Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-23 / 94. szám

1985. április 23. Kelet-Magyarország 3 Mi tarlja össze őket? Közösségek- újjászületűben VAN, AKI MEGMO­SOLYOGJA ŐKET, van aki lenézi, vagy szánja. Mások csodálják őket, míg a munkahelyek hol nehez­telnek, hol lelkesednek. Ugyanígy a családok tag­jai, megértik, eltűrik, bele­törődnek, buzdítanak. Azokról a kis közösségek tagjairól van szó, akiket a közös érdeklődés hoz és tart össze. Amatőrcsopor­tok, így nevezi őket a hi­vatalos nyelv, s jobb hí­ján, mivel igen sokfélék, nehéz lenne más nevet ad­ni nekik. Versmondók, sőt versfaragók, táncosok, éne­kesek. Régi korokban mu- lattatóknak is nevezték őket, ma már legalább annyira fontos motívum, hogy-saját magukat mulat­tassák, mint másokat. De nem múlt el, természete­sen, a szereplési vágy sem. Mi tartja össze őket? — kérdezik sokan. A hasonló érdeklődési kör? Az élet­kori sajátosságok? Az azo­nos munkahely? A szerep­lés örök vágya? Az élmé­nyek közvetlensége? Vagy a lassan elhaló társalgási, közösségi alkalmak hiá­nya? Talán mind és egyik sem. Nemrég kerekasztal- beszélgetésen is feltettük a kérdést néhány csoporttag­nak, vezetőnek. Ahány ember, annyi vá­laszt adott. Az aranyos­apáti Benkő Zsigmond a hagyomány továbbélését erősítgette, nincs már fo­nó, kukoricahántó, -törő, marad a néptánc, a népze­ne, ahová a jó hangú, te­hetséges emberek akár vir­tusból is szívesen eljárnak. A csarodai Kulcsár László a hangadó, vezéregyéniség jelenlétében látja az ösz- szetartó erőt. Mindig is volt a községekben olyan ember, akire az átlagosnál jobban hallgattak. Ha ilyen ember válik a közösség lei­kévé, bizonyosan sok kö­vetője akad. A beregdaró- ci Vincze Jenő a helyi tiszta forrásokra hivatko­zott, a lokálpatrióta szelle­met ez is élteti, ha a saját, megmentett értékekkel gaz­dagítják önmagukat. AKADTAK OLYAN VÉ­LEMÉNYEK is, hogy a munkahelyek igen sok jót, netán rosszat tehetnek e kis közösségek életben tar­tásáért. Nemcsak azzal, hogy észreveszik, ha meg­kopott, vagy lyukas a tán­cos csizmája, ruhája. Gondoskodnak a fenntar­tásról, az utaztatásról. Leg­alább ennyire fontos, hogy becsüljék e nemes kedvte­lést, ne tekintsék csupán magánügynek. Ne kelljen kilincselni az amatőr éne­kesnek, táncosnak, ha a próba, vagy szereplés miatt műszakot kell váltania. Ne nézzenek rá rossz szemmel. Nem a munka alól akar ilyenkor kibújni, vagy a dolog könnyebbik végét megfogni, hanem egyszerű­en igazodni próbál a kö­zösség rendjéhez, a csopor­tot vezető, gyakran más községből, városból átjáró szakmai vezető idejéhez. S ha azt említettük az elején, akadnak olyanok is, akik megmosolyogják a táncost, énekest, mert úgy­mond ahelyett, hogy a ház­tájiban, vagy másutt a jö­vedelmét egészítené ki, pénzt keresne, a drága időt eltáncolja, zenéli, énekli... Bizonyos, nem mondtuk alap nélkül. Talán a titok egyik tég­lája a cselekvő részvétel, ami a kis közösségekben az egyén számára feltárul. Ér­dekes megfigyelés, ha va­lakinek a munkahelyén jó kedve van, derűs, nem egy­szer éri utói a pletyka, mi­től ilyen jó neki. De fordít­va is előfordul, a magába roskadó, gondokkal, bajok­kal küszködő ember sem mindig népszerű szűkebb környezetében. A kis cso­portokban viszont oldód­nak, egyszerűsödnek az emberi gondok és örömök. Az élmény közvetlensé­ge, az emberi kapcsolatok jelentik talán a legerősebb köteléket e közösségekben, mert jó tartozni valahová, ahol nemcsak» és nem első­sorban azt kérdezik, elvé­gezted-e a napi munkát. Azt is: jólérzed-e magad, nem kell valamiben segí­teni ? A VÁSÁROSNAMÉNYI LISZT FERENC PEDAGÖ- GUSKÓRUSRÓL mondta a művelődési központ veze­tője: még a lakásépítésben, kertművelésben, betakarí­tásban is segítik egymást. Egyszerűen jól érzik ma­gukat együtt és ezt nem szégyelik nemcsak bevalla­ni, gyakorolni is. Ez jutott eszünkbe töb­bek között, amikor a XIII. kongresszus beszámolójá­ban ezt a mondatot olvas­tuk: Segíteni kell az önte­vékenységre, az egyes em­berek és közösségek érdek­lődésére, aktivitására épü­lő hagyományos és új mű­velődési formák terjedé­sét.” Páll Géza V. Marhahizlalás felsőfokon Megduplázott vállalkozás A tiszadobi Táncsics Termelőszövetkezet állattenyészté­sének eddig is híre volt. A nagyszámú tehén: 500 tejelő, 297 húshasznú, az egy tehéntől fejt 5000 literen felüli tej és mindezeken túl a tej és hústermelés olcsósága alapozta a jó hírt. De ami eddig volt. most arra is rádupláztak ... Nincs a megyében még egy olyan szarvasmarhatelep, mint ami már megépült, il­letve épül. Nem túlzás a jel­ző: hatalmas méretek. Néz­zük példának a fal-közi silót: — Négyezer négyzetméter az alapterület. Huszonnégy­ezer. köbméter takarmány fér majd bele — mondja Bán György, a termelőszövetkezet elnöke. Most néhány pótkocsi áll a betontérben és "sziiyte elvész, eltörpüPa be'tofifálak' mellett. Olcsó és jó Az elnök elmondja a siló­zás technológiáját. Ebből most csak annyit érdemes megjegyezni, hogy a silótér­ben, silódombon tucatnyi gép dolgozhat majd egyszer­re. Ez lesz nyáron, ősszel. Vi­szont a két istállóban már ott a jószág. — Ezer növendékbika ér­kezett Lengyelországból, öt­száz, ötszáz egy-egy istálló­ba. Ami az épületeket illeti. Nincs benne semmi túlzás, semmi felesleges. A célszerű­ségre, az olcsó, de mégis korszerű megoldásra töreked­tünk. A célszerűség és korszerű­ség ilyen: az istállón át ve­Kelemen Lajos telepvezető zető közlekedőutat egy MTZ- hez és a turmixkocsihoz mé­retezték. A turmixkocsiból az abrakkal kevert lédús ta­karmány a pádlójászolba öm­lik. Ezt az etetőt minden állat könnyen megközelítheti, mert az acélkorlátokkal határolt bokszokban elegendő a moz­gástér. A háttérben temperált vizű itató van. Maga az épü­o#o#o#o#o#o#o#o#o#o#o#o#ó#o#o#o#o#o#o#o#o#o#o#o< — A bűvészkedés ma már nem kelt izgalmat... — húzta el a száját a cir­kuszigazgató. — Manapság már a kutyát sem lehet ez­zel előcsalni a kályha- mö­gül! Megtörölte verejtékező homlokát. Az előtte álló fia­talember, kopott nadrágjá­val, félretaposott szandáljá­val, mélyenülő, csillogó sze­meivel, bolyhos szakállával — nem nyerte meg a tet­szését. — Bűvészkedni ma már mindenki tud. . — tette még hozzá. — De ha tudna esetleg valami mást. .. — Ó. hogyne. . . sok min­dent . . —, mosolyodon el a fiatalember. — Súlyt emelek, a saját talyom hússzoro­sát . . As igazgató legyintett. — Láthatatlanná tudom tenni magamat. .. — Azt olykor én magam is szeretnem .. — nevetett fél az igazgató. •' nevetés köhögésre ingerelte. Előre­görnyedt, zihálva vette a le­velét „Átkozott köhögés ... vin­né el az ördög ezzel a fickóval együtt...!” — gon­dolta mayában. A fiatalember azonban melléje lépett, gyengéden megütögette a hátát. — Köszönöm—mondta az igazgató. — Azt hiszem, túl vagyok rajta . . . — Igen, azt hiszem ... — mondta a fiatalember — sem nekik, sem nekem ... Ez még kevésbé tetszett az igazgatónak. — Kötéltáncos is t va­gyok . .. kötél nélkül — tet­te hozzá. — Ha, mondjuk, maga egy római lenne — nezett rá is­mét a cirkusz vezetője — van két oroszlánunk. Senki nem bír velük Nem kíván megküzdeni két oroszlán­nal ...? — Miért *ne? — csillant fel a szeme. — A magunk­fajtának mindenben meg­vannak a tapasztalataik .. . — Nincsenek is oroszlán­jaink ... — morgott maga elé az igazgató. — És ha lennének is oroszlánjaink, azok felfalnák magát. Sze­retné, ha felafalnák az orosz­lánok? — Nem sokat számítana — Kötél nélkül? — Igen Kötél nélkül! Az igazgató ismét felne­vetett. Aztán valami külö­nös érzés futott át rajta. Várta, hogy ismét rátör a köhögési roham, de nem így történt, és amikor zsebken­dőjével a homlokát végigtö­rölte, észrevette, hogy nem is izzad. — Félre a tréfávalI — emelte fel a hangját. — Ha tudna is, nálam az tilos. Kö­téltánc, kötél nélkül, az rosszabb, mint az akrobati­ka háló nélkül. És most tűnjön el a svindlijeivel, ha szabad kérnem! — Kár! — mondta a fia­talember. — Ennek ellenére, köszönöm! Azzal megfordult, és ke­délyesen elindult, át a cir­kusz porondján. Annak a közepén egy kis emelvény állt, olyan, mint az olimpiai dobogó. A bohócoknak kell az ilyesmi, zeneszámaikhoz. Ez sok pénzébe kerülhetett az igazgatónak. A fiatalember fellépett a pulpitusra, aztán onnan to­vább, és még tovább, és minden különösebb elővigyá­zatosság nélkül, lépdelt a le­vegőben, egyre feljebb és feljebb, majd egyszerűen ki­lépett a sátor tetején, és mö­götte ismét összezárult a ponyva. Az igazgató dühösen kiál­tott utána: — Legközelebb keressen magának más bolondot! Ma­ga csaió! Aztán haragosan rászólt az istállófiúra, aki a négy arab mént éppen akkor ve­zette be. — Mi bámulnivaló van ezen ...? Az istállófiú nem értette, és csak hallgatott. Antalfy István fordítása let nagy légterű akácfa vázas tetőtérrel és nádfedéllel. Szeretik a jószágot — Lesz még az épület körül közlekedőút a jószág terelésé­hez, épülnek a járulékos ré­szek, a hídmérleg, a szociális épület. A szociális épület nem nagy, mert az itt dolgozó lét­szám is kevés. Jelenleg az ezer hízóbikával két gondozó, két takarmányos traktoros, két éjjeliőr és a telepvezető foglalkozik. Hét ember és 30 millió forint a tervezett ter­melési érték, 6 millió forint lesz a nyereség. A telepvezető,, Kelemen Lajos fiatalember, a kialakí­tott munkarendről beszél, am,i cseppet sem bonyolult. — A gondozók, takarmá- nyosok nappal dolgoznak. Feladatuk az állat ellátása! Kötelességük, hogy éjszakára takarmánnyal tele jászlakat hagyjanak. Ezek a bikák egész éjjel esznek. Reggel, ha bejövünk, tiszta a jászol mint egy gyúródeszka. A két éjje­liőr felváltva szolgálnak, rá­ránéznek a jószágokra, ügyel­nek. Tanyi János és Tanyi Balázs testvérek, régi pász* toremberek, értik a dolgukat, szeretik a jószágokat. A telepet bejártuk. Ezek után már csak az volt hátra, hogy az elnök megindokolja, mi volt a mozgatórugója a nem mindennapi vállalko­zásnak. Hasznosított melléktermékek — Állattenyésztésre, mar­hahizlalásra jók az adottsá­gaink. A szükséges takar­mányt, szálast és lédúst meg­termeljük, meg tudjuk ter­melni. Van lehetőségünk nagy tömegű melléktermék hasznosítására. A bocsi sör­gyártól hozzuk a sörtörkölyt, sörélesztőt, árpacsírát, árpa­port évi 2000—2500 tonna mennyiségben. A hűtőipartól a mélyhűtött burgonya mel­léktermékét vásároljuk, Ez is kitesz 1200 tonnát. Így a tej­es hústermelés abrafcigenye jóval alacsonyabb, mint a norma. Megépítettük a tele­pet azért is, mert a fejlesz­téshez a húsipari vállalat jelentősen hozzájárult, jó partnerünk. De ezzel még nincs vége. Ezt a telepet há­romezresre akarjuk növelni. Addig is a háztáji hizlalást szorgalmazzuk. Szeretnénk minden meglevő épületet hasznosítani. Tiszadobon úgy tervezik, hogy 1985-ben közösből, ház­tájiból több mint 1500 hízott marhát értékesítenek. Nagy elhatározás, tiszteletre méltó vállalkozás. Teljesül-é az akarat? Minden bizonnyal, hiszen a nehezén, a telep építését, az importbikák hí­zóba állításán már túljutot­tak. Seres Ernő KÖRZETI ORVOSOK Egyenrangú partner Szabolcs-Szatmár megyé­ben összésen 240 körzeti or­vos végzi a gyógyítás fele­lősségteljes munkáját. Az egészségügyi alapellátás oroszlánrésze az övék. Mun­kájuktól, szakmai felkészült­ségüktől függ, hogy a beteg ember — aki amúgy is sérü­lékenyebb, kiszolgáltatot­tabb, — milyen érzésekkel távozik a körzeti rendelőből. A körzeti orvosnak csak egyik — bár legfontosabb — feladata a gyógyítás. Leg­alább ilyen fontos a gondo­zás és az egészségügyi fel­világosítás is. Az egyre job­ban terjedő egészségtelen életmód melegágya a külön­féle betegségeknek. Szakmai körökben szok­ták mondani, hogy az egész­ségügy egy olyan piramis melynek alapja a körzeti or vosi szolgálat. Nos, azér., hogy ez az alap minél sta­bilabb és biztonságosabb le­gyen, megyénk vezetői i.><su sokat tettek. Országos í'sz- szehasonlításban is kié' iel- kedő volt az a figyelem, amely már évekke --.előtt felismerte, hogy az c ?seg- ügyi ellátás minden :sre körzeti rendelők: i Pezó orvosok munk^j Ezért is törekedte! *e vezetői arra, hogy ' ­jas szerződésekkel : az orvosok számát ­bi években harmim orvos került ily .v ' ’ ’ Szabolcs-Szatmárba. A járások megszűnésé új helyzet teremtődött közigazgatásban, s lehetős^ nyílt egy új modellkísé: • beindítására. Ennek lényege az, hor körzeti orvosok szak munkájának felügyeletét u megyei kórház rendelőinté­zete végzi, ahol ehhez a : di­adalhoz teljes szakember­gárda áll rendelkezésre. A lényeg nem csupán ennyi. Sokkal többet jelem az, hogy a körzeti orvos ezentúl nem „magányos farkas” töb­bé, hanem egy szakmailag magasan képzett és a :ük- séges műszerekkel felszerelt team (csoport) tagja. Ez per­sze nem öncélú csoportosu­lás, hanem a beteg érdeké­ben létrehozott szövetség, hiszen a körzeti orvos, a kü­lönböző szakrendeléseit és kórházak orvosai ugyanazt a beteget gyógyítják, csal: az eddigiektől eltérően nem külön-külön, hanem egy­mással összefogva. így lehet majd természetes az, hogy a körzeti orvos a kórház ka­puján belül is figyelemmel kísérheti betege sorsát. A megvalósításhoz már konk­rét lépést is tettek a megyei vezetők. Az úgynevezett sávbelgyógyászat létrehozása már egy láncszem, amely a betegek felesleges utaztatá­sát szünteti meg, hiszen a körzeti rendelőből indokolt esetben egyenesen a kórház­ba utalhatja a szakorvos a rászorulókat. Az ideális persze az len­ne, ha a körzeti orvoshoz forduló betegek már ott helyben végleges ellátásban részesülnének, s meggyó­gyulnának anélkül, hogy bárhová utazgatniuk kelle­ne. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy valamenny körzeti orvosi állás be le­gyen töltve. Megyénkben tekintetben igen jó a hely ­zet, mindössze hat körzet: orvosi állás van üresen. Kö szönhető ez annak, hogy a; utóbbi időben megnőtt a körzeti orvosi munka te kintélye az orvosok köré­ben, hovatovább elnyei méltó rangját. A hét éve be vezetett általános orvosi szakvizsga egyike a legne­hezebbeknek. Szabolcs me­gyében húsz körzeti orvos rendelkezik általános orvosi szakvizsgával, az érdeklődés az utóbbi időben nőtt meg. Nem elég persze a szaktu­dás, jól felszerelt rendelőkre is szükség van. A nagy egészségügyi be­ruházások korszaka lassan lezárul, s így remélhetőleg több pénz juthat az alapel­látásra. Kovács Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents