Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-09 / 82. szám
1985. április 9. Kelet-Magyarország 3 ^KÉRPÉSÉÍRE|IJ:H!Wi]I Fehérgyarmat tanácselnöke, A legtöbben arról érdeklődtek: mi lesz a sorsa az építési tilalom alatt álló telkeknek? — Jelenleg 236 telekre van elrendelve építési tilalom. Az elmúlt évben felülvizsgáltuk: hol indokolt, illetve nem indokolt az építési tilalom fenntartása. Ügy látjuk, hogy hozzávetőlegesen a felénél fel lehet oldani a tilalmat. A város rendezési terve — amelynek módosítása most van folyamatban — ezt már figyelembe veszi. Várhatóan szeptemberben kerül a tanács elé a terv módosításával összefüggő feladatok megvitatása. A mi álláspontunk, hogy csak a legindokoltabb esetekben maradhat fenn a tilalom, mert tisztában vagyunk azzal, hogy ez mit jelent az emberek számára. Ígérhetem, hogy mindenképpen humánusan, az emberi szempontokat figyelembe > vevő módon fogunk eljárni. Összefügg az előbbivel azoknak a fehérgyarmati olvasóinknak a kérdése, akik azt szeretnék tudni: lesz-e elegendő telek azok számára, akik az idén családi házat akarnak építeni? — Jelenleg is van előköz- művesített értékesíthető telkünk, tehát a folyamatos építkezésnek nincs akadálya. Annál is inkább nincs, mert megkezdtük további 93 telek előközművesítését, amit várhatóan az év második felében befejezünk. A legnagyobb lehetőség az Ady Endre utcai tömbbelsőben kínálkozik azoknak, akik családi házat szeretnének építeni. Zsarolyánból érkezett a kér- dés: kaphatnak-e ők is Fehér- gyarmaton telket, mert be szeretnének költözni? — Szerencsére olyan helyzetben vagyunk, hogy bárki kaphat telket Fehérgyarmaton, aki itt akar építeni, csak jelentse be igényét a tanácson. Ugyanolyan feltételek érvényesek a beköltözni szándékozókra is, mint a többi városlakóra. Sokan szeretnének Fehérgyarmaton is telefont, s egyáltalán azt, hogy a város hírközlése olyan legyen, amilyen egy városhoz illik. Kérdezik: mikorra várható változás? — Teljesen jogosnak tartom a város lakóinak felvetését, de nem tanácsi beruházású kérdésről van szó. Viszont megnyugtató, hogy a posta illetékes vezetőivel történt eddigi tárgyalások alapján az új postaforgalmi épület tervei már készülnek, folyamatban van a telekelőkészítés, s az ezzel összefüggő kisajátításokat már elvégeztük. Reméljük, a VII. ötéves terv elején örülhetünk az új postának, amely alapfeltétele a hírközlés javításának. Még a hírközléstől is többen kifogásolták a villamosenergiaellátást, s ugyanaz a kérdés: mikorra remélhetnek javulást? — Tudjuk, hogy sok a panasz és mind jogos, különösen csúcsidőben nagyon rossz a tv vételi lehetősége, de gondokat jelent az ingadozó feszültség a fűtésnél is. A napokban ismét tárgyaltunk a TITÁSZ illetékes vezetőjével, aki úgy tájékoztatott bennünket, hogy a jelenlegi transzformátor mellé egy közel kétszer akkora teherbírású transzformátor épül, ami a tervek szerint 1986 végére készül el. Ez igen jelentősen javít majd a jelenlegi helyzeten. A vállalatok főkönyvelőiről, de termelőszövetkezetek köz- gazdasági vezetőiről is olyan kép alakult ki, amely szerint szőrösszívűek, az indokoltnál is nagyobb eréllyel fogják a pénzt. Mondonám: tisztelet a kivételnek, de talán helyesebb azt megállapítani, hogy van ilyen is. Javukra szól ez a jegyzet. A kérdés: tisztában vagyunk-e vajon, hogy az üzem, ahol dolgozunk, nem fogyaszt-e több villamos áramot, mint ameny- nyi szükséges, és vajon az elfogyasztott mennyiségért nem fizetünk-e többet, mint amennyi indokolt? A példák bizonyítanak: elromlott villanymotort sokszor nagyobbra cserélnek, mert csak olyan van raktáron, vagy éppen fordítva. Nagyobb csúcsfogyasztást rendelnek meg, aztán a legmagasabb igénybevétel is jóval alatta marad a kért értéknél. „Gyerekek! Engem innen kirúgnak, ha ez kitudódik” — nyögi ki őszintén az üzem felelőse, aki többek között az energia- fogyasztásért is felel — amikor megtudja a pazarlás nagyságát. A főkönyvelő pedig „csodák csodája” rekú és jómozgású ember, aki ezt megteszi? Nézzük meg előbb, mit is csinál. Vadássza a cudar cosinus fi-t, ami az „elektromosok” szaknyelvében az áramnak olyan jellemzője, hogy rossz beállításkor pörögni Áramazámia-mzefidftés Talált pénz tárt karokkal fogadja az ésszerűsítésre vállalkozót. Nem nehéz megérteni az örömét, ugyanis a megtakarításnak minden eddiginél nagyobb részét lehet bérfejlesztésre fordítani. Talált pénz ez, ami a lábunknál hever, csak any- nyira elkényelmesedett a derekunk, hogy már le sem tudunk hajolni érte. Mindeddig nem említettük, ki lesz az a fürge dekezd a „forgó-morgó”. Nos, ez az illető betelepszik 24 órára az üzembe és mér- mér naphosszat. Ha tizenkét százalékot nem ér el a megtakarítás, akkor ingyen dolgozott, ha többet, akkor a megspórolt pénz harminc százaléka az övé. Javaslatára felszerelik a wattőrt, amely a túlfogyasztáskor előbb sípol, majd szirénázik, felhívja a figyelmet, hogy innen kezdve már a számlán a büntetésrovat is telik. Az áramszámla-szelidítés több üzemben is megtörtént a megyében és még többen megtörténhetne. Felsorolásuk azonban elhamarkodott lenne addig, amíg példájukat nem követik tömegesen. Mellesleg az érdekeltek úgyis tudnak egymásról. Méltán fémjelezné az akciót a menedzsercég neve, amelynek pusztán az áramvételezési módok megváltoztatására vonatkozó szaktanácsai százezreket hoztak a megrendelőknek, anélkül, hogy a fogyasztás változott volna. Ok azonban már nem foglalkoznak ezzel, ugyanis gazdálkodási szervezetük nem tudja kivárni, amíg a megtakarításból befolyik a pénz, pontosabban kivárnák, de találtak gyorsabban fizető vállalkozást. Nem csoda: ha az aranyásó a homokban eziistínorzsá- kat talál, buzgón ásni kezd: lesz ott arany is. Esik Sándor Mátészalkán egymás után avatják a szobrokat, március 15-én Kisvárdán is ilyen eseményre került sor, miért nincs Fehér- gyarmatnak még köztéri szobra? — kérdezték a Május 14. tér lakói. — Eddig a városnak egyéb, a lakosság érdekeit közvetlenül szolgáló feszítő gondokat kellett megoldani. A pénz kevés, nagyon meg kell gondolni, hogy mire költjük. A múlt év végén már komolyan foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, foglalkozunk ma is és reméljük, hogy vállalataink közreműködésével rövid időn belül köztéri szoborra is tudunk pénzt fordítani. A kórház mellett levő kis ABC nem képes ellátni már a környék lakóinak igényeit. Van-e valamilyen terv az itt élők ellátásának javítására? — Valóban zsúfolt ez a bolt. Az áfész elnökével tárgyaltunk, s tudjuk, hogy ők is indokoltnak tartják a fejlesztést. Ebben az évben már hozzákezdenek az előkészítő munkák végzéséhez, de az ABC korszerűsítésére várhatóan a következő ötéves terv elején kerül csak sor. Mindenevő sertésgyár B. J. A nyírmadai sertéstelepről az emberek többségének nincs valami kedvező véleménye. Legalábbis a laikusoknak, a 41-es úton autózóknak, akik gyakran fintorognak a valóban nem kellemes illatot szagolván. De a disznóhizlalás szaggal jár. Ám a szakemberek nem ez alapján ítélnek meg egy- egy sertéstelepet, hanem az ott folyó munkát értékeLik. Hol a hiba? Mint Baráth Lászlótól, a telep vezetőjétől halljuk, itt egyszerre 22 ezer disznó hizlalása folyik, s az átlagosnál jóval alacsonyabb áron, huszonnégy forintos tápkölitséggel állítanak elő egy kiló sertéshúst. Sikereik titka sok-sok okos intézkedésre vezethető vissza, ám mint a leányvállalat igazgatója, Kukuts Kornél állítja, egyetlen mondatban is megfogalmazható ez: — A tápot mi magunk állítjuk elő, ám a keverőüzem dolgozóinak bére a sertésgondozók keresetétül függ. Az övék pedig a sertések súlygyarapodásától. S miután minden jószág meg kell, hogy kapja az előírt takarmánymennyiséget, csak a tápban lehet a hiba, ha mégsem hízik. Az eredményes gazdáko- dás kulcsszava: a költség. Ezt pedig leginkább a takarmány emészti. Nem mindegy tehát, hogy mit etetnek, s honnan származik az. Ezt ismerték fel már korábban az itteniek, s kezdtek mind nagyobb szerepet adni a melléktermékeknek. — Mi etetjük meg például a fél megye „selejtes” kenyerét. De ami még ennél is fontosabb, összegyűjtjük a húsipari vállalat feldolgozó tevékenysége során keletkezett hulladékot, s azt megfelelő átformálás után hozzákeverjük a takarmányhoz. ansrai Janus Nemrég kaptam levelet az egyik volt tanítványomtól, akit abban a tábori iskolában tanítottam. Valamelyiküknek ugyanis eszébe jutott a mailli fogolytábor és a Képes Újságban kérték, jelentkezzenek azok a tanárok, akik ebben a fogolytáborban tanítottak. Így én is elküldtem a címem. Kiderült, hogy a másik tanártársam, Murdy Béla is él még, 82 éves, tőle is kaptam egy kedves levelet. A felszabadulás után Kristóf János pályafutását felgyorsította az idő. Néhány hetes tanári munka után a nagykállói kollégium igazgatójának nevezték ki. Később ő lett a gimnázium igazgatója, előzőleg hosszú ideig megyei szakfelügyelőként dolgozott. Tíz évvel ezelőtt a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium igazgatójaként ment nyugdíjba, ahol csaknem tíz évig irányította az iskola oktató-nevelő munkáját. — Nem mondhatom, hogy mint. igazgatónak soha nem volt alkalmam a tanításra. De nem annyi és nem úgy, ahogyan szerettem volna. Igyekeztem én „kitörni”, amikor Nagykállóban elkezdődött a dolgozók esti levelező oktatása, az elsők között én is tanítást vállaltam. Ugyanígy, amikor Nyíregyházára költöztem, a Dolgozók Kossuth Lajos Gimnáziumában. Tanított a kórházban a nővérek kihelyezett gimnáziumi osztályában, a rendőrségen, sőt a büntetésvégrehajtási intézetben, azaz a börtönben is, azoknak az elítélteknek az osztályában, akiknek valamilyen okból derékba tört az életük. Változatos, sokszínű munka volt ez. S ami a legfontosabb, mindig emberek között lehetett. Korábban már szép kitüntetésekkel ismerték el fáradozását most pedig, tízéves nyugdíj utáni munkásságáért, melyet a felnőttek oktatásában végzett „Kiváló Munkáért” kitüntetést kapott. A hetvenedig születésnapjára... Páll Géza A három telepen évente százmillió forint értékű táp fogy el. Itt már egyszázalékos költségcsökkentés is kereken egymillió forintra rúg. Ennél azonban erre az évre sokkal merészebb célt tűztek maguk elé, csaknem hatmillió forintot alkarnak megtakarítani. Az iparvágányok környékén földbe ágyazott aknát betonoznak: egy olyan berendezésen munkálkodnak, ahol a vágóhídi hulladékok — a vér, az ipari tepertő, a máshol már nem hasznosítható belsőség — feldolgozása folyik majd. Importpótlás hulladékból — Egy hasonló, de ennél jóval egyszerűbb, berendezésünk üzemel már ugyan, de ez lesz az igazi — állítja Leskó Istvánná, aki 11 ezer sertés gazdája és 45 gondozó munkájért felel. — A hulladékot, mely igen fontos fehérjét tartalmaz, a szokásosnál magasabb hőmérsékleten megfőzzük, s megfelelő arányban hozzákeverjük a takarmányhoz. Tudjuk, hogy a táphoz rengeteg, külföldről származó fehérjét tartalmazó anyagot kell hozzáadni, mely súlyos összegekbe kerül. Az itteniek azonban elérték, hogy a három telepen az importból származó fehérjék felhasználásának aránya még az öt százalékot sem érte el. A hatvan kilón felüli sertések pedig egyáltalán nem kapnak ilyet. A „ház körüli” hulladékból pótolják ezt. Balogh Géza T lán átsiklik az olvasó tekintete mai lapunk egyik képaláírása fölött, ezért hívnám fel rá a figyelmet, hovatovább reklámot csapva a hírnek. Ez pedig arról tudat, hogy a timári Béke Tsz-ben ebédlőt, konyhát építettek a tagoknak, s ahonnan ezen felül naponta ötven adag ebédet szállítanak a tsz-nyugdíjasok lakására, Tímárra és a társközség Szabolcsba. Elárulja továbbá ez a kis képes hír, hogy itt nyílt meg a megye első tsz- mozija, amit hétfői napokon szívesen látogatnak a falubeliek, szombatonként pedig a gyermekeknek matinéműsort szerveznek. 1 Nem ismerem közelebbről ezt a tsz-t, csupán any- nyit tudok róluk: a szorgalmas munka tisztes eredményeket hoz, azért őket sem veti fel a pénz. Bizonyára itt is tornyosulnak azok a gondok, amelyek megyeszerte nehezítik a hosszú, kemény tél miatt a gazdaságokat. Ezt a tsz-t sem kerüli el az áremelkedések nyereségapasztó volta, itt is „begyűrűzik” a piac kedvezőtlen hatása a mező- gazdasági termelvényekre. Lám, mindezek ellenére Tímáron nem feledkeznek meg arról, hogy a közös gazdaság — a falu- közösségért van. Jó érzés hallani, hogy egyik-másik tsz a község ellátásában, közintézmények fenntartásában, vagy a falu javát szolgáló fejlesztési igyekezetben példát mutat. Biztatni szeretnének e sorok: bármilyen nehéz is a gazdálkodás, a falu a tsz-től is várja a mindennapi gondoskodást. A. S. Széles Lajos SZERKESZIÍil ' oooooooo ra Tsz-mozi a falunak A« rí „menü S így már mindjárt más a kép, hiszen a nyírmadai, együtt a csengeri és a felsősimái teleppel — az állatforgalmi és húsipari vállalat leányvállalataként működik néhány napja — a megye, de az egész keleti országrész egyik legjobb sertésgyáraként üzemel. Szinte hihetetlenül hangzik, pedig igaz: Kristóf János tanár csaknem negyven évig várt arra, hogy taníthasson. El kellett érnie a 60. életévét, nyugdíjba menni és ekkor kezdődhetett igazában a régóta áhított pedagógusmunka. — Ez valóban szokatlan — mondja — de a következő történt. Harminchatban képesítőztem a nyíregyházi tanítóképzőben. Akkortájt az oklevél nem azt jelentette, hogy tanítói állás is várja az embert. Évekig ingyen kellett tanítani. Én is így kezdtem, Üjfehértón, ahol születtem, aztán helyettesítésre küldtek Nagykállóba, itt ismertem meg a feleségem. Háromhónapos házas volt, amikor behívták katonának. A háború a nyugati frontra sodorta. Amerikai fogságba került, a nyilasok által Németországba hurcolt leventékkel volt együtt. Iskolát szervezett tanártársaival a táborban. — S milyen az élet? — folytatja Kristóf János. —
