Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-22 / 118. szám
1985. május 22. Kelet-Magyarország 3 12-es számú választókerület dék él együtt Nyírmadán: nem csak szülei, de immár családos, tanárképző főiskolát végzett fia is. Asz- szonylánya most került újra haza, a közelben, Mária- pócson telepedett le családjával, az ottani iskolában fog tanítani. Olyan „hátország” van tehát a képviselőjelölt mögött, amely biztos menedéket jelent az óhatatlanul újratermelődő gondok közepette. Vallja, hogy ma még kevésbé lehet rutinból dolgozni, mint akárcsak néhány esztendővel ezelőtt is. Ezt az almatermő vidéket érzékenyen érinti minden változás, és ezekre a kihívásokra reagálni kell. Körvonalazódnak a tervek, hogyan lehetne minél megnyugtatóbb helyzetet teremteni a gazdák körében. Nem lehet megkerülni a feladatot, hogy minél jobban, minél gyorsabban igazodjon a termesztés a piac követelményeihez. Gondolkodik azon, hogyan lehet még több gyümölcsöt feldolgozni. Úgy véli, a lé, a sűrítmény készítése mellett szárítmány, gyümölcsporok előállítását is érdemes fontolóra venni. Többet lehet tenni a termelési eszközök hatékonyabb kihasználásáért, azért, hogy minél kedvezőbbek legyenek az alma (és újabban a zöldség) termesztéséhez a feltételek. zott a körzethez tartozó gazdaságok földjein, legelőbb is ezen kellett segíteni. Megkezdték tehát a meliorációt. Míg a termőföldet meg kellett szabadítani a fölös vizektől, a községekbe éppen hogy el kellett juttatni a tiszta vizet. A munka nagy részén túlvannak, bár néhány településen még most folyik a közművesítés. Mindez kirajzolja a következő esztendők teendőit is. Szántó Sándor a melioráció befejezését szorgalmazza, hogy az Ecsedi-láp szomszédsága megszűnjön végre afféle „török átok” lenni az amúgy is kedvezőtlen adottságú termelő- szövetkezetek számára. Reális közelségbe került az egykori vágyálom, hogy vezetéken jusson el a víz a választókörzet valamennyi családjának otthonába. Annál nagyobb munkát ad viszont az útépítés. Most ugyanis egyformán rosszak az utak a községekben, szilárd burkolat kellene számtalan utcába. Javítani kellene az iskolák helyzetén — nem egy településen a régi egyházi iskola kinőtt, roskatag épületében szoronganak a gyerekek. Ezek a gondolatok foglalkoztatják a nagyecsedi Rákóczi Tsz fiatal ágazatvezetőjét. D gazdálkodás csődjét nem lehet eltitkolni Képviselőjelöltjeink Iklódi László Szántó Sándor Az ököritófiilpösi Szamos menti Termelőszövetkezet 4300 hektáron gazdálkodik. A múlt évet 32,5 millió forintos veszteséggel zárta, amihez 5,5 milliós fejlesztésialap-hi- ány járult. Csakhogy halmozottan, minden évben nőtt a veszteség, így az adósságok mai összege 84 millió forint körül van. Ennyi pénzt senki nem tud tovább hitelezni a gazdaságnak, amikor a saját vagyona — papíron — alig haladja meg a százmilliót. Ezért javasolták a felszámolását. A szomszédban, a 2600 hektáron gazdálkodó kocsor- di Űj Elet Termelőszövetkezetben viszont csak az 1984- es záráskor robbant a bomba. A szövetkezet összes hiánya meghaladta a 37 millió forintot. Takargatták a bajt — Ne higgye, hogy a gazdasági szakemberek nem látták a bajt — világosítanak fel. — A bank már régóta jelezte, hogy hitelképtelenné vált a szövetkezet, ennek ellenére mindig hittek a tsz- elnöknek, takargatták a valótlanságokat is állító mérlegeket. Annyi biztos, hogy ennyi hiány nem jöhet össze egyik évről a másikra. Ellenőriztek ugyan mindenféle revizorok, azonban ha csak a puszta számokat nézik, akkor nem jöhetnek rá, hogy régóta saSzergej Dik: Párhuzamos vonalak Ä zornyu gyors az élet. Még alig néztél körül, és már itt az érettségi. Azután azt veszed észre, hogy már a kezedben a diploma, sőt már a disszertációdat is m egvédted. Ideje megnősülni. Ez fontos dolog. Egyszerre csak szerelmes lettem. Váratlanul. A met- l rón történt, a moz- ' gólépcsőn. ő fölfelé ment, én lefelé. [Egymásra néztünk. Másnap ez megismétlődött. Ö fölfelé ment, én lefelé. Egymásra mosolyogtunk. Egy hét múlva csókot intettem -neki. Az érzelem kölcsönös, a szerelem összeköt bennünket, ő felfelé megy, én lefelé. Egy hónap múlva a szüleinket is magunkkal hoztuk. Ök fölfelé mentek, mi lefelé. Amikor egy vonalba értünk, bemutatkoztunk egymásnak, kézszorítás, szülői beleegyezés. Ök fölfelé, mi lefelé. Gyűrűt váltottunk. Fel-le. Átadtam neki a fizetésemet. Visz- szaadta az aprót. Fel-le. Odaadtam neki a negyedévi prémiumot. Fel-le. Végre! Elromlott a mozgólépcső. örültünk a találkozásnak, öt perc múlva elkészültek a mozgólépcső javításával. Fel-le. Nem egészen egy év telt el. Akkor hosszabb ideig nem láttam őt. Most újra jön! A kezében egy kis batyu. Mi az? — kérdezem. — Fiú. — Hurrá! ját magát csapja be a tsz, amikor valótlan ' értékeken szerepeltet egyes tételeket a szarvasmarhák árától a melléküzemágig. — Itt tavaly novemberig senki sem tudta, milyen baj van — állítja Tinái Károly, aki a lakatosüzemet vezeti. — Annyi bizonyos, hogy a szakvezetőknek sem volt sok beleszólása a dolgokba, mert az elnök irányított mindent, ő viszont felfelé hivatkozott. Pedig nem behunyt szemmel dolgoztak az emberek. Ahogy az egyik tsz-tag, Katona József mondja: — Láttuk mi, hogy év végén a jó takarmányt eladják, tavasszal visszaveszik a gyengébbet. Került lógós is a műhelybe, de nem volt beleszólásunk. Ami így nem lehet igaz, mert végül náluk jelentkezik a halmozott veszteség. — önámítás volt a nyereség, amit kihoztak, most már mi is tudjuk — kapcsolódik hozzá Ónodi Lajos. Ha szélt... A maguk részéről ennyivel lezárhatják, mert azt is sorolják: aki szólni mert, hamar rossz helyzetben találta magát. A műhelyben az egyik szerelő azon mérgelődik, mennyire kevés becsülete van náluk az embereknek. Akinek szakmája van, az Mátészalkán bármikor kap helyet — jegyzik meg. S közben, dologidőben a traktorjavítás mellé befér a saját kocsi kipufogójának rendbe hozása is. — Nem így kell nézni — állítja meg az efféle gondolkodást Laczkó Sándor, a pártalapszervezet titkára. Egyáltalán nem titkolja elkeseredettségét, hiszen mióta az eszét tudja, a termelő- szövetkezet jelenti a mindent, az apja, rokonai példáján indult ki, akik bíztak az összefogás hasznában. — Azoknak is a szemébe kell néznünk, akik ezt a szövetkezetét alapították, akik kitartottak mellette a rosszban is — folytatja. Amikor már nem lehetett tovább palástolni a pénzügyi bajokat, Kocsordon új elnököt választottak, a szomszédos mátészalkai szövetkezet vezetőjét. Intézkedési tervet készítettek, amelyet a nehéz időjárási körülmények ellenére is teljesíteni szeretnének. A kiutat egyébként is úgy szabták meg, hogy fél év múlva újra számba veszik a szövetkezet gazdálkodását. Azt nézik, ha a korábbi adósságok nem lettek volna, akkor talpon tudnak-e maradni? Ha igen, akkor nem kerülhet sor a felszámolásra. A kezdeti eredmények — például a lákatosüzem nyeresége — már mutatkoznak. A túlméretezett állatállományt szintén csökkenteni akarják, hogy ne növelje tovább a veszteséget. S bármennyire kesernyésen beszélnek az emberek, ott vannak a műhelyben, a gépek mellett, látszik rajtuk, hogy tenni akarnak a szövetkezetért. Tanács mellé feltétel Túlzás lenne azt áUuani, hogy Ököritófülpösön, Győr- teleken, vagy Kocsordon rosszabbul élnének az emberek, mint a környék más falvaiban. Ez a magyarázat arra, hogy a termelőszövetkezet bajait miért nem látták, nem akarták meglátni. Pedig ez a rövid távú gondolkodás most üt vissza, amikor nem mérik számolat- lanul a hitelt, hogy valamennyire talpra állítsák a gazdaságot. Lesz, aki megművelje a földet, lesz, aki leszedje a gyümölcsöt, aki termeljen a jól indult ököritófülpösi fonodában — mégha más cégtábla alatt is. Csakhogy ebben egyáltalán nem segít a mutogatás, amit felfelé tesznek, mert aki jó vagy rossz tanácsot adott, az most köny- nyen odavágja, hogy a megvalósítás a helyieken múlik. Tanulgatjuk az olyan szövetkezeti demokráciát, amikor lesz bátorság, hogy o külső tanácshoz a feltételeket is megkérik. Mindenesetre ennek a két, jó földön gazdálkodó szatmári gazdaságnak az esete példát ad — mégha nem is kellemeset. Az irányítóknak időben észre kell venni a bajt, a helyieknek pedig nem szabad elmenni a rossz mellett, mert különben maguk kerülnek csődbe. Lányi Botond Mindig elvállalta a feladatot, amivel megbízták. Még 18 éves sem volt, amikor munkába állt a nyír- madai gépállomáson. 3 év múlva, 1953-ban már zsebében a Gödöllői Mezőgazdasági Akadémia elvégzését tanúsító oklevél. Újabb- 4 év, s ő lett a gépállomás igazgatója. Tsz-t szervez Vaján, ahol elnökösködik is mindaddig, míg a bak- talórántházi járási pártbizottság titkára nem lesz. Ezt követően 1967-től a Nyírségi Területi Szövetség titkáraként 65 közös gazdaság munkáját volt módja áttekinteni. Aztán 1970-ben megkeresték a vajai tsz-ből, hogy próbálná rendbe tenni a gazdaság szétzilálódott szénáját. Engedett a hívó szónak. Nagyon kemény munka következett, de végül is siker koronázta a közösség erőfeszítését. Választ találtak az e vidéken élők számára sorsdöntő kérdésre: hogyan lehet az almatermés mennyiségét növelni úgy, hogy a minőségre is ügyeljenek az ültetvények gazdái. Ekkor született meg a „vajai minta”, amely a körülötte zajló viták ellenére 13 éven át életképesnek bizonyult. De ennyi idő után sem megszüntetni, hanem módosítani kellett, hogy még érdekeltebbé tegyék az embereket a munkában. A vajai Rákóczi Tsz évi termelési értéke ma már meghaladja a 300 millió forintot. Hűtőtárolót, lépré- selőt, több kis üzemet építettek, megvalósították a teljes foglalkoztatottságot. A gazdaság munkájának elismerése is, hogy Iklódi László 1983-ban állami díjat kapott. A TSZKER Országos Igazgatótanácsának elnökévé választották, tagja a TOT elnökségének. Kötelezettségeinek igyekszik úgy eleget tenni, hogy a számos elfoglaltság mellett is jusson idő családjára, amelyet szeret maga körül tudni. Négy nemzeKora gyermekkorától él Nagyecseden. Sosem vágyott el a községből, úgy érezte, elsősorban itt kell helytállnia. A tanulás évei persze eleiszólították a faluból. A mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban és Gépészeti Szakközépiskolában érettségizett. Sikeresen startolt a Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskolán, ahol kertészként kapott diplomát 1975-ben. Édesapja kádár volt a helyi tsz-ben, annak megalakulása óta. Minden bizonnyal neki is része volt abban, hogy fia főiskolai hallgatóként szerződést kötött a közös gazdasággal, mintegy pecsétet ütvén a szándékra, hogy itt akarja majd kamatoztatni a tanultakat. Nagyon számítottak rá a Rákóczi Tsz-ben: fél év gyakorlat után „bedobták a mélyvízbe”, ő lett a kertészeti ágazat vezetője. A családból (édesapján kívül) ekkor már egy másik szál is a gazdasághoz köti: felesége a tsz üzemgazdásza. Kisfiúk ötéves, a V, ____________________________ kislány tízhónapos. Jövőjüket is a faluban képzelik, most építkeznek. Nem sok idő jut hát a pihenésre — ha mégis akad egy-két szabad óra, akkor sportol (kézilabdázik a tsz megyei első osztályban játszó csapatában) . Még a KlSZ-korosztály- hoz tartozik, 31 éves. Évekig dolgozott a KISZ Mátészalkai városi Bizottságának tagjaként. 1980-ban képviselő lett, a legfiatalabb a megyében. A választókörzet 13 településének gondján-baján igyekezett enyhíteni tevékenységének öt esztendeje alatt. Nem volt könnyű dolga. Az itteni falvak lakóinak homokkal, vízzel kell küzdeniük. Ez utóbbi két feladatot is megszabott. Mivel a belvíz sok kárt okoBORSMENTA EXPORTRA. A Herbária Vállalat nagyhalász! gyógynövényüzemébe* öt tonna borsmentát dolgoznak fel szocialista exportra. A képen: Barati József - né szállítás előtt ellenőrzi a tételeket. (Császár Csaba felvétele.) Záhony térségében a MÁV beruházásaként építi a KEMÉV az 500 köbméteres tü/.i víztárolót. A vasbetonszerelők 120 mázsa betonacélt építenek be a tároló aljzatába és oldalfalába. (Elek Emil felvétele) Tízmilliós veszteségek (2.) Önáltatás saját zsebre
