbírságot szabhatunk ki a csepegő szórófejjel permetező traktorosra, vagy a hibás adagot előíró mérnökre. Más kérdés, hogy ezzel túl gyakran nem élünk, mert valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a tűzzel játszani nem lehet. Ez nem jelenti azt, hogy súlyosabb hiányosság felbukkanása esetén akár egy másodpercig is gondolkodnánk: tegyünk-e

feljelentést, vagy nem. Visszatérve a kérdésére, őrzik az őröket is, a KÖJÁL-t már említettem, de nagyon jó az együttműködés

...együtt kell élni a kemikáliákkal, de nem mindegy, hogy mennyivel és hogyan. Csak any- nyiszor és annyival védekezzünk, ahányszor, és amennyi elkerülhetetlen és ne felejtsük el a helyettesítő megoldásokat.

az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatallal, valamint más szervekkel is.

Az alma már szóba került, mint a megye „különös ismertetőjele”. Ezen kívül milyen neuralgikus pontja van még heterogén tájairól ismert szűkebb pátriánknak?

— A talajok különbözősége felszínre hoz egy sor olyan eltérő vegyszerhasználatot, amely mifelénk majdnem általános, amíg másutt kevésbé az. Itt van mindjárt a savanyúság, amely a nyírségi homok jellemzője, és ezzel egyúttal a növényvédő szerekről áttérhetünk műtrágyázásra, amely nem mérgez ugyan, de a vegyszerekkel egyenrangú szennyező faktor. Ha ugyanis olyan műtrágyát használunk, amely fokozza a talaj savanyú kémhatását, az szintén nem más, mint környezetszennyezés. Márpedig nitrogénutánpótlásra karbamidot használunk nagyrészt, aminek ilyen a hatása. Ellensúlyozni kellene meszezéssel — amihez minden lehetőség megvan —. Kevesen tudják, hogy lápi meszet itthon is, Fábiánházán, Rétközberencsen, Napkoron lehet bányászni, és itt említem meg, hogy az olajipar indított Nyírbátor környékén meszezési akciót, amely közel tízezer hektárt érint.

A Keressük az utánpótlás eszközét, mi- w közben nem használunk fel megfelelően egy kéznél lévő szervesanyagforrást, az istállótrágyát.

t

— Hadd pontosítsák. A felhasználás megvalósul, közel 90 százalék az a mennyiség, amelyet rendszeresen kijuttatunk. Csak egy- tizede halmozódik évek óta. A nagyobb gond az, hogy a benne lévő hasznos tápanyag a kezelés hiányossága miatt legalább 40 százalékban szó szerint levegővé válik. A szerves trágyának sem a hiánya, sem a többlete nem lehet környezetszennyeződési ok. A természetes állapot fenntartása azonban nagyon jól a kezünkre játszana, súlyos szennyezések elviselhetőbbé való tételében. A kezelése — amelynek egyébként nagyon nagy hagyományai vannak hazánkban — teljesen háttérbe szorul, ezért csorbul a lehetőség értékének megmentésében.

A talajnak nemcsak a kémhatása, hanem a rajta található élővilága is befolyással van arra, hogy mit ad az embernek és milyen minőségben.

— Ez ismét olyan környezetváltozás, amely nem mérgek neveivel és egészséget veszélyeztető milligrammokkal fenyeget, mégis az életünkre van befolyással. Különc talajaink jó szokásait a szatmáriakéval folytatom. A nehéz agyagföldeken emelt adagú gyomirtó éri el ugyanazt a hatást, mint amit egyébként el lehet várni, ugyanez mondható a lápi kotukra is. Az ilyen dózisú felhasználás eléri ugyan a célját, amit bizonyítanak a magas termésátlagok, kitenyészti azonban a gyomoknak egy olyan csoportját, amelyek annyira ellenállóvá válnak, hogy jószerivel a sokszoros adagokra sem reagálnak. Van már ilyen különleges disznóparéjunk,

fenyércirkunk és még lehetne sorolni őket. Az élő környezet ilyen változása ugyancsak káros, de még nem visszafordíthatatlan. Megelőzhető és kiküszöbölhető, ha mással nem, karanténintézkedésekkel, amelyeket bejelenteni és betartásukat ellenőrizni egy percig sem késlekedünk, akármennyire is Szívja valaki a fogát.

A Említette a nyíri homokot, meg a szat- w mári fekete földet, egyik vidéktől sem várja el senki, hogy a hajdúsági löszhátéval vetekedjenek az itteni termések. Ennek megfelelően a kemikáliák mennyisége alacsonyabbak.

— Alacsonyabb, de a veszélyt á kisebb dózisok is magukban hordják. Mindazonáltal jó tudni, hogy van a megyének egy olyan tájegysége — Nagyhalásztól Tiszadobig —, ahol a termőhelyi körülmények semmiben nem maradnak el az ország legjobb földjeiétől. Bizonyítják ezt az itt elért 10 tonnás kukorica-, 6—7 tonnás búzaátlagok és ha megnéznénk a nagy termelési rendszerek, a KITE- és az IKR-táblára ajánlott műtrágya és vegyszer adagjait, azok hasonlóak lesznek, akár a bábolnai határéval is. Világos, hogy ekkora intenzitású kémiai növényvédelemnél és tápanyag-gazdálkodásnál nem maradnak el feladataink sem, és felelősségünk sem más országrészek állomásaihoz képest.

0 Országszerte híre van, hogy intézmény- rendszerük integrált növényvédelmet dolgoz ki. Milyen sajátosságai vannak ennek megyénkben?

— Megismétlem, hogy együtt kell élni a kemikáliákkal, de nem mindegy, hogy menynyivel és hogyan. Csak annyiszor és annyival védekezzünk, ahányszor és amennyi elkerülhetetlen, és ne felejtsük el a helyettesítő megoldásokat. A kémiai növényvédelem az emberi gondolkodás vívmánya és ugyancsak az emberi találékonyság kell, hogy rávezessen bennünket az egyenértékű helyettesítő megoldásokra. Az integrált növényvédelemnek nem fognak örülni a lusta emberek, mert vissza kell térnie azoknak a régi reflexeknek, amelyek korszerű és mindent elpusztító mérgek híján más módszerekkel védték meg kultúrnövényeinket, igaz, hogy ez a megtanult ismeretek mindennapos „forgatását” jelenti. Lassan elfelejtjük, hogy az okszerű vetésváltás önmaga ás gyomirtó hatású. Érthetetlen, hogy fel sem vetődik bennünk: az aknázómolynak és a vértetű- nek vannak természetes ellenségei is, amelyet valamiféle szakmai vaksággal egyszerre pusztítunk el a kártevőkkel. Eső után szaladunk varasodás ellen permetezni, pedig tudjuk, hogy már a harmatban is szaporodik a gomba. Egyszóval a kártevők, a vegyszerek minél szélesebb körű ismeretében ezek kombinálásával a mostani vegyszerfelhasználás töredékeivel is hasonló eredményességgel lehetne dolgozni, csak jobban meg kellene mozdulni az elméknek.

A A magyarországi növényvédelem és agrokémia világszínvonalú, mondják, de hozzá is teszik, hogy könnyű volt megszervezni, mert a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi formája ennek majdhogynem alájátszott. Itt van azonban — ugyancsak megyei sajátosság — a rengeteg kiskert, számtalan néhány száz öles gyümölcsös. Lehet-e szó ezek mellett integrált növényvédelemről?

— A fuszikládium és lombosfa fehérmoly ' tényleg nem igen különbözteti meg a tsz almáját a tagétól, az eredmény érdekében mégsem mondhatunk le a teljes körű integrálásról. Az elkülönültség csak látszólagos, hiszen a háztáji és kisegítő gazdaságok almásait tulajdonképpen már integrálta a közös, vagy ha az nem, akkor a helyi áfész. Az értékesítéssel kezdődött, amely minden problémája ellenére mégis csak szervezett. De nemcsak ez, hanem a vegyszerbeszerzés és maga a permetezés is egyre inkább nagyüzemivé válik, hiszen a legtöbb közös gazdaságban háztáji ágazat van már, amely megszervezi a nagyüzemi gép munkáját kertről kertre. Pusztán ezen keresztül igen jelentős részét már ellenőrzésünk alatt tarthatjuk a kis gazdaságoknak, mégsem hagyatkozunk ennyire. Hatósági jogkörünk az utolsó, országút melletti eperfa növény- védelmére is kiterjed, így tehát bárkit érhet olyan meglepetés, mint tavaly az egyik termelőt, aki nem tartotta be a Dithán nevű szer élelmezésügyi várakozási idejét és megtaláltuk az almáján a lebomlatlan nyomát. A büntetés mellett azt hiszem súlyosabb volt a kényszerű várakozás, amíg megkapta az exportengedélyt. Tisztában vagyunk vele, hogy a külföldi vásárlót nem érdekli az alma eredete és termelője, pusztán az, hogy egészséges-e a gyümölcs, amit meg akar vásárolni.

0 Es egészséges?

— A jó hírnevünk csorbítatlan, és hogyha rajtunk múlik, az is marad. Nemcsak az országban, hanem megyénkben sem kell tartani a bevezetőjében említett szívszorongató veszélyektől, mert ha vannak is gondjaink, és egyszer-kétszer magunk is megijedünk, nem fenyeget bennünket semmi. Biztosíték erre az, hogy a mi feladatunk nem az, hogy mások ellen megvédjünk valakit, hanem az, hogy magunknak egészséges gyümölcsöt, húst és búzát termelhessünk.

Köszönöm a beszélgetést.

Ésik Sándor

fiHÉTVÉGI^J

KU HÉTVÉGI MELLÉKLET