Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

1985. április 27. Kelet-Magyarország 3 Az elnök „jobb keze A közösség hasznára A TSZ-ELNÖK JOBB KE­ZE? Gyanús ügyekben tur­káló minden lében kanál? A belső ellenőrnek biztosan vannak ellenségei, az ellen­őrzésnek pedig „áldozatai”. A bajt okozók kilétének, a bajok mibenlétének felderí­tése az érintetteknek semmi­képpen nem vonzó dolog, a közösségnek azonban min­denképpen hasznára válik. A feladat hivatalos megfogal­mazásban: a gazdaságpoliti­kai célok megvalósításának az ellenőrzés sajátos eszkö­zeivel történő segítése, az üzemi tartalékok feltárása, a társadalmi tulajdon védel­me, a gazdálkodási fegyelem erősítése és a felelősség kö­vetkezetesebb érvényesítése. Lám, mennyivel sokolda­lúbb, mint a hétköznapok dolgaiból az ember gondol­ná. Nem is véletlen tehát, ihogy a TESZÖV közelmúlt­ban tartott küldöttgyűlése na­pirendre tűzte. Az ellenőrzés egyik legfontosabb célpontja a belső szabályozottság, mert ez viszi előre gyorsan az ügyek folyását, de kerékkö­tő, ha nem működik kellő­képpen. A szövetkezetek. szervezetének rendje lénye­gesen jobb a korábbi évekhez képest. A működési szabályo­kat és a szakmai szabályza­tok döntő többségét a kor követelményeinek megfele­lően átdolgozták, hatéko­nyabbá tették. Ez a karban­tartás és a szükséges módo­sítás csak néhány helyen maradt el. A vezetőségek ülé­seinek száma csökkent, és így több idő jut az előkészítésre és a határozatok pontos megfogalmazására. Rendsze­ressé vált a testületi hatá­rozatok végrehajtásáról való beszámoltatás. Nem tapasz­talható viszont lényeges vál­tozás az egyéb közgyűlési, valamint a vezetőségi bizott­ságok ellenőrző munkájában. A VAGYONVÉDELEM ugyancsak javuló tendenci­át mutat a termelőszövetke­zetekben. Magyarázat erre, hogy az alkalmazott rendé- szek száma 1983-hoz képest 21 fővel emelkedett, de sokat mond a javítanivalóról az a tény, hogy a tsz-ek felében még nincs üzemrendész. Problémát okoz, hogy telepi és éjjeliőröknek csak egyéb fizikai munkát vállalni kép­telen, vagy nyugdíjas tagot tudnak alkalmazni. A ter­mények, anyagok és alkat­részek tárolására általában megfelelő épületek szolgál­nak, nem biztonságos viszont vagyonvédelmi szempontból a műtrágyák tárolása. Ugyan­csak könnyű préda az almás­láda, és túlságosan könnyen hozzáférhetők a nagy értékű gépek. Vizsgálja a belső ellenőr­zés a bérgazdálkodást is. A különböző bérgazdálkodási formák miatt ezen a terüle­ten a sokrétűség jellemző. Az új színt az önelszámolási egységek bevezetése jelenti, ezek fokozott figyelmet kö­vetelnek az ellenőrzéstől épp­úgy, mint az új típusú érde­keltségi rendszerek kidolgo­zása. A munkaidő, illetve a teljesítmények nyilvántartása általában javul. Észrevétel esetenként a munkanapok igazolása, és az utalványozás terén merült fel. A pénztárcára legközvetle­nebbül a költséggazdálkodás hat. Nyilvánvaló, hogy az el­lenőröknek itt is ajánlatos nyitott szemmel járni-kelni. Az elemzések bebizonyítot­ták, hogy a fizetőképesség fo­lyamatos vizsgálata még nem mindennapi feladat, ilyen jel­legű pénzügyi szervező mun­ka még nem alakult ki. A hiánya viszont égető, elég a banki sorban állásra gondol­ni. Emelkedtek az improduk­tív költségek, és hiányosság­ként lehet elkönyvelni, hogy ezek felmerülésének okát ke­vésszer vizsgálták, így a mulasztókkal szembeni fe­lelősségre vonás is elmaradt. örvendetes viszont, hogy a reprezentációs alap felhasz­nálásának fegyelme javult, a jogszabályi előírások kö­vetkezetesebben érvényesül­tek. A pénz és értékkezelési feltételek a vizsgált helyeken megfeleltek az előírásoknak, lassan terjednek viszont a biztonsági jelzőberendezések. A készletgazdálkodás vizs­gálata. kiemelt szerepet ka­pott, elsősorban a bizönylati hiányosságok sokasága miatt. Az üzemen belüli mérlegelés­sel és bizonylatolással nincs sok baj, az üzemanyag-forga­lomhoz viszont kevés a mé­rőeszköz. Többek között ez­zel is magyarázható az egyik szövetkezetben felfedezett 350 ezer forintos leltárhiány. NEM TESZNEK MEG MINDENT a termelőszövet­kezetek a szerződéseik reali­zálására. Részben nyilvántar­tási hibák miatt, részben a jó kapcsolatokra való hivat­kozással nem érvényesülnek a szerződésekben foglalt jo­gok. Egyoldalú a termékek minősítésének rendszere az átvevő vállalatok javára. A mérlegkészítésnél a lel­tározás az egyik legfontosabb szempont a vizsgálatoknál, ami érthető is, mert az alap­bizonylaton múlik a hiteles­ség. Ennek szabályozása és gyakorlata kielégítő, pusztán az okmányok helytelen kitöl­tése és a pontatlan készlet- felmérés okoz még gondot, éppúgy, mint a téves költség- elhatárolás és -felosztás. A belső ellenőrzés leghan­gosabb frontvonala a mellék­üzemági tevékenység. 1984- ben tovább fejlődött a köre, és elmondható, hogy az el­múlt évekhez hasonlóan első­sorban a telephelyen kívüli egységek elszámolási és nyil­vántartási rendszerében van a legtöbb és legjelentősebb szabálytalanság. Növekedett az ipari szolgáltató szakcso­portok száma, többek között Budapesten is. A fővárosi „vállalkozások” működése nem megfelelő és a belső szabályzatok hiánya, vagy azok megsértése miatt súlyos problémák kerültek napvi­lágra. Nem vezetik a napló- főkönyveket, szabálytalan a számlázás és a gépkocsihasz­nálat. Az ilyen ügyek a kö­zelmúlt években több eset­ben fulladtak közfelháboro­dást okozó büntetőeljárásba, így nem véletlen, hogy to­vábbra is a figyelem közép­pontjában vannak. A SZÖVETKEZETEKBEN ÉS A TÁRSULÁSOKBAN összesen 670 ember feladata az ellenőrzés, jogos lenne te­hát elvárni, hogy több bűn­ügyi feljelentés szülessen, mint az a néhány, ami tavaly napvilágot látott. Annál is in­kább, minthogy az ügyészség apparátusa lényegesen többre derít fényt, különösen a sza­bálytalan háztáji használat­ban a vezetők körében. Hogy mégsincs így, azt magyaráz­za, hogy az ellenőrzési szer­vezet munkája az irányítók segítése, munkájuk határait a vezetés szabja meg. Ésik Sándor Két letölt egyhangú akarattal Földrajzi „félúton”, itt a Rétköz csücskében, semle­ges pályán, a gávavencsellői szűk művelődési házban ke­rült sor az első megmére­tésre, megajánlásra. Sza- bolcs-Szatmár megye 6-os számú országgyűlési válasz­tókerületében szerdán és csütörtökön délután, majd este gyülekeztek a lakosok, hogy kinyilvánítsák szándé­kukat, melyik két jelöltet kívánják állítani a június 8-i választásokra, kik közül akarják megszavazni azt az egyet, aki a néphatalom leg­magasabb fórumán, a parla­mentben képviseli majd az ide tartozó települések — több mint harmincezer la­kosának érdekét. Itt-ott ketten is ültek egy széken a dugig megtelt gá­vavencsellői művelődési ház­ban, amikor Fekete Balázs- né, a nagyközségi pártbi­zottság titkára, a Hazafias Népfront megyei megbízásá­ból köszöntötte a jelenlévő­ket, s afféle figyelmes há­ziasszonyként invitálta a pódiumra az elnökséget, s adta meg a szót Varga Gyu­lának, a megyei pártbizott­ság első titkárának, majd a véleményt nyilvánítani óhaj­tó földieknek. A szónok pedig — fokoz­ván a közvetlenséget, papír nélkül — beszélt felpezsdült közéletünkről, s arról, hogy valójában mit is jelentett a szűkebb hazában a 40 év előtti felszabadulás. Idézett egy idestova ötvenéves me­gyei tisztiorvosi jelentést, amely szerint — amikor a paraszt baromfit eszik, ak­kor vagy a baromfi beteg, vagy a paraszt. Érzékeltetni akarta ezzel, hogy az or­szágnak ezen a részén élők nemcsak szabadságot, ha­nem a szó szoros értelmében vett kenyeret, emberhez mél­tóbb életet is kaptak a fel­Hegedüs Dezső ibrányi nyugdíjas tanár felszólalásában út- ravalót ad a jelölteknek. szabadító szovjet csapatok­tól most negyven éve. Felidézte a nemrég véget ért XIII. kongresszus nyílt­ságát, kritikusságát, a me­gyei pártértekezlet szépítge- tést nélkülöző számvetését a kétségkívül korszakos ered­ményekről és a sürgetően fontos társadalmi gondok­ról. Harsányan verődtek össze a tenyerek, amikor a Haza­fias Népfront megyei bi­zottsága megbízásából javas­latot tett a két képviselője­löltre: dr. Berecz Jánosra, Ibrány szülöttjére, aki törté­nésznek tanult, majd Moszk­vában szerzett kandidátusi címet, s töltött be eddig is több fontos funkciót politi­kai életünkben, s aki jelen­leg a Központi Bizottság titkára; Héri Lászlóra, a kétdiplomás agrármérnök­re, a rakamazi tsz elnökére, a TESZÖV megyei elnöké­re, a választókerület eddigi országgyűlési képviselőjére. Mondták is nyomban a hozzászólók, a véleményt nyilvánítók: kevés kerület­nek adatik meg, hogy két ilyen kiváló jelöltet állíthat, nem lesz könnyű választani június elején. Nagy Miklós, Türk Gyula, Petró Gyuláné, Honfi Árpád, Nagy István­ná, Hensperger András, Tur- kó Sándor, Sóvári Mihály dicsérték a jelöltek felké­szültségét, ragaszkodását a szülőföldhöz, a szülői ház­hoz, az eddigi fáradozást a szűkebb pátriáért, miköz­ben útravalóval látták el majdani képviselőjüket: hol, mi fáj, min kellene segíte­ni? Hogy például nagy gond a pontonhíd hiánya, az is­kolák zsúfoltsága, avultsága, szegényes felszereltsége, vagy hogy hiába közös község Gá- vavencsellő, a buszon távol­sági jegyet kell váltani, ha a közös községen belül akar valaki utazni. Nem milliókat kértek a je­lölők, — inkább megértést és a jó kezdeményezések fel­karolását igényelték, amikor egyhangúlag mindkét jelölt­nek bizalmat előlegeztek. Hasonló családias hangu­latban zajlott a jelölőgyűlés az esti órákban Ibrányban, ahol a helybélieken kívül Kótaj és Búj lakosai töltöt­ték meg a tágas művelődési házat, mire Trencsényi Jó­zsef, a nagyközségi pártbi­zottság titkára — a népfront megyei megbízásából — kö­szöntötte a választópolgáro­kat. Itt elsőként Hegedűs De­zső nyugdíjas tanár méltatta a két népfrontjelölt emberi értékeit, majd Tarsoly Ele­mér református lelkész idéz­te fel Berecz János szülőföl­di indíttatását, s a 80 éves Bakó Sándor vázolta meg- rázóan a felszabadulás előtti nehéz időket, s köszönte a nyugdíjasokról történő gon­doskodást. Gerák János kő­műves, Szanyi Tibor nyug­díjas és Nagyidai Sándor is­kolaigazgató tolmácsolta az ismerősök, a szűkebb kör­nyezet örömét a szívük sze­rinti jelölésért. Itt is egy­formán kapott teljes bizal­mat mindkét jelölt a válasz­tásokra. Aztán következett a „har­madik forduló” Rakamazon, a Győzelem Tsz nagytermé­ben, ahol Pózer József, a nagyközségi pártbizottság titkára elnökölt, s Bánóczi Gyula, a megyei pártbizott­ság titkára beszélt a több száz egybegyűltnek egész népünk, megyénk s a válasz­tókerület örömeiről, az el­végzendő újabb munkákról, a kongresszus iránymutatá­sáról. A felszólalók hangoz­tatták: ők sem a markukat tartják milliókért, de elvár­ják, hogy a képviselő rend­szeresen felkeresse őket, érezzen velük együtt öröm­ben, bánatban, s adjon biz­tatást a nehéz napokban. Erről beszélt többek között Pólyák Antal, Rácz Ilona, Polenszki József, Karóczkai György, Rónavölgyi Lajos- né, Kovács Ferenc, Mester Lászlóné, Bodnár József és Beregnyei Miklós. A két képviselőjelölt egy­ségesen több, mint 1100 sza­vazattal került fel a szava­zólistára. Szóltak ők is. Kö­szönték az előlegezett bizal­mat, s ígérték: a június 8­án elsőként célhoz érő pilla­natig sem felejti, kiknek a bizalmát élvezi a nép gyü­lekezetében. Angyal Sándor A nemzeti közmegegyezés jegyében Bizalom két görög katolikus lelkipásztornak Április 25., DÉLUTÁN 13,30 A nyíregyházi Váci Mi-' hály művelődési központ nagytermét zsúfolásig meg­töltik a jelölőgyűlés részve-^ vői: üzemi munkások, iparif’ szövetkezeti tagok, erdészek*,< környékbeli lakók, intézmé- *' nyi dolgozók. Olyanok, akik a megyei 1. számú kép-*> viselői választókerületben él­nek. A stúdióban lekeverik a harmonikus barokk mu­zsikát, s a jelölőgyűlés le­vezető elnöke, Magyari Béla, a megyei tanács egyházügyi titkára megnyitja a gyűlést. Elsőként Gyúró Imre, a me­gyei tanács elnökhelyettese kap szót. A jelölőgyűlés 361 részve­vője figyelemmel hallgatja az elmúlt esztendők fejlő­déséről, gondjairól szóló be­számolót, amely a pártkong­resszus és a Hazafias Nép­front politikai célkitűzései­vel alátámasztva a jövő fel­adatait is felvázolja. Mint­egy feladatmegjelölés ez a leendő jelölteknek. Különös figyelem kíséri azokat a meg­állapításokat, amelyek az ál­lam és egyház kialakult jó viszonyát elemzik, s hang­súlyozzák: a nemzeti köz­megegyezés alapján állva, marxisták és vallásosak, ateisták és hívők együttes erőfeszítése kell ahhoz, hogy az ország és a megye jobb jövője kimunkálódjék. Gyú­ró Imre idézte a katolikus püspöki kar április negye­diké alkalmából kiadott kör­levelét, amely elkötelezett fe­lelősségvállalás mellett tesz hitet a közös dolgaink meg­oldása érdekében. Ezt köve­tően a Hazafias Népfront megyei elnöksége nevében teszi meg a jelöltekre tett javaslatot. Képviselőjelölt­nek ajánlja dr.- Pregun Ist­Legeza László és Pregun István lelkészek a jelölőgyűlésen. ván és Legeza László görög­katolikus lelkészeket. Dr. Pregun István a gö­rögkatolikus Hittudományi Főiskola mb. rektora, a ha­zai és nemzetközi békemoz­galom ismert alakja. Volt lelkész Nagykállóban, káp­talani helynöki titkár, püs­pöki titkár és irodavezető. Tagja a Vatikán családbi­zottságának, a HNF család- védelmi bizottságának. Legeza László a püspöki hivatal irodavezetője. Koráb­ban lelkész volt Sátoraljaúj­helyen, Napkoron és Mária- pócson. Negyedszázada mű­ködik a papi békebizottság­ban, nős, folyamatosan vál­lalt papi munkája mellett közéleti szereplést. Hatvan­esztendős, szabolcsi főespe­res. A javaslatok elhangzása után elsőnek Zalatnay Ká­roly nyugdíjas méltatta Pre­gun Istvánt, akivel mint ta­nácstaggal évekig működött együtt, s különösen a Jósa- város érdekében tett sokat. Dr. Jósvai László nyugdíjas igazgató a nemzeti egység fontosságát méltatta, s kér­te: bármelyikük legyen is majd képviselő, munkálkod­jék ennek szellemében. Pata­ki István nyíregyházi általá­nos iskolai tanár a körzet­ben lakó kollégái ajánlását és véleményét is tolmácsol­ta, amikor a jelöltek mellett szólt. Csépányi Ferenc ró­mai katolikus kanonok az ál­lam és egyház együttműkö­dését méltatva kifejtette: ez a jelölés is válasz azoknak a külföldi köröknek, akik szkeptikusan nézik a ha­zánkban végberríenő társa­dalmi folyamatot. Ezt követően a jelölőgyű­lés mindkét jelöltnek egy­hangú bizalmat szavazott, így 360—360 igennel indul­tak a délutáni, második je­lölőgyűlésnek. Április 25., DÉLUTÁN 18,00 A sóstóhegyi Vörös Csil­lag Tsz nagytermében 159 választópolgár várta a jelö­lőgyűlés kezdetét. Szövetke­zeti tagok, a környező tan­gazdaság, üzemek, háziasz- szonyok, nyugdíjasok, intéz­mények képviselői. A beszá­moló és a javaslattétel után kezdődtek a felszólalások. Pethe István az ÜVIT mű­szaki vezetője, aki Napkor­ról ismeri Legeza Lászlót, a jelölt érdemeit méltatta, s kérte mindkettőjüket, hogy megválasztásuk esetén a nép­képviseletet legalább olyan hittel gyakorolják, mint hi­vatásukat. Tamás Csaba erő­gépvezető a Sóstóhegy gond­jaira hívta fel a figyelmet. Nagy Gábor KÖJÁL-dolgozó azt említette: öt évvel ezelőtt is volt itt jelölőgyűlés, de a jelöltet megválasztása után egyszer sem látták. Kérte, figyeljen a leendő képviselő folyamatosan a területre, annak gondjaira, fejlesztésé­re. Matura Jánosné az isko­la szülői munkaközössége, Földesi István az iskolaveze­tés nevében hívta fel a fi­gyelmet az oktatás tárgyi feltételeinek elégtelenségére, majd társaik, kollégáik ne­vében ajánlották a két je­lölt elfogadását. A jelöltekre ezt követően szavaztak a részvevők. Dr. Pregun István 158, Legeza László 152 szavazatot kapott, összesítésben 518, illetve 512 vokssal váltak a megye 1. számú képviselői választóke­rületének jelöltjeivé. Bürget Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents