Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET r --------------------------------------------------------------------3 A művésznek nincs életkora Beszélgetés Ruzicskay György Munkácsy-díjas festőművésszel Hogyan lehet minden fon­tosat, és lehetőleg még eddig nem ismert mozzanatokat is, elmondani, megtudni egy nemzetközileg elismert, élete 90. évének küszöbén álló művészről, akinek munkás­ságáról több kötetnyi tanul­mány, kritika, monográfia jelent meg. Az idő és hely­szűkével küzdő krónikás gondja ez, aki az elmúlt na­pokban találkozott Ruzics­kay György Munkácsy-díjas, Kiváló és Érdemes festőmű­vésszel a nyíregyházi me­gyei és városi könyvtár elő­adótermében rendezett kiál­lítása alkalmából. A művész I szenvedélyes utazó, bejárta a világot, és szenvedélyes be­szélgető. Van-e olyan mozzanata az életének, munkásságának, ami valami okból nem is­mert. Mi az amit eddig nem kérdeztek meg a mestertől? — próbálja lámpalázát le­küzdve, az első kérdést meg­fogalmazni a krónikás. (Ruzicskay György Szarva­son született. Tanulmányait a Müncheni Képzőművészeti Akadémián, majd Rómában és Párizsban végezte. Első kiállítása Budapesten a Nem­zeti Szalonban volt 1927-ben. Ebben az időben rajzolta meg 112 lapból álló „Szere­lemkereső” rajzsorozatát, amelyet 1933-ban kiállítottak az Ernst Múzeumban, majd 1935-ben önálló kötetben is megjelent. Az Est lapok, a Querschnitt és más világla­pok közölték önálló rajzait.) — Nehéz lenne analizálni, mit kérdeztek és mit nem kérdeztek eddig tőlem. így A művész kedvelt képei előtt. (Cs. Cs. felvétele) inkább arról szólnék néhány mondatot, amiről talán keve­sebb szó esett. Nagyon a szí­vemhez nőttek a rajzsoroza­tok, amelyről én úgy tartom, a mai freskót helyettesiig művek, nagyon alkalmasak az embert, az emberiséget foglalkoztató érzések, gondo­latok kifejezésére. A másik, amiről talán szintén kévés szó esett, mi lesz a sorsa a sok száz kis vázlatnak, ami mindig kéznél van, ahol csak megfordultam a világ­ban, mindig feljegyeztem egy-egy gondolatot, érzést. A baj az, hogy kevés az idő és ahogy Bartók mondta, kénytelenek vagyunk teli kofferral távozni... De azért, amire lehetőség van, azt igyekszik megalkotni az ember. A többi már nem az ő dolga ... (A művész eddigi mun­kásságáról az érdeklődő köz­vélemény elég sokat tud: 1936-ban jelent meg „Vilá­gosság felé” című humanis­ta célzatú, háborúellenes, 27 lapból álló rajzműve, amely­ről párizsi kiállítása alkal­mából (1959) a nagy francia kritikus, Jean Rollin így ír: Ruzicskay gondolatai, ezeken a csodálatos lapokon csatla­koznak azok mellé a nagy alkotók mellé, akik ugyan­abban az időben, ugyanazon a vonalon, ugyanolyan nagy­lelkűséggel harcoltak a há­ború ellen: Romain Rolland, Barbusse, Jean Richard Bloch, Masereel.) — Azt kérdezte, hogy a háborús élmények, az üldö­zöttek bújtatása, amelyért halál járt, hogyan hatott a művészetemre. Én megfor­dítanám, nálam a gondolat megelőzte a tettet. Előbb ju­tottam el a művészetem ré­vén az emberiséggel való szolidaritásig, a háborúelle­nességig és utána követke­zett a tett, a zsidók mene­kítése, bújtatása. Nagy él­mény volt, amikor átnyújtot­ták nekem Izraelben a be­csületrendet és egy emlékfát is ültettek a tiszteletemre és végigjárhattam újra Szent­földet. Sok festményem, raj­zom született ebből az út­ból .. . (Ruzicskay mester Nyír­egyházán látható képeinek néhány címe: New York, Párizs, Nagyváradi fények. Tátrai táj, Pihenő, Egyedül, Az Élet, Életfa tövében, Ma­gány, Hazafelé, Pesti Duna- part, Füst és felhő, Szivár­vány, Nagyváros, Fogászati klinikán, Országút, Piros ló, Csendes táj, Nap lovainak zuhanása, Jeruzsálem, Ár­pádkori templom, Honfogla­lás, Piski csata, Szenvedély, Ellentétes erők, Elvágyódás. ; Kicsiben talán egész mun­kássága, érdeklődési köre, művészete megtalálható.) — Olyan képeket hoztam Nyíregyházára, amelyek szá­momra különösen kedvesek és amelyre azt szokták mon­dani nem szívesen válnék meg tőlük. Szeretettel és ér­deklődéssel jöttem Nyíregy­házára. S mivel az imént beszélgettünk, van-e valami­lyen kapcsolatom a várossal, azt mondhatom, igen. Az egykori szarvasiak — és csa­baiak — az onnan idetele­pültek építették fel Nyíregy­házát. így rokonokhoz ér­keztem. Szeretném, ha örül­nének a képeimnek. A mű­vész dolga az alkotás, a mű­vek pedig majd kiharcolják a maguk jussát. — Szülővárosomban, Szarvason élek, itt kaptam egy alkotóházat, ahol az or­szágból és a világból igen sok érdeklődő megfordul. Nem érzem, hogy vidéken élek. Igen sokat utaztam a világban, de mindig, mint a feldobott kő, visszatértem a hazámba. Most már nehezeb­ben mozgok, de Nyíregyhá­zára szívesen jöttem . . . Szelíd bájjal elhárítja a kérdést, hány éves. S úgy búcsúzik: — Higgye el, a művésznek nincs életkora ... Páll Géza Garai Gábor: Encs határában (Váci nemrég volt 60 éves) Ködlepte réten kövér gulyák legelnek. Fönt egy kék sólyom köröz, egerészne, meg-megrebben, tétováz. Pára-permet szitál a lágyan nyíló völgy-vidékre. Mi vár? — Hadd legyen titok a titok. Halott barátom árnyék-szárnya lebben ­egerekre, gulyákra? — ö nyitott valaha folyosót a zárt közegben, hol ők kuksoltak, nadrágjuk tele — s most fölébe nőtt hervadt glóriájuk, fölébe — övék; bár lelkűk fele, mit átadtak — se több, mint rossz gatyán lyuk. De hát indulatba lódulni kár. A kor törli, mit más(kor) megcsinált itt. Nem fáj már neked, nekem ami fáj. Szemed arany-zöldből arany-barnába játszik. Emlékezés Marc Chagallra A hegedű (1926—27. Gou ache) 97 esztendős ko­rában elhunyt Marc Chagall, a huszadik századi képzőművészet ki­magasló egyénisé­ge. Az idős mű­vészt a dél-fran­ciaországi Saint­Paul-de-Vence- ban levő otthoná­ban érte a halál. Szíve mondta fel a szolgálatot. Chagall egészsé­ge az utóbbi idő­ben nagyon meg­rendült, nem is mozdult ki a há­zából. Marc Chagall 1887-ben született a belorussziai Vi- tyebszk városá­ban, szegény zsidó családban. Húszéves korában, a festészet iránti vonzalmától vezettetve Pétervárra ment, beiratkozott a pétervári aka­démiára, hogy megismerked­jék a század eleji orosz imp­resszionista festészettel. 1910- ben ment első ízben tanul­mányútra Párizsba, egy gaz­dag tőzsdeügynök támogatásá­val. Ott került személyes is­meretségbe a korszak legje­lentősebb festőművészeivel, akik nagy érdeklődéssel fogad­ták a tehetséges fiatalembert. Chagall hamarosan bemutat­kozhatott a korabeli párizsi művészeti körök szalonjaiban. Párizsban kötött ismeretséget az akkoriban szintén a fran­cia fővárosban élő orosz for­radalmárral, Anatolij Luna- csarszkijjal is, aki később kulturális népbiztos lett. Chagall hamarosan vissza­tért Vityebszkbe, hazájában élte át a világháborút és a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Itt kezdte írni „Életem” című önéletrajzi művét. Lunacsarszkij megbí­zásából a vityebszki kerület képzőművészeti népbiztosa lett. 1923-ban ismét visszatért Párizsba. A bibliai és a ke­resztény mítoszok iránti ér­deklődésétől vezettetve szíriai és palesztínai utazásokat tett. A második világháború évei alatt — 1941-től — a New York-i modern művészetek múzeumának meghívására az Egyesült Államokban dolgo­zott. 1949-ben végleg letelepe­dett Dél-Franciaországban. Chagall művészi látásmódja mindvégig gyermekkorának, és ifjúságának élményeiből, a vityebszki zsidó faluközösség érzelemvilágából táplálkozott, stílusa, amelyet rendszerint a szürrealista irányzathoz so­rolnak, a modern festészet számos formai vívmányát öt­vözte magában. Szombati galéria Szalay Lajos grafikája az Ómagyar Mária-siralom 1982-1» kiadásából Valék siralom-tudatlan. Siralomtól süppedek. Bútól aszok, epedek. Választ világomtól — Zsidó, fiacskámtól, Édes örömemtől. Ó én édes uracskám, Egyetlenegy fiacskám! Síró anyát tekintsed, Bújából kinyújtsad! Szemem könnytől árad, Én keblem bútól fárad. Te véred hullása Én keblem alélása. Világ világa. Virágnak virága! Keservesen kínzatol, Vas szegekkel veretel. (Részlet az Ömagyar Mária- siralomból, mai értelmezés szerint) Kardi folyta Emlékei Az 1960-as évek vt a Nagyváradi Köre Múzeum természetra; tályának könyves; került a kezembe Elek: Magyarország phiai szótára „melybe den város, falu és betűrendben körülmt leiratik.” Megjelent 1851-ben. Bizony, fi jó érzéssel, a múltat i nek közvetítők szám: járó tisztelettel remei könyv a kezemben, rr kor is ha abban bi ökológiai vonatkozású reteket csak a földraj tok közvetítettek szál Annak az óriási adat nek összegyűjtése és szerezése, mely négy 1 fért bele, nemcsak a: szorgalmára, akaratár szellemi kapacitására hanem arra is, hogy Elek a tudománynak keresztül népe szolgál megszállottja volt. Fényes Elek könyvé márciusának elején ir saját könyvespolcomra tem, Orbán Balázsnál lőföldem „szerelme nagyszerű munkája Azt hiszem jó helyre tem, nemcsak a ke szakmai lényege miat nem azért is, mert n ból azonos korban, a s: ságharc karddal vívói Tóth Endre: Át CL í Gyere, menj úton, ahol sí Meghallod r csöpp dalos Kétoldalt a borulnak rá: Elönti a fén; s egy szirorr így kellene: egymást óva Jöjj velem 1 a tisztább h: Ha szeretnél a nagy útra s így vonulj: át az erdőn, Sziveri János: „ Máro már oly Nem tudom, segít-e, h Sejtjeim gyöngyházát Pincéim süllyednek. £ csontom. — Hol vagyt Teráfok őrzik és váltj távolból halmazok, mi Parázsló pont az égő t az álmom. Sistereg a i kosaim torka. Gombos és csavar. Szelek környékezik kényszeré Nem tudom, segít-e, h Nem tudom, segít-e, h Kiérlelt gyantarétegek Szaruhártyába csomag Másnak kenyér az élet cseppköve, rárr az élelem. — Mocorog

Next

/
Thumbnails
Contents