Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-25 / 121. szám
Odenaei jellegzetesség a fehér hattyú Odense Dánia középső — Fyn nevű — szigetének legnagyobb városa. Néhány szép műemlék temploma, jellegzetes favázas házai, hangulatos utcája, virágzó parkjai Dánia egyik legkellemesebb városává avatják. Odense hí- rét-nevét szülötte, Andersen alapozta meg. Ahol a mesekirály született Andersen és varasa, Odense verset, útirajzot, regényt, novellát — az irodalom csaknem minden műfaját művelte. Mégis meséi tették világhírűvé, és máig népszerűvé. Nem egy története névtelenül terjedt el a világban, más meséi folklorizációs alappá válva, népmesévé lettek. Páratlan sikereket ért el. Szülővárosa még életében díszpolgárává választotta, megérhette saját szobrának leleplezését, és azt, hogy könyveit, meséit, történeteit számos nyelvre lefordították. Amikor 1805 áprilisában Fyn szigetének „fővárosában”, Odensében meglátta, a napvilágot, nem jósoltak neki fényes jövőt. Apja, a művelt, felvilágosult csizmadia Az éppen 180 esztendeje született Hans Christian Andersen, a nagy mesemondó mindmáig Dánia legismertebb írója. Irt színdarabot, Andersen szülőháza korán meghalt. Anyja, a babonás, vallásos parasztlény és félkegyelmű nagyapja nevelték. Iskolába alig járt, csak ími-olvasni tanult meg, s máris munkába kellett állnia. Dolgozott szövődében, volt dohánygyári munkás, és patikusinas Koppenhágában, majd balettáncos, színpadi énekes. Aztán újból tanult Dániában és Németországban, ösztöndíjjal Párizsban és Rómában. Színművek és versek publikálása után 1835-iben tette először közzé meséit, amelyek óriási sikert hoztak számára. 24 füzetben adták ki Mesék és történetek címmel írásait. „Első füzeteiben közvetlenül népmesékből, népi legendákból, babonás történetekből indult ki mind dán, mind különféle külföldi források alapján — írja róla Bemáth István. — A későbbiekben egyre inkább a saját maga konstruálta történetek domináltak. A két ősi, paradigmatikus műfajt, a mesét és a fabliau típusú történetet megújítva pompás eszközt tartott a kezében, hogy alkatával és közönségével adekvát módon nyilatkozhasson m eg akár a kor és hely nélküli erkölcsiség, akár a megragadott, konkrét pillanatok világában...” Meséit több mint nyolcvan nyelven olvashatták, olvashatják gyerekek; felnőttek. — Ezt már az Andersen szülőházában berendezett múzeumban tudom meg. Ahol Andersen személyes tárgyai; íróasztala, karosszéke, tollai, kedvenc olvasmányai, szekrénye, ruhái, esernyője mellett többezer kötet könyve is látható. Egyebek közt első magyar fordítása is, amelyet, Szend- rey Júlia fordított és tett közzé, 1856-ban. Spanyol, orosz, angol, olasz, francia, arab, kínai, s még sokféle nyelvű szépen illusztrált korabeli és napjainkban keltezett kötetek hirdetik a mesék máig tartó népszerűségét. Magyar vonatkozásai közül figyelemre méltó,; hogy A király új ruhája című meséjéből Károlyi Amy Pomá- dé király új ruhája címmel írt szövegkönyve alapján készült Ránki György operája. Az odense-i múzeumban olvastam azokat a sorokat is, amelyeket Andersen egy dunai hajóútjáról Pest-Budán és Mohácson elidőzve Magyarországról írt: „Magyar- ország gazdag ország, és egy szép nyári nap Dániájára emlékeztet, két testvér...” Odensében tisztelettel, szeretettel őrzik, ápolják Andersen emlékét. A város közelében lévő Fünendorf- skanzenban — ahol kétszáz éves parasztházak, istállók, malmok, gazdasági udvarok adják a miliőt — nyaranként Andersen-fesztivált rendeznek. Szabadtéri színpadon jelenítik meg a költő mese- alakjait, játsszák el történeteit — gyerekek és felnőttek örömére. J A miskolci Földes Ferenc Gimnázium fennállásának ‘ nítványának reneszánsz mívességű bronz reliefjét. A húsvétot követő c vene- dik napon kezdődik pirt pünkösd napja a keresztén egyház egyik fő ünnepe. £ nevezése a görög pentekoaztész (ötvenedik) szóra utal, bár visszanyúlik a zsidók pészaeh, kovásztálan kenyerek ünnepe (Mát.: 26:17) utáni ötvenedik napi sabouth-ra, amikor azel- ső gyümölcsök érését au- aratás eljövetelét ünnepelnék. A húsvéthoz hasonlóan £. .intén mozgó ünnep a níceai zsinat (i. sz. 325) határozata ■■ta. A május 10-től június 13 g lehetséges ünnep alkalmas keretet kínált a tavaszi és nyári napforduló ősi európai «sokasainak és hiedelmeinek z egyházi keretek közti továbbélésére. Mosdás a hármaiban Az ünnephez kapcsolódóan számos népszokás töredéket figyelhetünk meg még napjainkban is az erdőháti, tiszaháti, szatmári falvakban. A- lányok pünkösd hajnalán megmártóznak a Tiszában, hogy elkerülje őket a kelés. Igyekeztek hajnali harmatban is megmosakodni, hogy arcuk pirospozsgásos legyen, ha megtették, a szeplő is elkerülte őket. Nagyidejű adatközlők miég arra is emlékeznek hogy a rozsról szedett harmatot „pucéron” szedték meg, szemfájás ellen. Különösen a szekeres-fuvarozó, állattartó falvakban (PaJáté ládok, Kis- és Nagyszeki stb.) általános volt még emberöltővel ezelőtt a p kösdjárás. Délutánra a légé fiúk a lovaik farkát, sörét befonták raffiával, a főni szalagokat is fogtak, hogy szesebb legyen. Maguk t csizmát húztak feszes fel csizmanadrágjulkhoz, majd bogos ujjú gyócsinget ve magukra pitykés lajtaival, jükre pörge kalapot tettek valányhaj bokrétával. Lárr gyújtás után kolompokat (k gát) rázva, ostorokkal cser ve, durrogtatva feljárták a lut, így invitáltak mindé: a férfiak erdőbeli közös ür pi játékára. Ekkorra már a jószág 1 volt a legelőn. Minden f< naik nagy gulyája, ménese, gelője, erdeje volt. A jó gok mellett kivonultak a 1/ lön túli erdőbeli tiszrtáso ahol a legalkalmasabbat lyakölykötokel feltakaríttat majd közösen nagy tüzet i tak. Olykor kettőt is, külc tehetősebbek, és külön a gényebbek. Egy-egy tű: százan is összegyűltek, ih megválasszák a hivatalin Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. • Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket, csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és halott anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég és föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek! (Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért) Hadik Magda: Kisleány V alamikori gyerekkoromra emlékezem, mert hát akkor a faluba mutatványosok érkeztek. Cirkuszosok, lovak húzta kocsikkal, kereken gördülő házakkal, szomorú vadállatokkal a rácsok mögött. Nos, a szedett-vedett lyukas ponyvák alatt estére, igazivá lett egyféle varázslat. És ugyanilyen öröm volt a cirkuszt kísérő mutatványosok hada, a céllövöldés és a ring- lispilek. Arra emlékszem, hogy a cirkusz kutyája, tartván a falu kutyáitól mindig a kocsi alatt, vagy éppen a, lovak lába alatt futott. Azt hiszem, hogy álmodozó gyerekként én nagyon sokszor voltam álmaimban a guruló kocsikban lakó mutatványos. Aztán felnőtt lettem, mert ezt a keserűséget ráméri a sors mindenkire. Azok a bizonyos kocsik elgurultak a szükségességek országútjain, akikről talán egy gyermekkori adósságot letudni, most írok, nemzedékek óta cirkuszosok. A Wekerle családdal harsogó tavaszban találkoztam, egy eperfák szegélyezte úton. Hat kocsinyi karavánuk megpihent a két falu között. Az igazgató előre motorozott ugyanis az esti előadásokhoz szükséges engedélyekért. Mindegyik lakókocsiban egyegy család élt. A nagyapa, a gyerek és az unokák, velük a harmadik nemzedék is, az immár dédunokák. Mutattak akkor egy kézzel írt könyvet nekem. Ennek a cirkuszos családnak a történetét. Kétszáz évnél idősebb volt az első bejegyzés, háKét nagylány, ebben műfajban hamar öregszil ember, 16—17 évesek lel tek, esténként mindkel ünnepelt művésznők, most krumplihámozás 1 ben mesélték, hogy van n olyan falu is az életük! ahonnét motoron, vagy au Mutatva nyosol rom évnél fiatalabb a legutolsó gyerek születésének napja. Az ük-ük nagyapa, két gyereke is eljutott arra a bizonyos „nagy porondra”. Amerikában csináltak karriert, de volt a családban rajtuk kívül is néhány világsztár, piros tintával aláhúzott nevű cirkuszművész, de volt olyan is, aki porondon töltötte az egész életét, de csak ez a kézzel írt könyv őrizte meg a nevét. A hároméves gyerek fűre terített ponyván „számot!’ gyakorol az édesapjával, egy fiú a történelem előtti időből maradt traktort bütykölte, a szabadjára engedett „teljes értékű művész” póniló a zöld fűbe harapott, és semmit sem tudott arról, hogy még nem bizonyos az esti előadás sem. öt község távolságból is jönnek utánuk a srác Hullt a krumplihéj, és so sem beteljesülő szerelme mesélt a két lány. Este, kor már előadás közbe .trapézon láttam őket. A1 pézon és két másik szám is. A taps után, nemcsak hanem a porondon szerep mindegyike rohant a ze karba, mert hát ők volta zenekar is. Lapozgattam azt a ta nyos könyvet, és ákkor jöttek a lányok testve mert el kellett meséin hogy készül most náluk új szám, egy p>orondra i igazi cirkuszi show. Az lágszám lesz, és akkor kell venni majd megii páros tintás üveget, n amióta világ a világ, a : gyár cirkuszművészet KM HÉTVÉGI MCUÉKLET Szombati galéria
