Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. április 27. Közlemény a varsói csúcstalálkozóról (Folytatás az 1. oldalról) Krenz, az NSZEP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, az NSZEP KB titkára, az NDK államtanácsának elnökhelyet­tese; Günter Mittag, az NSZEP KB Politikai Bizott­ságának tagja, az NSZEP KB titkára, az NDK államtaná­csának elnökhelyettese; Os­car Fischer, az NSZEP KB tagja, az NDK külügyminisz­tere. A Román Szocialista Köz­társaság részéről: Nicolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársa­ság elnöke, a küldöttség ve­zetője; Constantin Dascales- cu, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az RSZK „ kormányá­nak miniszterelnöke; Cons­tantin Olteanu, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizott­ságának tagja, az RSZK nemzetvédelmi minisztere; Ion Stoian, az RKP KB Po­litikai Végrehajtó Bizottsá­gának póttagja, az RKP KB titkára, Stefan Andrei, az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának póttag­ja, az RSZK külügyminisz­tere; A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége részé­ről: M. Sz. Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára, a küldöttség vezetője; Ny. A. Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, az SZSZ- KSZ Minisztertanácsának el­nöke; A. A. Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, az SZSZKSZ Minisztertanácsa elnöké­nek első helyettese, az SZSZ­KSZ külügyminisztere; Sz. L. Szokolov, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, az SZSZKSZ honvé­delmi minisztere; K. V. Ru- szakov, az SZKP KB titká­ra. A találkozó résztvevői át­tekintették az 1955. május 14-én Varsóban megkötött Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés hatálya meghosz- szabbításának kérdéseit és jegyzőkönyvet írtak alá a szerződés következő 20 és az azt követő további 10 évre történő meghosszabbításá­ról. Véleményt cseréltek az európai és a világpolitika időszerű kérdéseiről is. A találkozón hangsúlyoz­ták a Varsói Szerződés nagy jelentőségét. A szerződés 30 éve megbízhatóan szolgálja a tagállamok sokoldalú együtt­működésének fejlesztését és elmélyítését, garantálja szu­verenitásukat, biztonságukat és határaik sérthetetlenségét, biztosítja békeszerető külpo­litikai irányvonaluk közös kidolgozását és végrehajtá­sát, kiemelkedő szerepet ját­szik Európa és az egész vi­lág békéjének megóvásában és megszilárdításában. A találkozón képviselt ál­lamok síkraszállnak a sokol­dalú, egyenjogú és kölcsönö­sen előnyös nemzetközi együttműködés fejlesztésé­ért. Soha nem voltak hívei Európa és a világ megosztá­sának egymással szemben álló katonai tömbökre: je­lenleg is fellépnek szövetsé­gük és az észak-atlanti tömb egyidejű feloszlatásáért és annak első lépéseként a szö­vetségek katonai szervezete­inek felszámolásáért. Amíg azonban létezik a NATO katonai tömbje és fennáll a világ és Európa bé­kéjét fenyegető veszély, a szocialista államok erősítik védelmi szövetségüket, egy­idejűleg fokozzák a harcot a leszerelésért és a békéért, a katonai tömbök felszámo­lásáért. A Varsói Szerződés hatályának meghosszabbí­tásáról hozott egyhangú döntést az tette szükségessé, hogy megbízhatóan szavatol­ják a szövetséges országok biztonságát és előmozdítsák szoros nemzetközi együttmű­ködésüket. A Varsói Szerző­dés tagállamai, a békét fe­nyegető veszélyből kiindul­va, a jövőben is megteszik a szükséges intézkedéseket kollektív védelmi képessé­gük megfelelő szinten tar­tásához. A Varsói Szerződés tagállamai ismételten meg­erősítik, hogy nem töreked­nek a katonai fölény meg­szerzésére, de nem is enge­dik meg, hogy velük szem­ben katonai fölényre tegye­nek szert. Síkraszállnak az erőegyensúly legalacso­nyabb szinten történő bizto­sításáért. A találkozóra a második világháború, az emberiség történetében lezajlott leg­pusztítóbb és legvéresebb há­ború befejezésének 40. év­fordulója előestéjén került sor. A találkozó résztvevői kiemelték a szabadságszere­tő népek fasizmus felett aratott győzelmének nagy je­lentőségét. A győzelemért nagy árat kellett fizetni. A fasizmus szétzúzásához dön­tő mértékben hozzájáruló szovjet nép, számos más or­szág népei életek tízmilli­óit áldozták érte. Az eleset­tek emléke, a ma élő és az eljövendő nemzedékek sor­sáért viselt felelősség nem engedi elfelejteni a háború tanulságait. A mostani nem­zetközi helyzetben — még inkább, mint valaha — szük­ség van az összes nép és ál­lam, valamennyi békeszere­tő erőfeszítéseinek egyesíté­sére, politikai beállítottsá­guktól függetlenül, azért, hogy megakadályozzák a vi­lágnak a nukleáris kataszt­rófa felé sodródását. A Varsói Szerződés tagor­szágainak kommunista és munkáspártjai, parlamentjei és kormányai a jövőben is azért küzdenek, hogy elhá­rítsák a nukleáris háború ve­szélyét, megállítsák a földön a fegyverkezési hajszát, min­denekelőtt nukleáris téren, megakadályozzák a nukleá­ris fegyverkezési versenyt a világűrben, áttérjenek a le­szerelésre, felújítsák az eny­hülés és az együttműködés folyamatát a nemzetközi kapcsolatokban. E célok ér­dekében a találkozón képvi­selt szocialista országok ké­szek továbbfejleszteni a bé­kés párbeszédet más álla­mokkal a jóakarat és a bi­zalom szellemében, készek a békét és biztonságot szolgáló széles körű nemzetközi együttműködésre. A találkozó a barátság és a teljes egyetértés légköré­ben zajlott le, megerősítette a résztvevők nézeteinek egy­ségét az európai és a világ- politika kulcskérdéseiben. Megállapodás született arról, hogy a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének ülésé­re ez év őszén, a korábbi terveknek megfelelően Szó­fiában kerül sor. Jegyzőkönyv A VARSÓBAN, 1955. MÁJUS 14-ÉN ALÁIRT BARÁTSÁGI, EGYÜTT­MŰKÖDÉSI ÉS KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉGNYÚJTÁSI SZERZŐDÉS IDŐ­BELI HATÁLYÁNAK MEGHOSSZABBÍTÁSÁRÓL. A barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés tagállamai — a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársa­ság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége — elhatározták e jegyzőkönyv aláírását és a következőkben állapodtak meg: A Varsóban, 1955. május 14-én aláírt barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés továb­bi húsz évre érvényben ma­rad. Azon szerződő felek kö­zött, amelyek ezen időszak lejárta előtt egy évvel nem nyilvánítják ki a Lengyel Népköztársaság kormányá­nak a szerződés felmondásá­ra irányuló szándékukat, a szerződés még tíz évig ér­vényben marad. o Ezt a jegyzőkönyvet meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat a Lengyel Nép- köztársaság kormányánál kell letétbe helyezni. A jegyzőkönyv az utolsó megerősítő okirat letétbe he­lyezésének napján lép ha­tályba. A Lengyel Népköz- társaság kormánya minden egyes megerősítő okirat le­tétbe helyzéséről értesíti a szerződés többi tagállamát. A találkozó résztvevői a tárgyalóasztalnál. (Kelet-Magyar­ország telefotó) Pintér István dakumeiitumsnrazata (5.) Az út vége Találkozás az Elbánál és San Franciscéban Torgau, 1945. április 25.: szovjet és amerikai katonák ta­lálkozása az Elbánál. (Archív fotó.) A Truman és Sztálin kö­zötti, Németország feltétel nélküli kapitulációja ügyé­ben folytatott táviratváltás előtti napon, 1945. április 25-én, Torgaunál, az Elbá­nál találkoznak a szovjet és a szövetséges nyugati csapatok. Az 58. szovjet gárdahadosztály és a 69. amerikai gyaloghadosztály katonái őszinte, mélyről jö­vő örömmel ölelik át egy­mást. A találkozó köszön­tésére Joe vodkát iszik, Iván whiskyt. A három szövetséges hatalom veze­tői rádióbeszédekben köz- lik a világgal a történelmi jelentőségű eseményt. Sztá­lin, Truman és Churchill egyazon időben szól népé­hez és az emberiséghez. E baráti rádiószózat-soro- zat terve majd két héttel korábban születik. Chur­chill kezdeményezi, aki áp­rilis 14-én ezt üzeni Sztá­linnak: „Gyorsan közeledik a dicső pillanat, amikor az Önök csapatai és a mi csa­pataink egyesülnek a le­győzött Németországban. Meggyőződésem, hogy ha ezt az eseményt rövid rá­diószózatokkal tennénk em­lékezetessé — ön, Truman elnök és én —, ez buzdító hatással lenne népeinkre. Kérem, közölje velem, egyetért-e ezzel a javaslat­tal." Sztálin válasza: „Egyet­értek önnel, hogy célszerű lenne, ha mi hárman, ön, az Elnök és én, rövid szó­zaton intéznénk a csapa­tokhoz várható egyesülé­sük alkalmából, természe­tesen ha Truman elnöknek nem lösz ellene kifogása. Meg kellene azonban álla­podnunk a szózatok el­mondásának napjában.” Churchill Sztálinhoz áp­rilis 18-án: „Nagyon örü­lök, hogy beleegyezését ad­ta a három rádiószózat el­mondásához. Jó lenne, ha , lemezre vennénk, s így azon a napon, amelyben majd megegyezünk, egy­más után közvetíthetnénk mind a hármat a szüksé­ges fordításokkal, a legal­kalmasabb időben. Java­solnám az elnöknek, hogy ő legyen az első, utána ön, s én zárom a sort. Monda­nivalóm szövegét majd el­küldöm.” Sztálin Churchillhez áp­rilis 18-án: „A szózatok ja­vasolt sorrendje ellen nincs kifogásom.” Április 19-én Churchill elküldi beszédének szöve­gét a szovjet államfőnek. Egyben javasolja, hogy az elhangzás időpontját Eisen­hower tábornok állapítsa meg. Sztálin ismét egyet- . ért, megküldi a maga be­szédét. Trumannak külön­véleménye van. Az ameri­kai elnök azt akarja, hogy egyidejűleg jelentsék be a csapatok egyesülését mind a három fővárosban, wa­shingtoni idő szerint déli 12 órakor, az Eisenhower tábornok által megállapí­tott napon, de ne közvetít­sék egymás után mind a három beszédet. Sztálin eb­be is belemegy. Végül áp­rilis 27-én hangzanak el a szózatok. Churchill beszédében vé­gig többes szám első sze­mélyt használ: „Hosszú harcok, nehéz fáradalmak, a szárazföldön és az óceá­nokon aratott győzelmek után a nagy szövetségesek hadseregei sok veszélyes összecsapás közepette ke­resztülgázoltak Németor­szágon és egyesültek ...” (A szovjet csapatokról így kü­lön nem kell szólania.) Truman külön szól a szovjet csapatokról, de ki­emeli Eisenhower táborno­kot. Az ő első mondata: „Az Eisenhower parancs­noksága alatt álló angol és amerikai seregek találkoz­tak a szovjet csapatokkal, ott, ahol a találkozást ter­vezték — a náci Németor­szág szívében.” Sztálin elismeréssel szól a szövetségesekről, s hang­súlyozza, hogy a Vörös Hadsereg továbbra is hű lesz vállalt kötelezettségei­hez: „Az európai felszaba­dító háborút folytató szö­vetséges hatalmak győzel­mes hadseregei szétzúzták a német hadsereget és egye­sültek Németország terüle­tén. Feladatunk és köteles­ségünk, hogy teljesen lever­jük az ellenséget, rákény- szerítsük a fegyverletételre és a feltétel nélküli meg­adásra. A Vörös Hadsereg ezt a feladatát és ezt a kö­telességét népünk és vala­mennyi szabadságszerető nép irányában mindvégig teljesíteni fogja.” Az amerikai és szovjet csapatok Drezdától észak­nyugatra, az Elba partján már napok óta olyan közel vannak egymáshoz, hogy beszüntetik további had­műveleteiket, nehogy eset­leg tévedésék és tragikus incidensek történjenek. Áp­rilis 25-én , az amerikaiak egy kisebb járőre találkozik a Vörös Hadsereg előőrsei­vel. Az amerikaiak dzsipe­ken azzal a paranccsal in­dulnak felderítésre, hogy igyekezzenek kapcsolatot teremteni az oroszokkal. A dzsipek akadálytalanul ha­tolnak át a senki földjén a két hadsereg között levő 30—35 kilométeres széles te­rületsávon, amelyet a hit­leristák már napokkal ez­előtt elhagytak, de a győz­tesek még nem szálltak meg. Az amerikai járőr Kiese városában találkozik szovjet előőrsökkel. Aztán április 25-én, vagyis még ugyanezen a napon, délután fél 2 tájban a 69. amerikai hadosztály egyik hadnagya megpróbál átkúszni a tor- gaui Elba-híd roncsain. A másik oldalról szovjet tisz­tek közelednek, ők is meg­kísérlik az átkelést. Az El­ba fölött találkoznak. A ba­ráti ölelés után a szovjet katonák átmennek a had­naggyal a túlsó partra, több amerikai katonával együtt az amerikai parancsnokság­ra autóznak. Itt született meg a megállapodás a har­coló csapatok közötti talál ■ kozó részleteire. Nagyjából a találkozó órá­jában nyílik meg San Fran­ciscóban az Egyesült Nem­zetek konferenciája, amely­re szovjet részről Molotov ■utazik. Van mit megbeszél­ni. A győztes csapatok egye­sülésére vonatkozó bejelen­tésről szóló, meglehetősen baráti hangú táviratváltá­sokkal párhuzamosan ugyanis éles hangú üzenet- váltás is folyik a nagyha­talmak között. Churchill a londoni lengyel emigráns­kormány néhány szovjetel­lenes tagját szeretné behoz­ni Lengyelország politikai vezetésébe. A szovjetek nem engednek. Truman a Molotovval való találkozója előtt megtartott tanácsko­zásra már nyíltan szembe­fordult a Roosevelt által megkötött egyezményekkel, kijelentette, hogy a Szov­jetunióval kötött megálla­podásaik mindeddig na­gyon is egyoldalúaknak bi­zonyultak, és ezt nem foly­tathatja tovább. De az ENSZ megalakul. Következik: „Nálunk csakugyan nagy ünnep van.” Tanácstagi jelölőgyttlések Folytatódnak Nyíregyházán a tanácstagi jelölőgyűlések. Április 29-én, 15 órakor a 45-ös tanácstagi választóke­rületben, a Váci Mihály Ál­talános Iskolában II. Manda- bokorban tartják a tanácsko­zást. Április 29-én, 17 órakor kezdődik az 55-ös választó- kerület jelölőgyűlése, amelyet a Kossuth gimnáziumban tar­tanak. 17 órától lesz a 46-os választókerület jelölőgyűlése, erre a Zrínyi gimnáziumban kerül sor. Április 29-én, 17 óra 30 perckor kezdődik a 26-os választókerületben a jelölőgyűlés, a Búza tér 15. szám alatti pártházban. Ek­kor lesz a 27-es választókerü­let jelölőgyűlésé az élelmi- szeripari szakmunkásképző­ben és a 61-es választókerü­let a Koszorú utca 10. szám alatti 14-es iskola tagiskolá­jában szervezi a jelölőgyű­lést. Április 29-én, 18 órakor lesz a Fazekas János tér 8. szám alatti 21-es iskolában a 18-as választókerület jelölő­gyűlése, a 31-es választókerü­let a SZAVICSAV központ­jában, az 1-es választókerület az 5-ös iskolában, a 7-es vá­lasztókerület a jósavárosi 1- es gyakorlóban tartja a jelö­lőgyűlést. Ebben az időpont­ban találkoznak a 13-as vá­lasztókerület polgárai a 15-ös iskolában (Ungvár sétány 19.), a 14-es választókerület­ben élők a Bánki Donát Ipa­ri Szakközépiskolában, a 21- es választókerület tagjai a 11- es iskola új épületében (Igri- ce u. 6.), az 50-es választó- kerület állampolgárai a MÁV kultúrotthonban tartják a je­lölőgyűlést. Ekkor kerül sor­ra e fontos közéleti fórum a 36-os választókerületben a 7- es iskola tagiskolájában (Bo­lyai tér 7.), a 37-es választó- kerületben a 7-es iskolában (Könyök u. 2.), a 38-as vá­lasztókerületben a 107-es szakmunkásképzőben, a 44-es választókerületben a 8-as is­kolában (Rozsrétbokor), a 65- ös választókerületben a nyfr- jesi iskolában, és a 69-es vá­lasztókerületben a Butyka- telepi ifjúsági klubban. Készült Varsóban, 1985. április 26-án, egyetlen bol­gár, cseh, lengyel, magyar, német, orosz és román nyel­vű példányban, amely szö­vegek mindegyike egyaránt hiteles. A jegyzőkönyv hite­lesített másolatait a Len­gyel Népköztársaság kormá­nya eljuttatja a jegyzőkönyv valamennyi szerződő feléhez. A Bolgár Népköztársaság nevében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának fő­titkára, a Bolgár Népköztár­saság Államtanácsának elnö­ke; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: Gustáv Husák, a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke; a Lengyel Népköztársaság nevében: Wojciech Jaruzelski, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Lengyel Népköz- társaság Minisztertanácsá­nak elnöke; a Magyar Nép- köztársaság nevében: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára; a Né­met Demokratikus Köztársa­ság nevében: Erich Ho­necker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizott­ságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke; a Román Szocialista Köztársa­ság nevében: Nicolae Ceau­sescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szo­cialista Köztársaság elnöke; a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége nevében: M. Sz. Gorbacsov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents