Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-11 / 84. szám

1985. április 11. Kelet-Magyarország 3 Termelés, gazdálkodás Megnyugvás nélkül KISEBB TERÜLETEN TÖBB ALMÁT szeretnének termelni az idén. A tavalyi­tól ötödével nagyobb műtrá­gya-felhasználást terveztek. A nyereséget legalább a múlt évi szinten szeretnék tartani — szól néhány jellemző adat a megye termelőszövetkeze­teinek idei terveiből, amely­nek összegzését a területi szövetség közelmúltban tar­tott küldöttközgyűlésén vé­gezték el. ről. Bebizonyosodott, hogy a mai közgazdasági körülmé­nyek között igenis szükség van rá, a helyi foglalkozta­tást, a biztos jövedelmet je­lenti létük. Csakhogy igen nehéz megfelelő partnert, ter­meket találni, sok odafigye­lést kíván, hogy ezek összes­ségében eredményesen mű­ködjenek. A jó eredmények eléréséhez mégis szükség van rájuk. A legtöbb területen a re­kordok éveként lehet elköny­velni 1984-et a megye mező- gazdaságában. Különösen a növénytermesztés termésátla­gai emelkedtek ki. S ha ezt a mindenképpen gyenge 1983-hoz hasonlítjuk, akkor máris felsőfokon beszélhe­tünk szinte minden területen. Ám szerencsére maguk a szakemberek sem festenek ilyen rózsás képet, mert amennyire elismerik az ered­ményeket, az értük hozott erőfeszítéseket, annyira fi­gyelmeztetnek arra is, hogy az idén még magasabbak a követelmények, ugyancsak igazodniuk kell a gazdasá­goknak ahhoz, hogy ismét eredményeket érjenek el. Ehhez sajnos hozzájárult a késői kitavaszodás is, ami óhatatlanul a munkacsúcsok kialakulását, a torlódást ered­ményezi. Hogy csak néhány példát említsünk a nehezen megkö­zelíthető rekordokból: tavaly hektáronként 6 tonna felett termeltek búzát a tiszavasvá- ri Vasvári, a rakamazi Győ­zelem és a timári Béke ter­melőszövetkezetekben. Ku­koricából pedig „álomha­tárt”, 10,3 tonnás hektáron­kénti termést takarított be a tiszavasvári Munka Tsz. S itt a rekordoknál az is jó, hogy a gabonafélékből bármennyi termést biztonsággal el lehet adni. A burgonyánál viszont hiába volt 15,6 százalékkal magasabb termés, amikor a tárolókban elhelyezett gumók értékesítése is bizonytalan néhány helyen. A zöldségnél pedig szinte nem is érdemes említeni a káposzta, sárgaré­pa és gyökér túltermelése mi­atti idegenkedés kapcsán az eredményeket. Vagyis az előbbiek rávilá­gítanak a termelés és az ér­tékesítés mindenképpen szükséges összhangjának megteremtésére. Ugyanez mondható el az állattenyész­tésnél is, amikor egyes ága­zatok helyzete jól mutatja, mennyire tartják gazdasá­gosnak a szövetkezetek a ter­melést. Nyilván elégedettek lehetnek a tejtermeléssel abban a beregdaróci Barát­ság Termelőszövetkezetben, ahol a tehenenkénti 6247 li­terrel a megyei átlag kétsze­resét érték el. Megérte a vá­gómarha-hizlalás is, hiszen tavaly 13,7 százalékkal nőtt a húsiparnak átadott mennyi­ség. De a sertéstenyésztésben már kisebb mérvű csökkenést regisztrálhattak, a juhte­nyésztés is stagnál — éppen az értékesítési biztonság vál­tozásai miatt. A JÖVEDELMEZŐSÉGET NEMEGYSZER a kiegészítő beruházások teremtik meg. Az almatermesztésnél példá­ul a szabolcsbákai, nyír­meggyes!, csegöldi feldolgo­zók indítása, bővítése hozta a hasznot. Az új ültetvények termőre fordulása is a zálo­ga, hogy a tsz-ék összességé­ben magasabb terméssel számolnak az idén. Más kul­túráknál viszont — mint a burgonya, a dohány és zöld­ség — többek között a terü­let csökkentésével is „véde­keznek” a gyengébb eladási lehetőségek ellen. Külön érdemes szólni a melléküzemekről, az alapte­vékenységen kívüli termelés­KEDVEZŐTLEN FOLYA­MAT FORDULT MEG ta­valy, amikor az üzemi ter­melési értéknél végre gyor­sabban nőtt a nyereség. Fi­gyelmeztető mégis, hogy a termelőszövetkezeteknek alig fele érte el az összes nyereség nyolcvan százalékát. Erre az évre pedig — a változott sza­bályozás miatt — sokkal rosszabbak a kilátások, az elemzések változatlan gazdál­kodás mellett rosszabb felté­teleket mutatnak ki. Vagyis felértékelődött a gyors felis­merés és cselekvés. Csakhogy ehhez szükséges lenne a meg­fellő fejlesztés is. Azonban azzal, hogy a kiegyensúlyo­zott gépkínálat ellenére las­sult a beruházások üteme, a későbbiekben kerülhetnek nehéz helyzetbe a gazdasá­gok. A másik oldalon, mivel ja­vult a szakember-ellátottság, az emberi feltételek jobbak az idén, mint korábban. Az is minősít, hogy tavaly az átla­gon felüli volt a vezetők cse­rélődése, ahol nem tudtak kel­lő eredményt produkálni, ott megváltak tőlük. Ám éppen a nagy veszteséget „összeho­zó” gazdaságok elemzésénél az is kitűnik, hogy a korábbi évek hibája ugyancsak benne van a rossz gazdálkodásban. VÉGÜL IS A TERMELŐ­SZÖVETKEZETEKNÉL mindinkább jelszóvá válik, hogy nemcsak termelni, ha­nem gazdálkodni is tudni kell. Ahol pedig ezt a jelszót való­sággá változtatják, ott az eredmények sem maradnak el. Lányi Botond Fiókot nyitok N em voltam otthon, mikor a távhő- szolgáltatő válla­lat díjbeszedője március elején becsengetett hoz­zám a februári hőpén­zért. Persze számíthattam volna rá, de hát nemtö- dömségemben egyet se gondoltam se a pénzbe­hajtóval, se a vállala­tával. Eladdig, míg már­cius utolsó harmadában nem kaptam egy felszólí­tást : ......szíveskedj ék hátralékát 8 napon belül befizetni. Ha tartozását ezen határidőn belül nem rendezi, úgy kénytelenek leszünk követelésünket végrehajtási úton érvé­nyesíteni ...” Világos, a Távhő sem lopja a meleg vizet. Az meg egyenesen imponálhatna is, hogy ennél a cégnél van pon­tos könyvelés, bizonylati fegyelem, határidőrend, meg ilyesmi... Így morfondíroztam, míg a korrekten fenyege­tő levél utolsó mondatá­hoz nem értem. „Felhív­juk figyelmét, hogy a be­fizetést igazoló okmányo­kat saját érdekében 5 évig őrizze meg!” Ajaj! Öt évre az ember azt sem ígérheti, hogy az egészsé­gét megőrzi, nemhogy a cetlijeit. De se baj! Én nem leszek öt évre visz- szamenőleg is kiszolgál­tatottja. netán kárvallott­ja a vállalati könyvelés­nek. Lesz nekem saját dokumentvezetésem. Táv­hő fiókot nyitok a kre- dencben. Sőt, talán TI- TÁSZ, CASCO, OTP és CSÉB-fiókot is. Így fe­dezve vagyok, ez így biz­tos ... Bár nem ezt nevezik kettős könyvelésnek. (sztancs) CSEPPEN A VAS KISVÁRDÁN Spórolni nehéz Anyag- és energiatakarékosságra hív egy szolid transzparens, az üzem falán. Tud-e ennél többet ten­ni a spórolás érdekében a kisvárdai Vulkán Öntödei Vállalat?-\ — Három-négy olyan újí­tásiunk van, amelyek az anyagtakarékosságot céloz­zák — mondja Kéki Zoltán főmérnök. — Több mint há­rommillió forinttal lett ki­sebb a költségünk annak kö­vetkeztében, hogy valami ke­véssel sikerült csökkenteni a radiátorok súlyát. A legje­lentősebb újítás azonban az öntvényforgács-tömbösítés. Mintegy hatszáz tonna önt­vényhulladékot forgatunk vissza a termelésbe. Ezzel anyagot és energiát takarí­tunk meg. Drága korszerűsítések A hatalmas üzemudvar egyik szegletében glédában áll a rozsdaszín öntvénygú­la. Ilyen formára préselték a kemény öntvényforgácsot. Ez már majdnem kemenceérelt. A sajtolást és a további ke­zelést az újítók végzik, akik GMK-ba tömörültek. — Tavaly valahogy össze­jöttek az ötletek — értékel Bódi Kálmán műszaki osz­tályvezető. — De a sok ki­csi nem megy túl sokra ek­kora üzemméreteknél, fél- milliárdos termelési érték­nél. Amíg csak olyan ötlete­ket, találmányokat tudunk megvalósítani, amelyeknek alig van beruházási igé­nyük, addig igazi, nagy ered­ményekről csak álmodha­tunk. Tegyük hozzá: a kohászat olyan iparág, ahol a változ­tatás, korszerűsítés tízmilli­ókba, sőt százmilliókba ke­rül. Márpedig jelentősebb spórolás, a termelés olcsób­bá tétele csak technológiai megújulás, korszerűsítés árán érhető el. Ennek a cégnek peche is van. Januártól ön­álló lett. Ez persze önmagá­ban nem lenne baj, csak hát éppen akkor szakadt szét a nagyvállalati burok, amikor a központi fejlesz­tésben a kisvárdaiak követ­keztek volna. A nagyválla­lati „nagykalapból” tehát őket már nem finanszíroz­ták, rájuk nem került sor. — Belső tartalékaink ki­merültek. Éltünk a szervezés, illetve a fegyelmezés eszkö­zeivel. Noha nyereségünk elég tisztes, jelenlegi pénz­ügyi, technológiai és egyéb termelési feltételeink aligha teszik lehetővé a sokkal ész­szerűbb gazdálkodást. Nem­csak a vékony pénz az anyag- és energiagazdálko­Áz egyszerűbbet díjazták H ónapokkal hamarabb kapja meg szakmun­kás-bizonyítványát a Nyíregyházi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szak­munkásképző és Szakközép- iskola két tanulója. Az pk- mány mellett a nyáron két­hetes jutalomutazáson is részt vehetnek. Ezeket az el­ismeréseket Bartha Ilona és Lóczi Mária a napokban ér­demelte ki a Szakma Kiváló Tanulója országos verseny megnyerésével. — Szakmai jellegű ver­senyen az idén indultam elő­ször — mondja Bartha Ilo­na, az iskola 3/h. osztályos műszakicikk-eladó tanulója. — Igaz, korábban politikai vetélkedőkön már kétszer is sikeresen szerepeltem. Talán itt szereztem egy kis ver­senyrutint. Az iskolai vetél­kedő kitűnően sikerült, s ez némi önbizalmat adott. A veszprémi országos döntő elméleti részét az ottani ke­reskedelmi iskolában, gya­korlati részét pedig a „Kom­A győztes könnyei Bartha Ilona fort” műszaki áruházban rendezték meg. — Először a kereskedelmi gazdasági ismeretekből kel­lett számot adni írásban, majd a szóbelin az áruisme­retünkre voltak kíváncsiak. Lóczi Mária A gyakorlati résznél pénz­tárelszámolás, csomagolás, és eladás volt a feladat. Az egyetlen hiba a pénztárel­számolásnál csúszott be, ami azért is nagyon bántott, mert korábban ezt még soha nem rontottam el. — Ezek után az eredmény­hirdetésnél én voltam a leg- izgatottabb. Amikor megtud­tam, hogy nyertem, bizony sírtam az örömtől. Ilona jelenleg a Szarvas utcai Ezermester boltban dolgozik, de rövidesen átke­rül a Széchenyi utcai bar- kácsboltba. Lóczi Mária, a 3/L osztály vendéglátóipari eladó tanu­lója naponta Székelyből jár be. — ftfcír a harmadik év eleje óta nagyon sokat gya­koroltunk. Szakoktatóink, tanáraink is sokat dolgoz­tak, míg készítettek fel a versenyre. Az iskolai ver­senyt sikerült megnyernem, majd az országos elődöntő­ről másodikként jutottam a döntőbe. — Mind az írásbeli, mind a szóbeli, mind pedig a gya­korlat nagyon jól sikerült. A díszmunkám talán nem lett olyan „díszes” mint a többieké, de szakmailag hi­bátlanra sikerült. Szendvics­tortát kellett készítenünk. Versenyzőtársaim különle­ges formákkal rukkoltak ki. A zsűri mégis az én egysze­rű, de szabályos munkámat dicsérte. Gaál Béla dásunk hátulütője. Az egye­netlen minőségű alapanyag- szállítmányok is sok gondot okoznak — vélekedik a fő­mérnök. Hogyan zsugorodik? — A nyersvasminőségtől függően változik az öntvény nagysága, más- és máskép­pen zsugorodik az anyag — teszi hozzá a műszaki ősz tályvezető. — A meghatáro­zott mérethez igazítás anyag és energiaigényes, ráadásul megzavarja a normális mun­ka menetét. Arra is volt példa, hogy olyan kokszot tudtunk csak beszerezni, amelyik fűtésre volt csak jó, de olvasztásra nem. Persze a szállítók monopolhelyzetéről közhely már beszélni. Nincs az a filmrendező, aki ne lenne elégedett az ön­töde üzemeivel, mint hely­színnel, ha a századelő pro­letárjainak munkakörül­ményeiről akarna filmet rendezni. Az egyik csarnok­ban izzó „vaslávát” talics- káznak az emberek, a másik­ban „nagyra nőtt” csillének rugaszkodnak. Hitelt remélve — Félmilliárd forint vi­lágbanki hitelt kértünk re­konstrukcióra — mondja a főmérnök. — Elsősorban a radiátorgyártásunkat — amely a termelésünk két­harmadát jelenti — szeret­nénk megreformálni. Taka­rékos anyagfelhasználással állítanánk elő vékony falú fűtőtesteket. A maival azo­nos mennyiségű alapanyag­ból húsz százalékkal több radiátort gyártanánk, és ezeknek a mostaniaknál jobb paraméterei is lennének. Eh­hez persze meg kell kapni a pénzt. Hitelhez jutni pedig nem könnyű. Különösen akkor nem, ha már a piacon meg­jelentek a magyar alumíni­um radiátorok. Sejthetően sok érv szól a konkurrencia mellett, habár az alumíni­um fűtőtestek mögött még nincs annyi üzemidő, hogy a szakemberek feltétlenül el­fogadnák. Vagyis, meg kell még neki „melegedni" a pia­con. — Termékeink iránt van kereslet — jelenti ki az osz­tályvezető. — De tervezzük modern, széntüzelésű öntött­vas kazán gyártását is. Olyanokat, amelyek családi házak fűtésére alkalmasak. Jó lenne, ha a hitelből erre is futná. Mi, a gyártmány- és technológiafejlesztéseink­kel két legyet ütünk egy csa­pásra. Egyrészt javítjuk a saját anyag- és energiamér­legünket, másrészt az orszá­gos gazdálkodást is segítjük, hiszen speciális, az energia­felhasználással összefüggő termékekkel foglalkozunk. Sztancs János Ajtók, ablakok Balkáoyból A „Fémmunkás” Vállalat nyíregyházi gyárának bal- káüfi üzemében az 1985-ös évben 160 millió forint ér­tékben készítenek Dorog „B” típusú fém nyílászáró­kat. Képünkön: Vajda László a nyílászáró kerete­ket hegeszt!. (Császár Csa­ba felvétele.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents