Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-11 / 84. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. április 11. Á SZOT elnökségének ülése (Folytatás az 1. oldalról) intézkedtek, hogy az élelmi­szerüzletekben a hét elején és a hét végén is folyamatos legyen a kínálat napicik­kekből. A húsipar például megszervezte a hét végi ter­melést. A télre, kora tavasz­ra tárolt burgonya, zöldség és alma várhatóan elegendő lesz, ezt jelzik a múlt évinél alacsonyabb burgonya- és zöldségárak is. A primőrök azonban az elhúzódó hideg miatt késnek. Egyes iparcikkek kínálatá­ban hiányok tapasztalhatók, a kereskedelem és az ipar azonban arra törekszik, hogy a hiányokat a lehetőség sze­rint pótolják. Különösen nagy figyelmet fordítanak arra, hogy javuljon az ellá­tás csecsemő- és gyermek- ruházati cikkekből. A tartós fogyasztási cikkekből is a szállítások fokozását helyez­te kilátásba az ipar, bár né­hány termékből továbbra sem tudják teljesen kielégí­teni a keresletet. A magán-lakásépítési prog­ramra utalva az államtitkár elmondta, hogy az építő­anyag-ellátást tovább akar­ják javítani. A hiányzó te­tőfedő anyagokat szocialista importból igyekeznek pótol­ni, egyes szerelvényeket pe­dig tőkés országokból sze­reznek be. Az államtitkár ezután ar­ról szólt, hogy tovább javul­nak a lakosság vásárlási kö­rülményei. Az utóbbi három évben fontos lépések történ­tek arra, hogy a nyitvatartás jobban igazodjék a lakosság igényeihez. Bevált az az in­tézkedés, hogy a hétnek egy bizonyos napján az iparcikk­üzletek hosszabb ideig tar­tanak nyitva, s a fővárosban néhány áruház szombat dél­után később zár. Budapesten vasárnaponként most már három áruházban lehet vá­sárolni. A nyitvatartás kér­dését az irányító szervek to­vábbra is napirenden tart­ják. El akarják érni, hogy más tárcák boltjai is heten­ként hat napig tartsanak nyitva, ne öt napig, mint je­lenleg. A magánkereskedők­től is megkövetelik, hogy eleget tegyenek kötelezett­ségeiknek. A cél mindenkép­pen az, hogy a kereskede­lem a nyitvatartás szem­pontjából is jobban alkal­mazkodjék a lakosság igé­nyeihez. Az államtitkár végül az ellenőrzések fokozásának je­lentőségéről szólt. Mint mondotta, abban az esetben sem szabad lemondani a ke­reskedelem tisztességéről, etikájáról, ha egyes árucik­kek hiánya kiszolgáltatott helyzetbe hozza a vásárlót. Ahol a dolgok nem mennek rendben, ott az ellenőrzése­ket újra és újra megismét­lik, s a felelősségre vonás sem marad el. Gál László, a SZOT titká­ra a kereskedelemben ta­pasztalható jó néhány visz- szásságra mutatott rá, köz­tük súlycsonkításokra, a mi­nőséggel nem arányos árak felszámítására, ezért egyet­ért azzal, hogy az ellenőrzé­seket tovább kell fokozni. Arról is szólt, hogy egy sor iparcikk esetében nem kielé­gítő az alkatrész-utánpótlás, emiatt értékes holmik hasz­nálhatatlanná válnak. Mint mondotta, meg kell vizsgál­ni az alkatrész-utánpótlás javításának lehetőségeit. He­lyeselte azt a törekvést, hogy tovább javítsák a ke­reskedelmi dolgozók munka- körülményeit, különösen a kisebb üzletekben sok még a tennivaló. Nagyon fontosnak mon­dotta, hogy a fogyasztói árak növekedése ne lépje túl a népgazdasági tervben elő­irányzott hét százalékot. Mindenekelőtt a szabadáras termékek fogyasztói árának megfelelő mederben tartá­sára hívta fel a hatóságokat és kérte, hogy szükség ese­tén tegyenek megfelelő in­tézkedéseket. Végül hang­súlyozta, hogy a szakszer­vezetek sajátos eszközeikkel segítséget nyújtanak az ellá­tás jobb feltételeinek meg­tartásában. Az elnökség további na­pirendi pontként megvitatta a szociálpolitika hosszú távú és a hetedik ötéves tervidő­szakra vonatkozó fejlesztési koncepcióját; a magyar szak- szervezetek 25. kongresszusa küldötteinek és meghívottai- nak összetételéről szóló ja­vaslatot; az amatőr művé­szeti mozgalom helyzetéről és fejlesztésének lehetősé­geiről szóló előterjesztést: döntött az 1985. évi SZOT- díjak adományozásáról és megvitatta az 1985. évi or­szággyűlési képviselő- és ta­nácstagválasztásokkal kap­csolatos szakszervezeti fel­adatokról szóló előterjesz­tést. (MTI) Moszkva várja a világ ifjúságát A moszkvai Lomonoszov-egyetcm a VIT egyik központja lesz. (Fotó: APN—KS.) 1985. július 27-e és augusz­tus 3-a között rendezik meg Moszkvában a XII. Világif­júsági és Diáktalálkozót. A fesztivál jelszava „Az antiim- perialista szolidaritásért, bé­kéért és barátságért!”. A fesztivál előkészületeibe 118 ország ifjúsági és egyetemi szervezetei kapcsolódtak be. Ez arról tanúskodik, hogy a fiatalok felismerték a mai nemzetközi helyzetben rejlő veszélyeket és egyre határo­zottabban lépnek fel a béke védelmében, a nukleáris há­ború kirobbanása ellen. A nemzetközi előkészítő bizottság és a szovjet előké­szítő bizottság közösen gaz­dag politikai, kulturális, sport- és turisztikai progra­mot dolgozott ki. Gondoltak a gyerekekre és az egyetemis­tákra is. Mindent megtesz­nek azért, hogy a VIT ren­dezvényei színesek, érdeke­sek, felejthetetlenek legyenek és hogy az alatt a néhány nap alatt, amelyet a fesztivál ven­dégei a szovjet fővárosban töltenek, minél többet lássa­nak a szovjet fiatalok életé­ből. Nagy szerep jut az előké­születi munkában a főváros feldíszítésének és a fesztivál­termékek gyártásának. A grafikusok, dekoratőrök, for­matervezők és divattervezők plakátokat, emblémákat, jel­vényeket, ajándéktárgyakat, ruhamodelleket készítenek. Nagy figyelmet szentelnek a fesztiválmozgalom történeté­nek is. A kiadók mintegy 100 politikai és szépirodalmi al­kotást, díszes albumot, úti­könyvet jelentetnek meg. A szovjet előkészítő bizottság művészeti tanácsa több mint 1500 féle fesztiválemblémá­val díszített tárgy készítésére adott megbízást. A szovjet fiatalok is nagy lelkesedéssel készülődnek a VIT-re. A Komszomol-tagok a munkaversenyeken vívhat­ják ki a megtisztelő jogot, hogy a találkozón a szovjet ifjúságot képviselhessék. Több tíz ezer fiatal vállalta, hogy az ötéves tervből rá ju­tó feladatokat a fesztivál megnyitásának napjáig telje- siti. Az első egymillió rubelt a moszkvai fiatalok fizették be a XII. Világifjúsági Találkozó pénzügyi alapjára. A gyárak­ban dolgozó fiúk és lányok pluszműszakot vállaltak, a művészek nagy sikerű hang­versenysorozatot rendeztek, amelynek bevételét szintén a VIT-alapba fizették be. Az ukrán fiatalok 7 millió rubel­lel támogatják a VIT-et, amely nagy része kommunis­ta szombat bevételéből szár­mazott. Szépen hoztak a fesz­tivál „kasszájába” a köztár­sasági egyetemi építöbrigádok is. A VIT nemzetközi alap­jának bevételeit nemcsak a fesztivál költségeire kíván­ják fordítani. A fesztiválok hagyományai szerint segítsé­get nyújtanak belőle azon or­szágok fiataljainak is, ame­lyek ugyan szeretnének kül­döttségükkel részt venni a fesztiválon, anyagi nehézsége­ik miatt azonban erre nem lenne lehetőségük. A VIT szovjet előkészítő bizottsága éppen a takaré­kosság érdekében úgy dön­tött, hogy a fesztiválra nem emelnek külön épületeket. A fővárosi tanács határozata ér­telmében 133 létesítmény ad otthont majd a fesztivál ese­ményeinek. Nevezetesen 40 kultúrház, 37 színház, film­színház és hangversenyterem, 20 múzeum és kiállítási te­rem, stadion, park, szabadtéri fórum. A szovjet fővárosban elő­ször 1957 nyarán rendeztek világifjúsági találkozót. Az akkori találkozó jelszava „A békéért és barátságért" volt, emblémája a híres margaré­ta, ami a következő fesztivá­lok jelvénye is lett. „Az ifjúság és a béke fe­ledhetetlen ünnepe volt” — így nyilatkoztak a résztve­vők. Az idén a nemzetközi ifjúság évében Moszkva új­ra várja a világ fiataljait. Egyházi vezetők a Népfrontnál Kommentár Nagy bunkó ‘85 Mire ezek a sorok megje­lennek, a fülledt-trópikus dzsungelek által övezett Pa­namavárosban újabb jó szándékú kísérlet veszi kez­detét, hogy megpróbáljon ki­utat találni a közép-amerikai térség igencsak szövevényes politikai dzsungeljéből. Az úgynevezett Contadora-cso- port (Mexikó, Kolumbia, Ve­nezuela, Panama) tagállama­inak külügyminiszterei ta­lálkoznak a regionális vál­ságban közvetlenül érdekelt államok képviselőivel (Ni­caragua, Costa Rica, Hondu­ras, Salvador és Guatemala). Bár a panamai tanácskozás, amelyet az érdekeltek meg­próbáltak a venezuelai fővá­rosban tartott megbeszélés- sorozaton előkészíteni, több szempontból is fontos idő­pontban elemzi a problémá­kat, a világnak, sajnos, sem­mi oka arra, hogy ettől az immár nagyon sokadik Con- tadora-kísérlettől jottányit is többet várjon, mint az ed­digi próbálkozásoktól. A dolog lényege ugyanis az, hogy a tanácskozás té­máiul szolgáló problémák egy-egy érdekelt országban éppúgy nem változtak, mint a térség egészét érintő té­nyezők. Mindkét kategóriá­ban messze a legfontosabb faktor az Egyesült Államok történelmi szerepe Közép- Amerika fejlődésének lelas­sításában, és ami ennél a múltbéli szerepnél is sokkal húsbavágóbb: az a naponta bebizonyosodó tény, hogy a Reagan-kormányzat egy fel- ismerhetetlenül megválto­zott világban is rezzenetlenül folytatni kívánja a század- forduló hírhedt intervenciós elnökének, Theodore Roose- veltnek a mindenkori ame­rikai beavatkozáson alapuló „nagy bunkó”-politikáját. Hogy ez a washingtoni nagy bunkó mennyire lesújtásra kész 1985 zaklatott tavaszán is, azt — számos egyéb jel mellett — jól érzékelteti Ro­nald Reagan minapi Nicara­guával kapcsolatos „béketer­ve”, ami mind hangját, mind célját tekintve változatlanul az Egyesült Államok egyed­uralmát kívánja biztosítani a térségben. Reagan ugyanis nem kevesebbet szab az „eredményes" managuai — washingtoni párbeszéd felté­teléül, mint azt, hogy az el­lenőrzött választásokkal meg­erősített nicaraguai kormány egyenrangú félként tárgyal­jon az ellenforradalmi „kont­rák”, amerikaiak által pén­zelt bandáival. Ahhoz, hogy Közép-Ame- rika legalább megindulhas­son a kibontakozás felé, el­sősorban és mindenekelőtt a Potomac partján lenne szük­ség változásra. Amíg ez nem következik be, szívből sike­reket kívánhatunk ugyan a közvetítő kísérleteknek, mint most a panamavárosinak, csak éppen nem hihetünk bennük igazán. Harmat Endre A magyarországi egyhá­zak vezető képviselőivel ta­lálkozott szerdán a nép­front székházában Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára. A találkozón jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A nyílt és szívélyes légkö­rű összejövetelen a népfront főtitkára időszerű politikai kérdésekről tájékoztatta a magyarországi egyházfőket és a jelenlévő tisztségvise­lőket. A beszélgetés témáját alapvetően meghatározták a közelmúlt jelentős politikai eseményei: hazánk felszaba­dulásának 40. évfordulója és a Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. kongresszusa. Pozsgay Imre kiemelte: a kongresszus leszögezte, hogy a párt folytatja eddigi poli­tikai irányvonalát; a szocia­lista nemzeti egység további erősítésére, társadalmi mé­retű konszenzusra törekszik. Az egyházak jelen lévő ve­zetői elmondták, hogy fi­gyelemmel kísérték a kong­resszus eseményeit. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a Magyar Római Kato­likus Püspöki Kar elnöke töb­bek között arról szólt, hogy nagy benyomást gyakorolt rá a család társadalmi szerepé­nek erősítéséről, az anyaság és a gyermekek kultuszának szükségességéről elhangzott megállapítások. Fontosnak tartotta, hogy ebben a kér­désben lényeges változás történjék, mert jelenleg szá­mos kedvezőtlen jelenség ta­pasztalható a társadalom­ban. Pozsgay Imre végül meg­állapította, hogy a Hazafias Népfront közelmúltban meg­alakított országos családvé­delmi tanácsa minden, a társadalomért tenni kész em­ber és szervezet számára partner. E testületben együtt munkálkodni tehát az egyik lehetőség a számos terület közül, amelyeken az egyhá­zakkal közösen dolgozhat­nak. (MTI) Végső búcsú Nemes Dezsőtől Elvtársai, barátai, küz­dőtársai vettek végső bú­csút szerdán a Mező Imre úti temető díszravatalozó­jában a 77. életévében el­hunyt Nemes Dezsőtől, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemel­kedő személyiségétől, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagjától, a Párt­történeti Intézet nyugal­mazott igazgatójától, a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia tagjától. Vörös drapé­riával szegélyezett, koszo­rúkkal övezett ravatalánál — ahol a kitüntetéseit, köz­tük Kossuth- és Állami dí­ját bíborpárnákon helyez­ték a koporsó elé — díszőr­séget állt a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának és a Központi Bizottság titkár­ságának több tagja, állami és társadalmi életünk szá­mos vezető személyisége, ott voltak egykori harcos­társai, munkatársai. A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizott­sága és a Magyar Tudomá­nyos Akadémia nevében Övári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB tit­kára vett búcsút az el­hunyttól. — Nemes elvtárs életút­ja összefonódott pártjának, népének sorsával. Mégsem csak egy volt a sok közül, mert ha lehetett és kellett, és mindig lehetett, mindig kellett, a munka nehezét vállalta, mindig azt keres­te és mindig azt tette, ami­vel a legtöbbet segíthetett pártjának, népének. — Ezt az odaadó hűséget megőrizte a felszabadulás után is. Sohasem a rangot, a dicsőséget kereste, ha­nem a hasznos munka le­hetőségét. Nem ismert fon­tosabb vagy kevésbé fontos munkát, minden feladatot teljes erejével igyekezett megoldani. Mindig kitartó szorgalommal dolgozott, tu­dása legjavát adta. — Sokszínű életének lé­nyegét keresve, arculatá­nak legjellegzetesebb vo­nását kutatva ezt minden bizonnyal a munka szere- tetében találjuk meg. A forradalomért, a szocialis­ta építőmunka sikeréért végzett munkában lelte meg élete értelmét. Boldog ember volt, mert tapasz­talhatta, hogy munkájának nemcsak célja, hanem ér­telme és eredménye is van. Betegágyában is dolgozott, amennyit bírt, valószínű­leg még annál is többet. Folytatta történetírói mun­kásságát, gyengülő testében erős maradt a szellem. Éber figyelemmel kísérte a XIII. kongresszus előké­születeit, tanácsaival, ész­revételeivel még az utolsó hetekben is segített. Ennek tudatában választotta meg őt joggal és megérdemel­ten a Központi Bizottság tagjává kongresszusunk. — Búcsúzunk Nemes De­zsőtől, elvtársunktól. Bú­csúzik a párt; búcsúznak társai a harcban; búcsúzik életének, küzdelmeinek ré­szese és megértő társa; bú­csúzik a család; búcsúzik a munkatársak, a tanítvá­nyok és tisztelők hosszú sora itt, és szerte az ország­ban. Nemes Dezső hűségét, emberségét nem feledjük, emlékét megőrizzük — mondotta befejezésül Óvári Miklós. A Záhony és Vidéke ÁFÉSZ 1985. május 15-től 1988. május 14-ig terjedő időtartamra szerződéses üzemeltetésre átadja a következő egységeket: 14. sz. Vegyi-háztartási bolt 24. sz. Vegyesbolt 40. sz. Élelmiszerbolt 57. sz. Élelmiszerbolt 59. sz. Élelmiszerbolt 18. sz. Italbolt 19' sz. Presszó Mándok, Petőfi u. 4. Eperjeske, Kossuth u. 50. Győröcske, Fő u. Tuzsér, Kálonga-tanya Komoró, Dózsa u. 1. Győröcske, Fő u. Tiszabezdéd, Rákóczi u. 28. A versenytárgyalás 1985. május 13-án, hétfőn 14 órakor Záhony községben az ÁFÉSZ Irodaházában kerül meg­tartásra. A pályázatot az ÁFÉSZ ig. elnökéhez címezve legkésőbb 1985. május 5-ig kell benyújtani. Tájékoztatást ad a szövetkezet áruforgalmi főosztálya, ill. közgazdasági főosztálya. Telefon: Záhony 42. (597) TELEX SZÁMÍTÓGÉPEK FIATALOKNAK Az ifjúsági szövetség szá­mítástechnikai védnökségé­nek támogatásával mintegy féléves időtartamra száz, Primo típusú személyi szá­mítógépet bocsátott a KISZ Központi Bizottságának ren­delkezésére az MTA Számí­tástechnikai és Automatizá­lási Kutatóintézet, a sárisápi Üj Élet Termelőszövetkezet és az Elektromodul közös vállalata, a Microkey Kft. A KISZ KB üzemi, iskolai KISZ-szervezetekhez, vala­mint ifjúsági házakhoz jut­tatja el a számítógépeket az­zal a céllal, hogy klubfoglal­kozásokon, tanfolyamokon minél több fiatal ismerked­hessen meg a számítástech­nika alapjaival. A számító­gépeket ingyen kapják meg a KISZ-szervezetek.

Next

/
Thumbnails
Contents