Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-22 / 118. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. május 22. Választási nagygyűlés Nyíregyházán Bognár József akadémikus felszólalása. (Folytatás as 1. oldalról.) A nagygyűlés szónoka rá­mutatott: kulturált, jól öltö­zött, egészségesebb is lett nemzetünk, olyan, amely ki­vívta a nemzetközi elisme­rést, amelyről mindenütt tisztelettel beszélnek. Volt időszak, amikor a világ csu­pán tizenegy magyar labda­rúgó neve alapján ismerte ezt az országot. Ma az elis­merést egy egész nép vívta ki gazdasági és szellemi pro­duktumával. A sikert ma­napság a többi között a győ­ri balett, a rakamazi cipő, a szabolcsi alma aratja. Van tehát erőnk és ennek az alapja munkánk mellett a világban betöltött konstruk­tív szerepünk. Ennek a vá­lasztásnak. is a célja, hogy őrizzük meg és fejlesszük tovább munkánk gyümölcsét. Pártunk 1956-ot követően bebizonyította, hogy tudott tanulni a tudományos világ­nézetből, képes volt okulni saját hibáiból és a valóság talaján állva néz szembe a nehézségekkel is. Népünk megérti és támogatja ezt a politikát az utóbbi évek ne­hezebbé vált körülményei között is, amikor a párt őszintén megmondta: nehéz évek következnek. Ez a bi­zalom munkánk alapja ak­kor is, amikor a párt né­pünk cselekvő hozzájárulá­sát kéri a további fejlődés alapjai lerakásához. Az 1985-ös esztendő nem akármilyen év, hanem a he­tedik ötéves terv megalapo­zásának időszaka. Sajnos, a kemény tél, s ennek számos negatív hatása miatt nem indultunk jól az első hóna­pokban. Ezért is van nagy jelentősége annak, hogy a magyar nép magáévá tegye a Központi Bizottság felhí­vását: legyünk úrrá a nehéz­ségeken, készüljünk fel jól a következő évekre. Nem több, hanem jobb, okosabb és bölcsebb munkára van szük­ség. El . kell sajátítanunk minden tudományos ismere­tet, hozzáértőbb, okosabb te­vékenységgel ki tudunk lá­balni a ma feszítő gondok­ból, s megalapozhatjuk az elkövetkező évek életszínvo­nalat emelő céljait. Ehhez felkészültebb, jobb vezetők is szükségesek, de ma az or­szágnak a legnagyobb szük­sége arra van, hogy minden dolgozó támogassa a haté­konyabb, a jövedelmezőbb és a jó minőséget előállító munkát. Ma elsősorban ez­zel mutathatjuk meg, meny­nyire szeretjük országunkat, milyen hazafiak vagyunk — mutatott rá Berecz János, majd így folytatta: — Szabolcs-Szatmár me­gye történelmi öröksége folytán kétszeresen is mos­toha gyermeke volt az or­szágnak, ezért történelmi el­maradást kell behoznia. Az elmúlt két évtizedben a ha­za édes gyermekeként bánt ezzel a tájjal és lakóival, de a húsz év nem volt eh g min­den hátrány behozására an­nak ellenére, hogy az itteni lakosság is megtanult kor­szerű ipart teremteni, oko­san dolgozni. A megye jó néhány körzetéből még so­kan ingáznak és sok telepü­lésen munkáskezek még munkára várnak. Sok ter­mészeti értéke is van a me­gyének, de a természet so­sem volt bőkezű az itteni földek minőségével. Mégis a nagyüzemi mezőgazdaság létrejötte után elismerést ér­demlő termésátlagot ért el a szabolcsi mezőgazdaság — ezt mutatja az idén a közös gazdaságoknak odaítélt szá­mos kiváló cím is. Ugyan­akkor vannak még gazda­ságtalanul termelők, segít­ségre szorulók is. Jelentős értelmisége is van már a megyének, akik itt nevelőd­tek és akik az ország más területeiről itt vállaltak munkát. A Központi Bizottság tit­kára ezután arról szólt, hogy a megyei tanács a közel­múltban ezeket az eredmé­nyeket és gondokat felvázo­ló jelentést terjesztette a kormány elé. Olyan beszá­molót, amely szembenézett a valósággal, amely nem kö­vetelőzik, de segítséget kér ahhoz, hogy a következő öt év alatt több központi tá­mogatást kapjon ez a táj. Őszinte örömünk, hogy a kormány nagyobb támoga­tást helyezett kilátásba, s hogy a megye dolgozói na­gyobb hozzájárulási készsé­gét is tolmácsolták a sza­bolcsi vezetők a kormány­nak. A megye lakosait, ve­zető intézményeit, pártszer­vezeteit ismerve, nyugodtan mondhatom: jó kezekben van az országnak ez a része és munkája nyomán ki fog­ja vívni, hogy felzárkózzék az országos átlaghoz. Berecz János ezután a kö­vetkezőket mondta: — A választásokon a ma­gyar állampolgárok a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt politikáját is minősítik, hi­szen a Hazafias Népfront választási felhívása a XIII. kongresszus országépítő el­képzeléseit a fejlett szocia­lista társadalom továbbépí­tését fogadta el cselekvési programjának. Meggyőződésünk és törté­nelmi tapasztalatunk, hogy a szocialista fejlődés megha­tározó követelménye a mar­xi—lenini típusú párt vezető szerepe, irányító és szervező munkája. A mi pártunk be­tölti történelmi küldetését: tudományos elméleti meg­alapozottsággal elemzi nem­zeti létünk feltételeit, adott­ságainkat, alkotóan feltárja lehetőségeinket és határozza meg az adott időszak gya­korlati tennivalóit. A mi pártunk már több évtizede képviseli és alkalmazza a magyar politikában az elvi folyamatosságot és a szünte­len megújulási képességet. Ezt fejezi ki az is, hogy a pártból és a párttól indultak és indulnak ki a társadalom fejlődéséhez szükséges leg­fontosabb kezdeményezések, beleértve a szükséges refor­mokat is, valamint helyes megvalósítás értő politikai felügyeletet, amelyet a párt megtisztelő feladatként gya­korol. Pártunk a munkás- osztály politikai szervezete­ként született, de a társada­lom élén legfontosabb nem­zeti intézményünk is. Folya­matosan a különböző osztá­lyok, rétegek és csoportok közös pártjává vált azáltal, hogy egyezteti a társadalom­ban természetesen megjelenő érdekeket, politikájában hasznosítja az egyes rétegek társadalmi szervezeteinek véleményét, rangsorol a fon­tos és kevésbé fontos, az idő­szerű és az országos vagy a helyi politikában érvényesít­hető szükségletek között. A különböző érdekek lé­tét, kifejeződésük jogát egész politikai rendszerünk és min­dennapi gyakorlatunk egyre inkább magától értetődőnek tekinti. Politikai rendsze­rünk, amelyet történelmi ta­pasztalataink és sajátos kö­rülményeink figyelembevéte­lével tudatosan fejlesztünk, alkalmas arra, hogy számba vegye az állampolgárok igé­nyeit és szervezze a kielégí­tésük feltételeit létrehozó termelési tevékenységet, a munkát. A párt elvei szerint, politikai gyakorlatában nem egyedül intézi az ország minden ügyét, nem monopo­lizálja a hatalmat. A párt olyan népi, a népben gyö­kerező vezető erő, amely el­ismeri, hogy az általa veze­tett társadalomban a külön­böző érdekek, különböző szervezetek által képviselhe­tek. A szövetségi pulitika lé­nyege e szervezetek állás­pontjának összhangba hozá­sa, bekapcsolása a politikába. Magyarországon történelmi okok következtében az egy- pártrendszer szilárdult meg. E körülmények között pedig különösen fontos, hogy kife­jeződhessenek, intézménye­süljenek és a politikai figye­lem tárgyává váljanak az el­térő részérdekek. így van­nak bírálatok, ellenvélemé­nyek, létezik egyfajta intéz­ményekben is megtestesülő társadalmi kontroll és az ezt jogilag biztosító garan­ciarendszer. Mi nem versen­gő, egymást kizáró pártprog­ramok alapján folyó, a poli­tikai erőket megosztó vá­lasztási színjátékban politi­zálunk, hanem a közös célra törekvő emberek véleményé­nek sokszínűségét előnyünk­re fordítva építjük a szocia­lizmust. A több évtizedes fejlődés során kialakult politikai in­tézményrendszerünk alkal­mas az érdekek érvényesíté­sére, egyre eredményesebben kezeli az újra és újra szüle­tő ellentmondásokat, a kelet­kező feszültségeket. Ma már inkább a hatékonyság, az eredményesség, az eszmei­politikai orientálás területén van szükség előrelépésre. Ügy véljük, ennek útja a szocialista demokrácia továb­bi kibontakoztatása. A vá­lasztó honpolgároknak érez­niük kell, hogy nemcsak ér­tük politizálunk, hanem ve­lük együtt, véleményüket ki­kérve és figyelembe véve. Így a mi pártunk politiká­ja a társadalmi közmeg­egyezésre épül, kifejezi a közakaratot. Ha a politikai rendszer így működik, ha az egyetlen, a vezető párt így, a társadal­mat szolgálva politizál, ak­kor teljes mértékben szük­ségtelen a politikai váltó­gazdaság, a többpártrendszer nálunk eddig minden eset­ben végletesen kiélezett gya­korlata, hiszen demokratikus, működőképes viszonyok tel­jesednek ki, közegyetértés uralkodik és közmegelégedés születik. — Szocialista demokráci­ánk jelenlegi szintje minden eddiginél teljesebben bizto­sítja az alapvető politikai jo­gokat, kiterjeszti az ezek ér­vényesülését segítő jogi biz­tosítékokat. Az a tény, hogy a társadalom különböző osz­tályai, rétegei és csoportjai a hatalom gyakorlásának ré­szeseként folytatnak politi­kai tevékenységet, ami egy­ben ezen jogok közvetlen al­kalmazását is jelenti. Mi ab­ból indulunk ki, hogy a ma­gyar nép elkötelezett a tár­sadalmi haladás, a szocia­lizmus mellett és ehhez ra­gaszkodunk. Nálunk szocia­lista demokráciában szocia­lista szabadságjogok érvé­nyesülnek. A gondolatok, a vélemények szabadsága a szocializmuson belüli utak, megoldási módok szabad gyakorlatát, sőt vitáját, je­lenti, s nem jelenti az anti- szocialista gondolat szabad­ságát, a nyíltan ellenséges, vagy sanda nézetek szabad­jára engedését. A demokrá­cia és a szocializmus egy­mást feltételező, kiegészítő fogalompárja csak így, együttesen lehet alapja poli­tikai rendszerünknek. A gondolatszabadsággal kapcsolatos felfogásunkba tehát nem férnek bele a szo­cializmussal ellenséges poli­tikai alapú megnyilvánulá­sok. De beleférnek a nem politikai alapú világnézeti különbségek. Az elmúlt tör­ténelmi időszak bizonyította, hogy a vallásos és az ateista honfitársak között lehetséges a jó viszony: sőt olyan alap­vetően eltérő világnézetet valló intézmények, mint a szocialista állam és az egy­házak között lehetséges a po­litikai együttműködés. Ahogy a XIII. kongressus határoza­ta mondja: „Az együttműkö­dés a haza sorsáért érzett felelősségre épül.” A szocia­lizmus közös vállalása az MSZMP szövetségi politiká­ján alapuló, népfront­együttműködés fűz össze bennünket. Világnézeti kü­lönbségeink ugyan nem szűn­nek meg, de az értelmes po­litika ezeket nem dramati­zálja harccá, az érvek he­lyett nem alkalmaz admi­nisztratív eszközöket, vagy a lélektani terror kétélű fegy­verét. Annál inkább nem, mert számos kérdésben — például a béke megvédéséért Ifjú választók folytatott küzdelemben azo­nosak céljaink, törekvéseink. De megtaláljuk a közös han­got a hátrányos helyzetűek- ről és az öregekről való gon­doskodásban, a családvéde­lemben. Végezetül Berecz János a magyar—szovjet kapcsola­tokról szólva kiemelte: a két nép közötti barátság erősíté­se, gyarapítása sajátos fel­adata a határ menti Szabolcs megyében élőknek, őrizni, gazdagítani szükséges ezt a barátságot külön is szép fel­adat. Felszólalt a nagygyűlésen Bognár József akadémikus, az MTA Világgazdasági Ku­tató Intézete igazgatója, a Hazafias Népfront országos listáján szereplő képviselő- jelölt. — őszinte örömmel jöt­tem Szabolcs-Szatmár me­gyébe, amely a honfoglalás idejétől fogva oly nagy sze­repet játszott és játszik a magyar történelemben, amely annyi nagy hagyomány őr­zője és amely annyi nagy magyar szellemet, írót, poé­tát és tudóst adott a magyar életnek. A magyar történe­lem viharos és nehéz évszá­zadaiban ez a föld népének vitalitásánál, bátorságánál és teljesítőképességénél fogva mindig talpra állt és nem csak önmagát volt képes fenntartani, hanem az egész ország fennmaradásához, gya­rapodásához is hozzájárult. Ezt követően szólt arról, hogy a választásokon annak a programnak sorsáról és jö­vőjéről döntünk, amelynek jegyében az ország vezetése fejlődésre és megújulásra tö­rekszik. A választásra világ- politikailag bonyolult, belpo­litikai szempontból további fejlődésünk rendkívül fon­tos időszakában kerül sor. Ezért a választókkal folyta­tott párbeszéd során nem csak a múltról kell számot adnunk, hanem a jövő fel­adatairól is szólni kell, hi­szen a holnap alakulása az emberiség és az egyén életé­ben is döntő kérdés. A szövetségi politikáról szólt ezután, s hangsúlyozta: ez az MSZMP politikájában új értelmet kapott. Minden progresszív mozgalomban döntő, miként képes a nem­zethez viszonyulni a hatalom meghódítása után. Végzetes hibát jelent — tanultuk meg korábban —, ha nem a töme­gek érdekeit, aktivitását vesz- szük figyelembe. A nemzetet kell vállalnunk saját folyto­nosságával, biztosítani kell a demokráciát, az érdekek egyeztetését, a célok közös kidolgozása lehetőségét, hi­szen a közös gondolkodás és cselekvés nyújtja a legna­gyobb fejlődési sebességet, növeli az emberek felelőssé­gét. 1956-ot követően a nem­zeti egység olyan útját jár­juk, amelyben mindenki jól érzi magát, vehet részt a szükséges utak keresésében, ahol minden társadalmi jog­a nagygyűlésen. nak nagyobb felelősséggel kell párosulnia. Nagy érdeme ez a Magyar Szocialista Munkáspártnak. A gazdaságra áttérve a felszólaló elmondta: a világ felgyorsult és nálunk sem elég a régi tempójú fejlő­dés. Munkánkat össze kell vetnünk a világgal, ellenkező esetben elmaradunk. A nem­zetgazdaságok átrendeződnek, s új régiók nagy tempóban fejlődnek. Ez a felismerés ve­zetett hazánkban arra az el­határozásra, hogy új növeke­dési modellt vezessünk be. A magyar gazdaságpolitika eredményei már megmutat­koznak a mezőgazdaságnál és az iparban is. Sok a kedvező jel, de most nem egyszerű fejlődésre, hanem fordulat­szerű váltásra van szükség, hiszen olyan változás megy végbe a világban, amikor a külgazdasági tényezők döntő szerepet játszanak. Allkalmaz- kodnunik kell a világszínvo­nalhoz a költségekben, a műszaki fejlesztésben — csak így lehet javítani pozícióinkat. Ez a nagy kihívás magasabb ipari és mezőgazdasági kul­túrát feltételez. Megtanultuk, hogy a magyar szocialista társadalom fejlődésének nin­csenek a gazdaságtól függet­len kérdései, s hogy mind az ipar, mind a mezőgazdaság igényli a jobb kereskedelmet, a külpiaci információkat, a gazdasági területek közötti együttműködést. Külgazda­sági munkánkat befolyásolja a nemzetközi politika, ezért is nagy a jelentősége a küzde­lemnek a békéért, a barát­ságért. Összeköt minket a vi­lággal az aktivitás, az össze­tettség és a változatosság hozzájárul jó hírünk gyara­pításához. Jól végzett mun­kánk növeli az ország hitelét, megbecsülését, amely ma olyan, mint soha nem volt hosszú évszázadok óta. — Államunk e politikára kér bizalmat. Meggyőződé­sem, hogy népünk támogatja e politikát, mert ez az út, amelyet a továbbiakban járni kell. Erre biztosíték az el­múlt évtizedek számos ered­ménye. A nagygyűlésen többen fel­szólaltak. Suhai Józsefné, a Taurus nyíregyházi gyárá­nak dolgozója elmondta, hogy a 3100 fős munkáskol­lektívában is mindennapos téma a választás. A jelölő­gyűlések részeseiként támo­gatták a fiatal munkás-kép­viselőjelölteket. A megélén­kült közéletet nagymértékű politikai aktivitás, érdeklő­dés kíséri az üzemben. A népfrontprogram lehetőséget nyújt a jobb életre, de eh­hez a munkásoknak is job­ban kell dolgozni, hiszen na­ponta szükséges vizsgázni termékeikkel a bel- és kül­piacon. Csak a hatékonyabb munka lehet mód a gondok leküzdésére, — ezt tudják a munkások, s ezért ígérnek támogatást az ország vezeté­sének mindennapi tisztessé­ges munkavégzéssel. Tóth Ferenc, a rakamazi Győzelem Tsz kollektívájá­nak nevében szólt. a nagy­gyűlés résztvevőihez, el­mondta: azt a képviselője­löltet támogatják majd, aki­nek a programja országos kitekintésű, s egyúttal a he­lyi tennivalókra is jól rálát és mozgósít. Munkatársai nevében ígérte, hogy a me­gyénkben nagy súlyú mező- gazdaság fejlesztéséből kive­szik a részüket. Kérte a se­gítségei az értékesítési gon­dok csökkentéséhez, a falu népességmegtartó képessége növeléséhez. Dr. Fekete Károly nyír­egyházi református esperes kitért arra, hogy a vallásos érzületű emberek a Hit, Ha­za, Emberiség hármas fák­lyájával kezükben szeretné­nek szavazni arra a politi­kára, amely jó együttműkö­dést teremtett meg a ma­gyar állam és egyházak kö­zött. „Teljesen más világné­zetet vallanak sok minden­ben hívők és ateisták, de egyben ugyanazt: az ország előrehaladását és békéjét akarjuk! Amikor a hazáról beszélek, arra a népre gon­dolok, amely fegyelmezet­tebben, szellemi, tárgyi, anyagi feltételeit javítva akar élni Szántó Sándor, a nagy- ecsedi tsz kertészmérnöke, képviselőjelölt felszólalásá­ban választókörzete üzenetét tolmácsolta, s elmondta, hogy olyan programra szavaznak, amelyért nagy felelősséggel akarnak majd dolgozni. Rész­feladataik s e program vég­rehajtását szolgálják. Fele­lősségteljes szolgálat ez a ja­vából, és r., nos szebb annál, amikor a közös akarat, a kö­zös erő tehi t valamit a ki­sebb közö: gért, ezáltal az országért. ■; érzés — foly­tatta — hí gy ezt a jelölő­gyűléseken is megfogalmaz­ták az emberek. „Ha adott­ságunk nern is éri el az or­szágos átlagot, akaratunk, elszántságunk meghaladja azt.” A választási nagygyűlés a Szózat hangjaival ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents