Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-25 / 121. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. május 25. 13 FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK BIÁKHÁLÖ—DRÁMA--------------- MÁSODIK FELVONÁS --------------Halálos ellenségként nézünk szembe egymással a barikád két oldaláról. A barikád szerepét a jókora alagsori kollégiumi ebédlő egyik asztala játssza, az egyik oldalon úgy hetven—nyolcvan diákfiú ül és néz farkasszemet dacosan a demarkációs vonal túloldalán álló újságíróval (e sorok szerzőjével). A levegőben feszültség vibrál, gyufát gyújtani veszélyes lenne: egy szikrától itt most robbanna minden. élet minden torzulására érzékeny, sőt néha túlórzékeny újságíróról beszélek nekik. A barikád már rég leomlott köztünk. Talán már csak geometriai értelemben állunk szemben egymással. Tisztában vágyók vele, hogy a „Diáikháló — dráma" második felvonásához bőségesen elegendő anyagot gyűjtöttem. EU akarok köszönni a fiúktól, annál is inkább mert már percekkel ezelőtt megkezdődött a fontos meccsközvetítés a ívben, s a diákok arra legalább annyira kíváncsiak, mint találkozásunk kimenetelére. A diákok mégsem mozdulnak helyükről. ígéretet teszek: írok róluk, ezúttal a kiderített igazság birtokában. Ok meghívnak: jöjjek el máskor is, ismerkedjünk meg közelebbről, beszéljek nekik az újságíró másfajta élményeiről is. Megígérem. Amikor az ebédlőből távozom, utánam siet az egyik negyedikes fiú. ö volt a legaktívabb a mai találkozón. Megtudom, hogy népművelő szakra jelentkezett ugyanitt tanuló ikertestvérével együtt. De őt érdekli az újságírás is. Megkérdi: bejöhet-e hozzánk nyáron a szerkesztőségbe? Megállaocdtunk, érettségi után örömmel várjuk. Amikor átmegyek a diákotthon folyosóján, majd az udvaron át a kapu felé távozom, a szempárokból melegség kísér, de még némi gyanakv: ■ bújkál tekintetükben: vajon megírja-e az újságíró mindazt, amit itt haiioti, tapasztalt ? Vajon lesz-e r.ersze bevallani az olvasók ilctt is, hogy érthetetlen . gaimáknak hitt, majd egy egész megye közvéleménye előtt járatta le második otthonukat, a kollégiumot? ★ Téved ősre, a lehető legjobb szándékkal fogant tévedésre minden hivatás művelőjének adódik lehetősége, alkalma. Jó lenne hinni, hogy akkor, e mikor a közélet (ezúttal a _’!ákélet) tisztaságáért harcba szálló újságíró témához fut, mindig „csak tiszta forrd: ’: ál” meríthet. Sajnos ez a .'ha nem. így van. A műtét sikerű^ a beteg megírni. .. A diákok haragja jó két hónap óta gyülekezik. Egészen pontosan március 23. óta, amikor is lapunkban megjelent a „Diákháló — dráma” című írásom. Tárcariport, amely a maga műfaji szabályai szerint alkalmat ad az újságíró számára, hogy dokumentumokkal nem egyértelműen bizonyítható jelenségről, eseményről konkrétumok mellőzésével szóljon a közvéleményhez. Ez az az újságírói lehetőség, amely mögé akkor lehet és szabad elbújni, ha nem akarunk lejáratni valakit vagy valamely intézményt, de a történtek szót érdemelnek. Márpedig ez a márciusi írás ebijen a műfajban jelent meg. ★ Miről szólt ez a riport? Arról, hogy az egyik nyíregyházi diákotthonban negyedikes-harmadikos gimnazista fiúk kegyetlen tréfákkal bántalmazták a hálóba közéjük telepített első osztályos szakmunkástanulót. Cikkem e „kakukkfióka” drámájáról szólt, mégpedig a szakmunkástanuló egyik tanárának, Kubassy Tamásnak a panasza alapján, valamint a sértett fiú meghallgatása után. Felháborító, vérlázító események sorozatát hallgattam végig annak idején az engem lakásomon felkereső tanártól, majd másnap újságíró kolléganőmmel együtt Ugyailiexek.&t az eseményeket (kegyetlenkedések történeteit) hallgattam végig a 107-es számú szakmunkásképző iskola osztálytermében, ahova Kubassy tanár úr hívott meg hivatalosan, s az osztályfő- möknő tudtával meghallgattam a megszeppent asztalostanulót. Magnetofon-felvételem birtokában két héten át gondolkodtam: mit kezdjek az anyaggal? Első gondolatom arra ösztökélt, hogy a fiatalkorúak ügyészét kérjem együttműködésre, a kollégiumi cselekmények teljes felderítésére. Lehet, hogy ez lett volna a megfelelő lépés, mégis úgy döntöttem, hogy isaját hivatásom eszköztárából válogatok. Természetesen az újságírói arzenálból kínálkozott volna még egy eszköz: elmenni az inkriminált kollégiumba, s ott sorra meghallgatni a panaszosok által felsorolt gonoszságok szerzőit, a háló valamennyi lakóját. Ezt sem tettem, mert ösztönöm azt sugallta, hogy nincs értelme beszélni a diákokkal, akik úgysem váltanák be tetteiket. Letagadnák, mert miért is ismernének be nekem, az újságírónak ilyen gonoszságokat... ★ És most az előzmények, s az újságírói műhelymunka titkainak leleplezése után idézem márciusi riportom néhány részletét: .......a vézna kis asztalostanuló másodmagával (ugyancsak elsőéves szakmunkástanuló társával együtt) bekerült a nálánál jóval nagyobb, izmosabb harmadikos-negyedikes fiúk közé. Még ez sem lett volna olyan nagy baj. Csakhogy ezek a fiúk nem szakmunkásjelöltek, hanem gimnazisták voltaik, noha éppoly falusi srácok, mint ők ketten.” Ezt írtam akkor márciusban, mert így tájékoztattak panaszosaim. És most, amikor itt állok szemben a nyíregyházi Bessenyei Diákotthon Béla utcai részlegének mintegy nyolcvan lakójával, a fiúk egymás után kérnek szót. Nyugodt hangon, tények fciSOrolÜSaVcu cáfolják cikkem minden sorát. És nyoma sincs most a feszültségnek, nem hangzik el egyetlen ingerült mondat sem. A robbanó feszültséget az újságíró egyetlen mondata feloldotta: azért jöttem, hogy megírjam a „dráma" második részét, ha kell azt is, hogy korábbi cikkem minden egyes sora (vagy ha az derül ki: egyes részei) alaptalanul vádolták meg ezt a közösséget. Magas termetű szakmunkástanuló jelentkezik szólásra: tanúsítja, hogy a hálóban, ahol állítólag a kis asztalostanulóval a felsőbb osztályos gimnazisták gonoszkodtak, ő maga és még 26 szakmunkástanuló ,is lakott, s a leírt események nem történtek meg a hálóban, a kollégium területén. Gimnazista fiú kér szót: elmondja, hogy Laci, a panaszos társ rendkívül nehezen illeszkedett be a diákközösségbe, s ha matematikából segíteni akartak neki, elhárította a közeledést. Ha bármilyen közösségi feladatot rászabtak, kihúzta magát alóla. Arra is többen emlékeznek, hogy Laci már az első tanítási napon meg akart innen szökni, és a Vöröshadsereg útja sarkáról kellett őt visszahozni. Többen vallják: Laci eltökélt szándéka volt, hogy ő is és a vele együtt itt lakó unokatestvére is (ő a másik szakmunkástanuló) akár diákotthoni fegyelemsértések árán is „megszabadul” innen. ★ öt-hat felszólalás után még „előkészített” társaságot gyanítok: kiosztották a szerepeket, vádolják kis társukat, hogy ők tisztán kerüljenek ki az ügyből. De milyen ügyből? Ekkorra ugyanis már lezárult az oktatásügyi hatóság vizsgálata is, pár hét van még a tanévből, s mert a hivatalos vizsgálat sem bizonyított semmit a vádakból, a diákoknak a hajaszála sem görbült. Akkor hát mégis miért hívták meg a cikk szerzőjét? Ha vétkesek, ha vaj van a fejükön, örülnének, hogy simán megúszták, s dehogy hívnák meg az újságírót, aki esetleg még valami rejtett, eddig titkolt bizonyítékkal rukkolhatna elő, s a baj csak most kezdődne... — ez a gondolatsor fut át agyamban, miközben igyekszem néhány pillanatra fár- ikasszemet nézni minél több fiúval. Keményen, dacosan, de a harag tüze nélkül állják tekintetemet. És szemükben, szájuk sarkán nem jelenik meg a tizenévesekre olykor, jellemző cinizmus villanása. Ezek a srácok nem hazudnak. .. — fogalmazódik meg bennem az ítélet, ekkor még elég bátortalanul. Még több bizonyítékot várok tőlük... ★ Vegyünk elő újabb részletet a márciusi riportból, a vádiratból: ....... Szolgálnunk kellett a gimnazistákat... Ránk parancsoltak, hogy mossuk a ruhájukat... Muszáj volt csinálni, különben veréssel fenyegettek. .. ... Az étkezdében az asztalnál mi csak akkor ülhettünk vacsorához, ha Sk már jóllaktak... A tv-t nagyon csendesen kellett néznünk, mert ha valami vidámságon hangosam nevettünk, zavartuk őket.. Ezekre a vádpontokra is sorra reagálnak a fiúk. Elmondják, hogy a diákotthoni közösségben bizony mindenkinek jut munka, feladat. A takarításban, rendcsimálás- han, a házirend előírta ténykedésben eimnazdista és szak- ínuahistasüló, elsős és negyedikes egyformán osztozik. Csakhogy amikor Lacira jutott a kötelesség egy része, nem volt hajlandó elvégezni munkáját, sőt sérelmesnek tartotta, hogy neki itt munkája is van. Ami pedig az étkezdéi ügyet és a tv-mézóst illeti, az ebédlőben éppúgy érvényes volt, s ma is érvényes az az íratlan szabály, hogy a fiatalabb (tehát mondjuk az első osztályos) udvariasan helyet ad a nagyobbaknak, ha már egyszerre nem fémek el az ebédlőben. (Ugyanez a szabály érvényes a felnőttek társadalmában is: a fiatalabb előre engedi az idősebbet.) A tv-nézésről is egyszerű érvekkel verik vissza a vádat: a hangoskodás, a többiek zavarása sem az elsős szakmunkástanulónak, sem a negyedikes gimnazistának, nem megengedett, s ha ezt valaki ép- egy jó műsor közben szegi meg, bizony joggal számíthat a többiek haragjára. A fiúk érveit nem tudom cáfolni. (Visszaidézem saját nyírbátori kollégista évemet, s kimondom magamban: így volt ez nálunk is.) Már-már fölöslegesnek érzem, hogy folytassuk a vád és védelem párbeszédét, de nem így a diákok. Nekik van még mondanivalójuk. Felidézik riportomnak ama passzusát, amelyben azt fogom rájuk, hogy felfordították a két szakmunkástanuló ágyát, meg belepiszkítottak ágyneműjükbe, papucsukba. A diVictor Vasarely: Labirintus ákok, a háló lakói egymás után közük, hogy ez rágalom, ez nem igaz, ez hazugság. Elhiszem nekik. Tudom, hogy igazat mondanak, de arra a kérdésre ők sem, én sem találom a választ, vajon' mi okon fogta ezt rájuk volt kollégiumi társuk és mi okon jött ezzel a panaszával az újságíróhoz ő és a tanár úr? Kinek és miért volt szüksége arra, hogy Ilyen váddal illesse a Bessenyei Diákotthon ifjúságát, nemke vésbé tanári testületét? Miért készült ez a kelepce a társadalmi igazságtalanságok iránt kiérzékenyült újságíró számára is? (Bár szó ami szó: a kelepcébe nem kellett volna beleesni...) ★ És most a diákotthon tanárainak és tanulóinak szavaiból, meg a kollégium életét rögzítő naplóból érdekes eseményt kell felidézni: December elején vidám Mikulás-estet rendezett itt a Béla utcai kollektíva. Volt itt mindenféle mókás vetélkedő, elcsattantak amolyan fiús tréfákban a poénok, cy- ránói dialógus zajlott nevelőtanár és diák között, s az egymásnak kiosztott mókás feladatok között olyasmi is szerepelt, hogy valaki menjen ki az udvarra és hozzon be egy kis külső hőmérsékletet. .. Márciusi cikkemben — a meghallgatott panaszosok elmondása alapján — ez utóbbi így olvasható: „Pucéron kellett megnézni abban a januári (!) nagy fagyban, hogy milyen a kinti hőmérséklet, és hogyan kell felöltözniük a gimnazistáknak. .. Meg zacskóban kellett hideget behozni a hálóba...” ★ Már egy jó órája beszélgetünk az alagsori nagy ebédlőben. A bizonyító eljárást mindannyian befejezettnek tekintjük, de még mindig beszélgetünk. A fiúk sokmindenről vallanak: arról, milyen jól érzik magukat itt, a Béla utcán s arról, hogy még ma is köztük lehetne az elsős asztalostanuló. Azután az együttélés, a kollégiumi élet titkaiba avatnak be. Én az újságírásról, a kÖZ„diákhalo dráma’ második feI’;,on§sa ezzel véget ért. ^ereplői persze meg Jogsai varhatnanak egy harmad,,^ felvonást, vagy legalá!) Ms agy kis epilógust. A. helyszín ismét a Béla utc^j kollégium ebédlője lehetne, s akkor a nyolc- van . *a“ulsagos beszé^getégfe állhatna oda a „másik fél'* is, hogy ott bizonya a mindazt, amit Korábban egy újságírónak mondott el. Ka ilyen beszélge esre sor kerül, újra hívesen vállalkozom a találkozásra, hogy közösen levonjuk a legutolsó kovetke^etést is_ Szilágyi Szabolcs /-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------> ff. Nagy Illán Dalok 1. 2. Ballada három színről Citera Szülőföldem korona-virága Pásztor-hárfa harmat-kövekkel zengőn szólal ékesített szirma szívet renget érintésedre porba hull jaj úgy szólal vöröslő halott napocska szélfútta húrjain Izzó csontok szikár pentatónia a szik alatt Hangja lassú forradalmak verésű tenger hamvasztó kemencéje Ázsiából zuhanó madár halott vörös napodat nádzizegés a hangja fehérrel fonja körbe délibáb-lebegés Zöld bogár zarándok-halál mászik közepébe Eltűnt utakon végig mint jelenés visszaúszik e zene valamit jelez fájdalma óhaj mialatt mesélek róla tudná bár tudná V forgószél tiporja színeimet kié üzenete-------------------------------------------------------—---------------------------------------------------------------------------------------------$
