Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
1985. április 6. C ett tollal a harcot ényes Elekre ielmeinek elbukása után, mindketten tovább folytatták a harcot, kard helyett tollal, de ugyanazon célért, a műveltség szolgálatán keresztül a nemzet felemelkedéséért, haladásáért — úgy tűnik éppen Széchenyi szellemében ... ! A szóban forgó és más hasonló értékű könyvek hasonmás kiadásáért, azért hogy távolabbi múltunk szellemi kincseit a ma élők is kézbe vehessék, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülését és az Állami Könyvterjesztő Vállalatot nemcsak az egyes ember, de az egész magyar társadalom részéről elismerés és köszönet illeti. Szakmaiságom sem engedi meg, de nem is célom szabályos könyvismertetés írása. E helyett inkább Fényes Elekről, az emberről, a tudósról szólnék, korántsem a teljesség igényével, azaz csupán annyit, amennyit néhány rendelkezésemre álló adat lehetővé tesz. Írásom főleg idézetekből áll, de ez is a célom: az említett mű 134 év utáni hasonmás kiadása alkalmával a szerző életét, egyéniségét igyekszem megidézni. Idézem hát K. Nagy Sándor 1888-ban Bihar-ország c. könyvéből: „Nevezetes község ez a Csokaly ... azért a ... jelenleg Darvay Fe- rencz tulajdonát képező ősi curiáért... melynek kapuján ... be kell lépnünk, ha meg akarjuk látni az ősi házat, mely a széles udvar belső szélén utcza hosszában van építve ... Olyan jó ősi képe van ennek ... a hosszú háznak, melynek 6 széles boltívvel világított keskeny tornáczára két helyen lépcső vezet fel, a szobák nagyok és kényelmesek ... A ház mögött terjedelmes és kellemes kert van. Ez a ház ahol született megyénk egyik méltó büszkesége s hazánk legkitűnőbb statisztikusa: Fényes Elek. Gyermek és ifjú korát itt és Pozsonyban töltötte, csak 1836-ban költözött Pestre...” Lábjegyzetként a szerző, Simon Elek ref. lelkész 1885. febr. 6-i levelére hivatkozva közli: „Fényes Elek született 1807. júl. 7-én. Szülei voltak T. Fényes Antal úr és T. Nadá- nyi ’Susánna asszony közbirtokosok ...” Itt kell megjegyeznem, hogy Csokaly az Érmellék egyik községe, mely Nagyi é- tától alig délkeletre, az Ér partján fekszik Románia területén. Román neve Ciocaia. Mezősi K. (1943) Csokalyt a török uralom megszűnése idején (1692) az Érmellék lakatlan helységei között említi. A szülőfalut 1851-ben már éppen Fényes Elek írja le az újra kiadott munkája I. kötetének 222—223. oldalán. Egyébként érdemes megemlíteni, hogy Fényes Elek mellett e vidék szülötte Kazinczy Ferenc (Érsern- jén — §imian) és Ady Endre (Érmindszent — Mecen(iu) is, hogy csak a nemzet nagyjait említsem. A szülőházra vonatkozóan K. Nagy Sándor ugyancsak lábjegyzetként az alábbiakat említi meg: „Az 1884-ik évben Budapesten György Aladár mozgalmat indított meg Fényes Elek szülőházának emléktáblával megjelölésére, de eddig még eredményre nem vezetett. A nagy Bihar- megye kezébe vehetné az ügyet.” Bár más céllal, többször, legutóbb 1984 nyarán jártam Csokalyon, de úgy tűnik, hogy a szülőház az elmúlt száz év alatt éppen úgy eltűnt mint Kazinczyé Ér- semjénben vagy a Kölcseyé Szatmárcsekén. Mit mondhat immár a jelen? Talán némi okulással, sajnálattal és szótlanul veszi tudomásul ... ! A Magyar életrajzi lexikon adatai szerint Fényes Elek „ ... bölcsészeti tanulmányokat Nagyváradon, jogot Pozsonyban végzett. 1828- ban ügyvéd ... 1836-ban Pesten ... statisztikai munkásságot folytatott. Munkái a nemzet anyagi és szellemi erőforrásainak számbavételén túl, fejlődésében ábrázolták anyagi viszonyainkat, összehasonlították a külföldi viszonyokkal, hogy elmaradottságunk még jobban szembetűnjék. A vám- és kereskedelmi rendszer, az államhatalmi szervek leírásával és a dolgozók növekvő elnyomorodásának statisztikai ábrázolásával iparkodott híveket szerezni a reformpolitikának ... 1843—47 között az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület előadója, a Magyar Iparegyesület választmányi tagja, majd 1847-től aligazgatója, az ellenzéki Nemzeti Kör alelnöke. 1848- ban Szemere Bertalan belügyminiszter osztálytanácsossá nevezte ki és az Országos Statisztikai Hivatal megszervezésével és vezetésével bízta meg ... A szabadságharc idején a forradalmi vészbíróság tagja”, Borovszky szerint: „elnöke s nemes jellemére vall, hogy senkit halálra nem ítélt. 1849 után egy ideig Bihar- megyében bújdosott, majd önként jelentkezett s Kas- salkó János államügyész pártfogása következtében büntetlenül megmenekült.” ... Életét kegydíjból élve, 1876. július 23-án Újpesten fejezte be. Jeles és sokoldalú munkásságának bemutatására e helyen részletesen nem térhetünk ki. Itt csupán annyit jegyezhetünk meg, hogy a Magyar Tudományos Akadémia munkáit többször is jutalmazta, 1837-ben tagjává is választotta s halála alkalmával az Akadémián Keleti Károly tartott emlékbeszédet. Munkái ma is forrásér- tékűek s éppen ezt bizonyítja egyik jelentős művének újrakiadása. „Magyarország hű földrajzi és létező állapotainak statisztikai egybeállítására: beutazta az egész országot, hogy mindenütt a helyszínén gyűjtse egybe a szükséges adatokat. Ily óriási szorgalom és fáradozás eredménye lett nagy műve, mely emlékét örökre feledhetetlenné teszi...” — írja K. Nagy Sándor 1888-ban. Befejezésül magam is elgondolkozom: lényegében mi is késztetett az idézetek összeszedésére, azok közreadására? A felelevenített ismereteknek a jelen veheti-e hasznát? Attól eltekintve, hogy Fényes Elek iránti személyes tiszteletem már szülőfaluja sarának többszöri taposása óta bújkál bennem, úgy tűnik, nagyjaink küzdelmes és alkotó életének ismerete nemcsak a nemzeti önismeret nélkülözhetetlen tartozéka, hanem olyan erkölcsi energiaforrás is, melyből erőt merítve, elsősorban a fiatal nemzedék, hittel és akarattal vállalja az élet egyetlen igaz célját: „küzdeni erőnk szerint a legnemes- beként”. Dr. Kováts Lajos bioi. tud. kandidátusa 'dőn z árnyas ion. nnyi szárnyas oadon. >yek :, sátorul. :t, i hull. iárni, . úton át. alálni t. iglan, őjj velem, cifjan nagy, nehéz“ N. N. Á.J iátok. : Toppantják, födik ragyogó alált mesterek, iáim. Közelből, csokorba halmozok. ie, ily gyönyörű n jóltáplált •ző m. iátok. hatok, i elhagyott, nyelem. nt nehezedik nem csontja. A hogy a kertben matatok ebben a csípős márciusi időben, innen is, onnan is megcsap a bizserge- tő füstszag. Már égetik a tavalyi lombozatot, gallyat a serényebbek, kényszerítve ezzel is a lustán ténfergő jóidőt fürgébb érkezésre. Gyermekkoromban is gyakorta esett a húsvét korábbra s gyakran megesett, hogy a nagypénteki fészkelések, vadkacsatojás szedések alkalmával már bizony megmártóztunk a Krasznában csak úgy virgoncságból... Tettük ezt bosszúságunkban is, mivel ezen a napon bőjtölni kellett és früstökre nem kaptunk semmit, ahogy délutánra hazavetődtünk a határból akkor is csak aszalt szilva, habart levest, meg hogy nagyon ne húzzuk az orrunkat, nagymamám egy rosta pattogatott tengerit csenderített a sütőben a katlanon. Na persze, öt-hat tiszta kacsatojást felpörpin- tettünk fitészés közben a Keticénél, így nem volt üres a has, ahogy azt otthon gondolták. Ilyen gondolatok közepette lapozgatom régi feljegyzéseimet, keresgetem gyűjtőfüzeteimben a húsvéti népszokásokra vonatkozó adatokat ... A húsvét idejét a niceai zsinat 325-ben a tavaszi nap-éjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni vasárnapban jelölte ki. Ezért van az, hogy esetenként nem ugyanarra a napra esik, hanem március 22-e és április 25-e közti időre. Hazánkban az 1092-ben tartott szabolcsi zsinat szerint négy napig tartott, majd X. Pius pápa 1911-ben már második napját is törölte a kötelező ünnepek jegyzékéből, ennek ellenére ma is kétnapos ünnep. A húsvéti ünnepkör népünk hitvilágában mindig jelentős volt. Az ünnepkör Régi húsyétok Szalmáiban szokásai részben ősi pogány- koriak, részben egyháziak. Lényegében kölcsönösen hatottak egymásra, hisz az ételszentelés, a zöldség, a tűz és a víz a pogánykori gyakorlatból a keresztény liturgia szerves része lett. A barka, a tűz, a víz, a tojás szentelése napjainkban is élő eseménye a szokásokban gazdag húsvétnak. Amikor mint pulyák nagypénteken a Krasznában megmártóztunk lényegében anélkül, hogy tudtuk volna, egy ősi külső- leg-belsőleg tisztító, gyógyító, termékenységvarázsló eljárásnak voltunk a követői. A húsvéti locsolás szokása is a víz tisztító erejével van összefüggésben. Nem véletlenül nevezték a szatmári nép körében is a húsvéthétfőt vízbevető, vízbehányó hétfőnek. A Tarpa környéki köszöntők így őrizték meg: Ö hála Istennek, hogy elhoztad a húsvétot, Vízöntő hétfőn buzognak már a források ... utalva ezzel a locsolkodás legrégibb módjára a vízzel való öntözésre. A legények a nap hajnalán korán keltek, hogy lehetőleg még az ágyban lucskossá öntözhessék a lányokat, vagy ha sikerült őket az udvarra csalogatni a jószágitató vályúban „meg- fürösztötték” vagy vederszámra öntötték rájuk a vizet. Templomból jövet nemegyszer az utcán a sáncban, a vizes árokban sem átal- kodtak megmártani. A lo- csolkodásnak ez a módja az első világháborúig élt, azóta rózsavízzel, a gyermekek „szagos szappanos vízzel” napjainkban kölnivel, „spray”-vel locsolódnak. Kispaládon és környékén a fiús házaktól küldték a tojást — mindig párjával — a lányos házakhoz, hogy fessék meg azokat. A lányok ber- zsennyel festették meg és párosán adták a fiúknak miután azok elénekelték a következő „nótát”. Megújult a hármas ég a sok csillagokkal, Jézus is eljött a tanítványokkal. Egeknek királya, nyelvünk megszólása, Feltámadt a Krisztus húsvét hajnalára. Fel is ment a mennybe, ült atyja jobbjára, Hogy helyet készítsen mindnyájunk számára. Adjatok egy korsót a kezembe, Had öntsek egy kis vizet a leány fejére. Tartsad, tartsd te lány, Nem halsz te meg ettől. Egy pár hímest végy ki Arany katujádból, Szívemből kívánom! A tojás a szatmári néphitben is a termékenység és az újra feltámadó élet szimbóluma. A festett, díszített tojásnak a tavaszi népszokásban ősi soron termékenységvarázsló szerepe van. A hímes tojás Szatmárban a nő egyik legművészibb szerelmi ajándéka volt. Minden leány arra törekedett, hogy a lehető legszebben írja vagy írassa meg. A század- fordulón a leányok még maguk festették s ezzel ügyességük tanújelét is adták, mára már sütési-főzési tudományukkal igyekeznek jeleskedni. A tojás díszítése történhet festéssel, ez különben a legrégibb módozat. Ehhez hagymahajat, ződ búzát, berzsenyi (valamiféle növény volt) használtak. Elvétve bárányvérrel is festettek tojást. Tű, bicska, borotva segítségével készítik a karcolt, vagy vakart tojásokat. Az eszközökkel a tojás héjába szabadkézből geometrikus mintákat vájnak. A viaszos díszítésű tojásokra szalmaszál, vagy lapított fejű gyufa segítségével Írtak mintákat, majd lámpaezüstbe hen- gergették a még meleg tojáRajzunkon: húsvéti tojások a beregi Tiszaháton, Szabó László nyomán sokat. A már megfestett tojásokra sósavba mártott li- batollal díszítményeket rajzoltak, s mivel a sósav a festéket lemarja, a díszítmény fehéren maradt. A húsvéti ünnepkör népszokásai, hiedelmei csak annyiban kapcsolódnak az egyházi ünnephez, hogy annak bizonyos napjain végzik őket, valójában vallási színezetük ellenére is — a megújhodó természet ünneplésével kapcsolatosak. Farkas József _______f
