Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

Odenaei jellegzetesség a fe­hér hattyú Odense Dánia középső — Fyn nevű — szigetének leg­nagyobb városa. Néhány szép műemlék temploma, jelleg­zetes favázas házai, hangu­latos utcája, virágzó parkjai Dánia egyik legkellemesebb városává avatják. Odense hí- rét-nevét szülötte, Andersen alapozta meg. Ahol a mesekirály született Andersen és varasa, Odense verset, útirajzot, regényt, no­vellát — az irodalom csak­nem minden műfaját művel­te. Mégis meséi tették világ­hírűvé, és máig népszerűvé. Nem egy története névtele­nül terjedt el a világban, más meséi folklorizációs alappá válva, népmesévé let­tek. Páratlan sikereket ért el. Szülővárosa még életében díszpolgárává választotta, megérhette saját szobrának leleplezését, és azt, hogy könyveit, meséit, történeteit számos nyelvre lefordították. Amikor 1805 áprilisában Fyn szigetének „fővárosá­ban”, Odensében meglátta, a napvilágot, nem jósoltak ne­ki fényes jövőt. Apja, a mű­velt, felvilágosult csizmadia Az éppen 180 esztendeje született Hans Christian An­dersen, a nagy mesemondó mindmáig Dánia legismer­tebb írója. Irt színdarabot, Andersen szülőháza korán meghalt. Anyja, a ba­bonás, vallásos parasztlény és félkegyelmű nagyapja ne­velték. Iskolába alig járt, csak ími-olvasni tanult meg, s máris munkába kellett áll­nia. Dolgozott szövődében, volt dohánygyári munkás, és patikusinas Koppenhágá­ban, majd balettáncos, szín­padi énekes. Aztán újból ta­nult Dániában és Németor­szágban, ösztöndíjjal Párizs­ban és Rómában. Színművek és versek pub­likálása után 1835-iben tette először közzé meséit, ame­lyek óriási sikert hoztak szá­mára. 24 füzetben adták ki Mesék és történetek címmel írásait. „Első füzeteiben köz­vetlenül népmesékből, népi legendákból, babonás törté­netekből indult ki mind dán, mind különféle külföldi for­rások alapján — írja róla Bemáth István. — A későb­biekben egyre inkább a sa­ját maga konstruálta törté­netek domináltak. A két ősi, paradigmatikus műfajt, a mesét és a fabliau típusú történetet megújítva pompás eszközt tartott a kezében, hogy alkatával és közönségé­vel adekvát módon nyilat­kozhasson m eg akár a kor és hely nélküli erkölcsiség, akár a megragadott, konkrét pil­lanatok világában...” Meséit több mint nyolcvan nyelven olvashatták, olvas­hatják gyerekek; felnőttek. — Ezt már az Andersen szü­lőházában berendezett mú­zeumban tudom meg. Ahol Andersen személyes tárgyai; íróasztala, karosszéke, tollai, kedvenc olvasmányai, szek­rénye, ruhái, esernyője mel­lett többezer kötet könyve is látható. Egyebek közt első magyar fordítása is, amelyet, Szend- rey Júlia fordított és tett közzé, 1856-ban. Spanyol, orosz, angol, olasz, francia, arab, kínai, s még sokféle nyelvű szépen illusztrált ko­rabeli és napjainkban kelte­zett kötetek hirdetik a me­sék máig tartó népszerűsé­gét. Magyar vonatkozásai közül figyelemre méltó,; hogy A király új ruhája című me­séjéből Károlyi Amy Pomá- dé király új ruhája címmel írt szövegkönyve alapján ké­szült Ránki György operája. Az odense-i múzeumban olvastam azokat a sorokat is, amelyeket Andersen egy du­nai hajóútjáról Pest-Budán és Mohácson elidőzve Ma­gyarországról írt: „Magyar- ország gazdag ország, és egy szép nyári nap Dániájára emlékeztet, két testvér...” Odensében tisztelettel, sze­retettel őrzik, ápolják An­dersen emlékét. A város kö­zelében lévő Fünendorf- skanzenban — ahol kétszáz éves parasztházak, istállók, malmok, gazdasági udvarok adják a miliőt — nyaranként Andersen-fesztivált rendez­nek. Szabadtéri színpadon jelenítik meg a költő mese- alakjait, játsszák el történe­teit — gyerekek és felnőttek örömére. J A miskolci Földes Ferenc Gimnázium fennállásának ‘ nítványának reneszánsz mívességű bronz reliefjét. A húsvétot követő c vene- dik napon kezdődik pirt pün­kösd napja a keresztén egy­ház egyik fő ünnepe. £ neve­zése a görög pentekoaztész (ötvenedik) szóra utal, bár visszanyúlik a zsidók pészaeh, kovásztálan kenyerek ünnepe (Mát.: 26:17) utáni ötvenedik napi sabouth-ra, amikor azel- ső gyümölcsök érését au- ara­tás eljövetelét ünnepelnék. A húsvéthoz hasonlóan £. .intén mozgó ünnep a níceai zsinat (i. sz. 325) határozata ■■ta. A május 10-től június 13 g le­hetséges ünnep alkalmas ke­retet kínált a tavaszi és nyári napforduló ősi európai «soka­sainak és hiedelmeinek z egy­házi keretek közti továbbélé­sére. Mosdás a hármaiban Az ünnephez kapcsolódóan számos népszokás töredéket fi­gyelhetünk meg még napja­inkban is az erdőháti, tisza­háti, szatmári falvakban. A- lányok pünkösd hajnalán meg­mártóznak a Tiszában, hogy elkerülje őket a kelés. Igye­keztek hajnali harmatban is megmosakodni, hogy arcuk pirospozsgásos legyen, ha meg­tették, a szeplő is elkerülte őket. Nagyidejű adatközlők miég arra is emlékeznek hogy a rozsról szedett harmatot „pucéron” szedték meg, szem­fájás ellen. Különösen a szekeres-fuva­rozó, állattartó falvakban (Pa­Játé ládok, Kis- és Nagyszeki stb.) általános volt még emberöltővel ezelőtt a p kösdjárás. Délutánra a légé fiúk a lovaik farkát, sörét befonták raffiával, a főni szalagokat is fogtak, hogy szesebb legyen. Maguk t csizmát húztak feszes fel csizmanadrágjulkhoz, majd bogos ujjú gyócsinget ve magukra pitykés lajtaival, jükre pörge kalapot tettek valányhaj bokrétával. Lárr gyújtás után kolompokat (k gát) rázva, ostorokkal cser ve, durrogtatva feljárták a lut, így invitáltak mindé: a férfiak erdőbeli közös ür pi játékára. Ekkorra már a jószág 1 volt a legelőn. Minden f< naik nagy gulyája, ménese, gelője, erdeje volt. A jó gok mellett kivonultak a 1/ lön túli erdőbeli tiszrtáso ahol a legalkalmasabbat lyakölykötokel feltakaríttat majd közösen nagy tüzet i tak. Olykor kettőt is, külc tehetősebbek, és külön a gényebbek. Egy-egy tű: százan is összegyűltek, ih megválasszák a hivatalin Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. • Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket, csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és halott anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég és föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek! (Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért) Hadik Magda: Kisleány V alamikori gyerekko­romra emlékezem, mert hát akkor a fa­luba mutatványosok érkez­tek. Cirkuszosok, lovak húz­ta kocsikkal, kereken gördü­lő házakkal, szomorú vad­állatokkal a rácsok mögött. Nos, a szedett-vedett lyukas ponyvák alatt estére, igazivá lett egyféle varázslat. És ugyanilyen öröm volt a cir­kuszt kísérő mutatványosok hada, a céllövöldés és a ring- lispilek. Arra emlékszem, hogy a cirkusz kutyája, tartván a falu kutyáitól mindig a kocsi alatt, vagy éppen a, lovak lába alatt futott. Azt hiszem, hogy álmodozó gyerekként én nagyon sokszor voltam ál­maimban a guruló kocsikban lakó mutatványos. Aztán felnőtt lettem, mert ezt a keserűséget ráméri a sors mindenkire. Azok a bi­zonyos kocsik elgurultak a szükségességek országútjain, akikről talán egy gyermek­kori adósságot letudni, most írok, nemzedékek óta cirku­szosok. A Wekerle családdal har­sogó tavaszban találkoztam, egy eperfák szegélyezte úton. Hat kocsinyi karavánuk megpihent a két falu között. Az igazgató előre motorozott ugyanis az esti előadásokhoz szükséges engedélyekért. Mindegyik lakókocsiban egy­egy család élt. A nagyapa, a gyerek és az unokák, velük a harmadik nemzedék is, az immár dédunokák. Mutattak akkor egy kézzel írt könyvet nekem. Ennek a cirkuszos családnak a törté­netét. Kétszáz évnél idősebb volt az első bejegyzés, há­Két nagylány, ebben műfajban hamar öregszil ember, 16—17 évesek lel tek, esténként mindkel ünnepelt művésznők, most krumplihámozás 1 ben mesélték, hogy van n olyan falu is az életük! ahonnét motoron, vagy au Mutatva nyosol rom évnél fiatalabb a leg­utolsó gyerek születésének napja. Az ük-ük nagyapa, két gyereke is eljutott arra a bi­zonyos „nagy porondra”. Amerikában csináltak karri­ert, de volt a családban raj­tuk kívül is néhány világ­sztár, piros tintával aláhú­zott nevű cirkuszművész, de volt olyan is, aki porondon töltötte az egész életét, de csak ez a kézzel írt könyv őrizte meg a nevét. A hároméves gyerek fűre terített ponyván „számot!’ gyakorol az édesapjával, egy fiú a történelem előtti időből maradt traktort bütykölte, a szabadjára engedett „teljes értékű művész” póniló a zöld fűbe harapott, és semmit sem tudott arról, hogy még nem bizonyos az esti előadás sem. öt község távolságból is jönnek utánuk a srác Hullt a krumplihéj, és so sem beteljesülő szerelme mesélt a két lány. Este, kor már előadás közbe .trapézon láttam őket. A1 pézon és két másik szám is. A taps után, nemcsak hanem a porondon szerep mindegyike rohant a ze karba, mert hát ők volta zenekar is. Lapozgattam azt a ta nyos könyvet, és ákkor jöttek a lányok testve mert el kellett meséin hogy készül most náluk új szám, egy p>orondra i igazi cirkuszi show. Az lágszám lesz, és akkor kell venni majd megii páros tintás üveget, n amióta világ a világ, a : gyár cirkuszművészet KM HÉTVÉGI MCUÉKLET Szombati galéria

Next

/
Thumbnails
Contents