Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
1985. április 4. Kelet-Magyarország 3 ÁLLAMI DÍJASAINK DR. BERTÓK KATALIN: Szerelem ezt a hivatást Az értesítés, amelyet dr. Berták Katalin, nagykállói orvos kapott, így fogalmaz: „áldozatos munkája elismeréséül Állami Díjra terjesztettük fel, amit április 2-án vehet át Budapesten, a Parlamentben.” — Különös dolog ez — mondja a doktornő, míg az asszisztensek ellátják az injekcióra váró betegeket, s ő leül egy pillanatra a rendelőintézet irodájában. — Én nagyon szeretem ezt a hivatást. Soha nem éreztem áldozatnak, sőt. Huszonhatodik éve vagyok Nagykállóban. Sándor itt kapott állást, s velejöttem egy fél gyerekgyógyász és egy egész körzeti státuszba. Férjére, Bodor tanár úrra emlékszem. Engem is tanított a Kossuth gimnáziumban, most a tudós orvosról, Korányi Frigyesről elnevezett gimnázium tanára. — Beleszerettem a körzetbe — folytatja a doktornő. — Azt mondtam: szerezzenek helyettem egy gyerekAz elnöki szoba falán szépen faragott táblakép. Rákó- czi-portré, búzakalász, szőlőfürt, s az aláírás: Kisléta— Máriapócs—Pócspetri Rákóczi Termelőszövetkezet. Jelzi, hogy az itteni téesz irodájában három falu képviselteti magát, osztozva a közös gondjain, örömein. Az utóbbiból van több. A falakon annyi az oklevél, hogy alig-alig férne már több melléjük. Nehéz örökséget vett át édesapjától, Kiss Dezső tanító úrtól a leánya, amikor 1965-ben a nyomába lépett. A nagyhalászi, külvégesi iskolában akkoriban kezdték indítani a cigány osztályokat. A legnehezebb katedra. És most, húsz év elteltével is a legnagyobb türelem és szeretet sugárzik Csányi Dezső- né Kiss Irén egész lényéből, amikor belép a tanterembe. Pedig a két évtized alatt elkopni, belerokkanni is lehetett volna, hagyni az egészet, hiszen sok pedagógus úgy véli, valóságos istencsapása az ilyen megbízatás, s mihelyt lehet, megszabadulnak tőle. Ö, egy szerencsétlen házasságkötés után egész életét erre tette fel. Egyedül volt, de sohasem magányosan, a színjátszócsoporttal járta a könyéket, — szikrázó tekintete még most is a régi —, immár három ciklusban tanácstag; cigány gyermekek pártfogója; számos társadalmi szervezet tagja — többnyire a cigányok ügyeit intézi. — Édesapám szavai vezéreltek — emlékezik vissza — az, hogy ők is emberek. És a cigányok hálája, ragaszkodása, mert akiről érzik, hogy gyógyászt, mert én körzeti orvos szeretnék most már maradni. így alakult. — Ennek a rendelőintézetnek a létrehozásán is sokat fáradozott. — Nem igazán rendelőintézet ez, bár annak indult. Az orvosok nem nagyon szeretik az intézeti rendelést. Nem lehet igazi kapcsolatot kialakítani a beteggel, ezért aztán — különösen kisebb helyekre — nehéz orvost kapni és főleg megtartani. Komolyabb műszerezettség is kellene ahhoz, hogy intézetnek nevezhessük. Mondjuk inkább úgy: központi rendelő. Itt vagyok ügyvezető körzeti orvos, megpróbálom összefogni az itt dolgozókat, az öt orvost és az asz- szisztenciát. Jó kollektíva ez. Viták ugyan vannak, de köztünk maradnak. Itt a háta mögött is azt mondják az emberről, amit a szemébe mondanának és ez jó. Jó az is, hogy mindenki igyekszik. Délelőtt is és délután is harminc-negyven beteg van — Szorítanánk azért még azoknak is helyet — mosolyog az elnök, Paszternák József, aki pontosan tíz éve áll a közös gazdaság élén, ám ez korántsem azt jelenti, hogy „mindössze” egy évtizede tölt be első számú vezetői posztot, hiszen a het- venötös egyesülés előtt a pócspetri szövetkezet munkáját irányította kilenc esztendőn át. Az elnök zömök, erős ember, arca mint az akác kérge. Olyan az egész ember is, mint a homoki akác: szívós, konok, kemény. De ezen a tájon, a sívó homokon csak az ilyen fa, az ilyen ember él meg, erős gyökerekkel kapaszkodva a földbe. Paszternák József tősgyökeres pó- csi, az apja földjén, nyolc holdján tanulta meg, hogyan is kell bánni az itteni dombokkal, hajlatokkal. Ezek után a gimnázium megváltás volt, de csak három esztendőig. Odahagyta szereti őket, azért vérre mennek... Tanítójuk lett, s nemcsak a tanteremben. Szinte köztük élve, rendszeresen látogatva a családokat, megpróbált hatni rájuk, formálta életmódjukat, szokásaikat. Kezdetben volt, hogy beverték az ablakát téglával, vagy részegen jöttek a férfiak disznóölőkéssel, például a fertőtlenítés miatt. Eleinte gumikesztyűben dolgozott — el ne kapjon valamit — azután szükség volt a személyes példamutatásra, ami lefegyverző eszköznek bizonyult. Felvette a fürdőruhát, elsőként ő ment a KÖJÁL fertőtlenítő — „kamrájába”, eztán a cigányok is kötélnek álltak. Pár esztendő múltán végképp megszűnt a fertő- zöttség. Ilyen iskolában a pedagógus inkább nevel, mint oktat: a magyar nyelv használatától kezdve a legalapvetőbb dolgokat kell tisztázni, például azt, hogy a gyerek körzetenként. Ez nem kevés. — Az ön körzete milyen? — A község legöregebb része az enyém. Sok fekvőbetegem van. — Hogy látogatja őket? — Most már autóval. Régebben motorral jártam a körzetet télen-nyáron, évekig. Csakhogy ez egy idő után már nem használ az egészségnek. A felszereltség ilyen szempontból nem rossz. az iskolát, felkerült Pestre, marógépen dolgozott a Vörös Csillag Traktorgyárban. Ott meg az volt a baj, hogy hiányzott a föld, a falu. Még mielőtt azonban végképp hazatért volna, elment Balaton- arácsra, s elvégezte a szőlész-borász szakiskolát. Aranykalászos mezőgazdász lett, s azóta sohasem hagyta el a Nyírt, a Pócs környéki dombokat. Dolgozott a földművesszövetkezetnél, a gépállomáson, volt brigádvezető, ágazatvezető, főkertész, elvégezte a felsőfokú mező- gazdasági technikumot, s közben nem felejtette el zsebre vágni mindazon tapasztalatokat, melyeknek birtokában nyugodtan vállalkozhatott az elnöki poszt betöltésére. — Nyugodtan ... ? ! — gondolkodik el. — Huszon- egynéhány évesen azt hiszi az ember, gond nélkül megforgathatja akár az egész világot. Az az igazság, sokat ne tegezze tanítóját. Fokozatosan elfogadják, „apjuk”, anyjuk, ügyintézőjük, bírá- juk lett. A cigányvajda messziről megemeli előtte a kalapját — befogadták, mert ismeri és tiszteli íratlan törvényeiket. Tudja, hol van rá szükség, kinek kell a „házasságtörés” után tanácsot adni, s ott van a temetéseken, mert elvárják, hogy búcsúztatót mondjon, s elsőként ő kezdje; Tebenned bíztunk ... Lajosom, Ferikém, Arankám, a szegény Csinos, a pi- pás Juli néni, mind kedves hozzátartozói. Felkeresik a felnőttek tanácsért •— Taná- rikámnak szólítják. Formálja, alakítja életüket, hallgatnak rá. Segítségével számolhatták fel a sátoros cigányok putrijait, s most már a családlátogatásnál bontatlan üveg vermut, kávé várja a kalocsai terítős asztalon, van cigánycsalád, amelyiknek fürdőszobás a háza, több asszony munkába állt, az ötévesek szinte mind óvodáRádió van a nővérszobában és az ügyeleti kocsikban is. Ha valahonnan sürgős ügyben telefonálnak, a nővérek ki tudnak szólni az úton levő orvosoknak is. Lehet, hogy valamelyik éppen a helyszín közelében utazik. — Milyen a nagyközség egészségügyi helyzete? — Huszonhat évvel ezelőtt sokkal egészségesebb népességet találtam itt, mint most a vitathatatlan jólét közepette. Komoly gond, hogy növekszik a negyven-ötven évesek halálozási aránya. Az állandó stressz, a felgyorsult élet, az önkizsákmányolás . . . Növekszik az alkoholisták száma. Itt sokan termelnek almát, melynek mostanában nem kedvezőek a feltételei. Bedarálják cefrének. Hordók ezreiben áll a pálinka. Ilyen „kínálat” mellett az is alkoholista lesz, aki nem akar. — Huszonhat évet töltött egy településen. Ismerik, szeretik itt az emberek. Nemsokára nyugdíjba megy. Milyen tapasztalatokat adna át az utána jövő fiataloknak? — Tudjanak és érjenek rá beszélgetni a beteggel. Sajnos erre nem fordítanak elég gondot az egyetemen sem. Mester Attila küszködtünk, pláne az első években. Aztán talpra álltunk, hatvannyolcban már nyereséggel zártuk az évet. Paszternák József azóta sem ismeri — legalább is a saját portáján — azt a szót, hogy veszteség. A múlt évet is huszonkilenc millió forintos nyereséggel zárták, nem volt olyan ágazatuk, melyre ráfizettek volna. Az utóbbi öt év fejlődésére csak egyetlen adat: a gabonafélék vetésterülete ez idő alatt 37, ám a hozam csaknem 140 százalékkal növekedett. Hasonló a fejlődés üteme majd minden területen. 'S ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett Paszternák József, — Állami Díj a jutalma — akinek még arra is maradt energiája, hogy talpra állítsa a tönk szélére jutott nyír- bogáti termelőszövetkezetet. ö azonban nem erre a legbüszkébb. Hanem arra, hogy helybeli fiatalokkal, petri, pócsi, létai szakemberekkel vette körül magát, akiknek nyugodtan átadhatja majd a stafétabotot, ha eljön annak az ideje. Ám addig jó idő van még hátra, meg néhány oklevél is fér még arra a falra ... Balogh Géza ba járnak, javult a tankötelezettség, lányokat nem kell erkölcsi okok miatt kizárni, s van aki továbbtanult és végzett, egy ápolónőt és egy nehézgépkezelőt említ. A napköziben cigányul szól a piciknek, és ők magyarul válaszolnak. József Attila versét mondják kórusban, az Altatót, a kis Balázsról : „ ... a távolságot, mint üveggolyót megkapod ...” Baraksó Erzsébet PASZTERNÁK JÓZSEF: Sohasem hagyta el a Nyírt CSÁNYI DEZSÓNÉ: A legnehezebb katedra HÓDOSÁN IMRE: Szocialista Magyarországért Magasság és mélység, erő és szenvedély, hit és sziklaszilárd akarat — ennyi lenne talán, ami egy rendkívüli pályát befutott embert jellemezhet most, amikor nyugdíjas éveiben is aktív közéleti szereplésre vállalkozik. Egy ember, aki saját elmondása szerint a partvonalról került az élbolyba, akinek nagyon kemény küzdelmet szánt a sors, mígnem maga vette kezébe ügyeit és megzabolázta a kérlelhetetlennek tűnő, ám a kemény akaratnak ellenszegülni mégsem képes sorsot... Ezt éreztem Hódosán Imre, nyugállományú vezérőrnagy most megjelent könyvéből. A cselédkönyvtől a tölgyfalombig című kis mű egy életpálya főbb állomásait villantja fel. Megrendítő az a szegénység, amelybe született Kőrösszakálon, a Viharsarok csücskében. Ám az élet parancsait teljesíti, így lesz a sorkatonából hivatásos tiszt, majd 52 évesen tábornok. Nem tör nagy álmok felé, nem tűz maga elé teljesíthetetlen vágyakat. Napi célok ezek, ám a teljes élet igénye jelenik meg bennük... S most, amikor több ezer kötettel zsúfolt, meghitt otthonában beszélgetünk, csendes megelégedettséget érzek Hódosán Imre tartásán. Ám csendben korholhatom magam, mert röpke egy óra alatt többször keresik telefonon, egyszer személyesen. Kitüntetés ügyében kérik a javaslatát. Még ma is tagja az MHSZ tanácsadó testületének, díszelnöke a Zalka Máté tartalékos klubnak, tiszteletbeli elnökségi tagja a TIT-nek, a hadtudományi szakosztálynak pedig örökös elnöke. íróasztalán iratcsomó, elintézésre váró ügyek. Nemrégiben megerősítették körzeti párttitkári megbízatásában Nyíregyházán. Hódosán Imre éppen 1945- ben kérte a felvételét a pártba. Huszonöt évesen vállalta ezt a másfajta közéleti szolgálatot. Negyven éven át, mint párttag mérlegelte és mint parancsnok, irányította katonái kiképzését, érzelmi, erkölcsi arculatuk formálását. — Engem a párt állított a katonai hivatás szolgálatába, bár soha nem készültem egyenruhásnak. Ám amit rám bíztak, igyekeztem maradéktalanul elvégezni. A tiszti iskolán az utolsó pádból kerültem az elsőbe, majd választottak meg az osztály párttitkárának. Származásom miatt — ha korábban szüleiek, — valószínűleg kapálok otthon egész életemben. Ám a rendszer utat nyitott előttem, s én azon mindenáron végig akartam menni. Tóth Kornélia VARGA ANDRÁS: r r Április 4. Érdemrend Kongresszusi poggyászából találkozásunkig még ki sem csomagolt Varga András, a kisvárdai városi pártbizottság első titkára, hiszen csak néhány órája érkezett haza Budapestről szülővárosába. Frissek az élmények, a jegyzetfüzetekben sorakoznak a hozzászólásokból rögzített gondolatok, a vitazáró főbb megállapításai. Megannyi hasznos útravaló a helyi feladatok megoldásához. Hosszú volt az út, mely a sokgyermekes kőműves családból a jelenlegi felelősség- teljes beosztásig vezetett. Varga András tízévesen érte meg a felszabadulást. Ahhoz a korosztályhoz tartozik, melynek a formálódó új világban kellett helyét megtalálni. Szülei mind a négy gyermeküket szerették volna taníttatni, ám anyagilag nem bírták. A nyolcadik osztály után Varga András Kovács László szabóhoz szegődött inasnak. A társadalmi változások hamarosan beleszóltak mestere életébe. Megalakult a ruhaipari szövetkezet, ahova inasával együtt belépett, aki ott ismerte meg a szakma másik oldalát. Az ifjúsági mozgalommal is a kisipari szövetkezetben ismerkedett meg. Az ötvenes évek elején lépett be a DISZ-be. 1954-ben vonult be katonának, ahonnan 1957 tavaszán már mint nős ember tért vissza a korábbi munkahelyére. Becsülték munkájáért, gyors kezéért, hogy mindig az első öt között vezette a teljesítménylistát. Leszerelése után a KTSZ elnökhelyettese lett. Maradt ereje, energiája a mozgalmi munkára is. — Részt vettem a környező településeken a termelő- szövetkezetek szervezésében. Egyre több időmet kötötte le a politikai munka. 1961- ben három hónapra „vendégmunkásnak” kikértek a járási KISZ-bizottsághoz, majd felajánlották, maradjak ott. Szerettem a szakmámat, nehezen váltam meg a szövetkezettől. A járási KISZ-bizottságon dolgozott Kisvárda várossá nyilvánításáig. 1970-ben került a pártbizottságra. Több fontos megbízatás után 1979- ben választották meg először első titkárnak. Közben a munka mellett kétgyermekes családapaként állandóan tanult. Leérettségizett, elvégezte a politikai főiskola nappali tagozatát. — A szervezeti, területi munka alapjait az ifjúsági mozgalomban ismertem meg. A KISZ jó és pótolhatatlan előiskolám volt. Óriási segítség ma is munkámban, hogy azokkal dolgozhatom Kisvárdán, a környező településeken, akikkel annak idején az ifjúsági mozgalomban ismerkedtem meg. Reszler Gábor
