Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

lóján avatták az iskola falán Tóth Sándor Munkácsy-d íjas művész, az iskola volt ta­ölés Szatmárban r éfa, férfipróba /álasztottak főbírót, or- csendbiztost, pandúrokat, in „törvényit tettek”, kő­zett az áldomás. A ma­il hozott pálinkásbutyko- egymósra kínálták, mi- n a peckások a tüzet ták, s amikor fogyni kez- iz iitóka, lovon ugrasztot- i kiszemelteket utánpót- . Aki nem engedelmes- t, vagy elődöngte az időt, lizárták a következő évi késből, mely nagyobb en volt, mintha megver- olma. Csónározás, tűzönugrás likőr a jókedv már ma­hágott, elkezdődött ain- s. Ez abból állott, hogy ioneokna'k, a legénysorba íkozóknak sorozásra kel- állni. Persze anyaszült ílenül, sok-sok évelődés, és közepette. Az orvos sónározta árvacsalánnal zókenyebb testrészeket, a ók, akik körben állva fi­ák a vizitációt, a forró is rangja volt abban, z olvasók kedvetlení- írom, de megmutatták iket is, és akarva-aka- az ember álmélkodni ha összeszámolta, ány órát gyakorolnak a. Igaz, a hároméves is megcsinálta a n a szaltót, és meg se imikor az édesapja lá- lármat fordulni repült jőbe. íszet? Amikor ezt az jrveztem, akkor végig gondolnom, hogy mi ándékom vele. Mi te- íoz, összkomforthoz emberek manapság n lenézzük a cinku- it. Kevesen gondolnak >gy az egyik legősibb let ez. Legősibb és sok mtból a legtisztább :et ez. Tehetségéből dni a ráfeledkező érn­ék, egy kortynyi örö- lakókocsik elindultak, l a tél ezerféle sebe ä ha a karaván megáll u között, akkor az esti 1 álmodik. ncs más dolgom, mint hogy leírjam: fogad­ják őket szeretettel, i a világban nemegy- sekből a kocsikból in- Egyikük sem millió­dé az összeverődő te- : még 1985-ben is bol­teszik őket. Baríha Gábor pipakupakot oda-oda nyomták a fiúik meztelenségükhöz, hát ez itt mi öcsém — felkiáltá­sok közepette. Közben nagyo­kat röhögtek, ittak, játszottak. Ezek az évelődő játékalkal­mak jól szolgáltak arra is, hogy ki-ki megmutathatta, hogy milyen legény. Amelyik legény meg tudott szökni avi- zitáció elől, a pandúroktól nyert egy liter pálinkát. Ame­lyiket viszont szökés közben megfogták, kettőt fizetett, de még meg is vessz űzték. Ami­kor az „orvos” az utolsó le­gényt is levizitálta, mindnyá­jukat átugratták a tűzön, s csak ezután öltözhettek fel. Amikor rendbeszedték ma­gúkat, beküldték őket a falu­ba a hivatalnokok virágért a hajnali felvonuláshoz. A kis­kertekből aztán kitakarították az addig ott pompázó bazsa­rózsákat, rozmaringot. A sok virágból koszorúkat kötöttek a lovak nyakába, a fogatokat is ezzel díszítették és bokrétákat is kötöttek belőlük a kalapok­hoz.. Ha jutott még a ménes­beli lovakat is felvirágozták. Hajnalra összeállt a felvonulás s ekkor próbamenetet csinál­tak. Miikor végeztek, csorda­hajtás után beindultak a falu­ba. A menetet 5 pár lovas ve­zette, akik szőrin ülték meg a lovakat. Majd nyeregből haj­tott ötösfogat következett, az­tán ismét lovasok. A menetet négyökrös, felpántlikázott fo­gatok zárták be. Amelyik gaz­da ökreit nem adta kölcsönbe a pünkösdölőknék, ünnep után titokban ökrei szarvaira tö­viskoszorút kötöztek. A mene­tet „pandúrok" kerülgették, akiknek joguk volt oda-oda csördíteni a karikással, ahol nem ment rendjén a dolog. Tavaszi legény ünnep A faluvégén a kovácsmű­helynél rázendítettek: Sugár torony kilátszik a pusztába, Harangoznak pünkösd első napjára. Eredj kislány imátkozzál Istenhez, Templom után jöjj be hozzám, csókolj meg. A faluba érve a templomot kétszer megkerülték, s ezt kö­vette a beharangozás. Akik még bírták szusszal, be is mentek, de a legtöbben az éj­szakai fáradságtól elgyötörtén hazafelé vették az irányt, mi­közben magukban eképpen verseltek: Adj Isten minden jót, Áldj meg itt minden lakót, Legyen itten pünkösdkor, Azután is mindenkor, Pénz, posztó, paripa, Széna, szalma, szalonna, Bor, búza, békesség, Szépassziony feleség. így ért véget a szatmári pünlkösdölés, mely sok vonat­kozásban hasonlított a lóte­nyésztő keleti népek tavaszi legényünnepéhez. Farkas József A kortárs spanyol festészet alkotócsoportj képünk a Nap című művet mutat Krónika. Itt közölt A szép szó igézete ~wyr ét kézzel szórta a szép Ál szó igézetét a Móra Ferenc Könyvkiadó. Ünnep lett a gyermeknapra a Csigalagzi, ahol a násznép soraiban ott találjuk Burá­nyit, Ághot, Weörest, Cső- őrit, Nemes Nagyot, Páko- litzot, Juhászt, Rákost — s hogy az ötvenkét magyar költő közt soroljam: Mester Attilát, lapunk munkatársát. Díszes vendégsereg, mely tudja: mesében, dalban, pró­zában és versben csak leg­jobbat teheti a gyermeknép asztalára. Mert a gyermek­nép lelke olyan,, mint a nedves ujjbegy, melyre ra­gad az aranypor, s az ujjat ha égre nyomja csillagot te­remt, ha földön játszik éle­tet aranyoz, ha egymáshoz ér vele a szív lesz csillogó. Csak a jók, s köztük is a legjob­bak méltók arra, hogy ily ajándékot adjanak, mert a gyermeknép számára a szép szó több mint az arany. A gyermekvers szava életet sza­bályozóritmus, maga a haza, titkos jelbeszéd, világra nyí­ló ablak, gyűrkőzést serken­tő, ölelést kérő, szívet kitáró csoda. Az utóbbi évek leg­szebb költői gyermek-üzene­téből most Mester Attila ciklus-részletét közöljük. Ajánlás: emberek, szeres­sük a mi Matyókirályainkat! (bürget) Matyó király ágya Matyó királynak gyöngy az ágya, de lefeküdni nem kell neki, addiig játszik, míg kedve tartja. — Matyó király megteheti. S ha én lennék Matyó király, mit mondanál? — Nem is tudom . Én játszanék, te meg aludnál, fejedre húzva gyöngypapianom. Matyó király koronája Télen Matyó király is füles sapkában jár, van neki koronája, de az a nyárra vár. Ott van a felső polcon két vastag könyv megett, nem érem el, tehát ' nyugodtan ott lehet. Télen a korona hideg és mindenütt hegyes, füles sapkában járni azért is érdemes. De eljön majd a nyár, hét ágra süt a nap, előbújnak a pöttyös s a bajszos bogarak, akkor a füles sapka lesz két vastag könyv megett, s Matyó király a koronával vidáman integet. Matyó király és az autók Matyó király, ha a boltba megy, megáll a járdaszélen, nem ugrál, szép nyugodtan áll, és táska van kezében. Az autók látják, hogy szegény átmérnie már nagyon, azt is tudják, hogy bolt van a másik oldalon. De ők csak mennek, s villogtatnak sárgát meg vöröset, Matyó király csak áll, és egyre dühösebb. Holnap kitiltja országából mindegyiket, ha menten nem állnak néki meg, hogy végre átmehessen. Matyó király meg a kombináltfogó Matyó király benyomta a tévét egy napon, jött egy kis hang belőle, de kép az nem nagyon. Forgatni kezdett hát, egy gombot legfelül, s egy másikat, ami ott volt közvetlenül. Emlékezett egy messzi nagy kombináltfogóra, piros volt a nyele és csillogott az orra. Elindult hát sietve — Matyóföld óriási, s benne egy kombináltfogót nem könnyű megtalálni. — Ment holnemvolt hegyek közt, álomvölgyek fölött, miközben lent a tévé vidáman működött, de őt nem érdekelte többé már semmi sem, megfürdött egy patakban és elaludt velem. Matyó király és én Eluntam már a rímeket, se borom, se dohányom, s alszik — hosszú az éjszaka — Matyó király barátom. Nyekken gyöngyágya, hallom, hogy forgolódik benne, álmában szar1 sok nyomán száguld a végtel enibe. Vagy födteszi a koronát, kard villog oldalán, lábához odatérdelek — megkegyelmez talán. Fölültet trónusára, arcomhoz ér baja, s elmerengünk együtt, egy szí vdobbanásnyi ra. 1985, május 25,. Q Q

Next

/
Thumbnails
Contents