Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

1985. május 25.^^ Kedves üdülőtárs! Barátságról, emberi kapcsolatokról, az üdülés és az üdültetés etikájáról, a feltöltődésről, vendégjáró szokásaink átalakulásáról beszélgettünk leginkább a két hét alatt, amelyet egy asztalnál töltöttünk. S abban maradtunk, az embereknek szinte elő kellene írni, hogy rendszeresen menjenek el üdülni, mert nemcsak a pihenés miatt van szükség erre, hanem azért is, hogy az ember más szögből, más hangulatban is érzékelje a valóságot, s tegye képes­sé magát az ellazulásra, a sokszor ro­hanó tempó közben egy kis rácsodálko- zásra a világra. Megegyezett a véleményünk abban, ■ hogy mindez nem csupán elhatározás kérdése, akadnak jócskán az átlag élet­nívó alatt élő emberek, akik nem, vagy ritkán engedhetik meg maguknak az üdülést, amely még a továbbra is ol­csónak számító szakszervezeti üdülők­ben is drágább lett a korábbiaknál, nem beszélve a megduplázott utazási költségekről. Abban is nagyjából ha­sonló véleményen voltunk, hogy az em­berek egy része sajnálja magától a pi­henést, a kikapcsolódást, inkább a sza­badságát is mellékes pénzkereséssel, vagy a telken való munkával tölti. Kik hát azok, akik szeretnek üdülni, s már-már törzsvendégnek számítanak egy-egy üdülőben? S ebben már erő­sen eltért a véleményünk . .. ön azt mondta, egyre inkább az új­gazdagok veszik birtokukba a különfé­le üdülőket, akiket ismerősként fogad a portás, az éttermi felszolgáló, a presszós kisasszony és jó barátságban van az üdülő vezetőivel. S még egy „réteg” jár üdülni — érvelt ön nyil­vánvalóan saját tapasztalatai alapján — ez pedig az értelmiség. Mivel nem tudtuk meggyőzni egymást, kénytelen vagyok „kibeszélni” magamból az ak­kor el nem mondottakat, vagy nem jól elmondottakat. Szerintem ugyanis nincs ilyen rétegződés az üdülővendé­gek között. A újgazdagok — ahogy nálunk a hir­telen magäs' jólétbe emelkedőit' embe-" reket nevezik — inkább a jeles külföl­di utakat részesítik előnyben, nem ők töltik meg a vállalati és szakszervezeti üdülőket. Az értelmiség számarányá­ról nincs ugyan pontos statisztikám, de meggyőződésem, ők sem gyakoribb lá­togatói az üdülőhelyeknek, mint a fi­zikai dolgozók. Aligha lehet hát vala­miféle osztály, vagy réteg tagozódást — átrendeződést — felfedezni az üdü­lő emberek hovatartozásában. Érdemes viszont néhány jelenségre mégis fi­gyelmet szentelni... ön is észrevette, hogy létezik egy­fajta, s igen jótékony hatású üdülő-dé- mokratizmus, kollektivitás, egymáshoz való közeledés. Igaz az egy, vagy két hét alatt az emberek inkább a jó tu­lajdonságaikat engedik felszínre törni, konfliktust legfeljebb az okozhat, kinek milyen szoba jutott, horkol vagy sem a szobatárs, az A vagy a B menü mel­lett voksoljon az ember. Nem tudom észrevette-e milyen sze­retettel és gondoskodással vették körül az üdülőtársak a két kisgyermekkel üdülő fiatal házaspárt, hogyan segítet­ték ki gyógyszerrel az idős és beteg né­nit, s hányán segítettek eligazodni egy­másnak a főváros rengetegében. Jól megfért egy szobában a vállalati igaz­gató, a tsz udvari munkás, a közép­iskolai tanár. Az iskolai végzettség, a korkülönbség sem számított, gyakran járták együtt a várost, mentek színház­ba, moziba, s mondták el egymásnak kötetlenül, a legbizalmasabb személyes ügyeiket is. Ki vált el, ki miért sze­reti vagy nem szereti a munkahelyét, a városát, községét, életbölcsességet, tapasztalatokat, erkölcsi értékeket vál­tottak egymásai az üdülőtársak, mind­ezt megrendezettség nélkül. Természetesen urizáló emberrel is találkozhattunk az üdülőben, akadt olyan is, aki nem tudta levetni otthoni „ruháját” és — lévén talán vezető va­lahol — társaival vagy a felszolgálóval is éreztette, hogy ő nem akárki. Ilyen persze mindig akad, de nem ez a jel­lemző, s egyszerűen nem kell rájuk fi­gyelni. Mert a ráhangolódás az üdülés­nél is fontos. Akarnunk kell, hogy jól érezzük magunkat, s nem szabad en­gedni, hogy bárki ezt elrontsa. E sze­rény tanulságokkal búcsúzom öntől a viszontlátásra Dr. Bakó Jánossal, a TESZÖV munkatársával a jogsegélyszolgálatról A Ha ma még nincs, holnapra bárkinek W lehet jogorvoslásra váró vitás ügye. Ilyenkor az első kérdés az egyén szem­pontjából az, problémája megoldásáért kihez forduljon, ügyét miként intézze. Helyenként az ügyintézés ma már egy­szerűbb, gyorsabb, mint volt évekkel ezelőtt. Segít a jogsegélyszolgálat. Mi­kortól is? — Hat évvel ezelőtt, 1979-ben jelent meg a minisztertanácsi rendelet, ennek alapján a TOT-irányelvek a jogsegélyszolgálat meg­szervezéséről. Itt Szabolcs-Szatmárban az első termelőszövetkezeti jogsegélyszolgálat 1980 októberében alakult Leveleken, Nagy- kállóban, Székelyben, majd a tiszavasvárd Munka Tsz-ben. Miért kellett ennyi idő és miért éppen ezeken a helyeken jött létre a szolgálat? Ennek gazdasági, személyi és egyéb okai voltak. Mindenek előtt volt egy olyan álláspont, hogy jogsegélyszolgálatot azokban a termelőszövetkezetekben kell elő­ször szervezni, ahol a földterület legalább 5 ezer hektár, a tagok száma meghaladja az 500 főt, de a legalapvetőbb az volt, hogy a szolgálat ellátására legyen a termelőszövet­kezetnek alkalmas jogásza. A A szervezésnek a személyi része érthe­tő. De miért volt szükséges, vagy miért szükséges a földterület mértéke? — A területnagyság és a személy kérdése bizonyos értelemben összetartozik. Abban az időben még erőteljesebb volt a gazdaságok egyesülése, a nagyobb gazdaságokban már volt állandó, vagy részmunkaidőben foglal­koztatott jogtanácsos. Másrészt a jogsegély- szolgálatnak anyagi vonzáta is van, a jogta­nácsost tiszteletdíj illeti meg, és ezt a kis .termelőszövetkezetek nem tudták, ma sem tudják vállalni. A Mekkora összegről van szó? Ha nem ti­tok, mennyi tiszteletdíj illeti meg a jogsegélyszolgálatot ellátó jogászt? „ „* — Helyenként változó. Van, akinél havi 1000—rsúö forint a tiszteletdíj, ez az álta­lános, néhány személynél 2000 forint. Nem nagy pénz, mégis van termelőszövetkezet, ahol érthető okok miatt még ez is teherté­tel. Egyébként eleinte néhány termelőszö- V£tlce:eti vezető arra gondolt, nagy a tisz­teletdíj a béralapot terheli. Nincs így. A tiszteletdíjat a tsz termelési költségként szá­molja el, a pénzt a szövetséghez utalja át, a jogászokat mi fizetjük. A Eltelt öt esztendő. Jelenleg — az év végi, év eleji egyesülések után — 120 termelőszövetkezet van a megyében. Hány helyen működik a jogsegélyszol­gálat? — Harminchárom helyen, három szerve­zés alatt van. A számokból arra lehetne kö­vetkeztetni, hogy a szervezés eléggé lassan haladt. Nincs így, annál is inkább, mert ala­pos és körültekintő munkát kell végezni. Egyébként a szervezésnek a rendje, hogy a ísz-vezetés miután tárgyalja az ügyet és ha­tároznak a jogsegélyszolgálat mellett, meg­bízást ad. Ha van a termelőszövetkezetben jogtanácsos, úgy a legtöbb esetben ő végzi a munkát. Sajnos még ma sem minden gaz­daság alkalmaz főállású jogtanácsost, így a jogsegélyszolgálat ellátására alkalmas sze­mély kiválasztása nem könnyű, hosszadal­mas folyamat. A harminchárom jogsegély- . szolgálat tehát nem kevés, országosan is jó helyen állunk. A Ha lassan is. de a jogsegélyszolgálat évről évre gyarapodik. Ebből természet­szerűen következhet, hogy a Szolálta­tás mértéke is nő. Van-e arról kimuta­tás, hány ügyet és milyen ügyeket in­téztek a szolgálattevők? — Természetesen van kimutatás, de erre a kérdésre nem lehet egy vagy két mondat­ban válaszolni. A jogsegélyszolgálat ellátói naplót vezetnek. Eszerint 1983-ig összesen 2210 ügyet intéztek, adtak tanácsot. 1984-ben már gyarapodott az ügyfélforgalom, terme­lőszövetkezeti tagok 1120 esetben fordultak a jogsegélyszolgálathoz. Milyen ügyekben? Itt mindenekelőtt tisztáznunk kell, mit in­tézhet és mit nem egy jogsegélyszolgálatos. A rendelet szerint intézheti a jogász a tag­sági és munkaviszonnyal, a társadalombiz­tosítással kapcsolatos ügyeket... A Ha lehet és van, úgy példával is illuszt- w ráljuk. milyen probléma lehet az, ami az egyes témakörökbe tartozik. — Nemegyszer fordult már elő, hogy va­laki sérelmesnek találta a háztáji terület ki- m^ését, avagy olyan vitás ügye volt, hogy jápano'óságát nem a remélt összegben kapta fna, k *bban az ilyen ügyek rendezésének reményében * termelőszövetk^eti tagok külső szervekhez fordultak. Írtak a párt­ái jogsegélyszolgálat mint szerv, államilag elismert intézmény­rendszer, alapjaiban humánus. I rászorulók segítésén van a hangsúly.“ központba, a megyei pártbizottságra, a saj­tóhoz, a rádióhoz, a televízióhoz. Ezeket a leveleket, ügyeket aztán az említett szervek elintézés végett visszautalták a területi szö­vetséghez, a közvetlen felügyeleti szervhez, vagy a tsz-vezetéshez. Nos, az elmúlt öt év­ben tagsági vitás ügyet 335 esetben, munka­ügyi vitás ügyet 321 esetben, társadalombiz­tosítási ügyet 238 esetben rendeztek a jog­segélyszolgálatosok. A Es minden esetben megnyugtatóan ren- .^„dezték? — Egy-két kivételtől eltekintve igen. Az el nem intézhető ügyek száma százalékban alig fejezhető ki. Q Folytassuk a megkezdett gondolatsort. Mi a második nagy témakör, amelyben a tagok tanácsot, segítséget kérhetnek a jogsegélyszolgálattól? — A családjogi ügyek. Válóper kivételé­vel (ebben nem vehetnek részt a jogsegély- szolgálat vezetői) minden olyan ügyet ren­dezhetnek, amely családdal kapcsolatos: gyermektartás, gyermekelhelyezés, szülőtar­tás, házastárs tartás. Ilyen ügyeket 180 eset­ben intéztek a jogsegélyszolgálatotsok. Hogy mik fordulnak elő, arra elmondok egy ese­tet. Nyíregyházi termelőszövetkezetben tör­tént, hogy nagyszülők keresték meg a jog­segélyszolgálat vezetőjét. Elmondták: ők ne­velik az elvált szülők gyermekét, de a tar­tásdíjat nem ők kapják. Mit tegyenek, illet­ve nem is tennének semmit, de az egy nyug­díjból szűkén élnek. A jogtanácsos az öreg szülők gondját gyorsan és megnyugtatóan rendezte. — A harmadik kategória a jogsegélyszol­gálat feladatkörében a polgári ügy. Itt szűk körű a jogsegélyszolgálat által nyújtható jo­gi képviselet, jobbára tanácsadás a hatás­kör. Számításba jöhet a különböző szerző­désekkel kapcsolatos vitatott dolog, mint bérleti, földhasználati ügy, vagy háztáji ter­meltetés és értékesítés. Más adásvételi szer­ződéssel (például ingatlan) a jogsegélyszol­gálat nem foglalkozhat. Tanácsot adhatnak. Ezért is ebben a kategóriában a napló-baji jegyzett ügyek között a tanácsadás 1078 esetben szerepel. A tanácsadás jelentősége nagy. A Az ember üfm is gondolná, hogy az állampolgároknak milyen sokféle, meny­nyire szerteágazó ügyei lehetnek. De talán még nem is értünk a polgári ügyek felsorolásának végére? — Még meg kell említeni az államigazga­tással kapcsolatos ügyeket. Ezeknek a szá­ma is nagyon sok. Ilyenek a lakáskérelmek, építési engedélyek, de gyakoriságukban szá­mottevőbbek a bölcsődei, óvodai, kollégiu­mi felvételi ügyek. Nem túl gyakori, de már volt rá példa, hogy a jogsegélyszolgálat fia­talkorúak: házasságkötésének engedélyezé­sében járt el. Többször fordul elő, hogy idős emberek szociális otthonban való elhe­lyezését kell intézni. Itt a jogsegélyszoigá- lat-tevőkkel kapcsolatos követelmény, hogy a tanácsi apparátussal az együttműködésük jó legyen. Ebben nincs hiba, hiszen az a jogtanácsos, aki lelkiismeretesen és jól vég­zi a dolgát, a tanácsnak is segít. A Eddig jobbára ami beszélgettünk, mit ^ tettek, mit tehetnek a jogsegélyszolgá­lat tagjak De mi az, ami tiltott? — Nem képviselhetnek bűnügyben, há­zassági bontóperben és mint már említet­tem, nem készíthetnek adás-vételi szerző­dést ház és egyéb ingatlannal kapcsolatban. Arra viszont volt már példa, hogy szabály­sértési eljárások esetén a jogsegélyszolgálat tanácsot adott. Ezt megtehetik. A A jogsegélyszolgálat megszervezéséről hozott rendelet bölcs, a dolgozóknak, de az üzemeknek és végsősoron a népgaz­daságnak is nagy hasznot hajtó elhatá­rozás volt. Ha lehet, fogalmazzuk meg, mi haszna származik az egyénnek és az üzemnek abból, hogy a jogsegélyszolgá­lat él és működik? — A jogtanácsadás, a jogsegélyszolgálat által az ügyek képviselete ingyenes. Nem akarok számokat mondani, mert nincs is pontos adatom, de tudom, hogy a vitás ügyek rendezése időbe és pénzbe kerül. Gondolja csak el, 3200 ügy rendezése a ter­melőszövetkezeti tagoknak egy fillérjébe sem került. Nem kellett fizetni ügyvédet, útiköltséget. Például az útiköltség? Ide a szövetségbe is gyakran utaznak be a tsz- tagok jogi tanácsért, és nem egyszer hal­lom, hogy nem elég a baj, de az autóbusz­költség is 100, vagy még több forintba ke­rül. A Mégis mennyi lehetett a tsz-tagok meg­takarítása? — Mondjam, hogy másfél vagy kétmillió forint. Nem tudom, lehet, hogy kevesebb, de inkább több. Említek egy példát. A tisza- viasvári Munka Termelőszövetkezetben 1983- ban 44 ügyet, 1984-ben 31 ügyet intézett a jogsegélyszolgálat. Két év leforgásával 75 ember gondja oldódott meg helyben. Ha ezek az emberek kénytelen-kelletlen Nyír­egyházára utaznak, ha fizetik az ügyvédi és útiköltséget, úgy személyenként ezer forint­ba kerül az ügyintézés. Nem is szólva a ki­esett munkanapokról, ami az egyénnek ke­resetkiesés, a. termelőszövetkezetnek mun­kaidőalap csökkenés. A Eljutottunk tehát a gazdálkodáshoz, ahhoz a ponthoz, amikor az egyéni probléma rendezése már nemcsak ma­gánügy, de az üzemet, vagy ha úgy tet­szik, a gazdálkodást is érzékenyen érin­tő dolog. Erről mi a véleménye? — Való igaz. Akinek ügye van, legyen az bármilyen természetű, igyekszik gondját a lehető leggyorsabban rendezni. Ez szemé­lyes jelenlét nélkül nem történhet. Koráb­ban mondtam, több mint 3200 ügyet rende­zett a jogsegélyszolgálat helyben, munkaidő után, vagy ha munkaidőben is, de egy, esetleg két óra alatt. Tehát nem 3200 mun­kanap vagy jóval több esett ki a termelés­ből, hanem ennek csak elenyésző töredéke. És hogy mennyi munkát lehet' végezni 3200 munkanap alatt? Szóval újfent nem akarok találgatni, de egy biztos, egyetlen dolgozó távolléte is a munkától komoly gondokat okozhat, ha az illető tehenész, traktoros, vagy olyan munkakörben dolgozik, amely nehezen helyettesíthető. A Meggyőző érvek. De ha ennyire jó és hasznos a jogsegélyszolgálat, ismételt kérdés, miért csak 33 bejegyzett he­Jvpn van? — Idő keli hGZZá. Eredetileg sem tervez­tünk többet, mint azt, hogy lesz ú megyé­ben 50 hely, ahol működik majd a jogse­gélyszolgálat. Az eredménnyel elégedettek lehetünk, főként ha figyelembe vesszük, hogy hány helyen szervezünk és hány he­lyen alakul a közeljövőben jogsegélyszolgá­lat. Év végére elérjük vagy túlhaladjuk a negyvenes számot. A ön 76 éves. 1981-ben kapta meg az W arany diplomát. Nem azt kérdezem, miért dolgozik, mint nyugdíjas, hanem azt, miért ezt csinálja? Szubjektiven hogyan ítéli meg a jogsegélyszolgálat szükségességét? — Miért dolgozom, mint nyugdíjas, azt röviden nemigen tudnám indokolni, hacsak azzal nem, hogy a munkára, az elfoglaltság­ra korhatár nélkül mindenkinek szüksége van. Miért tartom szükségesnek a jogsegély- szolgálatot, ezt már pontosabban tudom. Az életben sok a járatlan, a rászoruló ember. Ezt úgy értem, hogy jogügyekben járatlan és az ügyintézésben segítségre szoruló em­ber. Elmondok egy példát. Egy alkalommal egy özvegyasszony panaszát intéztem. Ház­tájival kapcsolatos ügy volt, a néni néhány négyszögöl föld elmérését reklamálta. Nem volt igaza, viszont láttam, szükséget szen­ved. Megkérdeztem: mennyi a járadéka. Közölte; 1600 forint. Akkor azt mondtam, ez az ügy, ahol segíthetek. Nem akarom részletezni a dolgot, de háromszáz forinttal emelték a járadékot. Ez sokkal többet je­lentett, mintha néhány négyszögöl vélt hasznának a megtérítését kiharcolom. A Befejezésül egy személyes kérdés. Már most is keresik, vidékről jöttek taná­csért. Nem fárasztó a napi készenlét, a különböző panaszok végighallgatása, aztán az ügyintézés? Es meddig még? — A végén kezdem. Jós nem vagyok. Ma még bírom és még sokáig szeretném a mun­kámat végezni. Ami a panaszokat, a napi feladatokait illeti. Ez a feladatom és a köte­lességem. Egyébként ezért lenne jó, ha min­den termelőszövetkezetben működne jogse­gélyszolgálat, mert akkor biztos, hogy ben­nünket kevesebben keresnének meg levél­ben, vagy személyesen. 0 Köszönöm az interjút. Seres Ernő KM Hétvégi melléklet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents