Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-24 / 95. szám

1985. április 24. Kelet-Magyarország 3 Arcok, pillanatképek jelölőgyülésekről Bizalom két munkásnak Fontos „apróságok" A virágdíszbe öltözött kálmánházi utcákon az első igazán szép tavaszi estén: április 22-én semmi sem jelezte, hogy rendkívüli eseményre: ta­nácstagi jelölőgyűlésre ké­szül a lakosság egy része. Hol lesznek a jelölőgyűlé­sek? — kérdeztük néhány járókelőtől, akik többnyire bizonytalan vállrándítással válaszoltak az érdeklődésre. — Ma három választóke­rületben tartunk jelölőgyű­lést. Az érdekeltek figyelmét több alkalommal is felhív­tuk az eseményre. Biztos va­gyok benne, hogy jó néhá- nyan eljönnek — hallottuk Turóczi Jánostól, a tanács végrehajtó bizottságának titkárától. Este hét órára az érdekelt választópolgárok nem egé­szen harminc százaléka: ti­zenhat ember gyűlt össze az 5-ös körzet lakói közül a Nyíregyházi úti iskolában. Érdeklődéssel hallgatták a vb-titkár beszámolóját az el­múlt öt esztendő eredmé­nyeiről. Íme néhány a leg­frissebb sikerek közül: át­adás előtt áll az új általános iskola, melyhez korszerű tor­naterem is tartozik. Így a következő tanévben már minden gyermek délelőtt jár­hat iskolába Kálmánházán. Tavaly jelentős szakaszon elkészült a belvízelvezető hálózat. Megoldódott a hús­ellátás : hetenként kétszer érkezik friss áru a település­re. Jól érzi itt magát a la­kosság. Ezt bizonyítja, hogy az előző népszámlálás óta százzal gyarapodott a lélek- szám. Egyre nő az építési kedv. Ennek segítésére a ta­nács bőven kínál telket a fé- szekrakóknak. Ki-ki választ­hat, hogy a Tó utcán, vagy a Szorgalom utca végén akar-e építeni. Mindkét te­rületen hamarosan elkészül a villanyhálózat. — Sajnos vannak hiá­nyosságaink is — folytatta Turóczi János. — Még mint­egy másfél millió forintra lenne szükség a belvízháló­zat bővítésére. Fontos tenni­való az ellátás további javí­tása, a választék bővítése. Például sokan szóvá tették falugyűlésen is, hogy nem árulnak süteményt a cuk­rászdában. Ezek a feladatok apróságok a következő terv­időszak legnagyobb célki­tűzéséhez mérve (lakossági összefogással szeretnénk lét­rehozni az ivóvízhálózatot), mégis fontosak. Hogy végül a feladatok közül mi és hogyan valósul meg a következő években, az sokban függ a tanácstagok munkájától is. A lakosság közös érdeke, hogy a legrá­termettebb emberek kerülje­nek erre a posztra. A kálmánházi 5-ös válasz­tókörzetben Cseh József gépkocsivezetőt — a jelenle­gi tanácstagot — illetve Kiss János erőgépvezetőt java­solta a Hazafias Népfront községi bizottsága erre a tisztségre. A választópolgá­rok egyetértettek a népfront javaslatával, hiszen mindkét jelöltet tartózkodás és ellen- szavazat nélkül; egyhangúlag felvették a jelölőlistára. József né, Papp László No­vak Lajosról beszélt: a tár­sadalmi munkásról, a meg­értő kollégáról, akiben min­dig meg lehet bízni. Szakács László, Máthé János sok száz munkatárs nevében „korteskedett” a szó nemes értelmében Fucskó Zoltán mellett, dicsérve komolysá­gát, munkabírását s azt, hogy amit egyszer elhatáro­zott, meg is valósítja. Fel­említették nehéz napjait a munkásszálláson, majd azt, hogy egy időben építette a házát, várták a „trónörö­köst” és készült az egyetemi felvételeire. Sokan azt hit­ték, nem bírja, — de ő rá­cáfolt, kitűnő eredménnyel abszolválja a vizsgákat. Természetesen mind a két jelölt messzemenően meg­szerezte a nyílt szavazás egy- harmadát — s miután elfo­gadták a népfront választási programját és a jelölést — kerületük országgyűlési kép­viselőjelöltjei lettek a vá­lasztásra. A jelölés „máso­dik menetében”, a közgazda- sági technikum aulájában Hóléczi István nyugdíjas, a választókerület lakói nevé­ben is jegyezte meg: mind a két munkásjelölt olyan em­ber, akinek szorgalma, fel- készültsége, eltökéltsége ga­rancia arra, hogy bármelyi­kük méltóan képviselheti választói érdekeit a Parla­mentben. Ezért emelkedtek magasba itt is a kezek. Angyal Sándor hogy mondani szokás: egy tűt sem lehetett leejteni a jelölőgyűlés kezdetére a Nyíregyházi gu­migyár kultúrtermében hét­főn délután, annyian voltak kíváncsiak rá: vajon kik azok, akik ezt az izig-vérig munkáskerületet szándékoz­nak képviselni a következő években a magyar ország- gyűlésben. Mire Jáger Zol­tán, a városi népfrontbizott­ság elnöke köszöntötte a megjelenteket, már nem csu­pán a terem telt meg dugig, az előtérben is szoronganiuk kellett a később érkezők­nek. Éppen műszakváltás volt, érthető tehát, hogy a jelenlévők kilenctizedé két­kezi munkásként jött a gu­migyárból, az UNIVERSIL- ből, a SZÁÉV-től, a vasipari szövetkezettől, a ruhagyár­ból és a Ságvári Tsz-ből. Szabolcs-Szatmár megye 2-es számú választókerületé­ben Kőrössy Kálmán, a Nyíregyházi Városi Tanács elnöke mondott a képviselők jelöléséhez illő beszédet, melynek lényege az volt: a tisztes eredmények ellenére is nagyon sok még az el­végzendő munka a megyé­ben, a székhelyvárosban. Őszintén feltárta, hogy pél­dául az utóbbi évek kétség­telen eredményeit csak az országosnál lényegesen na­gyobb erőfeszítésekkel sike­rült elérni; hogy már kiraj­zolódnak ugyan Nyíregyhá­za körútjai, tetszetős épüle­tek színesítik a belvárost, gyarapodtak művelődési, egészségügyi és gyermekin­tézményeink —, de még sok feszítő gond szorít. Épül Örökösföld, új területeken díszlenek a telepszerű házak, s nagy erőfeszítéseket tesz a város a fiatalok, a hátrányos helyzetű családok lakás­gondjának megoldására is. Ám az idősebbekről történő gondoskodás jelentős anyagi erőt igényel csakúgy, mint az égető iskolai tanteremhi­ány enyhítése. Sok jogos igényt tartanak számon a külterületekről, ezek teljesí­tésének anyagi feltételeit lé­pésről lépésre kell előterem­teni. Okkal hivatkozott a ne­hézségekre, amikor a nép­front megbízásából ismer­tette a jelenlévő választópol­gárokkal a képviselőnek ja­vasolt két személyt: marad nekik is bőven munka. Nagy figyelemmel hallgat­ták a zömében munkásvá­lasztók a jelöltek „nacioná- léját”. Azt, hogy a fiatal Fucskó Zoltán (Penészleken született 1958-ban, Nyírbá­torban lett szakmunkás, Nyíregyházán érettségizett, s most a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem hallgatója), milyen nagy tekintélynek örvend belső művezetőként a SZÁÉV-nél a maga 27 évével. Vagy azt, hogy a Ti- szabercelről elindult Novák Lajos gépipari technikus, a „fémmunkás” Vállalat tech­nológiai csoportvezetője, aki mellesleg a Miskolci Műsza­ki Egyetem levelező hallga­tója, milyen elismert dolgo­zója gyárának. Aztán tovább: Fucskó. sokat tevékenyke­dett a KISZ-ben, a vállalati pártbizottság tagja, kiváló dolgozó, s még a katonaság­nál is kitűnt szorgalmával. Vagy Novák: tíz éve szb-tag, tudja mozgósítani az embe­reket, de rá is csap az asz­talra, ha a munkásembert bármiféle sérelem éri. Afféle „nehéz ember”, kétszeres ki­váló dolgozó, többszörös újí­tó, „arany fokozattal”. Fucs­kó szorgalmas, megértő, de szigorú is, megköveteli a rendet, a fegyelmet. Novák biztos tudással, vasakarattal rendelkező közéleti ember, lassan öt éve tagja a városi tanácsnak, a „Társadalmi Munkáért” kitüntetés tulaj­donosa. Akik a jelöltek mellett „voksoltak”, sem dicsérték őket agyon, csak az igazat mondták el róluk. Szabó Lajos, Albert Antalné, Tóth Dombrád, 1985. április 22. A buszok egymás után érkeztek, a személyko­csiik pedig már a fő­teret körbevevő kis utcákat is elállták. Gégényből, Pát- roháról, Űjdomibrádról, Kis- tiszahátról, Tisza'kanyárról jöttek Dombrád főterére, a művelődési házhoz, de — többnyire ünneplőbe öltöz­ve — a helybeliek közül is sokan megjelentek képviselő- jelöltet választani. A nyarat idéző meleg már a kezdés előtt a terembe, az előcsar­nokba, a hűvösre csalogatta az embereket, s egymás kö­zött tulajdonképpen el is kez­dődött a jelölés. Nevek, vélemények hang­zottak el, aztán a várakozás percei következtek: valóban azt jelölhetnek, akiit akar­nak, s az lesz a képviselőjük, akit jelölnek?. Molnár Lajos kisvárdai népfronttitkár sza­vai eloszlatták a kétségeket, a városi első titkáré, Varga Andrásé pedig végképp meg­nyugtatott mindenkit: a me­gyei népfrontelnökség megbí­zásából három jelöltre is ja­vaslatot tett. És akkor hete­dik felszólalónak felállt egy asszony, javasolt egy negye­dik jelöltet is. Volt így miről vitatkozni, volt mód kifejezésre juttat­ni: kinek-kinek ki a jelöltje, miért éppen őt tartja a leg­alkalmasabbnak, aztán az sem maradt ki a végéről, mit vár tőle, ha június 8-án ő kerül ki győztesen a verseny­ből. A dombrádiak első számú jelöltje — mi sem természe­tesebb — Farkas Tibor tsz- elnök volt. Nem csak azért, mert tíz éve áll a közös gaz­daság élén, hanem az előz­ményekért is. Ezt például egy régi elnök, Gábor Jenő mond­ta. Derültek a résztvevők, amikor felidézte, hogy 1962- ben, a tsz-szervezés után nagy szegénységükben nem tudták, mihez kezdjenek. Egyszer valaki azt mondta: dobjanak össze hetente 33 forintot, vegyenek tíz lottót, egyszer csak bejön egy ötös. És akkor nem is nevettek rajta. Mert jobb . ötlet nem volt. Aztán segített Farkas Tibor, aki akkor a járási ta­nács mezőgazdasági osztály- vezetője volt. A segítségadásból azóta együttélés, együtt dolgozás lett, s ahogy Molnár Pál tisz- teletes mondta: ennek az ed­digi munkának az elismerése Farkas Tibor jelölése. Nagy tapsot kapott a szomszédvár, Nyírtass tsz- elnöke, dr. Técsi László is, hiszen egy jól gazdálkodó közös gazdaság híre túljut a falu határán. Meg aztán a Rétköz szülötte ő is, aki ott, azon a környéken tanulta meg becsülni a paraszti mun­kát, ott dolgozott, s az ott dolgozók boldogulását sze­retné ezután is szolgálni. Az ő nevét emlegették a jelölőgyűlésen a Gégényt képviselők, hiszen a 36 éves fiatalember e faluban szüle­tett, őt javasolták a pátro­haiak is, mert az agrár szak­ember az ottani közös gazda­ságban vált olyan szakem­berré, hogy Nyírtasson al­kalmasnak látták az elnöki posztra, s megválasztása óta igazolta: nem tévedtek. Voltak kérések, javasla­tok is. Gáncsos Pál az idős emberek nevében kérte: le­gyen bárki is a képviselőjük, a sok magára maradt em­ber több segítséget, nagyobb támogatást, gondoskodást igényel, amit egy szociális otthon létesítésével lehetne megoldani. Márton József sok évvel ezelőtt ígért, s az­óta is megvalósításra váró létesítményeket említett, például a nagyon hiányzó Tisza-hidat. Sok jót, szépet hallhattak, magükrpl a jelöltek, minden bizonnyal olykor-olykor rös- tellték is magukat miatta, hiszen egyikük sem azért dolgozott becsülettel munka­helyén, vagy a közéletben, hogy egyszer majd hatszáz ember előtt a „szemébe mondják”, hanem mert úgy diktálta a tisztesség, úgy il­Takaros D anácstagi jelölőgyűlé­seket tartottak hétfőn Tiszalökön. Hat kör­zet választópolgárai gyűltek össze, hogy szavazatukkal megerősítsék a jelölteket. A gyűlések jó alkalmul szol­gáltak arra is, hogy átte­kintsék a nagyközség fejlő­désének öt esztendejét, azon belül az egyes lakókörzetek gyarapodását. A Tiszalöki Vegyesipari Szövetkezetben a 7-es számú tanácsi választókerület pol­gárai gyülekeztek. A Hon­véd utcán és a környéken lakók főleg idősebb embe­rek, így a helyi tanácstagra ez sajátos feladatokat ró. A kereskedelmi alapellátásra fordított pénzen kívül fog­lalkoztatja az ott élőket az egészségügyi intézmények felújítása, az öregek napkö­zi otthonának működtetése. A befejezéséhez közeledő VI. ötéves tervben Tiszalö­kön folyamatos volt a telek­ellátás, segítették a magán­erős építkezőket. Az elmúlt esztendőkben összesen 190 családi lakóház, 22 OTP-s la­kás és hatvan hétvégi ház épült. Bővült a víz- és villany- hálózat, 1200 méter úttal és járdával gyarapodott a nagy­község. Kétmilliót költöttek a bölcsőde korszerűsítésére. Bővült az iskola, és egymil­lió forintba került a műve­lődési ház felújítása. A nagyközség szépüléséhez, épüléséhez hozzájárultak tár­sadalmi munkájukkal a ti- szalökiek. Az önkéntes fel­ajánlásuk értéke meghalad­ta a 24 millió forintot. Az eredmények a most leköszö­nő tanácstagok aktivitását lik, hogy ha valaki vállal valamit, azt becsülettel el is végezze. Nagyjából ezt fejezték ki Szerdi István szavai, aki el­mondta: eddig mindig egy jelöltjük volt. Meghallgatták róla, hogy sokat és jól dolgo­zik, aztán szavaztak. Most több közül választhatnak és ez amilyen jó dolog, olyan nehéz. Mert mindkét jelöltet alkalmasnak találják arra, hogy országos ügyekben is véleményt nyilvánítsanak, hogy választókerületük lakóit az ország legmagasabb köz­jogi fórumán képviseljék. Amikor belvíz öntötte el a határ nagy részét, érezték, hogy az egész megye együtt­érez velük, de azért ilyenkor az ő szívük jobban vérzik, mert az ő kenyerük pusztul, s nekik kell erőn felül dol­gozni, hogy kihúzzák szeke­rüket a bajból. Ezért is nyerték el mind­ketten a jelölőgyűlés részt­vevőinek bizalmát. Balogh József űtravaió dicséri. A jelölőgyűléseken megjelent polgárok az or­voslásra váró gondokból ta­karos „útravalót” csomagol­tak a tanácstagjelölteknek. A Honvéd utca végéig a le­süllyedt járdákat ki kell ja­vítani, h levezető árkok kar­bantartása is elodázhatat­lan. A választópolgárok a gyűlésen is kijelentették, részt kívánnak venni a mun­kákból, csak a tanács vásá­rolja meg a szükséges épí­tési anyagokat. — Könnyű dolgom volt a körzetemben, hiszen a vil­lany, járda, kövesút meg­van. A kisebb-nagyobb hi­bák javítására eddig is ösz- szefogtunk, s minden bi­zonnyal így lesz a további­akban is — mondta Ökrös Mihály nyugdíjas tsz-tag, aKi 1950 óta tanácstag és a választók bizalmából újra felkerült a jelölőlistára. — A feladatok, a teendők adottak. Hogy melyikünkre kerül a sor a megvalósítás­nál, később, a választásnál dől el — köszönte meg a bi­zalmat a másik jelölt, Bé- nyei Péter, a hajójavító vál­lalat művezetője. Miután mind a két ta­nácstagjelölt megkapta a je­lenlévő választópolgárok sza­vazatának több mint egy- harmadát, a levezető elnök ismertette a szavazási tud­nivalókat, a június 8-ra ki­tűzött választás menetrend­jét. Akkor döntenek majd a Honvéd utcán és a környé­ken lakók arról, a jelöltek közül ki képviselje őket a tanácsban öt esztendőn ke­resztül. Reszler Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents